Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 26. SeunMk Vfp*} Tíz deka párizsi A mélyhűtőnél válogatok, amikor megszólal mellettem cémavékony hangon egy kis öregasszony. Mondja, keressek már neki is, de olcsó, a legolcsóbb csirkeaprólékból. Tálán én jobban örülök. hogy gyorsain találok. A nénike kosarába teszi, aztán elvesz egy félliteres .tejet a másik hűtőből, s odaáll a felvágottak pultjához. Már megyek utána, figyelem. Tíz deka párizsit kér, meg ugyanannyi jó puha sajtot, s két zsömlével toldja meg a vásárlást, megy fizetni. Rossz szemével, követi, ahogy a pénztáros beüti az árakat, s rendre, fillérre kiszámoltan adja oda a pénzt Látszik rajta, ma ennyire futotta. s nem enged másfelé nézni se a beosztás élet Falusi fiatalasszony áll mellettem a buszmegállóban, s meglehetősen mérgesen mondja, már megint plusz pénzébe kerül a bébiétel, az olcsó felvágott, mert futhat érte a közeli városba. Az egyetlen falusi ABC-áruházba nem ígértek csak toét-három nap múlva szállítást. Ez persze — késik a busk is, telik az idő — neki nemcsak a buszjegybe kerül, a legkisebb gyerekét a szomszédasszonyra hagyta. Beszélgetőtársa próbálja viccelődéssel elütni a mérgét. Űgyis ráér, mondja, a gyedből futja erre is, bezzeg, ha dolgozna! Ezen a menyecske újabb témát kap, s haraggal, meg szomorúsággal válaszol. Igen, telik az időből, de valamivel — igaz, nem sokkal — nyugodtabb lenne, ha már ő is fizetést s nem gyermekgondozási díjat kapna havonta. Mert tisztán, szépen élni manapság még két fizetésből is nehéz, nem még egyből, meg egy félből. Tisztán, szépen élni — gondolataimban vissza meg vissza .térek a fiatalasszony mondatához Tisztán, szépen élni bizony jó lenne, hiszen a tisztaság és a szépség velejárója a nyugalom is. És bármerre néz az ember, nyugtalanságot, hajszoltsá- got, valamiféle felfokozódó életsebességet lót maga IkörüL Ezen az őszön például, amikor nagy nemzeti kérdéseinken gondolkozott. vitázott az ország, a viták mellett a kapkodást, a hirtelen elhatározások és gyors szerzések hajszáját is tapasztalhattuk. Már persze olyan embereken, akiknek van miből szerezni, akarom mondani vásárolni, s akik nem életkezdők, nem is nyugdíjasok. A hajszoltság mellett föltűnt az előrelátás is. Jónéhány emberről tudok, csak a környezetemből, akik azért szereztek be fagyasztóládát, vagy nagyobb hűtőszekrényt, mert belegyűjtik, Wiit nyáron olcsóbban megvehetnek. Mások szeptemberben vesznek nagykabátot a gyereknek, — megjegyezték maguknak a különböző hírforrásokból, hogy rövidesen, de januártól bizonyosan az állam már nem támogatja a gyermekruházati árukat. Van. aki gyors megfontolással újra cseréli a régi bútorát, mások részletre vesznek ezt-azt — szóval élünk előre, élünk jövőre. (?) 'Lehet, az ilyen ügyekben f önadózóknak eszükbe se jut. hogy egy-egy beszerzésükkel hová keli gyorsításért, kisebb nagyobb előnyért fordulniuk. Miként az se. hogy vannak, akik máris a mindennapok szükségleteinek béklyójában élnek, s bármennyire szeretnénék „haladni” a szokással, a divattal, nem tehetik. Nekik elképzelhetetlen egy-egy nagyobb használati tárgy gyors beszerzése, nekik legfeljebb azért fáj a fejük, hogy legyen télre tüzelőjük, s gondos beosztással megpróbáljanak szerény igényeik szerint élni. Azok száma se kevés, aikik gondos beosztás mellett már megtanulták, a szerény igényekből is le kell faragni ezt-azt, mert drága, drágul az élet. Az újságot olvasó, rádiót hallgató, tévét néző embernek a változásokat, a drágulást nem kell magyarázni. Élik, éljük a nehéz éveket, legfeljebb azon értetlenkedünk, miért nehezebb helyenként és esetenként az átlagosnál is a jelen. Borzasztó figyelmetlenség, ha az egyetlen falusi élelmiszerboltban nincs napjában friss olcsó felvágott. Ha a falusi Tüzép-telepen hétről hétre csak a drága, vagy a legdrágább szén kapható... Ha a hétvégi orvosi ügyeletet úgy szervezik, központosítják, hogy a beteg nem tud idejében orvoshoz jutni, vagy ha hozzátartozója — mert hétvégeken a buszok is ritkábban járnak — kénytelen autót keresni, fogadni... Ha a falusi gyógyszertár hetenként csata bizonyos napokon van nyitva, mert szabadságon van, vagy beteg, vagy két faluban szolgál a gyógyszerész... Figyelmetlenség, ha a szeptemberi iskolakezdés miatt napokig szaladgál a szülő — városban még csak-csak — a papír- és író- szerboltba, mert vagy nincs minden, amit az iskola kér. vagy az iskolának se jutott eszébe egyszerre elmondani, mit kíván, milyen eszközt még a tanulótól. Kiszolgáltatottság, ha a szerviz a bejelentés és a megállapodás szerint mégse küld — bár már szigorú rendelkezés van rá — szerelőt idejében. Hosszú lenne sorolni a kisebb-nagyobb mulasztásokat, amelyek időnként rontják az emberek közérzetét, napjainkban városon és falun. Amelyek miatt az embereknek -minduntalan az az érzése. hogy kihasználják, — jobb esetben nem élik! az életét, nem tudják, -mit jelent a gond, ami miatt ők háboroenak. Arra, hogy egy-két év alatt kis és nagy bajaink, megoldódnak, nem várhatunk bármennyire is optimisták lehetnénk, semmi biztatót. Azt azonban jogosan várhatjuk, hogy életünlk! legyen mentes figyelmetlenségtől, nemtörődömségtől, olyan mulasztásoktól, amelyek nem országos gondjaink velejárói, hanem a magunkéi, emberi mulasztásnak tudható be. A munkánkon így is van mit javítani. A tisztaság igényességével éljünk kis falvakban vagy városon. Észt sportcikkek a BNV-n A 86. Budapest Nemzetközt Vásáron az A pavilonban a szovjet köztársaságok között az ÉSZT SZSZK ipara is bemutatkozik. Felvételünkön észt sportruházati cikkek, sílécek, sportcipők láthatók (Fotó: Nagy Zs.) Kócsújfa/u hétköznapja! Nem rossz üzlet, ez jár a fejemben, mint a motolla. De azután meg is nyugtatom magam: végül mindenki jól jár, ha egyszer belemegy ebbe a. vásárlásba. KócsújfaLu egykori szolgálati lakásairól van szó. Szépen fölfűzve gubbasztanak a bekötőút mentén, egyformák, mint két tojás. Csa-k azon lepődöm meg, hogy a tágasnak vélt házakat itt-ott még négy család lakja. Akkor viszont ugyancsak szűkén lehetnek. Tóthné nem lepődik meg, amikor bekopogok hozzájuk. — Jó volt az akkor nagyon, mert semmilyen lakása nem volt az embereknek, ezek meg azért egy szobát, konyhát, kertet adtak. Csak- hát nem az örökkévalóságnak építették őket, az bizonyos. Ezeket az ugyancsak megroggyant, tán alá sem alapozott vályoglakásokat adta el olcsón nem is olyan régen a gazdaság. Tény, ami tény: nekik már ugyancsak sokba kerülhetett volna föl- újításuk, netán a komfortosítás, így meg aki vállalta a negyven-ötvenezer forintnyi vételárat, nKxst maga küszködhet a „korszerűsítéssel”. — Csak azt tudták eladni, amelyikhez hozzácsapták a hátsó lakást is — világosít föl Tóth Zoitánné, miközben a levest meri a köves konyhában két vörösorrú leányának. — Így már viszonylag normális méretű egy-egy otthon. Ügy száz négyzetméter. Csakhát ajtók, ablakok kellenének, a padlót is cserélhetnénk, akkor a fürdőszobát még nem is mondtam ... Nincs ennyi pénzünk. A lányok kanalazzák a levest. Nemrég jöttek meg Tiszafüredről, a reggeli busz- szal utaztak az orvoshoz. A négyéves Emese és a tízéves Anita orra nem véletlenül vörös: a nátha leütötte lábról őket. Orvos egy héten egyszer rendel Kócsújfaluban, egyébkor irány a közeli város. — Hogy milyen itt élni ? — néz ki a bejárati ajtó ablaKözben megérkezik a boltos Ádám István, hozza a bevételt. Vaskos ezresköteg a föladandó pénzmennyiség, úgy látszik háromszáz ember is eltart szépen egy élelmiszerboltot. Mint kiderül, nem is akárhogyan. Adám István harmincöt éves, harminckét éve él Kócsúj faluban. — Én másutt nem is tudom magam elképzelni — mondja a pultra támaszkodva. Szeme a feleségén, aki a betérő vevőket mosolyogva szolgálja ki. — Én ezt szoktam meg. Ezt a levegőt, ezt a csöndet, ezt az életet. Én innen el nem megyek. Itt élnek a feleségem szüléi, az én szüleim, más rakom is akad. Már azzal elmegy az idő, hogy körbejárjuk őket. De van énnekem szép házam, itt vettem a faluban, ott négy tehenet, hat hízót tartok. Van kert, ami ugyancsak ad munkát és persze aprójószág. A köpcös boltos is szomorú amiatt, hogy se iskolájuk, se óvodáj uk-bölcsődéjük. Nincs kegyelem a kócsújfa- lui gyerekeknek, legkésőbb hat órakor rá kell' csodálkozniuk a világra, ha álmos szemmel is. A busz megy, nem vár a iustálkodókra. — Nekünk még csak istenes, van kocsink — hessent el egy szemtelen legyet a fiatalember —, eljárunk néha-néha egy moziba legalább. Kértünk videomozit, _ha már másmilyen nincs, de Ez is szolgálati lakás volt egykoron, egy az egyformák közül. Igaz, nem a „főúton”, hanem a bolt melletti kis utca végén áll, a telek vége a 33-as útra nyújtózik. Tóth- néval az előbb már találkoztunk, bevásárolt az ütött- kopott boltban, ahol viszont az elhanyagolt külsőt semmissé teszi a belső gazdag kínálata. Hát én Tóthnétól tudom, amit tudok Szerinte ezeket az egyforma házakat az állami gazdaság — mármint a hortobágyi, természetesen — építtette vagy harmincöt éve. kán a fiatalasszony. — Én nagyon szeretek a faluban, a nyugalom miatt. Csak azért van az emberben any- nyi, hogy szeretné, ha a lakása legalább városi színvonalú lenne. Vein törpevízmű- vünk, úgyhogy a vízre nem lehet panaszunk, de am észtőt már kinek-kinek magának kell ásnia, üríttetnie. Nem nagy dolog, igaz, de itt semmi nincs, ami tizenhat kilométerrel arrébb már természetes. Tóthné egyébként a köz- művelődés egyetlen felelőse a faluban. Kétszázkileneven lélek lakja Kócsújlalut, közülük harminc tagja a könyvtárnak, amelyikben háromezernél több kötetből van mód a válogatásra. Sok ez, vagy kevés? Szó, ami szó, az állomány gyarapítására rendelt évi ötezer forint rendre soknak bizonyul Másra a pénz viszont nem fordítható. Pedig talán szükség lenne a pénzügy rugalmasságára. A faluszéli nagy épület, amelyben ott az orvosi rendelő, a könyvtár, a klub és egy múzeumi raktár, ugyancsak kopx>tt. Nem is annyira kívülről, mint inkább bévül. A klub falain néhány gyűrött pwszter. Egy asztalon megviselt orsós Tesla magnó, erősítőként szolgál az Orion gyár mini hi-fi tornya kazettás magnójához, ami két „önerőből” készült hangfalon keresztül ontja hétvégén a muzsikát. Az Oretta típusú televíziót több, mint korosnak ítélem. Ez a fiatalok szórakozási lehetősége itt. a tanács csak húszezer forintot kínált ilyen célra. Hát mire futja abból? Még színes televízióra sem; A többit adjuk össze, ezt mondták. A faluban nyugdíjasok és kispénzű emberek élnek. Honnan adnánk össze? A statisztika szerint Xócs- újíaluban jelenleg kétszázkileneven ember él, közülük hetvenhatan élvezik a nyug- díjt. Persze csínján kell -bánni a szavakkal, mert Ada- mecz néni erről alighanem másként vélekedik. A Munkácsy utca sarkán a házuk előtt álldogálva veszi át az újságot Mattyasovszky Györgytől, a postástól. Vaskos lábát kihúzza a letaposott sarkú cipőből, a kerítés melletti fűre lép, úgy néz a postás után. — Az uram? Nyolc esztendeje ágyban fekvő, innen a téeszből1 ment nyugdíjba. Háromezer-ötszáz a nyugdíja. Képzelheti! De azért megvagyunk. Harmincöt éve élünk itt, megtanultuk, hogy hogyan legyen könnyebb. A kertben megterem a zöldség, a gyümölcs, jószág is van a ház körül. Amíg bírom, csinálom. Mi ingyen kapjuk az ebédet! Úgy hordják szét kocsival az öregeknek. Megáll a sarkon az autó, csak fátmegyek az ételhordóért a kövesútra, és már ehetjük is.-Míg hallgatom, följegy- zem, amit a postástól hallottam : negyvenhat Néplapot járatnak az itteniek, harminchat a N épszabadságból is elkel napxmta. Nincs ház, ahová valamilyen újság ne járna. Nyolcvannégy televíziót tartanak nyilván, ebből kettő a színes: Ádám Istvánoké az egyik, a másik a tüzépesé. Merthogy Tüzép- telep is van a kicsi faluiban, azaz hát a városrészben, hogy a hivatalos titulust ne feletjsük. Bállá Györgyné szerint alighanem az övék az egyetlen központi fűtéses lakás a faluban. A torp>evízmű adta hozzá a bátorítást. Mások a hagyományos módon, kályhában fával-szénnel tüzelnek, gond soha nincs a beszerzéssel. Ami viszont nehezíti az itteniek életét: semmiféle szolgáltató cég nincs jelen. Ha elromlik egy elektromos masina, utazhatnak Tiszafüredre, és( p>ersze cipelhetik a sztrájkoló szerkezetet. Ha valakinek hajat vágatni támad kedve, ugyancsak utazhat. A reggeli busz este hatkor fordul ismét orral a falu felé ... Nincs cipjész, varrónő, vízvezeték szerelő. Azért megoldás mindig van. Ki ehhez, ki ahhoz ért, s olcsóbban is megcsinálja, mintha a mester a városból kiszáll ide. A komolyabb szakértelmet kívánó munkákhoz pjersze már szakembert hívnak Kócsúj - faluban is. Por kavarog az úton A harminchármas út menti kis faluban hosszú évek óta nem épült új ház. A régiek cserélnek gazdát olcsón, többnyire rokon — testvér, unokatestvér, sógor __ veszi meg. A tanácsi k öltségvetésből túlságosan sok forint ide nem jut. Az utak kátyúsak, már ott, ahol bitumen került az alapra, másutt a forró őszi szél forgatja a port rendületlenül. Nincs presszó, vendéglő is csak távolabb a falutól. Az asszonyok szerint hála istennek, mert akad azért így is, aki megissza a magáét. Többet is annál. Meg olyan is akad, aki segít az ivás- ban, ha másként nem, hát maga főzte pálinkával. Pénzért, természetesen. Munhahely? Nemigen. Reggelente kétfelé indul munkásbusz. Az egyik Tiszafüredre hordja a férfiakat, a másik meg ellenkező irányba: a Hortobágyi Állami Gazdaságba. Néhány asszony bedolgozik egy szövetkezetnek, mások örömmel jelentkeztek az egy esztendeje alapított Vas- és Fémipari Kisszövetkezetbe. Teljesítménybérben dolgozik a cégnél szinte mindenki, a szorgalmasabbak négy és fél ezer forintot is 'hazavihetnek. Betanított munkáért fizetnek ennyit. A nyolcvanegy munkahelyen a többség tiszafüredi, de így is harmincnyolc kóosújfalui jutott otthonához közel munkához, elfogadható keresethez. ♦ * ♦ Késő délután van. Tiszafüreden már készülődnek hazafelé a kócsújfalui gyerekek. Ma is harminchat kisiskolás, egy szakmunkástanuló és egy középiskolás száll majd föl a buszra, ök vigyázzák a legkisebbeket is, a hat óvodást. Korán megtanulják az ingázók ábécéjét. Vajon ők hol vesznek házat? Kócsújfaluban-e, ahol százezer forint alatt takaros, kényelmes otthonhoz juthat a vásárló, de az .üstén háta mögött”, vagy nekik már lesz-e annyi tőkéjük, hogy Tiszafüreden vessék meg a lábukat, ahol az előbb említett lakás jóval a millió fölött cserélhet gazdát? Válasz nincs. A kiégett füvet, megfonnyiadt akácokat csörgeti a szél. Hortobágyi Zoltán Nem örökre épültek Forgalmas az élelmiszerbolt
