Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
_ A m • • • ■ • • ■ 9 6 Nemzetközi korkéo 1987. SZEPTEMBERIG. Szovjet—amerikai viszony Rakétaleszerelési kilátások Százszázalékos biztonsággal nehéz arra a kérdésre válaszolni, meglesz-e még az idén a szovjet— amerikai csúcstalálkozó, amelyen aláírják, a „rakétaegyezményt”. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy ma jobbak az esélyei egy amerikai—szovjet megállapodásnak a közepes, valamint a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásáról, mint akárcsak egy-két héttel korábban. Ez különöViták a Pershingek körül Az esélyek javulása elsősorban a Pershing—1/A rakéták ügyében bekövetkezett bonni álláspontmódosulás- sal függ össze. Ezek a rakéták 720—740 kilométer hatótávolságúak, ami azt jelenti, hogy jelenlegi nyugat-németországi telepítési helyükről elérhető az NDK, Csehszlovákia. Lengyelország, valamint hazánk területének nyugati része is. (Elérhető a Kalinyingrád körzetéhez közel eső szovjet határzóna is). És noha a Pershing —1/A-t védelmezői gyakran „elavult”, egy-két éven belül amúgyis leselejtezendő fegyvernek állítják be, nem árt emlékeztetni arra, hogy egy atomfegyver akkor is tömegpusztító eszköz marad (amely egy kisebb országot megsemmisíthet), ha közben az arzenálokban korszerűbb eszközök is megjelentek. Márpedig a Pershing—1/A-k robbanótöltetei minimálisan 28—30 ezer kilotonnának felelnek Elhárithatók a csúcs előtti akadályok sen azért lényges, mivel az elmúlt néhány év komoly próbát jelentett a béke és a leszerelés ügyének, s a feléjük vezető úton az agresz- szív imperialista körök erőfeszítéseinek következményeképp nem kevés új nehézség és veszély keletkezett. Ezek megmutatták, mennyire gondosan kell ápolni a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös megértésének és együttműködésének hajtásait. meg. (Egy kilotonna egyenlő 1000 tonna TNT robbanóenergiával.) A Pershing—1,A hordozó- eszközei ugyan az NSIZK tulajdonát képezik, a hozzájuk való atomtöltetek azonban nem. Azokkal kizárólag az Egyesült Államok elnöke rendelkezhet, senki más. Ennélfogva a kettős nullamegoldással közvetlenül érintett fegyverzeti kategóriába esnek, ezeket tehát nem lehet kívül helyezni a kétoldalú — szovjet-amerikai — szerződéses kötelezettségvállalás hatályán. Más szóval: éppúgy maradéktalanul fel kell számolni őket, akárcsak a velük egyazon osztályba tartozó szovjet nukleáris rendszereket. Ha ez nem így történne, a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakétákat egyaránt átfogó teljes leszerelési program gyakorlatilag nem lenne végrehajtható. Az az NSZK állásfoglalás, amelyet a közelmúltban Kohl kancellár ismertette, 72 Pershing—1/A ügyében a Kohl kancellár ismertette, korábbinál realistább felfogásnak ad hangot, és előrevetíti a rakétarendszer teljes likvidálásának lehetőségét. A lényeg persze ezen túlmenően az, hogy az Egyesült Államok magukkal a robbanótöltetekkel kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedik. Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés a központi problémák egyike lesz az immár teljesen bizonyosra vehető szeptemberi szovjet —amerikai külügyminiszteri találkozón, amelynek eredményeképpen elhárítják a csúcstalálkozó előtt álló utolsó akadályokat. Vannak persze olyan akadályok is, amelyek inkább mesterségesnek tűnnek: amerikai részről például felvetették azt, — a légutóbbi elnöki beszédben is —, hogy a Szovjetunió szolgáltasson részletes adatokat katonai költségvetésről. Ez azért nevezhető mesterséges úttorlasznak. mivel a szovjet vezetés már korábban közölte, hogy kész erre, s Mihail Gorbacsovnak a leszerelés és a fejlesztés összefüggéseivel foglalkozó nemzetközi konferenciához intézett üzenete pontosan megjelölte, hogy erre már a következő évben sor kerülhet, az új árrendszer kidolgozásával párhuzamosan. (E párhuzamosság oka: a hadiipar pénzügyi kihatásairól is új képet ad egy reálisabb árrendszer.) Az amerikai szónoklatok háttere Sok kommentátor kétségeinek ad hangot a csúcs- találkozó realitásával kapcsolatban azután, hogy Reagan elnök augusztus végi beszédében élesen támadta a Szovjetuniót. Az elnök egy szót sem szólt arról, hogy a hidegháborút az Egyesült Államok kezdte Truman elnök doktrínája alapján, s hogy Washington hányszor fontolgatta a Szovjetunió elleni „megelőző atomcsapást”. Aligha szükséges azonban az ilyen verbális gyakorlatok jelentőségét túlbecsülni. Nem ritka az amerikai politikában, hogy amikor bizonyos realista lépésekre elszánják magukat az ország vezető köreiben, hidegháborús szó- használattal, kirohanásokkal próbálják megnyugtatni a választóközönség legkonzervatívabb felfogású részét. Végső soron, ha már választani kell, jobb, ha Ronald Reagan az ultrakonzervatívok. az ideológiai töltésű amerikai jobboldal szája íze szerint szónokol, és közben értelmes, korszakos egyezségre hajlik, mintha fordítva történnék. Vajda Péter Valtelllna Egy előre bejelentett katasztrófa Néhány napja 'békésen csorog lefelé a víz egy tóból, amely július elején még nem is létezett. A mérnökök azt remélik, hogy hamarosan lebontja a gátat, amelyet a természet egyetlen perc alatt emelt az útjába. Az észak-olaszországi Valtelllna völgyben gigantikus földcsuszamlás történt, amely elzárta az Adda folyó útját alakított ki. Egész hegyoldal zúdult a völgybe, a bár erre a földindulásra számítva a hatóságok már kiürítették a hegy alatti falut, a katasztrófának mégis 28 halálos áldozata volt. Néhány munkás ugyanis mégis engedélyt kapott arra, hogy a veszélyeztetett helyen dolgozzék, másrészt a földomlás méretei messze meghaladták a vártat. Az iszonyú, mintegy 10 millió tonnányi földtömeg nem állt meg a völgy alján, hanem a túloldalra is földobta a tehetetlenségi erő, s ott egy másik falu házait is lerombolta. Az elemi csapás azóta bírósági vizsgálatok és politikai viták tárgya — ám ezek szinte másodlagosak Itáliában. Előzőleg ugyanis az Adda váratlanul megáradt; ■ „nagy” földcsuszamlást megelőzte egy kisebb, de ugyancsak emberéleteket követelő hegyomlás, és az egész alpesi völgyet árvizek sújtották. Július közepén az Alpokra, 3000 méter magasság fölött, özönvízszerű esők zúdultak, s ezek hatására a kis hegyipatakok megvadultak, fálöit, épületeket, autókat, embereket sodortak magúkkal. Tartano falucskában egy domb megindult és keresztülszelte a helyi szállodát Como városát pedig elöntötte, valóságos lagunáés 15 millió köbméteres tavat vá változtatta a Comói-tó — a főutcán haj ókázni lehetett. Természeti csapás, ami — Olaszországban nem először fordul ez elő — politikai polémiát vált ki. A velencei filmfesztiválon néhány héttel korábban mutatták be a Gabriel Gerda Marquez regényéből készült Francesco Rost filmet, az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját”. A cím ötletet adott: az olasz lapokban és a televízióban: csak „előre bejelentett katasztrófának” nevezték a valtellinait, abban az értelemben, hagy hasonló elemi csapások már sújtották Észak-Olaszország hegyi körzeteit, s ezt is várni lehetett Az országos vitában a környezetvédőik, a baloldali pártok, a kommunisták a kormányt tették felelőssé azért, hogy meglehetősen lazán kezelik az építési engedélyek kiadását, nem történt megfelelő intézkedés annak érdekében, hogy a hegyilakók elvándorlását, völgybe tele- pedését megaikadályozzák. Kitűnt: az olasz parlament napirendjén húsz éve szerepel egy olyan földtörvény megalkotása, amely megfelelő szabályokat határozna meg az építkezésekre, ám elfogadását mindeddig akadályozta a pártok között folyó vita egyfelől, a tartományok, megyék, városok, illetve a központi kormány hatásköréből folyó alkudozás másfelől. Ha a törvény léteznék, ha megfelelő lenne a megelőzés, a katasztrófa hatását mérsékelni lehetett volna — érveltek a kormány bírálói. Zambenietti, az illetékes miniszter azzal felelt, hogy a hegyvidék korszerűsítése törvényszerű, s bár a megelőzést akadályozza a földtörvény körüli huzavona,' a vezetése alatt létrejött mentőszolgálat igen hatékonyan működött. Tény, hogy a helikopterek tömeges bevetésével több ezer embert telepítettek ki a völgyiből néhány nap alatt, és biztosították a megfelelő ellátást az ottma- radók részére. Ezt általában elismerték. Ennek ellenére az egyik környezetvédő szervezet „gyilkosság” vádjával perelte a minisztert, mint az állam képviselőjét ebben az ügyben. Azzal, hogy személyesen tették felelőssé a politikust, magúikra maradtak. Amikor azonban július végén megalakult a Goria-kormány, a közmegbecsülésnek örvendő Zamberletti helyét mégis más vette át, de nem ám a bírálatok miatt, hanem azért mert vele együtt túl sok lombardiai miniszter lett volna már a kabinetben. Ez politikai „földcsuszamlást'” okozott volna — ami a római politikusok szemében az igazi ‘hegyomlásnál is rosszabb. Bancs Dénes A FUlőp-szigetoken mz ötödik kísérlet Roham a palota ellen Egy híján mindössze húsz hónapja van hatalmon az emlékezetes körülmények közöt meggyilkolt ellenzéki politikus özvegye, Corazon Aquino, és most zajlott le ellene immár az ötödik katonai puccskísérlet. A tények ismeretében nem egyszerűen a Malacanang-pa- lota, az elnöki rezidencia utólagos propagandája, hogy a zendülők fizikailag is végezni akartak az államfővel és családjával, az elnökasszony fiát meg is sebesítették. A katonai felkelést, amelynek élén egy Gregori Honasan nevű ezredes állott, húsz óra alatt leverték. Igaz, az ezredesnek és számos követőjének sikerült elmenekülnie, s most hírek szerint az újabb alkalomra várnak egy búvóhelyen. (Most már — de csak most és nem a harcok kitörésének pillanatában — tudjuk, hogy az erőviszonyok meglehetősen aránytalanok voltak: a kétszázötvenezer főnyi, amerikai fegyverekkel felszerelt és jórészt amerikai mintára szervezett hadseregnek csak mintegy ezer-kétezer embere fordította fegyverét az elnökasszony rendszere ellen. Mindazok, akiket érdekel a politika, vagy akár a történelem, tapasztalatból tanúsítják, hogy sosem lehet efajta megmozdulást egy legyintéssel elintézni: hogy a múltban is, ma is megesik: jó időben és megfelelő helyen bevetett viszonylag kis létszámú egységek képesek tartós politikai fordulat kierőszakolására. Bocsássuk előre, hogy bár nevét a szélesebb közvélemény még saját hazájában sem ismerte, a lázadók Vezetője nem „egyszerű kis ezredes” volt, sem katonailag, sem politikailag nem minősíthető afféle akarnok amatőrnek. Mint kiderült — és ez sok szempontból érdekes tény — Gregorio Honasan ezredes nem is olyan régen még Juan Ponce Enrile ex-hadügymi- niszter biztonsági főnöke volt. Ez katonailag annyit jelent, hogy az ezredes mindent tudott a kormány kulcslétesítményeit védő egységek létszámáról és elhelyezéséről (!) — politikailag pedig annyit, hogy a hétezer szigetből álló országra immár másodszor terült rá Enrile ex-minisz- ter sötét árnyéka. Enrile személyisége kime- riti a politikai-katonai kalandor fogalmát. Vagy két évtizeden át a bukott, most Hawaiban élő diktátor. Ferdinand Marcos egyik legfontosabb munkatársa — hadügyminisztere — volt. Honasan ezredes, u ötödik lázadás vezetője Amikor látta, hogy a tömegmozgalom a diktatúra bukását követeli, hirtelen Aquino híveihez csatlakozott, és ezzel kétségtelenül megkönnyítette a hatalom- váltást, s főleg azt hogy ez a váltás akkor szinte vértelen legyen. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a miniszteri posztját az új rezsimbe átmentő katonapolitikusnak saját hatalmi ambíciói vannak. Igyekezett maga köré tömöríteni a hadsereg olyan köreit. amelyek szerint Aquino asszony „túlságosan lágy” a baloldali gerillahadsereggel, az NPA-val, valamint a déli muzulmán sze- paratistákkal (Mindanao és Sulu szigetén) vívott háborúban. valamint a városok liberális köreivel szemben. Ez persze nem ok, hanem ürügy volt, ami két tényező miatt nem bizonyult hatékonynak: először is" az el-, nökasszony változatlanul népszerű és másodszor Enrile régi katonai riválisa, a West Point-i amerikai elit- akadémián végzett vezérkari főnök, Fidel Ramos hatékony ellenállása miatt. Most is Ramos volt az, aki a hadsereg agyközpontjából, a zendülők által rajtaütésszerűen elfoglalt Aquinaldobázisról úgy tudott viszahúzódni. hogy közben megszervezte a villámgyors és eredményes ellentámadást. Az. hogy a harcok mégis húsz órán át tartottak, jelent valamit. Elsősorban veszélyesen jó volt az időzftés. Az ország gazdasági fellendülése már megkezdődött, de a benzinárak emelése és a tartós munkanélküliség (a 23 milliós munkaképes lakosságból csaknem nyolc milliónak nincs állása) tüntetésekhez, tömegsztrájkokhoz vezetett — és ebben a nem akármilyen pillanatban (amikor az utcákon amúgyis sebesültek hevertek) indultak meg a lázadó katonák. Ramos leverte őket, és Ramos a Pentagon kedvence. Washington jól tudja, hogy szuper-bázisnak a Fü- löp-szigeteken csak úgy van jövője, ha a hétezer sziget nem fullad a szüntelen kalandok és traumák mocsarába. Harmat Endre Alig két négyzetméter egy „lakás” Ka He ka -omberok Hongkongban Az~5,5 millió lakosú Hongkongban, az 1997-ben Kínához visszatérő brit gyarmat- városban a kevés hely miatt szorosan építkeznek. De még ott sem hasonlítható semmi a „kallicka-emíberek” lerobbant börtön jellű negyedeihez. Az előkelő hotelek, az exkluzív éttermek és az elegáns üzletek látótávolságon kivül a városállam időselbb emberei közül több ezer él a padlótól a menyezetig egymásra 'helyezett ágyakkal zsúfolt nyomorúságos lakásokban. A lakókait „kalicka- embereknek” nevezik a helybéliek, mivel minden ágyat hálóval vesznek körbe a tulajdonosok, így védik szegényes holmijaikat a tolvajoktól. Az itt lakó emberek többsége már nyugdíjas és nincs családja Hongkongban. Néhánynak van ugyan munkája, de igen alantas, a többiek a társadalom segítségére szorulnak. A kormányzat is tudja, hogy ezeknek az embereknek ez a legolcsóbb (és lényegében az egyetlen) lakáslehetőségük. A kormány képviselői is elismerik, hogy ezek a helyek nagyon rosszak, szinte elviselhetetlenek és embertelenek. Hongkong népsűrűsége az egyik legnagyobb a világon, 5150 ember él egy négyzetkilométeren. A „kalicka- erp.bereknelk” jutó terület még ennél is kisebb, egy nemrégi jelentés szerint egyre-egyre mindössze 1,67 négyzetméter jut. Egy négy évvel ezelőtti kormányfel- mérés szerint Hongkong 102 épületében közel 4000 ,,kalicka-ember” lakik, de a hatóságok szerint még sokan élnek olyan helyeken, amelyekről nincs is tudomásuk. A hongkongi kormányzat szociális ügyekkel foglalkozó hivatala megvizsgálta ezeket a lakásokat, de arra, hogy ezeket a házaikat lezárják, még nem született döntés. Márcsak az tért sem, mert ha bezárják őket, a jelenlegi lakóknak nem lesz hova menniük. A probléma megoldása nehéz, nem utolsó sorban azért, mert jónéhány idős lakó akkor sem akarja elhagyni megszokott környezetét, ha más lakóhelyet kapna a hatóságtól — ilyenre már volt példa a közelmúltban. A hongkongi egyetem egyik tanára szerint megoldást olyan társadalombiztosítási rendszer hozhatna, amelyben a munkáltatók éa a munkavállalók is hozzájárulnának a nyugdíjalaphoz. De ez Is csak elképzelés, konkrét megoldást a hongkongi kormány még mindig nem talált, így ezek az emberek továbbra is „kandiájukba” húzódva, néhány dolgukra féltőn vigyázva élnek Ügy látszik, Hongkong ezt a gondot már a kínai kormányra hagyja... Kormány katonák lefegyyerslk a felkelők egy csoportját
