Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Sorossal Amerikában Ór, a nagy varázsló Egy felejthetetlen út élményei Dorka visszatér a Szigligetibe Hó t szolnoki gimnazista tengeren túli „kalandjai” Szeptember eleje. Egy te­lefonhívás, a vonal másik végén a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatója Mol­nár Sándor. Készséggel fo­gadja kérésemet a diákok­kal való interjúval kapcso­latban, amelyre eredetileg a Tisza-parton került volna sor. Az iskolaigazgató azon­ban „áthúzta” tervünket, rendelkezésünkre bocsájt- va hangulatos irodáját. Még egy hívás azzal, hogy most már a Varga Katalin Gim­názium igazgatónője Botka Lajosné nyugtázta örömmel szándékomat és biztosított, hogy az „amerikaiak” ott lesznek a megbeszélt idő­ben. Így is történt. A társa­ság együtt volt: Andrási Éva, Pálréti Norbert a Var­ga Katalin Gimnázium III. osztályos tanulói, míg a többiek Trencsényi Tibor, (III. o.) Sáringer Tibor (III. o.), Budai Nicolette (III. o.). Nagy Gábor (III. o.), és Ábel Anita (II. o.) a Ver­seghy Ferenc Gimnázium diákjai. Néhány felvétel, majd elkezdtük a 3 hét ese­ményeinek és előzményeinek boncolgatását. Mielőtt azonban erre rá­térnénk, hadd mondjam el, hogyan is „készültem föl” erre a találkozóra. Nagyon jól emlékszem miután első, majd második észak-ameri­kai kőrútunkról (összesen 50 ezer kilométert tettünk meg) megérkezvén jött a szoká­sos kérdés: „Milyen volt?” Erre az érdeklődők rövid, tömör válaszokat kaptak, amelyek még csak az első nagyon is élő, nem leüle­pedett benyomásokból fa­kadtak. Az élmények moza­ikdarabkái csak jóval ké­sőbb alkotnak egybefüggő képet. Először is szóljunk néhány szót arról az emberről, aki lehetővé tette, hogy ez az út valójában létrejöjjön. George Soros magyar szár­mazású 57 éves amerikai üz­letember 3 évvel ezelőtt az MTA-val kötött megállapo­dása értelmében létrejött az un. Soros Alapítvány, azzal a fő céllal, hogy támogassa a magyar gazdasági, tudo­mányos és kulturális szak­emberek, diákok tanulmány­útjait, különféle ösztöndí­jakkal segítse elő azok fej­lődését. Eredetileg 20 éven keresztül az alap évi 1 millió dollár „költőpénzzel” rendelkezne, ami ezévben már 4—5 milliót tett ki. Mindezt George Soros bizto­sítja sikeres üzleti vállalko­zásainak jövedelméből. Kez­detben kissé tartott az ala­pítvány „fejős-tehénné” vá­lásától, de meggyőződött, hogy annak irányítása fe­lelősséggel történik. S még ez így az alapítvány is lé­tezni fog, és létezik már Kí­nában, s tárgyalások foly­nak a Szovjetunióval is létrehozása érdekében... A pályázati fölhívás vala­mikor május közepén jelent meg a Magyar Ifjúságban az álláshirdetések között, amely háromszori átlapozás után is alig volt megtalálható. Ta­lán ezzel magyarázható, hogy csak május 28-án rea­gáltak a szolnoki gimnazis­ták, 3 nappal annak lejárta előtt. A másik dolog, amelyre szintén nincs magyarázat. hogy egyetlen cég, idegen- forgalmi szervezet sem használta ki a kínálkozó „ingyen” reklámozás lehető­ségét, fölajánlva egy-egy föliratos melegítőt, pólót, vagy mást az utazó diákok­nak ajándékcsomag formá­jában. No de ők ki-ki a ma­ga módján föltalálták ma­gukat, és így egy-egy ked­ves magyar emléktárggyal több gazdagítja néhány amerikai család otthonát. A táborokban eltöltött 2 hétről a diákok véleménye nagyjából megegyezik: azo­kat az ellentmondások jel­lemezték. összbenyomás vé- gülis pozitív, de akadtak olyan dolgok is, amelyek né­ha elvették az ember kedvét. Például kölcsönhálózsákban kellett aludni első este pár­na nélkül, a szobákból hiányzott a világítás, a zu­hany a szabadban volt, na­ponta 8 sorakozón kellett részt venni, kevés szabadidő állt rendelkezésükre, a ki­rándulási lehetőségek adva voltak mégsem lehetett ki­használni azokat, a táborok lakóit túlnyomórészt gyere­kek alkották, szigorúan el­különítve a fiúk — lányok­mingtonban töltött el egy- egy családnál. Volt aki Dia­na Brillnél lakott, aki most a nyáron Pesten a Rock Színházban a Hair c. musi­calt koreografálta. míg más egy olyan családhoz került, ahol a papa rendőr és 5 autójuk nagy házuk van, sa kandalló fölé angol, illetve magyar nyelvű üdvözlő-szö­veget írtak ki a gyerekek tiszteletére. Volt aki még a család .magánrepülőjét is kipróbálhatta, míg más ko­rabeli srác segítségével pil­lanthatott az amerikai élet­módba. Mindenki nagyon rendes családnál volt elszál­lásolva és érdekes, hogy ezen rövid idő alatt milyen jól megfigyelték közvetlen környezetüket. „A jenkik nagyon vendégszeretők, de nem másznak a vendég nya­kára” vélekedik így az egyik.” A szülő és gyerek kapcsolata sakkal szaba­dabb, mint Magyarországon. Ugyanakkor mást jelent a vendég fogalma is, aki elé a háziasszony nem teszi ki legjobb főzőtudását” — így a másik, és még sorolhat­nánk tovább. Washington következett az A Sorossal Amerikában járt szolnoki középiskolások tói... Az amerikai nebulók azért töltöttek a faházakban 4 hetet, hogy csak szórakoz­zanak. kitörjenek minden­napos életvitelükből, erre mindenkinek bőven volt al­kalma. A csadálatos kör­nyezet a sokrétű sportolási lehetőségek, ezen kívül kü­lönféle állandó programok, foglalkozások gazdagítot­ták a tábori életet. Lehetett aerobicra járni, túrázni, az íjászatot gyakorolni, hajóz­ni, teniszezni és sorolhat­nánk még. Esténként a „oa- bin-chat”, azaz a közös kö­tetlen beszélgetés hangulata tette szebbé a múló napot. Az ennivalóról se felejtkez­zünk meg. Volt aki mindent megkóstolt, az olasz és amerikai ételek mellett, még a túlfűszerezett mexi­kóit is. Előfordult, hogy az egész tábfcr kinn főzött és étkezett a tó partján, amikor „csak” hot-dog és hambur­ger került a tányérokra. Mindenegyes nap kissé fe­szültebbé tette diákjainkat. Minél előbb szerettek vo'na látni valamit Amerikából is. Egy hét bőven elég lett volna a táborra, azonban ami utána következett kár­pótolta őket. Csodálatos na­pok vártak rájuk, amelyből hármat ki New-Yorkban, ki Hartfordban ki pedig Far­amerikaian európai város, ahogy azt az egyik diák jellemezte. A szervezési ne­hézségek ellenére is. min­denkit lenyűgözött a Fehér Ház (sajnos egyeseket csak kívülről, mivel elfogyott a belépő), a Kapitólium és a számos múzeum, emlékmű. Hogy mit vártak és mit kaptak a „nyertesek” az út­tól? Várták, hogy látják New-York-ot, végül egye­sek csak másfél órát sétál­tak a Broadway-n. Hogy őt a világ kicsinyített mása, New York életvitele, forgal­ma, felhőkarcolói zavarni fogják. Tévedett. Mindez olyan élénk és élő volt, amit csak néhány sötét alak za­vart meg. Hogy olyan tá­bor lesz, mint a TV-ben be­mutatott „Fenyves” tábor, ez majdnem bejött. Hogy Washington-t úgy „megis­meri” mint szülővárosát. Amiből végül csak ízelítő lett. Hogy rosszul lesz a re­pülőn. Kutya-baja nem lett, még visszafelé a Malév „hullámvasútján” sem. Azt, amit pedig az úttól kaptak felejthetetlen emlék marad számukra olyan, amelyet szeretnének mindenkivel megosztani. Sáfrány Mihály Általános iskolásoknak Kísérleti versenyrendszer A közismert tárgyakból kísérleti versenyrendszert vezetnek be Győr-Sopron megye általános iskolásai számára az idei tanévhen. A Művelődési Minisztérium engedélyével többfond ulóla tantárgyi vetélkedőt rendez­nek a diákok tudásának fel­mérésére. A szakemberek, vezető pedagógusok vélemé­nye szerint az eddig általá­nosan elterjedt egyéni pá­lyázatoknál nem tudható, hogy mennyi a pályamun­kák készítéséhez nyújtott szülői segítség, ezért a dol­gozatok nem minden esetben tükrözik a pályázó tudását, felkészültségét. A kísérleti versenyrendszernek már az első fordulóját az iskolában bonyolítják le. A vetélkedőt tizenöt tan­tárgyból hirdetik meg hete­dikes és nyolcadikos diákok részére. A résztvevők leg­feljebb három tantárgyból indulhatnak Az iskolai for­dulókon a tantervi anyagról adnak számot. Túron vondégoskedik Szúrakaténusz játékház Vasárnap délelőtt 10 órá­tól a kecskeméti Szónakaté- nusz játékház munkatársai­nak közreműködésével szer­vez hétvégi gyermekprogra­mot a mezőtúri művelődési központ. A délelőtt során Majoros Gyula a papírhajto­gatás titkaiba vezeti be az érdeklődőket, Hegyifüstös László agyagfigurák, Rumi László pedig nádsípok, nád­ból készülő játékok meg­munkálásának fortélyait tár­ja föl előttük. Jelenet az előadásból. Balról Toto kutya Tóth József; Bá­dogember Halmágyi Sándor; a Gyáva Oroszlán Takács Gyu­la; Dorka Vlahovics Edit és ai Madárijesztő Szerémi Zoltán (Fotó: H. L.) Dorka újra visszajött a Tisza paitjára. Nem csodál­juk, hiszen legutóbb jó tizen- éwel ezelőtt járt nálunk. Akkor nagyon jól érezte itt magát, a gyermekek kedven­cévé vált, sokáig, nagyon so­káig emlegetett kedves ven­dég volt mindenfelé... S bi­zony már randevúra járnak az akkori kis nézők! Dorkával, Totoval, Emi nénivel, Henry bácsival, na és Tommyval, a gyáva orosz- lánnnal vasárnap délután újra találkozhat a kis kö­zönség. A Szigligeti Színház társulata ekkor mutatja be Fánk L. Baum—Sohwajda György—Tamássy Zdenkó zenés mesejátékát. Az Óz, a nagy varázsló az 1970-es évek közepén — ahogy egy jó, nagyszerűen előadott mesejátékhoz illik — zajos siker volt Szolno­kon. A Bor József rendezte előadást — Szerencsi Éva, Szakácsi Sándor, Papp Zol­tán, Hollósy Frigyes játszot­ták a főbb szerepeket — több szezonra „visszatapsolták” a leghálásabb nézők, a gyere­kek. Üjra igazi színházi élmény ígérkezik a gyerekek számá­ra. A Babarczy László és Mohácsi János rendezésében színre kerülő „Óz-ban” az amerikai kislányt, Dorkát Vlahovics Edit játssza, a „kiskutya” Tóth József, a „nagy varázsló” Fekete And­rás lesz. Henry bácsit Hal­mágyi Sándor, a gyáva oroszlánt pedig Takács Gyu­la személyesíti meg. S ezután igazán nem pa­naszkodhatnak majd a leg­hálásabb nézők, hogy csak hébe-hóba játszanak mese­darabokat a színházban, hi­szen a vasárnap délután 17 órakor kezdődő bemutatót követően, szeptember 15-én és 16-án délután — 3 órai kezdettel — 19-én és 20-án délelőtt 11 órától, (sőt: 20-án fél 3 órától is!), szeptember 22—23-án délután is műso­ron lesz a mesejáték, — hogy csak Dorka szeptemberi „programjáról” szóljunk. Természetesen az elkövetke­zendő hónapokban is játsszák majd a darabot, amelyet elő­ször Judy Garland juttatott el a világhírig. — Ji — A Kölni Gesangverein szolnoki koncertje után flz emberi hang csodálatos hangszer Villáminterjú a karmesterre! Nem mindennapi- élmény­ben lehetett része s Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont közönségének csütör­tökön este, amikor is prof. Hans-Josef Roth karmester vezényletével a Kölni Ge­sangverein Férfikar százöt­ven tagja dobogóra lépett, s énekével megremegtette a termet. A majd’ másfél év­századdal ezelőtt alakult kó­rus a Szolnoki Kodály Kó­rus meghívására érkezett Magyarországra, s mutatko­zott be a Tisza-parton a kó­ruszene rajongóinak. A vendégek műsorukban a kórusirodalom férfikarra írott darabjaiból állítottak össze csokrot. A szünetig ne­ves szerzők — többek között Jacobns Gallus, Schubert, Richard Strauss és Josef Haas — műveit szólaltatták meg — lelkes, értő tolmá­csolásban. A zömmel német zeneszerzők darabjainak in­terpretációjából külön ki­emelkedik néhány remekmű, mint pl. Schubert Éjjeli sze­renádja, illetve Strauss Álomfény című műve. (E darab érdekessége, hogy an­nak idején a szerző a kölni kórus számára írta.) A szünet után is a férfi­kari művek legjavából hall­hatott ízelítőt a megyeszék­hely közönsége. A nagysze­rű hanganyaggal érkezett kórus frenetikus hatást ért el: százötven temperamentu­mos férfihang úszott, vibrált a levegőben — hol lendüle­tesen, pattogósán, hol pedig zsongatóan, halkan szólt az ének — bizonyítván, hogy az emberi hang a legcsodálato­sabb hangszer. Prof. Hans-Josef Both A műsor befejezéseként Kodály Zoltán Huszt című rendkívül igényes darabja hangzott el — német nyel­ven. (A kölniek szép gesz­tusa, hogy azokban az or­szágokban. amelyekben ven­dégszerepeinek. műsorra tűznek egy-egy — a legjobb szerzők által írott — nem­zeti kórusművet is.) A ki­törő taps sejttette, hogy a Kodály-mű csak bemelegí­tés volt; rövidesen ismétel­niük kellett a vendégeknek. A nézőtéri vastaps egyébként hatszori újrázásra késztette a kórust. A német vendégek magyarországi szereplése budapesti fellépéssel foly­tatódik vasárnap. A hangverseny rövid szü­netében egyperces válaszok­ra kértük prof. Hans-Josef Roth karmestert. A kórus tagok egy része a szolnoki fellépés közben — Az önök kórusa 145 év­vel ezelőtt alakult. Kik ala­pították? — Igazából nemigen tart­juk nyilván az alapítókat. Annyi bizonyos, hogy a mag a híres kölni dán kórusából keletkezett. Később olyan neves dirigensek álltak az élén, és vitték sikerre a kó­rust, mint Eugen Papst, Wilhelm Pitz. Az akkori hírnév Richard Strausst is darabírásra inspirálta. — Van-e az NSZK-ban hasonló korú kórus? — Tudomásom szerint nincs, azonban a Nyugat- Berlini Pedagógus Kórus legalább annyi idős, mint mi, csak éppen ők keveseb­ben vannak. Áz viszont tény, hogy a legnagyobb kó­rus vagyunk az NSZK-ban. — A tagok profik? — Nálunk a tagság kizá­rólag műkedvelőkből áll, — Milyen helyet foglal­nak el hazájuk zenei életé­ben? — Erre nehéz válaszolni, hiszen a német zened élet meglehetősen összetett és bonyolult. Nem könnyű do­log az önértékelés, de úgy érzem nem túlzók, ha azt mondom: a férfikarok kö­zött a mieinknek vezető sze­repe van. — Hogyan lehet összetar­tani egy ilyen hatalmas énekkart? — Egész egyszerűen. Működésünknek egyetlen hajtómotorja van: a zene iránti óriási lelkesedés. Ez sokmindent kompenzál. — Kik állítják össze a repertoárt? — Bár a kórus mellett te­vékenykedik egy vezetőség, amely ügyes-bajos dolgaink­kal foglalkozik, a darabok kiválasztását többnyire én intézem. — Az utánpótlás? — Mondjuk, lehetne jobb is. Amint látja, elég sok idős tagunk van. Elkelne a fia­talítás. — Végezetül egy más jel­legű kérdés. Először járnak Magyarországon. Az első na­pok után hogyan érzik ma­gukat? — Azt hiszem, a többiek nevében is válaszolhatok: fantasztikusan jól! J. J. Fotó: N. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom