Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
1987. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Sorossal Amerikában Ór, a nagy varázsló Egy felejthetetlen út élményei Dorka visszatér a Szigligetibe Hó t szolnoki gimnazista tengeren túli „kalandjai” Szeptember eleje. Egy telefonhívás, a vonal másik végén a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatója Molnár Sándor. Készséggel fogadja kérésemet a diákokkal való interjúval kapcsolatban, amelyre eredetileg a Tisza-parton került volna sor. Az iskolaigazgató azonban „áthúzta” tervünket, rendelkezésünkre bocsájt- va hangulatos irodáját. Még egy hívás azzal, hogy most már a Varga Katalin Gimnázium igazgatónője Botka Lajosné nyugtázta örömmel szándékomat és biztosított, hogy az „amerikaiak” ott lesznek a megbeszélt időben. Így is történt. A társaság együtt volt: Andrási Éva, Pálréti Norbert a Varga Katalin Gimnázium III. osztályos tanulói, míg a többiek Trencsényi Tibor, (III. o.) Sáringer Tibor (III. o.), Budai Nicolette (III. o.). Nagy Gábor (III. o.), és Ábel Anita (II. o.) a Verseghy Ferenc Gimnázium diákjai. Néhány felvétel, majd elkezdtük a 3 hét eseményeinek és előzményeinek boncolgatását. Mielőtt azonban erre rátérnénk, hadd mondjam el, hogyan is „készültem föl” erre a találkozóra. Nagyon jól emlékszem miután első, majd második észak-amerikai kőrútunkról (összesen 50 ezer kilométert tettünk meg) megérkezvén jött a szokásos kérdés: „Milyen volt?” Erre az érdeklődők rövid, tömör válaszokat kaptak, amelyek még csak az első nagyon is élő, nem leülepedett benyomásokból fakadtak. Az élmények mozaikdarabkái csak jóval később alkotnak egybefüggő képet. Először is szóljunk néhány szót arról az emberről, aki lehetővé tette, hogy ez az út valójában létrejöjjön. George Soros magyar származású 57 éves amerikai üzletember 3 évvel ezelőtt az MTA-val kötött megállapodása értelmében létrejött az un. Soros Alapítvány, azzal a fő céllal, hogy támogassa a magyar gazdasági, tudományos és kulturális szakemberek, diákok tanulmányútjait, különféle ösztöndíjakkal segítse elő azok fejlődését. Eredetileg 20 éven keresztül az alap évi 1 millió dollár „költőpénzzel” rendelkezne, ami ezévben már 4—5 milliót tett ki. Mindezt George Soros biztosítja sikeres üzleti vállalkozásainak jövedelméből. Kezdetben kissé tartott az alapítvány „fejős-tehénné” válásától, de meggyőződött, hogy annak irányítása felelősséggel történik. S még ez így az alapítvány is létezni fog, és létezik már Kínában, s tárgyalások folynak a Szovjetunióval is létrehozása érdekében... A pályázati fölhívás valamikor május közepén jelent meg a Magyar Ifjúságban az álláshirdetések között, amely háromszori átlapozás után is alig volt megtalálható. Talán ezzel magyarázható, hogy csak május 28-án reagáltak a szolnoki gimnazisták, 3 nappal annak lejárta előtt. A másik dolog, amelyre szintén nincs magyarázat. hogy egyetlen cég, idegen- forgalmi szervezet sem használta ki a kínálkozó „ingyen” reklámozás lehetőségét, fölajánlva egy-egy föliratos melegítőt, pólót, vagy mást az utazó diákoknak ajándékcsomag formájában. No de ők ki-ki a maga módján föltalálták magukat, és így egy-egy kedves magyar emléktárggyal több gazdagítja néhány amerikai család otthonát. A táborokban eltöltött 2 hétről a diákok véleménye nagyjából megegyezik: azokat az ellentmondások jellemezték. összbenyomás vé- gülis pozitív, de akadtak olyan dolgok is, amelyek néha elvették az ember kedvét. Például kölcsönhálózsákban kellett aludni első este párna nélkül, a szobákból hiányzott a világítás, a zuhany a szabadban volt, naponta 8 sorakozón kellett részt venni, kevés szabadidő állt rendelkezésükre, a kirándulási lehetőségek adva voltak mégsem lehetett kihasználni azokat, a táborok lakóit túlnyomórészt gyerekek alkották, szigorúan elkülönítve a fiúk — lányokmingtonban töltött el egy- egy családnál. Volt aki Diana Brillnél lakott, aki most a nyáron Pesten a Rock Színházban a Hair c. musicalt koreografálta. míg más egy olyan családhoz került, ahol a papa rendőr és 5 autójuk nagy házuk van, sa kandalló fölé angol, illetve magyar nyelvű üdvözlő-szöveget írtak ki a gyerekek tiszteletére. Volt aki még a család .magánrepülőjét is kipróbálhatta, míg más korabeli srác segítségével pillanthatott az amerikai életmódba. Mindenki nagyon rendes családnál volt elszállásolva és érdekes, hogy ezen rövid idő alatt milyen jól megfigyelték közvetlen környezetüket. „A jenkik nagyon vendégszeretők, de nem másznak a vendég nyakára” vélekedik így az egyik.” A szülő és gyerek kapcsolata sakkal szabadabb, mint Magyarországon. Ugyanakkor mást jelent a vendég fogalma is, aki elé a háziasszony nem teszi ki legjobb főzőtudását” — így a másik, és még sorolhatnánk tovább. Washington következett az A Sorossal Amerikában járt szolnoki középiskolások tói... Az amerikai nebulók azért töltöttek a faházakban 4 hetet, hogy csak szórakozzanak. kitörjenek mindennapos életvitelükből, erre mindenkinek bőven volt alkalma. A csadálatos környezet a sokrétű sportolási lehetőségek, ezen kívül különféle állandó programok, foglalkozások gazdagították a tábori életet. Lehetett aerobicra járni, túrázni, az íjászatot gyakorolni, hajózni, teniszezni és sorolhatnánk még. Esténként a „oa- bin-chat”, azaz a közös kötetlen beszélgetés hangulata tette szebbé a múló napot. Az ennivalóról se felejtkezzünk meg. Volt aki mindent megkóstolt, az olasz és amerikai ételek mellett, még a túlfűszerezett mexikóit is. Előfordult, hogy az egész tábfcr kinn főzött és étkezett a tó partján, amikor „csak” hot-dog és hamburger került a tányérokra. Mindenegyes nap kissé feszültebbé tette diákjainkat. Minél előbb szerettek vo'na látni valamit Amerikából is. Egy hét bőven elég lett volna a táborra, azonban ami utána következett kárpótolta őket. Csodálatos napok vártak rájuk, amelyből hármat ki New-Yorkban, ki Hartfordban ki pedig Faramerikaian európai város, ahogy azt az egyik diák jellemezte. A szervezési nehézségek ellenére is. mindenkit lenyűgözött a Fehér Ház (sajnos egyeseket csak kívülről, mivel elfogyott a belépő), a Kapitólium és a számos múzeum, emlékmű. Hogy mit vártak és mit kaptak a „nyertesek” az úttól? Várták, hogy látják New-York-ot, végül egyesek csak másfél órát sétáltak a Broadway-n. Hogy őt a világ kicsinyített mása, New York életvitele, forgalma, felhőkarcolói zavarni fogják. Tévedett. Mindez olyan élénk és élő volt, amit csak néhány sötét alak zavart meg. Hogy olyan tábor lesz, mint a TV-ben bemutatott „Fenyves” tábor, ez majdnem bejött. Hogy Washington-t úgy „megismeri” mint szülővárosát. Amiből végül csak ízelítő lett. Hogy rosszul lesz a repülőn. Kutya-baja nem lett, még visszafelé a Malév „hullámvasútján” sem. Azt, amit pedig az úttól kaptak felejthetetlen emlék marad számukra olyan, amelyet szeretnének mindenkivel megosztani. Sáfrány Mihály Általános iskolásoknak Kísérleti versenyrendszer A közismert tárgyakból kísérleti versenyrendszert vezetnek be Győr-Sopron megye általános iskolásai számára az idei tanévhen. A Művelődési Minisztérium engedélyével többfond ulóla tantárgyi vetélkedőt rendeznek a diákok tudásának felmérésére. A szakemberek, vezető pedagógusok véleménye szerint az eddig általánosan elterjedt egyéni pályázatoknál nem tudható, hogy mennyi a pályamunkák készítéséhez nyújtott szülői segítség, ezért a dolgozatok nem minden esetben tükrözik a pályázó tudását, felkészültségét. A kísérleti versenyrendszernek már az első fordulóját az iskolában bonyolítják le. A vetélkedőt tizenöt tantárgyból hirdetik meg hetedikes és nyolcadikos diákok részére. A résztvevők legfeljebb három tantárgyból indulhatnak Az iskolai fordulókon a tantervi anyagról adnak számot. Túron vondégoskedik Szúrakaténusz játékház Vasárnap délelőtt 10 órától a kecskeméti Szónakaté- nusz játékház munkatársainak közreműködésével szervez hétvégi gyermekprogramot a mezőtúri művelődési központ. A délelőtt során Majoros Gyula a papírhajtogatás titkaiba vezeti be az érdeklődőket, Hegyifüstös László agyagfigurák, Rumi László pedig nádsípok, nádból készülő játékok megmunkálásának fortélyait tárja föl előttük. Jelenet az előadásból. Balról Toto kutya Tóth József; Bádogember Halmágyi Sándor; a Gyáva Oroszlán Takács Gyula; Dorka Vlahovics Edit és ai Madárijesztő Szerémi Zoltán (Fotó: H. L.) Dorka újra visszajött a Tisza paitjára. Nem csodáljuk, hiszen legutóbb jó tizen- éwel ezelőtt járt nálunk. Akkor nagyon jól érezte itt magát, a gyermekek kedvencévé vált, sokáig, nagyon sokáig emlegetett kedves vendég volt mindenfelé... S bizony már randevúra járnak az akkori kis nézők! Dorkával, Totoval, Emi nénivel, Henry bácsival, na és Tommyval, a gyáva orosz- lánnnal vasárnap délután újra találkozhat a kis közönség. A Szigligeti Színház társulata ekkor mutatja be Fánk L. Baum—Sohwajda György—Tamássy Zdenkó zenés mesejátékát. Az Óz, a nagy varázsló az 1970-es évek közepén — ahogy egy jó, nagyszerűen előadott mesejátékhoz illik — zajos siker volt Szolnokon. A Bor József rendezte előadást — Szerencsi Éva, Szakácsi Sándor, Papp Zoltán, Hollósy Frigyes játszották a főbb szerepeket — több szezonra „visszatapsolták” a leghálásabb nézők, a gyerekek. Üjra igazi színházi élmény ígérkezik a gyerekek számára. A Babarczy László és Mohácsi János rendezésében színre kerülő „Óz-ban” az amerikai kislányt, Dorkát Vlahovics Edit játssza, a „kiskutya” Tóth József, a „nagy varázsló” Fekete András lesz. Henry bácsit Halmágyi Sándor, a gyáva oroszlánt pedig Takács Gyula személyesíti meg. S ezután igazán nem panaszkodhatnak majd a leghálásabb nézők, hogy csak hébe-hóba játszanak mesedarabokat a színházban, hiszen a vasárnap délután 17 órakor kezdődő bemutatót követően, szeptember 15-én és 16-án délután — 3 órai kezdettel — 19-én és 20-án délelőtt 11 órától, (sőt: 20-án fél 3 órától is!), szeptember 22—23-án délután is műsoron lesz a mesejáték, — hogy csak Dorka szeptemberi „programjáról” szóljunk. Természetesen az elkövetkezendő hónapokban is játsszák majd a darabot, amelyet először Judy Garland juttatott el a világhírig. — Ji — A Kölni Gesangverein szolnoki koncertje után flz emberi hang csodálatos hangszer Villáminterjú a karmesterre! Nem mindennapi- élményben lehetett része s Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közönségének csütörtökön este, amikor is prof. Hans-Josef Roth karmester vezényletével a Kölni Gesangverein Férfikar százötven tagja dobogóra lépett, s énekével megremegtette a termet. A majd’ másfél évszázaddal ezelőtt alakult kórus a Szolnoki Kodály Kórus meghívására érkezett Magyarországra, s mutatkozott be a Tisza-parton a kóruszene rajongóinak. A vendégek műsorukban a kórusirodalom férfikarra írott darabjaiból állítottak össze csokrot. A szünetig neves szerzők — többek között Jacobns Gallus, Schubert, Richard Strauss és Josef Haas — műveit szólaltatták meg — lelkes, értő tolmácsolásban. A zömmel német zeneszerzők darabjainak interpretációjából külön kiemelkedik néhány remekmű, mint pl. Schubert Éjjeli szerenádja, illetve Strauss Álomfény című műve. (E darab érdekessége, hogy annak idején a szerző a kölni kórus számára írta.) A szünet után is a férfikari művek legjavából hallhatott ízelítőt a megyeszékhely közönsége. A nagyszerű hanganyaggal érkezett kórus frenetikus hatást ért el: százötven temperamentumos férfihang úszott, vibrált a levegőben — hol lendületesen, pattogósán, hol pedig zsongatóan, halkan szólt az ének — bizonyítván, hogy az emberi hang a legcsodálatosabb hangszer. Prof. Hans-Josef Both A műsor befejezéseként Kodály Zoltán Huszt című rendkívül igényes darabja hangzott el — német nyelven. (A kölniek szép gesztusa, hogy azokban az országokban. amelyekben vendégszerepeinek. műsorra tűznek egy-egy — a legjobb szerzők által írott — nemzeti kórusművet is.) A kitörő taps sejttette, hogy a Kodály-mű csak bemelegítés volt; rövidesen ismételniük kellett a vendégeknek. A nézőtéri vastaps egyébként hatszori újrázásra késztette a kórust. A német vendégek magyarországi szereplése budapesti fellépéssel folytatódik vasárnap. A hangverseny rövid szünetében egyperces válaszokra kértük prof. Hans-Josef Roth karmestert. A kórus tagok egy része a szolnoki fellépés közben — Az önök kórusa 145 évvel ezelőtt alakult. Kik alapították? — Igazából nemigen tartjuk nyilván az alapítókat. Annyi bizonyos, hogy a mag a híres kölni dán kórusából keletkezett. Később olyan neves dirigensek álltak az élén, és vitték sikerre a kórust, mint Eugen Papst, Wilhelm Pitz. Az akkori hírnév Richard Strausst is darabírásra inspirálta. — Van-e az NSZK-ban hasonló korú kórus? — Tudomásom szerint nincs, azonban a Nyugat- Berlini Pedagógus Kórus legalább annyi idős, mint mi, csak éppen ők kevesebben vannak. Áz viszont tény, hogy a legnagyobb kórus vagyunk az NSZK-ban. — A tagok profik? — Nálunk a tagság kizárólag műkedvelőkből áll, — Milyen helyet foglalnak el hazájuk zenei életében? — Erre nehéz válaszolni, hiszen a német zened élet meglehetősen összetett és bonyolult. Nem könnyű dolog az önértékelés, de úgy érzem nem túlzók, ha azt mondom: a férfikarok között a mieinknek vezető szerepe van. — Hogyan lehet összetartani egy ilyen hatalmas énekkart? — Egész egyszerűen. Működésünknek egyetlen hajtómotorja van: a zene iránti óriási lelkesedés. Ez sokmindent kompenzál. — Kik állítják össze a repertoárt? — Bár a kórus mellett tevékenykedik egy vezetőség, amely ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozik, a darabok kiválasztását többnyire én intézem. — Az utánpótlás? — Mondjuk, lehetne jobb is. Amint látja, elég sok idős tagunk van. Elkelne a fiatalítás. — Végezetül egy más jellegű kérdés. Először járnak Magyarországon. Az első napok után hogyan érzik magukat? — Azt hiszem, a többiek nevében is válaszolhatok: fantasztikusan jól! J. J. Fotó: N. Zs.
