Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-10 / 213. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 10. Eredményes kiképzési év után — új feladatok előtt Beszélgetés Szócsl Ferenc ezredessel, a polgári vódé lem megyei törzsparancsnokával Szeptember 1- én kezdődött az 1987/88-as kiképzési év a polgári védelemben. Ez alkalommal felkerestük Szécsi Ferenc ezredest, a polgári védelem megyei törzsparancsnokát és aktuális feladatokról beszélgettünk vele. Első kérdésünk így hangzott: — Milyen — o jövőben is hasznosítható — tapasztalatokkal szolgált az előző kiképzési év? — Mindenekelőtt azzal, hogy csak a kiképzési rendszer folyamatos korszerűsítésével lehet eredményes a munkánk. Az elmúlt kiképzési évben több minden — például a huzamosabb ideje jól bevált gyakorlat alapján Hajdú-Bihar és Szabolcs— Szatmár megyével, valamint a városok közötti összevonásban végrehajtott kiképzések sikere — fémjelezte ezirányú tevékenységünket. — Céljaikat mennyiben fwdtdfc valóraváltani? — Eredményesen zártuk a kiképzési évet. Elértük például, hogy a parancsnoki és a politikai helyettesi állomány jártasságot szerzett alárendelt szervezeteinek felkészítésében, alkalmazásuk megtervezésében, megszervezésében és vezetésében. Ami pedig a beosztott állományt illeti: szilárdulta kiképzési fegyelem, fokozódott a foglalkozásokon részt vevők aktivitása, önállósága és cselekvőkészsége. Nagy érdeklődést tapasztaltunk a korábban nem hallott, nem gyakorolt feladatok iránt. Sikerrel zárultak az üzemi komplex polgári ' védelmi gyakorlatok is. — A most kezdődő új kiképzési évben milyen főbb feladatokra koncentrálnak? — Hivatásunkból adódóan fel kell készülnünk arra az eshetőségre, ha a béke megőrzése veszélybe kerülne. Emellett azonban a kiképzések tervezése, szervezése során a megyében békében is előfordulható katasztrófák (árvíz, tűzvész, földrengés, ipari katasztrófa, a nagyarányú tranzitforgalomból keletkezhető súlyosabb balesetek stb.) megelőzésére és következményeinek felszámolására is. Ezért a kiképzés hatékonyságának fokozására kiemelt figyelmet szentelünk. Gondoskodunk arról, hogy előadói kollektívánk felkészítése magas színvonalon történjen és folyamatos legyen. Megköveteljük, hogy a foglalkozási vázlatok, tankönyvek, segédletek, mindenhol meglegyenek. Előtérbe állítjuk a megyei összevont kiképzéseket. Területenként és szakszolgálatonként hajtjuk végre ezeket. Arra törekszünk, hogy az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásában a személyi állomány megfelelő jártasságra tegyen szert. A kiképzések hatékonyságának növelését szolgálja meglévő eszközeinknek, anyagainknak, műszereinknek, a korábbinál célszerűbb felSzécal Ferenc ezredes, a polgári védelem törzsparancsnoka használása is. Ugyanennek a célnak elérését segíti elő a kiképzés adminisztrációjának javítása, valamint segítő ellenőrzésének megszervezése, a megyei, a városi, szakszolgálati és üzemi parancsnoki szinten. Kiemelt figyelmet fordítunk a parancsnoki állomány továbbképzésére és az üzemi dolgozók differenciált felkészítésére, mivel ezen állomány fogja alkotni a szakszolgálatok alegységeit. Az üzemi komplex gyakorlatok sorozatát az idén is folytatjuk. Megszervezésük és levezetésük során abból kell kiindulni. hogy milyen veszélyekkel kell számolni az adott üzemekben, mégpedig nemcsak egy esetleges háborús pusztításokra gondolva, hanem a békében is előfordulható ipari és egyéb katasztrófákra is. A gyakorlatokat megelőző kiképzéseken fel kell készíteni a dolgozókat ezek megelőzésére, illetve bekövetkezésük esetén felszámolásukra. Ezért az üzemi alap- és intézkedési tervek előírásából kindulva nagy súlyt kell fektetni arra, hogy az üzemi parancsnokságok és törzsek a rendelkezésre álló erők és eszközök felhasználásával gyakorolják az önmentés, az együttműködés és biztosítás feladatait. Az üzemi komplex gyakorlatokat megelőző harminc órás kiképzés hatékonyságát azzal is elő kell segíteni, hogy a résztvevők védőöltözetben végezzék feladataikat. — A polgári védelem propagandáját hogyan kívánják fokozni? * — Ismét alkalmazzuk jól bevált módszereinket. A honvédelmi napokon megint megszervezzük a polgári védelmi kiállításainkat, melyeket az utóbbi kiképzési évben huszonhatezren tekintettek meg. Ugyanígy részt veszünk a tavaly közel harmincnégyezer nézőt vonzó filmhónap megszervezésében. Filmjeinkkel is gyarapítani akarjuk a lakosság polgári védelmi ismereteit. Külön figyelmet szentelünk az ifjúság körében végzendő propagandára. Szélesítjük például az Ifjú, valamint az Úttörő Gárda polgári védelmi szakalegységeinek tavaly kezdett felkészítését. Nagy gondot fordítunk a polgári védelem kiváló és élenjáró kitüntető címeinek propagálására és adományozására. Az eddigi gyakorlatot követve hozzájárulnak a közép és felsőfokú oktatási intézményekben folyó polgári vé- >elmi oktatás eredményesebbé tételéhez. A pedagógusok felkészítése mellett filmeket, segédleteket, szemléltető eszközöket biztosítunk számukra. Elősegítjük a katonai pályára irányító munkát is. Eredményesen dolgozunk együtt a megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnoksággal. — Hogyan értékeli a politikai, társadalmi és a gazdasági szervekkel való együttműködést, mit vár tőlük a továbbiakban? — Az a tény. hogy összességében eredményesen zártuk az 1986/87-es kiképzési évet, részben köszönhető a pártbizottságok, tanácsok, a társadalmi és a gazdasági A kunszentmártoni 8ZÉKV polgári védelmi üzemi komplex gyakorlatán közhasznú munkát végeztek szervek segítőkészségének. Köszönetemet fejezem ki ezért. Remélem, hogy ez a kölcsönös jószándékon alapuló együttműködés jellemzi az új kiképzési évet is. Gárdisták szolgálatban Szerintük közepes, szerintünk jó Huszonegy csapat közül ötödikek lettek a jászságiak az országos Ifjú Gárda Szemlén A jászberényi szabadtéri színpad nézőterén alig lehet megmaradni füldugó nélkül. Pedig még csak „bemelegít"’ a Pokolgép! Néhány ujjgyakorlat az elektromos basszusgitáron, egy-két futam a szólón, bekapcsolódik a dob, „megszólal” együtt „a banda”. A technikus ujja a potméteren, tolja egyre feljebb-feljebb, a „cájg” még bírja a hangerőt, semmi nem gerjed. Vibrál a levegő, összerezzennek a falevelek, pereg a vakolat. Hány decibel? Aki ilyet kérdez, nem oda való! A kerítésen kívül, a kapu környékén gyülekeznek a rockerek. Igen, igen a „kemény” rockerek — lehetnek úgy tizenhárom-tizenhét évesek — merthogy kemény rockot játszik a Pokolgép. Messze még a kezdés. A sikeres bemelegítés után most már a koncertre koncentrál a banda,, elcsendesedik ai nézőtér. Csak néhány piros szem pislákol a keverőpulton, jelezve, hogy a technika „élesre töltve”. Egy gombnyomás, egy csavarás és máris úgy erősít az erősítő, úgy szól a hangszóró, ahogy elő van írva. De jó ez a kis csend! Használjuk ki gyorsan, merthogy beszélgetni jöttünk. Beszélgetni a jászberényi gárdistákkal, akik a magját alkotják annak a szakasznak, amelyik a tizennegyedik országos Ifjú Gárda Szemlén az ötödik helyet kiharcolta. Nem nagy szó! - Mi inkább közepesnek, mint jónak tartjuk ezt az eredményt — vág azonnal a dolgok Nagy Tibor — A közepébe gárdában min- Nagy Ti- deaki talál fel- bor, az adatot Ifjú Gárda megyei parancsnokhelyettese, a négyszázharminc tagú jászberényi zászlóalj parancsnoka — „civilben” a jászberényi városi közterületfelügyelőség vezetője, egyszóval úgy is egyenruhában. — Azt ugye mindenki tudja, hogy a gárdában a páratlan években rendezik meg a szemléket, a páros években pedig a szakalegy- ségi — rendőri-; tűzoltói-, katonai-, polgári védelmi — versenyeket. Nos, az országos szemlét, amilyen az idei is volt Dombovárott, a városi versenyek, majd a megyei szemlék előzik meg. — Igen, emlékszem; májusban utcahosszal nyerték a megyei szemlét Kunszent- mártonban a jászberényiek. — Hogy utcahosszal-e, azt nem tudom, mindenesetre megnyertük. — Még az értékelésről; 21 szakasz közül az ötödik helyen végezni az országoson — szerintem mégiscsak jó eredmény! — Mondom, hogy inkább közepes! A helyzet az. hogy Szolnok megyét általában a jászságiak, vagy a szolnokiak szokták képviselni az országos szemlén. Mi 1981-ben harmadikok lettünk, hát ahhoz képest „közepes” a mostani eredményünk. Ahogy közeleg a koncert kezdésének időpontja, úgy gyülekeznek a fiúk, az aznap este szolgálatot teljesítők. Feladatuk nem csekély, de nem is megoldhatatlan: rendet kell tartaniuk a szabadtérin. Italt, kést — meg egyéb szúró- és vágószerszámot — senki sem vihet be, de még a szögecses bőr csuklószorítóktól is megfosz- tatnak a „rockerek”, merthogy azzal is nagyot lehet ütni. De hát szólaljanak meg már végre a srácok! Székelyt Mihály: — Két éve járok a gárdába, egyébként az ipari szakmunkás- képzőben tanulok, géplakatos leszek. Nem, egyáltalán nem rizikós ez a mostani szolgálat, megszoktuk. Meg aztán tőlünk fiataloktól jobban elfogadják a figyelmeztetést a koncertlátogatók, mint esetleg más I ■it I Nagy György, a „pokolgépes” este parancsnoka egyenruhástól. Szóval mi közülük valók vagyunk! Mondok Tibor autószerelőnek készül: — Megmondom őszintén; az általános iskolából katonái középiskolai kollégiumba jelentkeztem, nem vettek fel. Helyette „jött” a gárda. Tetszik. Polgári védelmi alegységben vagyok, érdekel a dolog. Sós Imre a Jászberényi Lenin Tsz tarifőre, azaz a gépjárművek menetokmányainak ellenőre: — A bátyám „szervezett be”, nem bántam meg. Az a jó, hogy sok mindent végigcsinálhatunk, nem mindig csak „díszelgőnk”. Ezt a változatosságot tulajdonítják a többiek — Ge- dei Sándor, az Aprítógépgyár villanyszerelője, Tátrai Attila fémszerkezet-lakatos szakmunkástanuló, Kenéz Ildikó, az áfész könyvelője — is a gárda legfőbb vonzerejének. Nagy György, a „pokolgépes” este parancsnoka — — Dombóvárott rajparancsnok volt — egyet azért hozzátesz még: — Közösségre lelnek a fiatalok az Ifjú Gárdában. Barátságok szövődnek, közösen ünnepeljük a névnapokat, együtt diszkózunk. Minden héten találkozunk; évente csak Jászberényben adnak a fiúk vagy ezer-ezet- kétszáz szolgálatot. Megszokják a közösség támasztotta fegyelmet, megedződnek. Nem véletlen, hogy a megyében a Jászságból, Jászberényből választja a legtöbb fiatal a katonai pályát, a fegyveres szolgálatot. Háromnegyedük gárdista volt. Besötétedett. A nézőtér lassanként megtelik, a színpadot reflektorok pásztázzák. A fiatalok többsége szórakozni, kikapcsolódni érkezett, a gárdistáknak megkezdődött a szolgálat. — E — Fotó: Dede Géza Tőifik nem veszik rossz néven a figyelmeztetést a rockerek Legények a gáton és azon túl is Néhány évvel ezelőtt élt Abádszalókon egy orvos, dr. Győrffi Jánosnak hívták. Az ő ötlete volt, hogy a tizennégy négyzetkilométeres tározón szervezzék meg a vízi mentőszolgálatot, ötletét felkarolta a Vöröskereszt. Jelentkezők is akadtak erre a munkára. Le is tették az alapfokú elsősegély vizsgát. Először csak vízparti segélyszolgálatra vállalkoztak, segítettek napszúráskor, vagy kagyló által okozott seb bekötésében. Néhány vízbe fulladás figyelmeztetett: többet kell tenniük. Az ötletet adó orvos elkerült, megfelelő eszközök sem voltak a mentéshez, elsorvadt a szolgálat. Dr. Pet- hő Zoltán, a Vöröskereszt osztályvezetője kereste ez ügyben fel a helyi tanácsot. Újból szervezték a csoportot. A régiek közül négyen maradtak: Oláh Imre, Szek- rényesi István, Bodor András és Adamecz János. A barátok közti toborozással tizennégyre emelkedett a létszám. A szükséges elsősegélynyújtási ismeretek mellett megszervezték a kishajóvezetői jogosítványt is, mert az evezős csónak helyett alumínium testű motorcsónakot kaptak. Ennyit az előzményekről. A mostani helyzetről pedig Oláh Imre, a vízimentő szolgálat mostani parancsnoka számol be: — A közelmúltban átkerültünk a polgári védelem állományába. Elsősorban eszközeink korszerűsítését várjuk ettől. Kritikus helyzetben ugyanis, tehát amikor vihar van, cselekvésképtelenek vagyunk, pedig akkor lenne ránk a legnagyobb szükség. Volt már, amikor kockáztattak társaim, viharban mentettek. A könnyű alumíniumcsónakuk majdnem felborult. Utána azt mondták, ilyen felszereléssel legközelebb meggondolnák. Sokan nem méltányolják ezt a háromhetenként ránk eső szolgálatot. Azt mondják; megint strandolni mentek. Pedig a tizennégy négyzetkilométeres. szigetekkel tarkított víztükör felügyelete nem mentes az idegfeszültségtől. És a konfliktusoktól sem. Nem igaz az a mondás, hogy akarata ellen senkit nem lehet boldogítani. Nekünk menteni, tehát boldogítani kell azokat is akik gyakran az alkohol hatására eveznek veszélyes vizekre és nem akarnak hajlani az intőszóra. Ha közülünk valaki kiment egy életveszélybe kerülőt, nem vár jutalmat. Ilyen munkáért nem szokás Életmentő Érdemrendet adni. De nem is az a fő gondunk, hanem az. hogy veszély esetén milyen gyorsan érünk és idejében odaérünk-e a helyszínre. Tragédia esetén főleg az szomorít el bennünket, ha az ital hatására közömbös marad egy-egy társaság társuk eltűnésekor. Nagy utat kellett megtennünk elfogadtatásunktól kezdve addig, hogy igényeljék is segítségünket. Megtörtént például, hogy egy kislányt gumimatracon elsodort a víz. Nagyon megijedt, mégsem akart csónakunkba szállni, tőlünk még jobban félt. A végén olyan kompromisszumot kötöttünk, hogy beszáll a motorcsónak elejébe, és az ott lévő evezőjével fej becsaphat bennünket, ha közelítünk hozzá. Most már ismernek bennünket, sokan kérik segítségünket, még a külföldiek közül is. Egy holland kislányt is így szedtünk fel egy elsodródott matracról. Arra a kérdésre, hogy kiket mentettünk ki, nehéz volna válaszolni, mert partra érve nagyon hálásak az emberek, még sörözni is meghívnak bennünket, de nevüket, lakóhelyüket nehezen árulják el, hiába mondjuk, hogy az semmilyen következménynyel nem jár. Igen jó a kapcsolatunk a kiskörei vízirendőrséggel. Voltaképpen kiegészítjük munkájukat. Bizonyára az eddiginél szakszerűbben végezzük majd feladatainkat, mivel a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága a közeli napokban — két turnusban továbbképzésre hívott bennünket a Balatonhoz. 8. B.
