Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

1987. SZEPTEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nyoloadikosok figyelmébe Magyar—orosz tannyelvű osztály indul Jászberényben Felvételi még a* ősz folyamén — Rövidesen megjelenik a téfékoztató Rövidesen két nyelvű kép­zés kezdődik az ország ti­zenöt gimnáziumában. A kí­sérletbe — amelyet igen nagy érdeklődés előz meg — bekapcsolódott a jászberényi Lehel vezér és a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium is. Jászberényben oroszul, Szolnokon angolul tanulnak majd néhány tantárgyat a sikeresen feC'vétélizett diá­kok. Mindkét , intézmény­ben javában készülődnek az új feladatra. Az idő különö­sen Jászberényben sürget hi­szen a felvett diákok feb­ruártól már a gimnázium­ban tanulnak, ott fejezik be a nyolcadik osztályt. A tervek szerint rövidesen megjelenik a felvételi tájé­koztató — a televízió keddi Stúdió ’87 műsorában már láthattuk — a négy; egy bu­dapesti. egy pécsi, a tiszalöki és a jászberényi leendő orosz tannyelvű gimnázium­ról. Még az ősz folyamán sor kerül a felvételi vizsgák­ra is. A jelentkező nyolcadi­kosok — Jászberényben az ország keleti részéből várják a diákokat — a kiválasztott intézményben írásbeli és szó­beli vizsgát tesznek, tesztla­pokat töltenek ki. Az írásbe­li anyagot az OPI-ban érté­kelik, a felvételi tisztasága érdekében az illető fiatalnak csak a személyi számát to­vábbítják a dolgozatával. A vizsgán egyébként az orosz nyelv tudása mellett művelt­ségüket, értelmi képességei­ket is mérik. Nem könnyű évek várnait ugyanis rájuk, csak valóban a legjobbak lesznek képesek arra, hogy sikeresen tanuljanak, el tud­ják viselni a megszokottnál nagyobb terhelést. Jászberénybe harminchat nyolcadikos diákot vesznek fel. Februártól a gimnázium­ban tanulnak az úgynevezett előkészítő félévben. Heti ti­zennégy orosz órájuk lesz, miközben csökkentett óra­számban kell elsajátítaniuk a nyolcadik osztály tananya­gát a többi tárgyból. A félév alatt megközelí­tően azonos szintre hozzák, illetve fejlesztik nyelvtudá­sukat, majd 1988 őszétől a gimnázium első osztályában már oroszul tanulják a tör­ténelmet, a földrajzot, a ma­tematikát és fizikát. Máso­dik osztálytól pedig a bio­lógiát is. ’ A személyi feltételeket te­kintve az iskola felkészült az orosz tannyelvű oktatásra. A nyáron három orosz szakos pedagógus vett részt hathe­tes intenzív továbbképzésen Leningrádban. ök tanítják majd a diákokat az előkészí­tő félév során. Februárban orosz anyanyelvű lektor ér­kezik a Szovjetunióból Jász­berénybe, jövő szeptember­től egy matematika és egy fizika szakos ugyancsak orosz nevelővel bővül á tan­testület, 1989-től pedig egy biológussal. A tárgyi feltételeket illető- er már kevésbé megnyugta­tó a kép. A harrminchat di­ák ugyanis a jövő tanévtől az orosz nyelvi órákon há­rom, az orosz tannyelvű órá­kon pedig két csoportra osz­lik. Mindehhez több tante­remre lesz szükség.- tg ­Múzeumi gyorsmérleg Sikeres táborok, leletekben gazdag ásatások A múzeumok életében a nyár leglátványosabb évszak. Ilyenkor előtérbe kerülnek a terep- illetve a gyűjtőmun­kák, amelyek a téli. az éves, esetleg a többéves feldolgo­zó munkát alapozzák meg. Az idei nyár helyi eredmé­nyeiről kérdeztük a Szolnok Megyei Múzeumok igazga4 tóját. Kérésünkre Tálas László elmondta, hogy ezek a szezonális események há­rom nagyobb csoportra bont­hatók. A Szolnoki Damjanich mú­zeum idén két tábort is szervezett diákoknak. Az egyik általános iskolások számára biztosított azok életkori sajátosságainak megfelelő romantikus él­ményektől sem mentes prog­ramlehetőségeket. Ez az ún., múzeumi tábor különféle kiállítások megtekintéséből, bográcsos kirándulásokból stb., tevődött össze. A má­sik a kun hegy esi honismere­ti tábor volt. amely olyan középiskolásoknak nyújtott maradandó élményt, akik természetesen szakmai veze­tők segítségével, jelentékeny néprajzi gyűjtőmunkát is végeztek. A múzeum másik nagy nyári szervezése a Tisza II., kutatásával foglalkozó komplex szakmai tábor volt, ahol több múzeumi szakág (helytörténet, néprajz, stb.,) együttesein volt jelen. A munkálatok egy középtávú (5—7 éves) kutatás részét képezték, amely tárgyi és szellemi hagyatékok és ter­mészetesen írásos anyagok gyűjtését tűzte ki célul. Az itt folyó kutatásoknak (mely­be Heves és Borsod megyei kollégák is bekapcsolódtak) gyakorlati funkciói is van­nak, ugyani» idegenforgal­mi hasznosítás szempontjá­ból is feltérképezik a terüle­tet. Folytatódtak az ásatások is, így a zagyva-parti lelet­mentés, ahol óriási, több kultúrát magába foglaló te­lepüléseket tártak fel. A tervásatásokat is sikerült program szerint végrehajta­ni. A jászdózsai—négyszállá­si ásatáson egy valószínűleg Árpád-kori templom alapjai és a mellette lévő temető maradványai kerültek elő. Nagyon gazdag az Öcsöd— kovácshalmi neolit telep fel­tárt anyaga, s a jászapáti avartemető és a túrkevei bronzkori teli-halom is vár­hatóan sok munkát ad még a régészeknek a következő években. Élatpályéjuk elismeréseként Túrkevei pedagógusok kitüntetése Emlékezetes nap volt a tegnapi a túrkevei idős, pe­dagógus házaspár, Madarász Károly és felesége életében. Mindketten hosszú idsig ta­nítottak és aktív közéleti te­vékenységet folytattak váro­sukban, köztiszteletben álló emberek. Madarász Károly nyugalmazott általános isko­lai igazgató a vasdiplomát, Madarász Károlyné nyugal­mazott tanítónő a rubint- diplomát vehette át ezen a napon. De nemcsak ezért számított kettős ünnepnek szeptember 4-e számukra, hanem azért is, mert közmű­velődési tevékenységük, va­lamint egész életpályájuk el­ismeréseként a művelődési miniszter a Munka Érdem­rend arany, illetve ezüst fo­kozata kitüntetésben része­sítette őket. A kitüntetést a Művelődé- S’ Minisztériumban Pusztai Ferenc művelődési minisz­terhelyettes nyújtotta át Ma­darász Károlynak és Mada­rász Károlynénak. Az ünnep­ségen a családtagokon kívül részt vett Simon Ferenc. Túrkeve városi pártbizottsá­gának első titkára és Kőrizs István, Túrkeve tanácselnö­ke is. Görögországi vendégszereplésre utazik ma a Tiszafüredi Néptánc Együttes. A fürediek több, európai néptánccsoporttal együtt, részt vesznek az évenként rendezett görög bor­fesztiválon, amelynek az idén Naousa lesz a színhelye. Felvételünk az együttes egyik ko­rábbi szereplésén készült (Fotó; T. Katona L.) Jelen és jövő a kórusmozgalomban A megújhodás a tét Jogos türelmetlenséggel kutatjuk a választ, vajon a jelenleg kialakult kulturális és gazdasági helyzet milyen módon fogja befolyásolni hazánk amatőr művészeti moz­galmait. A széles skálán belül a nagy tradíciónak örven­dő, sokezreket érintő amatőr kórusmozgalom jövendőjéről tudakozódván kérdéseimmel több vezető szakembert ke­restem meg. Elsőként Dr. Tóthpál Jó­zsefet, a KÖTA főtitkárát. — Hány embert, együttest érint hazánkban a kórus­mozgalom ? — A felnőtt kórusok és éneklő közösségek száma ezerkétszáz, az ifjúsági együtteseké ezerötszáz. Nincs a statisztikában, de az utób­bi időben megszaparodtak a magántársulások is, tehát a fenntartó nélküli amatőr együttesek. Ugyanakkor az elmúlt 5—10 évben az együt­tesek tíz százaléka meg­szűnt. A fentiekből kitűnik, milyen óriási tömegek mun­kájáról. teljesítményéről van szó. — Milyen színvonalat kép­viselnek az amatőr együtte­sek? — Minőséget tekintve, a hazánkban jelenleg működő kórusok tíz százaléka olyan színvonalon tevékenykedik, hogy nemzetközileg jegyzik őket, s kifejezetten magas kóruskultúrát produkálnak. A többi amatőr csoport na­gyon eltérő színvonalon mo­zog, tevékenységük hullám­zó. Tagságuk, zenei művelt­ségük tekintetében az a vé­leményem, Magyarországon nagyon sok múlik a kórus vezetőjének s fenntartójá­nak ambícióján. Ha ez a ket­tő találkozik, már csak a kö­zönséggel való jó kapcsolat lehet lényeges szempont. Az a lendület, amely a ’30-as években indult Kodály és tanítványai körében, még ma is tart. Remélhetőleg az utánpótlás sem lesz gond. Nógrádi László, az Ipari Minisztérium Bartók kóru­sának SZOT-díjas vezető karnagya, nagy tekintélyű tanár, a KŐTA Munkás- énekkari Bizottságának el­nöke. Évtizedek óta él és dolgozik a kórusmozgalom- b an, zsűrielnökként szinte az ország valamennyi ének­karát .,minősítette” már. Ho­gyan látja ő a mai és a jö­vőbeli helyzetet? — Véleményem szerint a ’80-as évekig a magyar kó­rusokat nemzetközi poron­don „rettegett” versenytárs­ként kezelték —, nem vélet­lenül. Ügy érezhettük, meg­érett a ’40—50-es évek zene­oktatásának gyümölcse, mely a Kodály-módszer szellemé­nek megfelelt. Időközben azonban olyan intézkedések születtek, melyek eredmé­nyét most, a ’80-as évek de­rekán érezzük. Elsőként em­líteném azt, hogy tizenöt év­vel ezelőtt fakultatívvá tet­ték az általános iskolákban az énekkarban való részvé­telt. Ezt — megmondom őszintén — azóta sem tudom megemészteni. Másik prob­léma az énektanár képzés helyzete. Nincs elég énekta­nár. A tanítóképzőben nincs hallás és zenei képesség- vizsgálat, így olyan emberek végeznek, akik az általános iskola alsó tagozataiban ta­nuló gyerekeket nem képe­sek énekre tanítani. Az iskolák több mint 50 százalékában nincsenek szakképzett énektanárok. Ha azt vesszük, hogy 4000— 4500 általános iskola van, és felében nincs szakképzett énektanár, már választ ad­hatunk arra, vajon miért járnak kevesebben az ama­tőr kórusokba. Nem beszélve a férfikari utánpótlásról, amelynek helyzetét már nem is kívánom ecsetelni. A kö­zépiskolákban és az egye­tem évei alatt egyáltalán nem foglalkoznak az embe­rek zenével. Ezért nem hi­szem, hogy megváltozik a kórusba járás és a kórus- koncértek iránti érdeklődés helyzete. — Csak az oktatás-nevelés terén kell változtatnunk? — Megváltozott az embe­rek időbeosztása is. „Az éneklő Magyarország” idő­szaka elmúlt már. A televí­ziózás, a motorizáció, az utazások, a másodállások és GMK-k időszakában az amatőr kórusmozgalom egy kicsit mélypontra süllyedt. KÓTA-béli feladataimnál fogva is mondhatom: to­vábbra is igyekszünk a kó­rusmozgalom hagyományait fenntartani. Egyre több fó­rumon, például jövőre a szombathelyi Országos Mup- kásdalos találkozó 50. évfor­dulóját ünnepelve, a Vándor Sándor énekkari szemlén és fesztiválon is és más rendez­vényeken kívánunk szerep­lési lehetőséget adni az énekkaroknak, hogy ezt a nagyon szép, közösségi ze­nélést tovább folytathassák. Vass Lajos Erkel-díjas ze­neszerző, a Vasas Központi Művészegyüttesének és ze­nekarának vezetője, a KÖ­TA Művészeti Bizottságának elnöke. Következőképpen látja a helyzetet: — Ha kórusmozgalomról beszélünk, el kell azt he­lyeznünk életünkben. Szó­beszéd tárgya, hogy meg­szűnnek a kórusok, mert ke­vés a pénz. Nines- több baj a kórusmozgalmunkban, mint amennyi gazdaságunk­ban, szellemi életünkben akad. Panaszkodnak a szer­vezők, hogy fogy a koncer­tekre járó közönség létszá­ma. Mégis azt tudom mon­dani, döntően nagy különb­ség van az amatőr kórus- mozgalom és az egyéb terü­letek között. Bár a kórus- mozgalom is igényt tart a politikai, szellemi és erköl­csi támogatáson kívül az anyagi segítségre, de az biz­tos, hogy az itt dolgozó sok­sok ezer lelkes ember abban különbözik sok más terüle­ten tevékenykedőktől, hogy ezt a munkát önként vállal­ták. A Művészeti Bizottság ve­zetőjeként mondhatom, a közelmúltban legjelentősebb ténykedésünk a minősítések megreformálása volt. Eddig arany, ezüst, bronz fokozat­tal minősítettük a kórusok teljesítményét. Ehelyett sze­rettünk volna olyan rend­szert kidolgozni, melyben nincs akkora tét az éneklő együttesek számára. De so­kan ragaszkodtak a régi for­mákhoz. Ezért a következők­ben öt. fokozat lesz: bronz, ezüst, arany, fesztivál és hangversenykórus fokozat. A minősítés céljául túl az örömteli együtténeklésnek, a közös éneklésnek., a mind nagyobb számú közönség visszahódításának kell majd érvényesülnie. Lehet tehát népdalokat, központilag ki­jelölt új, sőt modern műve­ket is tanulni, s ha úgy tet­szik bizonyítani. Remélhe­tőleg az egész kórusmozga­lom megújulására s to­vábbvitelére. B. B. ÚJ ARCOK A SZIGLIGETIBEN Polika: Földeel Judit Ha emlékezetem nem csal akkor már az évadnyitó tár­sulati ülés délutánján meg­kezdődtek Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművének próbái. Nem sok ideje volt tehát Földesi Juditnak, a színház új tagjának, hogy a Tisza partjával ismerkedjék, szerepe szerint néhány óra alatt egy nyírségi törpebir­tokos felesége lett: Polika. — Mennyi Judit van eb­ben a Polikában. s Juditban bujkál-e Polika? — Minden nő meg akarja tartani azt a férfit, akit sze­ret. A férfi és a nő közötti örökös harcnak ez az egyik oka. Polika talán határozot­tabb mint én, mindenkép­pen úgy érzem Balázs jelle­me az én alaptermészetem­nél. lelkihabitusomnál erő­sebb keménvebb nőt tételez föl. A se vele. se nélküle ál­lapot is rendszerint egyenlő erők esetében létezhet. Nem hiszem, hogy ha Polika csak csupán egy nyuszi-jelenség lenne, akkor sikerülne meg­tartania Balázst... Ha Poli­ka nem tudná mit akar, a darabbéli nagy „összeboru- lás" sohase következnék be. — Mi volt Polika előtt? — Az általános iskolában különböző versmondó pályá­zatokon indultam, többször első lettem. Akkor kezdett élni bennem valami a színi­pálya iránt. . . Harmadikos gimnazista voltam amikor a Pince Színház tagja lettem. Érettségi után két úton in­dultam: a színművészeti fő­iskolára és a jogtudományi egyetemre jelentkeztem. Nos, nem lett belőlem jo­gász. Marton László osztá­lyába jártam a főiskolán, öt tv-filmben szerepeltem, gya­korlaton két szezonban a Vígszínházban voltam, a Játszd újra, Sam; a Balek — ebben „beugró” voltam — az Arzén és levendula; a Veszedelmes viszonyok című darabban játszhattam. — A „Víg" színész nagysá­gai közül kik hagytak mara­dandó emléket szinészmes- tersége számára? — Mindenkitől tanultam valámit. — Szolnokra milyen ter­vekkel jött? — Szeretnék sokat játsza­ni, mindenféle jó szerepe­ket. — Szerepálma? — Shakespeare tői Csello­von át a maiakig rengeteg szép szerep létezik... Nem akarom egyetlen szerepálom mellett elkötelezni magam. — Mit gondol, mit sejt: jól fogja magát érezni Szol­nokon? — Ügy tűnik, igen. Itt kö­zelebb lehet kerülni az em­berekhez, mint a nagyvárosi forgatagban, s ezt nagyon fontosnak érzem. — ti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom