Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

6 Nemzetközi körkép 1987. SZEPTEMBER 5. Kínai Kommunista Párt Előkészületek a kongresszusra Október 25-ére tűzték ki a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusának meg­nyitását, Pejtajhoban, Kí­na észak—keleti tengerpar­ti városának üdülőövezeté­ben — a hírek szerint — a párt politikai bizottsága folyamatosan ülésezik, hogy véglegesítse az előterjesz­tendő politikai irányvonal­lal kapcsolatos beszámolót, a határozattervezeteket, és kialakítsa a vezetéssel kap­csolatos személyi elképzelé­seket. Olyan országban kell meg­szabni a szocializmus továb­bi fejlődésének irányvona­lát, amelyik alig négy évti­zeddel ezelőtt még félgyar­mati, félfeudális körülmé­nyek között élt, s amelyik­ben a szocialista útra lépést követően mintegy két évti­zeden át súlyos balos torzu­lások domináltak. 1978 óta következetesen fellépnek e magas. A következmény: az alapvető nyersanyagok árá­nak nemkívánatos növekedé­se, és a hiánycikkek szapo­rodása. Az állami vállala­tok termelésének alacsony hatékonysága miatt csök­kentek az állami bevételek, s növekedett a költségvetés deficitje. Ami a mezőgazdaságot illeti, az elmúlt nyolc év alatt ugrásszerűen megnőtt a termelés, a gabonaszük­ségletet sikerült kielégíteni. 1984—85-ben már megszűnt a gabonaimport. A szabad­piacok megteltek áruval. Az utóbbi egy-két évben azonban- néhány figyelem­reméltó új jelenség is ta­pasztalható. Tavaly megint mintegy 10 millió tonna ga­bona behozatalára szorul­tak. mert a parasztok egy része áttért a jobban jöve­delmező zöldség, dohány, illetve más ipari- vagy Peking központjában naponta sok ezren keresik fel a For­radalmi Múzeum, az Országos Népi Gyűlés épülete és a Mennyei Béke Kapuja által határolt Tienanmen teret. A képen: látogatók tömege keresi fel a Mao-mauzóleumot tendenciák ellen, és rátér­tek a gazdasági reformok és a külföld felé való nyi­tás politikájára. Egyesek azonban az utóbbi időkben a szocialista utat és a párt vezető szerepét kezdték ta­gadni, ami — ha hagynák eluralkodni — társadalmi egyenlőtlenség újratermelé­sét, a félgyarmati helyzet visszaállítását, az ország függetlenségét kockáztatná. Ezért — s alighanem ez jel­zi majd a XIII. kongresz- szus irányvonalát is — a KKP vezetése kétfrontos harcot kíván folytatni, amit a vezetés nehezen kivívott egységének megőrzése is indokol. Az 1978-ban meghirdetett és alkalmazott politika foly­tatása mellett szólnak az elért eredmények. 1978 és 1986 között Kína nemzeti terméke megkétszereződött, a falusi lakosság egy főre jutó jövedelme közel meg­háromszorozódott. a munká­sok és alkalmazottak pénz­jövedelme is mintegy két és félszeresére emelkedett. A városokban felére csökken­tették a munkanélküliséget, a falusi körzetekben is 70 millió ember talált munkát a nem mezőgazdasági jelle­gű mellékágazatokban. Mindezek eredményeként sikerült megoldani több mint egymilliárd ember élelmezésének és ruházkodá­sának problémáját (noha a földkerekség megművelt te­rületének csupán 5 százalé­kával rendelkeznek.) Foko­zódott a gazdasági-, műsza­ki tudományos együttműkö­dés a világ más országaival; mintegy 20 millió dollár külföldi tőke áramlott be Kínába. Igaz, nem kis gondok is jelentkeztek. A jövedelem növekedésének jelentős há­nyadát elvitte az infláció, ami különösen a városi la­kosság aggodalmát váltotta ki. A kínai gazdaság nemkí­vánatos módon eladósodott, mégsem sikerült igazán kor­szerű technológiát behoznia az országba. Mint Csáng Csungcsi, az Állami Statisz­tikai Hivatal szóvivője a közelmúltban elmondta. a fogyasztásra és nagyberuhá­zásokra fordított eszközök mértéke továbbra is túl gyógyszernövény termelésé­re. Másutt a család egyik tagjára bízták a kis föld megművelését, — aki tudott — ólakat épített és szárnya­sokat nevelt. Egyesek el­kezdtek kereskedni, vagy az ipar számára vállaltak be­dolgozást. Akinek aztán kezdett jobban menni, vett egy kis traktort (jegyre ad­ják, akárcsak a dízelolajat) és nekilátott fuvarozni. De mi lesz hét év múlva, ha a tizenöt évre szóló bér­leti szerződés lejár? Hogyan tovább? Hiszen a még min­dig évente közel 15 millió­val szaporodó népesség el­látásához egyre több éle­lemre van szükség. Mindezekre a kongresszus hivatott feleletet adni. Egy bizonyos, mint Csao Ce-jang, a KKP megbízott főtitkára megfogalmazta: „A reformok és a nyitás folyamata halad­hat lassabban, vagy gyor­sabban. de előrevitelének szükségességéhez kétség nem férhet.” A gazdasági reform foly­tatásához és továbbfejlesz­téséhez szükségesnek tart­ják a politikai mechanizmus reformját is. Ezalatt a párt és a kormány hatáskörének jobb elhatárolását, a bürok­ratizmus elleni harcot, a demokratizmus tökéletesíté­sét és a törvényesség erősí­tését értik. Ezzel kapcsolat­ban figyelemreméltó, hogy a Beijing Review című heti­lap nyilvánosságra hozta Teng Hsziao-ping állásfog­lalását, amelyet a KKP köz­ponti bizottsága tavalyi ülé­sén mondott: „Vannak hoz­zászólások hongkongi és tajvani emberek részéről, akik úgy gondolják, hogy teljes egészében kapitalista rendszert kellene bevezet­nünk, mintha az lenne az egyetlen valódi korszerűsí­tés ... Ennek az áramlatnak a réztvevői megpróbálnak bennünket a kapitalizmus felé vezetni. Ezért is magya­ráztam időről-időre, hogy korszerűsítési programunk szocialista. Azt döntést, hogy a nyitott politikát al­kalmazzuk, és fölszívjuk a hasznos dolgokat a tőkés társadalmakból, csak azért hoztuk, hogy kiegészítse szocialista termelőerőink fejlesztését.” A kongresszus által maj­dan jóváhagyott irányvonal valóraváltása természetesen nem független a vezetésben végrehajtandó személyi vál­tozásoktól. E kérdésekről ugyancsak Teng Hsziao-ping figyelemreméltó nyíltsággal nyilatkozott Helmut Kohl­nak, az NSZK kancellárjá­nak, akit július közepén fo­gadott Pekingben. Mint nyu­gatnémet hírforrások arról beszámoltak. Teng utalt ar­ra a szándékára, hogy le­mond a KKP központi kato­nai bizottságában betöltött elnöki tisztjéről, de a KB tanácsadói bizottságának ve­zetője és a politikai bizott­ság tagja maradna. Azt is közölte, hogy Csao Ce-Jang megbízott főtitkárt a kong­resszus előreláthatóan a párt főtitkárának minősé­gében erősíti majd meg. Mindez Csao Ce-jang szerj£» pét és befolyását növeli a KKP többé vagy kevésbé megfiatalított vezetősége élén. Várnai Ferenc Olaj­szeparációs központút építenek sza­kö­ma­Gondosan el­rendezett fehér építőkockák a szürke pusz­taságban — ilyen a magasból a Tengízben dol­gozó magyarok lakótelepe. A ki­sebb kockák az úgynevezett csil­lagházak, az el­ső közülük ta­valy májusban készült el. A na­gyobb építő­kockák az alu- házak, 200—200 ember mára épültek. ,A telep zepén a rádiótornyon gyár zászló. Tavaly márciusban érke­zett a kazah sztyeppére az első szállítmány Magyaror­szágról gépekkel, anyagok­kal, berendezésekkel. A kormányközi megállapo­dás alapján a magyar szak­emberek részt vesznek a Kaszpi-alföld egyik legje­lentősebb olaj-, és gázlelő­helyének kiépítésében. Ma­gyarország pedig viszonzá­sul 2008-ig sokmillió köb­méter földgázt kap Szibériá­ból. — Tengízben a fő feladat az, hogy 1988-ban felépüljön az olajszeparációs központ, amelyben megtisztítják a kén-hidrogéntől és más szennyezőanyagoktól a nyersanyagot — mondta Né­meth László, az építkezés vezérigazgató-helyettese. — Mindenekelőtt azonban la­kóházak kellettek. Alig több, mint egy év alatt el­készült a lakótelep, már csak az utolsó épület van hátra, megnyílik az üzlet és megindul a kenyérgyár. Minden héten újabb szak­emberek érkeznek Magyar- országról, egyre több mun­káskézre van szükség. Egye­lőre kényelmetlenül utaz­nak, Moszkvában át kell szállni másik repülőgépre, aztán a megyeszékhelytől Gurjev városig négy órás Szabadidőben dívik a sakkozás zötykölődés autóbusszal. A Tengíztől 100 kilométerre lévő járási központban, Kulszárihan épül a repülő­tér, így majd lesz közvetlen Budapest—Kulszári járat is. Gurjevben Juhász János­sal találkoztunk, aki nem­rég érkezett meg Tengízbe. — Az előőrsök, akik első­nek érkeztek, mesélték, ho­gyan láttak munkához a pusztaságban, amikor lajt- kocsi hozta a vizet, és ho­gyan alakult ki lassan a la- kóteftep. Ma ezt már el­képzelni is nehéz, mert ké­nyelmes, összkomfortos há­zakban élünk, van étkezde, büfé, könyvtár. Az egyik házban kaptunk helyet, ahol minden szobá­ban 3 ember lakik, összesen 33-an. A könnyűszerkeze­tes épületek jól állják a 40 fokos hideget, a nyári hő­ségben pedig légkondicioná­ló működik. A szobák ké­nyelmes társalgóba nyílnak, ahol lehet pihenni, olvasni, sakkozni. December óta működik a kábeltévé, és es­ténként zenés programokat, videofilmeket vetítelek. Megérkezésünk napján jelent meg a helyi újság el­ső száma. Ennek jelentősé­gét azok értik meg igazán, akik hónapokra elszakad­nak a megszokott otthoni körülményektől. Amikor tavaly itt jártam, elmesél­ték, hogy rongyosra olvas­ták az újságokat, amelyeket az „újak” hoztak otthonról. Ma már rendszeresen ér­keznek a központi magyar lapok és ezekhez társul a Tengízi tükör. A helyi új­ság címére pályázatot írtak ki, ennek nyertese Kerekes József postás lett. Az újsá­got Xeroxon sokszorosítják és pillanatok alatt gazdára talált az 550 példány. Most újabb pályázatot hirdettek — mondta Tóth László párttitkár, a zsűri egyik tagja. — Telepünknek még nincs neve. Több tucat ja­vaslat született, de ezek nem az igaziak. Nem is könnyű jó nevet találni, amiben kifejeződik a ma­gyar és a tengízi motívum is, így hát újabb indítvá­nyokat várunk. Az ebédlőben ismerked­tünk meg a kulturális köz­pont vezetőjével, Bánki Ár­páddal. Kollégáival napon­ta háromszor ad a helyi rádión információs-zenei összeállítást, beszámol a vi­lág és Magyarország esemé­nyeiről, elmondja milyen idő van Budapesten és Tengíz­ben. Bánki Árpád tavaly novemberben járt Tengíz­ben, riportokat készített a magyar televíziónak az építkezésről. Januárban pedig megérkezett, mint a kulturális központ vezetője. — Lélektanilag nagyon fontosnak tartom a munká­mat — mondta Bánki Ár­pád. — Tengízben nehezek a feltételek, állandóan fúj a szél, így aztán zenével, tré­fával igyekszünk jó hangu­latot kelteni. Az autóbuszok minden reggel útnak indulnak a munkahelyekre. A lakóte­lep elkészültével minden figyelmüket az ipari objek­tumok építésének szentelik. Elkészült már két betonke­verő, Tengíz sós homokjába mélyednek a cölöpök, ame­lyeken az idén és jövőre fel­épülnek az objektumok. Anatolij Komrakov Az Okecie II. bővítésének azonban határt szab a vá­ros közelsége. Ezért a vá­rosépítészek és a légiközle­kedés szakemberei már most foglalkoznak egy Var­sótól távolabb eső, teljesen új légikikötő építési tervei­vel. Hol kap majd helyet a jelenleg Okecie III-nak ne­vezett repülőtér? Az egyik koncepció sze­rint a légikikötőt a Varsó­tól 30—40 kilométerre eső Wrony és Bledówko helysé­gek körzetébe telepítenék. A tervek szerint ide hoznák át a legzajosabb, transzkon­tinentális járatokat. Az idő sürget. 2000-ben a szakértők becslései szerint a varsói nemzetközi utasfor­galom meghaladja majd az évi 8 milliót. A LOT len­gyel légiforgalmi társaság az osztrák ILBAU és az amerikai Mártott konzor­ciummal együttműködve be­fejezi a LOT Air—Terminál épületét, a Varsói Központi Pályaudvar tőszomszédsá­gában álló szálloda-felhő­karcolót. Magassága 143 méter, 43 emeletén egyide­jűleg 1000 vendéget tudnak írjajd elhelyezni. A Termi­nálban az éttermeken, uszo­dán, klub- és sporttermé­kén kívül játékkaszinó is lesz. A Varsóba érkező uta­sok már 1988 vége felé megszállhatnak benne. A LOT azonban már most ter­vezi a lengyel légiforgalmi társaság utasainak szánt újabb hotel építését, tekin­tettél a Varsóba érkező kttL- ftyidi vendégek egyre na­gyobb számára. Évente 2 millió utas Az 1965—69-ben épült nemzetközi Okecie légikikö­tőt Varsóban évente 700 ezer utas kiszolgálására ter­vezték, míg jelenleg 2 mil­lió utas fordul meg itt évente. Feltétlenül szükség van tehát új repülőtér épí­tésére. A lengyel Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén hatá­rozat született a már meg­lévő épület korszerűsítésé­ről, valamint egy új, kor­szerű épület felépítéséről évente 5 millió utas kiszol­gálására. A repülőtereket lengyel és külföldi cégek fogják építeni. Az Okecie II. külseje ha-' sonlítani fog a budapesti Ferihegy II-höz. Az utas­forgalom két szinten zajlik majd: az érkezés az alsó, az indulás a felső szinten lesz. A repülőgépekhez kényel­mes mozgófolyosókat csat­lakoztatnak. A repülőtéri autóbuszközlekedést azon­ban nem számolják fel: a kisebb repülőgépek utasait továbbra is ezek fogják! szállítani. Az együttesen 30 ezer légköbméteres épületben a többi között helyet kapnak éttermek, kávézók, gyógy­szertár, váró- és pihenőter­mek, s egy . mini-óvoda. Szükség lesz egy új catering (a repülőgépek élelemellátá­sát biztosító) objektumra Is. Lényegesen bővítik a repü­lőtér parkolóját. r íW Az Okecie I. repülőtér Varsóban ö»pe*lUtotUi; M«|aár Itmtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom