Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

1987. SZEPTEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mozi, könyvtár, klub, színházterem Afganisztánban Szolidaritási koncertek Hazaérkezett Afganisz­tánból a Népek Barátsága együttes, amely Varga And­rás érdemes művész vezeté­sével szeptember 10. és 24. között az' Algán Béke- és Szolidaritási Bizottság szer­vezésében húsz nagy sikerű koncertet adott Kabulban és más településeken. A ma­gyar zenészek tolmácsolták hazánk szolidaritását Afga­nisztán népének a demokra­tikus haladásért, a nemzeti megbékélésért vívott ’küzdel­mével. Jubilál az IBUSZ Gazdaságcentrikus ko­runkban mindig nagy öröm­mel számolunk be új műve­lődési intézmények átadásá­ról. Szűkebb pátriánkban egy évvel ezelőtt vehették birto­kukba a tiszaszentimreiek az új művelődési házat, alig egy hónapja pedig a jászapá­tiak. A sor tegnap Tiszaör- sön folytatódott, ahol az új kulturális létesítmény bejá­rata előtt Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium fő­osztályvezetője mondott rö­vid beszédet. Meleg szavak­kal méltatta a tiszaörsiek összefogását, áldozatos mun­káját. Külön öröm a gyara­podás egy ország, s még na­gyobb egy település életé­ben — mondotta Kormos Sándor. Tiszteletreméltó a művelődési ház létrejötte, de az épület nem lehet cél. csupán eszköz. Eszköz a szellemi gyarapodáshoz, a szebb, boldogabb élethez. A nemzetiszínű szalag át­vágása után a színházterem­ben gyűlt össze Tiszaörs la­kossága. A vendégeket Bor­dás Imre tanácselnök kö­szöntötte. közöttük Ürmössy Ildikót, a megyei tanács' el­nökhelyettesét, Kormos Sán­dort és Fodor Pétert, a Mű­velődési Minisztérium főosz­tályvezetőit, Vincze Sándort, Boros Lajost és Misurák Dénest, a megyei tanács osz­tályvezetőit, valamint Dob­rosi Györgyöt, a Tiszafüredi Városi Pártbizottság titká­rát. Ezután Ürmössy Ildikó tartott ünnepi beszédet. A megyei takács elnökhelyet­tese többek között arról szólt, hogy napjainkban, amikor csökkennek a beru­házások, amikor elsősorban a gazdaság problémái fog­lalkoztatják az állampolgá­rokat, sokszorosan tisztelet­reméltó az a céltudatos, ki­tartó munka, amellyel en­nek a háznak az építésén fá­radoztak. A tiszaörsiek nem feledkeztek meg arról, hogy a kultúra — igaz lassan, hosszútávon — de visszaad­ja a befektetett energiát, pénzt. — Kívánom, hogy a szakemberek a lakosság igé­nyeire alapozottan, színes programokkal töltsék meg e ház falait, s Tiszaörs lakos­sága otthon érezze magát ebben a szép létesítményben, használja ki a sok fáradt­sággal épített ház lehetősé­geit — fejezte be beszédét Ürmössy Ildikó. Az avatási ünnepség be­fejezéseképp Fodor Péter kitüntetéseket adott át a művelődési ház építésében kiemelkedő munkát végző dolgozóknak. A Társadalmi Munkáért kitüntető plakett arany fokozatát a Tiszafü­redi Városi Tanács Költség- vetési Üzemének kollektívá­ja kapta, a Szocialista Kul­túráért kitüntetést Kocsis Mihály, a községi pártbizott­ság titkára vehette át. Kivá­ló Munkáért kitüntetésben Oláh József, a Tiszafüredi Városi Tanács Költségvetési Üzemének kőműves brigád- vezetője részesült. Többen megkapták a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény arany, ezüst és bronz foko­zatát, illetve a kivitelezési munkálatokért hatan része­sültek pénzjutalomban. Ezt követően a község ap- raja-nagyja megtekintette lakóhelye új kulturális köz­pontját, amelyet a Szotév tervei alapján a Tiszafüredi Városi Tanács Költségvetési Üzeme épített. A kivitele­zést országos és megyei szer­vek támogatták anyagilag de sok-sok társadalmi mun­kát végeztek a község intéz­ményei és lakói is. A külső és belső megjelenésében egy­aránt tetszetős létesítmény mintegy 16 miliő forintba került, I 650 négyzetméteren fogadja a kulturálódni vá­gyókat. Az épületben helyet kapott egy tágas, erkélyes színházterem, 12 ezer köte­tet számláló könyvtár, ka­maraterem. klubszoba, vetí­tőterem és büfé. Tiszaörs történetének leg­nagyobb beruházása készült el a művelődési házzal amely tegnap óta a község egyik büszkesége. J. J. Az IBUSZ fennállásának 85. évfordulója al,kaiméiból megemlékezést tartottak pénteken a MUOSZ székha­zában. Az 1902-ben 800 ezer korona alaptőkével lét­rehozott első hazai idegen­forgalmi és utazási rész­vénytársaság múltját Sze- menkár Erika vezérigazgató idézte fel. Elmondta. hogy a részvénytársaság első tár- sasútja egy 85 napos keleti utazás volt. A harmincas években rendszeresítették az úgynevezett filléres vo­natokat. amelyeket 1940-ig több mint 3 millióan vettek igénybe. Ma már az IBUSZ szervezésében évente több mint 200 ezren utaznak kül­földre, s 750 ezer külföldi látogat el hazánkba. A kül­földiek utaztatásából szár­mazó konvertibilis bevétele az idén várhatóéin eléri a 175 millió dollárt, ez csak­nem 40 millió dollárral lesz több a tavalyinál. A kongresszusi turizmus fellendítése sem újkeletű cél. hiszen az RT. alapító ügyrendjében is feladatai között jelölték meg. Az uta­zási vállalat is közreműkö­dött az 1905-ös magyaror­szági kriminológiai kong­resszus, valamint az 1909- ben megtartott nemzetközi orvoskongresszus lebonyo­lításában. az utóbbira csak­nem ezer külföldi vendég érkezett. Ma már évente kö­rülbelül 40 kongresszus meg­rendezésében vállalnak részt, nem ritkán 3—4 ezer vendég utaztatásával. Politikai könyvek Szembenézni múltunkkal A magyar történetírás egyre jobban feltárja múl­tunkat, mégpedig reálisan, úgy, ahogyan a dokumentu­mok, a tények mutatják. Szükség van a múlt kendő­zetlen feltárására, hogy még jobban megismerjük a je­lent, s számoljunk a jövőnk­kel is. A második világhá­ború időszakáról még na­gyon sok minden feltárat­lan, vagy nem elég tisztán látunk: hogyan is történtek a dolgok? Ezért is üdvözöl­jük A. Sajti Enikő Délvidék 1941—1944 című könyvét, amelyben a magyar kormá­nyok délszláv politikáját mutatja be.1 Kutatómunkájá­ban bőven támaszkodott a korszakot bemutató könyv­tárnyi irodalomra, a terje­delmes hazai és jugoszláv forrásanyagokra, ugyanak­kor önállóan meg kellett fo­galmaznia, kibogoznia az el­lentétes iratanyagokból, mondanivalókból az igazsá­got. a valóságot, még akkor is, ha azok sokszor kegyet­len dolgokat tárnak is fel. Már maga — még napja­inkban is, az események után lassanként fél évszá­zaddal — a Délvidék szó puszta kiejtése is ellentétes érzelmeket kavar és bűntu­datot. vagy a „volt aztán ott más is” suttogását váltja ki. De ahogyan a szerző a könyv előszavában megfogalmazza: nincs más járható út, mint szembenézni saját múltunk­kal egyúttal az itt élő népek közös múltjával, hogy elosz­lathassuk a félreértéseket, a tévhitet, a tudatlanságot egyaránt. A Hideg napok könyvben és filmben is vihart és ér­zelmeket kavart, rádöbben­tett bennünket, hogy milyen vérfürdőt rendeztek Horthy begőzölt fejű tisztjei, meny­nyire bemocskolták a ma­gyar nevet. Ismert Cseres Tibor írói szándéka, aho­gyan könyve második kiadá­sakor megjegyezte: A Hideg napokkal példát akartam mutatni Közép-Kelet-Euró- pa írói számára, hogy nyo­momban egymás után és bátran tárják fel, amit saját népük nevében cégéres gaz­emberek követtek el a szom­szédos és együttélő nemze­tek ellen..A. Sajti Enikő könyve még közelebb visz a Délvidék problémáinak meg­értéséhez. A történész sze­mével, a kutató filológiai pontosságával tárja fel az akkori viszonyokat, s mutat­ja meg hogy mi hogyan és miért történt. Niem hallgat el semmit. Megrajzolja a magyar kor­mányok és katonai vezető ikörök 1941—1944 közötti délszláv politikáját. Ehhez a politikához ugyanis szoro­san hozzá tartoztak az új­vidéki .tragikus események, de ennél jóval több történt, bonyolult és szövevényes ügy. egy nacionalista vezetés furcsa taktikája, huzavoná­ja. hogy bekebelezzen olyan területeket, amelyeken több nemzetiség élt együtt ad­dig viszonylag békében. Pontosan megmutatja, hogy a Horty-féle politikai vezetés a délszlávokkal szemben hol a jkemény kéz” politikáját, a megtorlásokat, hol a nemzetiségpolitika fi­nomabb, mondhatni hagyo­mányosabb módszerét al­kalmazta. Szó van a könyvben sok mindenről, a Teleki-féie soknemzetiségű Nagy-Ma- gyarország koncepciójáról éppen úgy. mint a Bárdossv- kormány keménykezű kato­nai intézkedéseiről, a nem­zetiségek megítéléséről. s mindazokról, akik ennek a politikának áldozatai vol­tak. a legyilkolt emberek ezreiről, az otthonukból ki­mozdított bukovinai széke­lyekről. s a szülőföldjükről elűzött szerbekről, a ma­gyar—szerb és magyar hor- vát viszonyról. A szerző könyvében le­írja. hogy miként történt a bevonulás és a „pacifiká­lás”, hogyan épült ki Délvi­déken a magyar katonai közigazgatás, hogyan űzték el a jugoszláv telepeseket, telepítették le a bukovinai székelyeket. Megírja, hogy milyen tárgyalások folytak a határkérdésekben, a la­kosságcserével kapcsolatos dolgokban. Elemzi a Bánát visszacsatolásának felme­rült körülményeit, a ma­gyar—szerb közeledési kísér­leteket. amelyek akkor, ab­ban a nehéz helyzetben történtek. Megmutatja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezette ellenállás mi­ként bontakozott ki a Délvi­déken. hogy ebben az el­lenállásban magyarok is szép számmal részt vettek. Szó van a könyvben az 1942. januári ..partizánva­dász” razziáról, amikor is ártatlan emberek ezreit gyilkolták halomra Horthy pribékjei. Külön fejezetben foglalko­zik Kállay nemzetiségi poli­tikájával, amikor bizonyos apró gesztusokra sor ke­rült, s amikor megpróbálták felelősségre vonni az újvi­déki bűnösöket. amikor Kállayék megpróbáltak kö­zeledni a szerb kisebbség­hez. s lépéseket tettek, hogy megnyerjék őket. Majd foly­tatja azzal, hogy a délszlá­vok helyzete miként alakult Magyarország német meg­szállása után. amikor újra felújították a „'kemény kéz” politikáját, amikor utolsó erőfeszítéseket tettek az el­lenállási mozgalom felszá­molására. de mint ismert, nem sikerült, sőt a felszaba­dító harcokban a vajdasági­ak tevőlegesen részt vettek Tito oldalán. A szerző tartja magát a kronológiai szabályokhoz, s az eseményeket történési sorrendjükben tekinti át. így megkönnyíti az olvasó­nak. hogy könnyen eligazod­jon a bonyolult kérdésekben. Munkásságával segíti feltárni a valóságot, s a mai világ számára is bőven szolgál tanulságokkal. Ezért is ajánlom szíves figyelmé­be olvasóinknak A. Sajti Enikő könyvét, a Délvidé­ket. amelyet a Kossuth Ki­adó a napokban adott közre. Gáli Sándor Októbertől működési szabályzat Búcsú a rendtartástól Amióta csak „feltalálták” az iskolát, az­óta léteznek a működésére vonatkozó különböző szabá­lyok is. Hazánkban az első iskolai rendszabást kilenc- száz évvel ezelőtt alkották, amelyben többek között ezt olvashatjuk: „Azt a diákot, aki ludat vagy tyúkot, gyü­mölcsöt vagy más hasonlót lopott, csak a magiszter büntesse meg vesszővel, de amit lopott, azt térítse meg.” Az iskolára vonatkozó jog­szabály jól tükrözi az akko­ri törvényeket. S ha a ké­sőbbi korokat vizsgáljuk meg, hasonló tendenciákat tapasztalunk: az iskolai rendtartás mindig pontosan idézi a kor erkölcseit, a tár­sadalom elvárásait. Egy 1693-ból származó nagykőrösi iskolatörvény például így szabályozza a diákok magatartását: „Isko­lánkban, melyben csak tisz­tességes és törvényes dol­gok engedtetnek meg, min­denki tiszta, józan és ke­gyes életet folytasson; tilal­masak az éjjelenkénti egvüttivásQk, kiklopszi lár­ma, trágár dalolás, cívódás, perlekedés, veszekedés, szi­dalmak, gúnyolódások, az alsóbbak megvetése, csopor­tosulás és lázongás, a kocs­mák látogatása, vendégeske­dés, tobzódás és dőzsölés. Mert az iskola nem a kocs- mázók, vendégeskedők. ti- vornyázók s útonállók bar­langja. ..” Bizony jó nagy levegőt kellett vennie az évnyitón annak, aki felolvasta a tör­vény a fentihez hasonló nyakatekert mondatait. Hi­szen természetesen az is sza­bály volt. hogy „a törvény mindjárt az első napon ki- hirdettessen”, hogy „a vét­ség miatti mentegetőzésnek semmi alapja ne maradjon.” Akkoriban, s egészen 1777-ig minden iskola kü- lön-külön készítette el a ma­ga „alkotmányát”. A tizen­nyolcadik század végétől egészen napjainkig azonban központi rendtartás írta elő a különböző iskolatípusok működését. A dokumentu­mok az iskolai élet minden területét alapos pontossággal szabályozták. Részletesen szóltak a tanév, a tanítás rendjéről, az igazgató, a pe­dagógusok. a diákok jogai­ról kötelességeiről, a tan­órán kívüli foglalkoztatás­ról, a családlátogatásról, a fegyelmi vétségek tárgyalá­sáról stb. Szinte hihetetlen, de a tantestületnek még ah­hoz sem volt joga. hogy pél­dául közös külföldi kirándu­lásra menjen, illetve ehhez előbb engedélyt kellett kér­ni a felsőbb szervektől. Et­től függetlenül az utóbbi években számos iskola ki­alakította a saját önkor­mányzatát, természetesen a jogszabályok alkotta kere­tek között igyekezett meg­szövegezni egyéni „alkotmá­nyát”. Az új oktatási törvény tu­lajdonképpen legalizálta a meglévő törekvéseket, hi­szen az alapelvek 10. parag­rafusa leszögezi, hogy „a nevelési-oktatási intézmé­nyek. .. működésükkel kap­csolatban minden olyan ügyben döntenek, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe.” A műkö­dési szabályzat elkészítésé­nek határideje idén szep­tember 30-a. s ugyanezen a napon veszíti hatályát az eddigi rendtartás. A szabályzatot ugyan min­den iskola maga állítja, állí­totta össze, a törvény csak annyiban „szólt bele”, hogy mit kell feltétlenül tartal­maznia. Így például többek között az iskola munkarend­jét, a tanórán kívüli foglal­kozások szervezeti formáit, a tanulók napközibe, szako­sított tantervi osztályba va­ló felvételének szabályait, az iskola vezetési szerkeze­tét. a feladatmegosztást, az intézmény létesítményeinek, helyiségeinek használati rendjét, az iskolai hagyomá­nyok ápolásával kapcsolatos feladatokat. No, és termé­szetesen a szabályzat elké­szítésének módját, jóváha­gyásának rendjét. Így az iskolai „alkotmány” elfoga­dásakor ki kell kérni az is­kolatanács — már persze ott, ahol már megalakult — a szülői munkaközösség, a di­ákönkormányzat, az úttörő- csapat. a KISZ véleményét az őket érintő kérdésekben. A működési szabályzat elfo­gadásához illetve módosítá­sához a tantestület több mint ötven százalékának igenlő szavazata kell. Az így elkészített és a tantestület által elfogadott dokumentu­mot az intézmény helyi irá­nyítását ellátó tanácsi szak- igazgatási szerv hagyja jó­vá, miután törvényességi szempontból felülvizsgálta. A működési szabályzat megalkotása az iskolai ön­állóság megteremtésének el­ső jelentős állomása, hiszen a vonatkozó jogszabályok­ban megfogalmazottakon túl minden tantestület sza­badon dönthet arról, hogy mit és milyen mértékben szabályoz. Csodákat várni persze dőreség lenne az új iskolai „alkotmányoktól”, az agyonszabályozáshoz, a kí­vülről, felülről jövő utasítá­sokhoz szokott ember alig­ha tud egyik napról a má­sikra élni a jogaival. Éppen ezért a szabályzatban álta­lában azokat az eljárásokat rögzítették a tantestületek, amelyek eddigi munkájuk íratlan szabályai voltak. Az óvatosság jellemzi a doku­mentumokat a szülők, a diá­kok jogait illetően. Termé­szetesen tisztelet a kivétel­nek, azoknak az iskoláknak, amelyek már eddig is igye­keztek demokratikusan dön­teni a tanulókat, s szülőket is érintő kérdésekben. örvendetes viszont az a tapasztalat, amely szerint a tantestületek döntő többségé­ben közösen alkották meg a működési szabályzatot, csak elvétve akadt olyan példa, hogy az igazgató, vagy vala­melyik helyettese állította össze, s aztán a tanári kar megszavazta. Az új iskolai „kódexek” csupán egy-két évre szól­nak, s természetesen módo­sulhatnak is. A közeljövő­ben jelennek meg például az iskolai ügyvitelről szóló, va­lamint az irányítási jogsza­bályok, amelyek a már elké­szült szabályzatokban nyil­ván nem szerepelnek. A jö­vőben iskolatanácsok ala­kulnak, s e testületek joga­ival kötelességeivel ugyan­csak bővül majd az „alkot- - mány”. Vagy említhetnénk azt is, hogy az iskolák egy része valószínűleg vissza­kapja az önálló gazdálkodá­si lehetőséget, aminek sza­bályai ugyancsak szerepel­nek majd a dokumentum­ban. A rövidesen életbe lépő szabályzatok ilyenformán az iskolai mun­ka keretét határozzák meg, az idők folyamán az adott intézményt ért változások­kal együtt az eddigi rend­tartással ellentétben rugal­masan módosulnak, alakul­nak, alkalmazkodnak a meg­változott körülményekhez. T. G. Művelődési házat avattak Tiszaörsön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom