Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Ikotópá/yán A múltról a Jövő érdekében Zugmúzeumban, egy falu szívében A művész nem megy nyugdíjba, hallottam a múltkoriban jeles színészünkről. Hozzáteszem, nem a felfedezés igényével: a szellem sohasem nyugállományú. Ismerek javakorabeli diplomásokat, akiknek nyugdíjazása fel sem tűnne, tudok olyan hatvanéven felüliekről, akikről most válik nyilvánvalóvá, hogy milyen szép életet éltek, menynyire hasznosak maradtak a delelő után is. Macsi Sándor, a volt jász- ágói tanár, igazgató föltétlenül azok közé tartozik, akiknek az anyaföldig gyarapodik az életművük. Pedig végletes földön, perekben, haragban keserves homokon élte meg az elmúlt évtizedeket. A Debrecen környéki parasztszülők gyermekét a méltatlan véget ért híres Zsuzsi-vonat hordta be a civis város tanítóképzőjébe, — akkori néven a „prepába”. 1946-ban már Tiszavár- konyban tanított — gyönyörű szép falucska a Tisza mellett, emlékezik — majd 1952-től 1986-ig a jászhomokon, „Agón” volt tanár, igazgató, — s maradt igazi lámpásnak, amíg csak világíthat. A szellem nem hogy nem megy nyugdíjba, túléli a testet is. Senkitől sem kérdeztem meg, hogy milyen tanító, tanár, iskola igazgató volt Macsi Sándor, mert a tény ek tévedhetetlenek, a vélemények meg sokfélék lehetnek. Tévedhetett élete során Macsi Sándor is, tévedhetek én is a megítélésben, de az bizonyos, hogy a jászágói iskola könyvtárszobájában és egyik tantermében lévő, soksok ezer darabból álló iskolatörténeti, néprajzi és általános kultúrtörténeti gyűjtemény minden Démoszthe- nésznél szebben szól Macsi Sándor mellett. Egy élet gyűjtőmunkája! — talán így is igaz lenne, d,e nem jelentené a teljességet. A régi ágói tanyavilág és a legújabbkor emlékeit ugyanis nem az iskolaigazgató gyűjtötte, hanem volt tanítványai, majd azok fiai, lányai „hordták össze”. De tudta volna-e a homokban bukdácsoló kiskamasz önmagától, hogy hol a helyük azoknak a bronzkori tárgyaknak, eszközöknek, amelyeket a Pethő szőlőben talált, hogy a dédapja cséphadarója, a nagyanyja famozsara hová való, s hogy a palatáblákat nem szabad összetörni, a század eleji naptárokat, kalendáriumokat, későbbi füzeteket vétek lenne gyújtósnak elhasználni. Miért adták oda a szemre- való, díszes szecessziós „pet- ró” lámpákat az iskolának? S nagyapák szerszámait, múltjuk emlékeit is, hiszen — érthető emberi tulajdonság — ezekhez ragaszkodnak a családok. Valaki sugallt. valaki volt a háttérben, s így a régi ágói tanyavilág, majd az önállóvá vált község megmentette múltja emlékeit. Még azt a megállapítást is keveselném, hogy az igazgató úr volt a háttérben. Többről van szó: a nevelés, a jó iskola erejéről, az igazi érték hatásáról. Nem egyszerűen az egyébként általam is nagyon értékesnek vélt kis falumúzeum létét, és tényét tartom elsősorban nagyszerűnek, hanem még- inkább azt a közösségi szellemet. amely az iskola padjaiban született meg és vált a hajdani kis- és öregdiákok jellemvonásává. A gyökerek megvoltak, Macsi Sándor „csak csupán” segített felismerni ezeket, nyilvánvalóvá tette, hogy milyen értékek, s mennyire nagy a megtartó erejük. „Csak” és „csupán”. Bár így építkezne mindenütt a magyar jelen, a szocialista jövő. A tudós-tanár felismerte, hogy népe a jász homokon meg akar maradni, haladni, boldogulni akar. Az iskolatörténeti tárlaton ott vannak ennek az évszázadokra visszanyúló gondolatnak a dokumentumai: a zugiskolák. Ha az ágóiak nem lettek volna már régesrégen is ennyire nyitottak a szellem sugallataira, ez a nép már elpusztult volna, nem lenne Jászágó, az elvándoroltak azt se tudnák, hol nyugszanak apáik, anyáik, s hogy tulajdonképpen kik is ők? Az Ago név 1478-ban bukkan fel először — amikor Mátyás király megerősítette Zsigmond 1412-ben kelt kiváltságlevelét — de 1699- ben már Jász-Ághó puszta, 1799-ben is, 1875-ben pedig Ágó határrész. A század- fordulón hatszáz gyerek él az ágói tanyavilágban, iskola és tanító nélkül. S a már ősnek tért jászágóiak a maguk csalhatatlan természetes ösztöneikkel megérezték, értelmükkel belátták, hogy gyermekeiket meg kell tanítani írni, olvasni, számolni. Volt olyan időszak, amikor három zugiskola is működött mindenszentektől — novembertől — húsvétig az ágói határban. A tanterem a tanya, a ház egyik szobája volt. S kik voltak a tanítók? Többnyire betűvetést ismerő parasztemberek, akik maguk is gazdálkodtak, s egy koronáért és egy véka búzáért tanították a gyerekeket. Az első, talán azért is leghíresebb „zugtanító” Szklenár János volt, aki 1898-tól 1924-ig működött Ágón. Tisztelet neki: a felesége takarítónőként volt kénytelen dolgozni... Éppen Macsi Sándor tanulmányából tudom: az állami iskola létesítéséig. 1924- lg, hat zugtanító oktatta a betűvetést, az egyszeregyet az ágói határban. Külön méltatást érdemelne, hogy mi minden látható az ágóiak múzeumában, s hogy milyen becsben tartják a helybeliek a gyűjteményt. De már azzal is zavarban vagyok, hogy minek nevezzem e tengernyi kincsek hajlékát? Helytörténeti gyűjtemény? Nincs kiírva, bár a Jász Múzeum hivatalosan is elismerte a létét, hiszen a tárlókat onnan kapták az ágóiak. Afféle akasztófa humorral jegyeztem meg Macsi Sándornak: „ez egy zugmúzeum, a zugiskolákról és egyebekről!” De félre a tréfával, mindössze arról van szó, hogy néhány évet (!) késik a hely- történeti gyűjtemény működéséhez szükséges hivatalos irat. Ügy vélem, sokkal rosz- szabb lenne, ha csak irat lenne, s az ágói falumúzeum nem létezne. Tiszai Lajos Az alapítás negyvenedik évfordulójára készülnek Beszélgetés az MHSZ megyei titkáréval Jelentős évfordulóhoz érkezik a Magyar Honvédelmi Szövetség 1988. február 29- én. Negyven éve. 1948. február 29-én alakult meg jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Programjában az új társadalmi szervezetbe hívott mindenkit .......aki azt akarj a, hogy a Duna—Tisza tája a dolgozók boldog és szabad országa legyen, melyet egyesült erővel és kemény akarattal épít magának munkás, panaszt és értelmiség...” A Magyar Honvédelmi Szövetség büszkén vallja jogelődjének a Magyar Szabadság- harcos Szövetséget, és méltó módon szeretne emléket állítani az elmúlt időszaknak. Vajon hogyan készülnek megyénk klubjai, aktivistái a közelgő évfordulóra, erről kérdezzük Gönczi Lajos alezredest, az MHSZ Szolnok megyei titkárát. — A szövetség 40. évfordulóját, a négy évtizedes tevékenységet, az elért eredményekhez méltóan, mértéktartó ünnepségek mellett, az egész évben végzett színvonalas munkával, társadalmi munkaakciókkal, a szocialista versenymozgalom széleskörű kibontakoztatásával, társadalmi bázisunk szélesítésével ünnepeljük. — Mit jelentenek ezek a feladatok a kluboknál? — A klubok évi munka- programjuk kialakítását is az évforduló jegyében tervezik. A versenymozgalomban tett vállalásaikkal, munka- akciókkal a Szocialista Hazáért” elnevezésű honvédelmi vetélkedősorozatba való bekapcsolódással, taglétszámuk növelésével tisztelegnek a múltnak. Ünnepségeken emlékeznek meg a szövetség négy évtizedes történetérőd és a helyi hagyományokról. — A szövetség 35. évfordulójára szervezett „Nekem Szülőhazám” honvédelmi játéksorozat igen népszerű volt. Mit terveznek a negyvenedik évfordulóra? — Hasonló játéksorozat indul ez évben a fegyveres erők napjára. „Szocialista Hazánkért” elnevezéssel. Ez a felmenő rendszerű vetélkedő 1988. szeptember 29-ig tart. Célja — a lakosság, főleg a fiatalság politikai, történelmi ismereteinek növelése. forradalmi hagyományaink ápolása révén — a hazaszeretet, az internacionalizmus erősítése. Gyarap'- tani kívánja a fiatalok általános és technikai ismereteit, növelni edzettségüket, állóképességüket. Segíteni az iskolai, honvédelmi oktatást. — Az MHSZ egyedül szervezi ezt a honvédelmi vetélkedőt? — A szövetség a párt irányításával. együttműködve az állami, társadalmi, valamint tömegszervezetekkel, a fegyveres erőkkel és testületekkel végzi hazafias-honvédelmi nevelő munkáját. Ez a széles összefogás tükröződik a vetélkedőt meghirdetők számából is. Az MHSZ az előkészítést és a végrehajtás koordinálását végzi, hiszen tizenkét országos szerv, minisztérium, testület tevékenykedik a verseny sikeréért — fiondoltak a készülés során az alapítókra? — Kiemelt feladat a még élő veteránok felkutatása, visszaemlékezéseik. tárgyi emlékeik összegyűjtése. Megragadom az interjú adta lehetőséget hogy felkérjem a megyénkben élő „Magyar Szabadságharcos Szövetség” alapító tagjait, keressék fel az MHSZ helyi klubjait, városi irányítóit, esetleg személyesen vagy levélben a megyei vezetőséget. Ha akad a birtokukban a szövetséggel összefüggő bármilyen jelvény, érem, fotó. írásos anyag, korabeli egyenruha, hozzák el, vagy jelezzék, hogy megtekinthessük! Célunk: történetünk, emlékeink minél teljesebb megismerése, emlékszobáink, emlékvitrinjeink gazdagítása. Jó lenne minél több alapító taggal és hosszú időn át tevékenykedő aktívánkkal ünnepi közgyűléseinken, értekezleteinken találkozni, őket köszöntená. A főtitkár az alapító tagok és a hosszú időn át végzett munka elismerésére „Kitüntető Emlékérmet" alapított és emlékplaketteket, okleveleket adományoz. Végezetül, mindezekhez még annyit, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség feladatát, hivatását eddig is csak az állami, társadalmi szervekkel, szervezetekkel együttműködve tudta megvalósítani. Az elmúlt negyven év példája a jövőre nézve számunkra ezt az utat erősíti. — Köszönöm a beszélgetést. D. Sz. M. Gyártási módszert liconcet ad Kétszer ad... Muri Sándor: örvendetesen sokszor kell Uny itnom a könyvtárszoba és a tanterein ajtaját, szép számmal jönnek a látogatók... Chilei vendégek Kisújszálláson Mirelit-export Székesfehérvárról Megtelt a tárolóhelyek, hűtőkamrák több mint háromnegyede, tízezer tonnányi zöldséget és gyümölcsöt tartósítottak már eddig az idén a székesfehérvári hűtőházban. A zöldborsó. a meggy, a tök, az uborka és a sárgahüvelyű zöldbab után ezekben a napiokban a csemegekukorica feldolgozása ad munkát a mirelitüzemben a dolgozóknak. Az őszi, szolidaritási rendezvénysorozat eseményeként tegnap délelőtt Szolnokra érkezett Alfrédo Tapia és Tereza Mérino, a chilei antifasiszta bizottság képviselői. A HNF megyei székházában megyénk életéről, a mozgalom időszerű célkitűzéseiről hallgattak tájékoztatót, majd Kisújszállásra utaztak. Itt először a várossal ismerkedtek, ezt követően a település két üzemébe a Vas-. Fa- és Építőipari Szövetkezetbe, illetve a Fékon Ruházati Vállalathoz látogattak el. A chilei delegáció elutazása előtt részt vett a városi ligeti napok nyitányát jelentő esti fáklyás felvonuláson, és az ifjúsági, politikai gyűlésen. avagy az alumíniumárugyár segített Partner az Unilever A héten együttműködési keretmegállapodást kötött a Magyar Külkereskedelmi Bank és a világ egyik legnagyobb vállalata, a holland Unilever. Az ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatón a két cég vezetői elmondták: az Unilever több tucat magyar iparvállalattal áll rendszeres kapcsolatban. Egyebek között a cég által eladott licenc alapján készül hazánkban a Ráma Margarin. Az Unilever sokféle márkás kozmetikumot — például Impulse, Lux. Rexona, Pepsodent, Cutex és Ponds — szállít a magyar kereskedelem megrendelésére. A most megkötött együttműködési szerződés lehetővé teszi, hogy a Külkereskedelmi Bank közvetítésével, kereskedelemfejlesztő és -szervező munkájával a magyar vállalatok új együttműködési lehetőségeket kutassanak fel az Unileverrel. s a hagyományos kereskedelmi ügyleteken túl például vegyes vállalatok alapításáról is tárgyaljanak. A magyar vállalatok közül mintegy 30 máris készségét nyilvánította az ilyen kooperációkra. egyebek között Uni- lever-technológiák. termék- licencek meghonosítására, a konzervipar, a papír-, a fa- feldolgozó-. a csomagoló-, a gyógyszer-, a hús- és édesség-, valamint a sütő-, hűtő ipar területén, sőt a mikroelektronikában is. Ilyenkor, a tanév kezdetén megszaporodnak a gyermekétkeztetésben szerepet vállaló áfészek gondjai. A Ti- szaföldvár és Vidéke Áfésznál idén a megszokottnál is nagyobb erőfeszítést igényelt a szeptemberi évindítás — legalábbis ez derült ki azon a szakmaközi értekezleten, amelyen részt vettek az iskolák képviselői is és ahova jó néhány szülő is meghívót kapott. Ott hangzott el, hogy a szövetkezet az elmúlt időszakiban két helyre összpontosította a korábban szétszórtan kihelyezett konyháit. Így maga az ételkészítés gazdaságosabbá vált ugyan, de a fogyasztók öröme újabb — igaz apróságnak tűnő ok miatt — mégsem lehetett maradéktalan. Beszaladtuk mi még a nyáron a környező városokat — mondja Angyal Mihály, az áfész kereskedelmi osztályának előadója —, de sehol sem kaptunk dupla falú hőtárolós ételhordókat. Enélkül pedig nem létezhetünk, hiszen naponta kétezer adagot főzünk, s ennek mintegy hetven százalékát szállítjuk ki a helyi és a környékbeli óvodáknak, iskoláknak. Közülük van olyan, amely 6—7 kilométerre esik a konyhától A kihűlt ebédet, gondolom, sehol sem fogadták kitörő lelkesedéssel. — Nem vártuk meg a panaszáradatot. Az értekezleten elhangzott javaslat ennek elejét vette. Ha már itt, a megyében gyártják azokat a szállítóeszközöket, — vetették föl — akkor forduljunk hozzájuk. — Szeptember 7-én kaptuk meg a földváriak telexét — mondja Tajta Kálmán, az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységének főmérnöke —, és már a következő nap megküldtük a választ: kérésüket soronkívül teljesítjük. — Vajon kaptak-e hasonló (közvetlen) megrendelést? Mi okozhatott fennakadást az ellátásban? — kérdezem már a tanulságokat firtatva. — A megszokott kereslethez igazodva évente hat-hat ezret gyártunk a 10, illetve 25 literes dupla falú étel- hardókbóL Valószínű, hogy a termék szezonális felvásárlása miatt nem találtak termékünkből a boltokban. Általában a nyári táborokat és a tanévkezdetet megelőző időszakban ugrik meg lökésszerűen az igény. Az igaz, hogy idén év elején a kapacitás hatékonyabb kihasználása miatt kevesebb ételhordót gyártottunk, és nem is folyamatosan állítjuk élő ezt a terméket Nem akarunk raktárra termelni. A földváriakhoz hasonló gondokkal küszködnek azonban elmondhatom, hogy az év hátralévő szakaszában már folyamatos lesz az ellátás. Kétszer ad, ki gyorsan ad. A csillogó alumíniumedények azóta eljutottak a megrendelőhöz. A vállalat gyón* reagálása dicséretes. —i Egyik napról a másikra oldották meg a problémánkat — mondja a jtöszönetet is tolmácsolva Angyal Mihály. — Most már meleg étel kerül a gyerekek asztalára. — szőke —
