Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-02 / 206. szám

1987. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tószegen és Tiszavórkonyban Megyei vezetők látogatása Tegnap délután Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára és Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnö­ke Tószegre és a tiszavárko- nyi népművészeti alkotóház­ba látogatott. Kíséretükben volt Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, Ür- mössy Ildikó és Bugán Mi­hály, a megyei tanács elnök- helyettesei. A Tószegi Nagyközségi Közös Tanács székházában Szilágyi László, a nagyközsé­gi pártbizottság titkára kö­szöntötte a vendégeket, majd Papp István tanácselnök tartott tájékoztatót a telepü­lések — Tószeg, Tiszavár- kony társközség és Tisza- várkony-Szőlő — politikai, gazdasági és kulturális hely­zetéről. Elmondta, hogy a települések városközelségé­ből is következően az igé­nyek állandóan növekszenek, amelyek elsősorban az ellá­tás színvonalának emelésé­ben, az oktatásban és a köz- művelődésben, valamint az életkörülmények általános javításában jelentkeznek. A lakossági igényeket az elmúlt években tervszerű munkával többnyire sikerült jól kielégíteni, nemhogy el­vándorlás lenne Tószegről, hanem 1985 óta erőteljesen emelkedik a Szolnokról kite­lepülő, a községben családi­házat építők száma. Az eszmecserében Majoros Károly tüzetesen érdeklődött a település gondjairól, majd megállapította, hogy a sike­rek ezúttal is azt bizonyít­ják. hogy a feladatok ellá­tására alkalmas* jó helyzet- felismeréssel rendelkező,' -a 'célkitűzések eléréséért lelki­ismeretesen munkálkodó ve­zetők — természetesen a te­lepülések lakosságának bi­zalmát és támogatását él­vezve — az átmeneti kedve­zőtlen helyzetben is kima­gasló eredményeket tudnak elérni. Vass Lajos, a megyei ta­nács művelődési osztályának helyettes vezetője a tisza- várkonyi népművészeti alko­tóház építéséről és a távlati elképzelésekről tájékoztatta a megyei vezetőket. Az alko­tóház 70 százalékos készült­ségi fokig épült meg, közel 5 millió forintért, de ennek az összegnek csaknem há­romnegyed része társadalmi munka volt. Teljességében a jövő év alkotmánynapi ün­nepségére készül el az alko­tótelep — még nyitott étte­rem, szauna stb. épül — és ezt követően a tábor negy- ven-ötven népművésznek biztosít majd lehetőséget az alkotásra. A távlati tervek­ről megtudtuk, hogy a cso­daszép természeti tájban épült alkotóházat bekapcsol­ják majd a nemzetközi kul­turális turizmusba is. A megyei pártbizottság el­ső titkára és a megyei ta­nács elnöke ezután kísére­tükkel megtekintették az al­kotóházat, ahol Hegedűs Jó­zsef tószegi népi iparművész fogadta a vendégeket. A me­gyei vezetők megnézték az alkotóházban rendezett né­pi iparművészeti tárlatot, sélát tettek az alkotóház Ti- sza-partra nyúló környeze­tében és nagy elismeréssel szóltak a látottakról. — ti — Kitüntetés Slóski Teréznek, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya munka­társának nyugdíjba vonulá­sa alkalmából munkájának elismeréséül a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát adományozták. A kitüntetést tegnap az Elnöki Tanács ne­vében Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára adta át. Hazánkban Harcászati gyakorlat kezdődött A magyar néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai részvéte­lével kedden közös harcásza­ti gyakorlat kezdődött ha­zánkban a Balatontól észak­ra lévő katonai gyakorlóte­reken. A katonai tevékeny­ségről — amely résztvevői­nek létszáma a gyakorlat egyes mozzanataiban eléri a mintegy 14 500 főt — ha­zánk tájékoztatta a helsinki megállapodásban .érintett 34 országot. A törzsek és csa­patok gyakorlásának célja a kiképzés, a vezetés és az együttműködés tökéletesíté­se, a fegyverbarátság elmé­lyítése. A gyakorlatot Alek- szej Gyemidov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsno­ka vezeti; magyar helyette­se. Gyuricza Béla vezérőr­nagy, magasabbegység pa­rancsnok. Önállóság a téma és a forma megválasztásában Csak aki közömbös az hallgat A népfront politikai ismeretterjesztéséről Ha abból a tényből indu­lunk ki, hogy a Hazafias Népfront nem az azonos, hanem a különböző meggyő­ződésű embereket fogja ösz- sze, máris nyilvánvaló, hogy széles körben nyílik lehető­sége a politikai ismeretter­jesztésre, a nyílt vélemény- cserére, az érveken alapuló meggyőzésre. És mivel egy­általán nem passzív ismeret- terjesztésről van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy minél több ember nyújtson segítő kezet az ország gond­jainak enyhítéséhez, nem mindegy a közösség szem­pontjából. hogy miként ala­kul ez a tevékenység. A HNF megyei bizottsága ezért felelősséggel irányítja ezt a munkát. Arra törek­szik, hogy a különböző poli­tikai fórumok résztvevői érezzék, hogy nem hiába töltötték idejüket, valóban új ismeretekhez jutottak, el­mondhatták saját vélemé­nyüket, ellenvéleményüket is, a vitákban nem a tekin­télyelv, hanem a tények ere­je dominált. A megyei bi­zottság elősegítette azt is, hogy a témák és a formák megválasztásában erősödjön a helyi önállóság. A tapasz­talatok arra vallanak, hogy ez is gazdagabbá tette a poli­tikai ismeretterjesztést, job­ban a helyi igényekhez iga­zította. A propagandisták ki­választására és felkészítésére — kihasználva a pártszer­vek és a TIT által biztosí­tott lehetőségeket is — szin­tén nagy figyelmet fordítot­tak. Ezek után joggal tételez­hető fel, hogy mind a nép­frontszervek által szervezett politikai rendezvények szá­ma, mind azok résztvevői­nek tábora növekedett az utóbbi időkben. Valójában azonban csak a rendezvény lett több, a résztvevők mel­lett sokasodtak az üresen maradt székek. A sokszor hallott indok ide is sorolha­tó: „A kedvezőtlen gazdasá­gi helyzet, a szabad idő ro­vására végzett munka hatá­sára csökkent a politikai élet és általában a művelő­dés presztízse.” Nos, Rajkin szavaival élve (elnézést az olvasótól, hogy nem valame­lyik klasszikust idézek,): „Valami van. de nem az iga­zi!” Pedig az embereket el­sősorban életútjuk rögös szakaszán érdekli a kátyú­ból kivezető út. Akkor mér­legelik csak igazán az oda vezető okokat és a boldogu­lás módját. A politikai rendezvények iránti csökkenő érdeklődés okát tehát máshol is kell ke­resniük a népfront aktivis­táinak és velük együtt más szerveknek is, nemcsak a gazdasági helyzet romlásá­ban. Elgondolkodtató példá­ul, hogy megyénkben a nép­front számára a legnehezebb a fiatalokhoz vezető út meg­találása, mégpedig jórészt azért, mert az iskolákból frissen kikerülő ifjaknak nincs kellő állampolgári is­meretük. Ennek is betudha­tó, hogy amíg különböző szakmai területeken jeles­kednek, addig csak kis há­nyadukat sikerül bevonni a népfront munkájába. Ellen­pólusként a nyugdíjasok jó­része a szervező munkában, előadóként vagy klubvezető­ként is megállja helyét, nemcsak a hallgatóságot gyarapítja. Mérlegelni kellene azt is, hogy a népfront rendezvé­nyein rendszeresen megjele­nők mellett mi van az át­lagemberrel. Nem kétséges, hogy körükben bizonyos mérvű kiábrándultság, a ki­szolgáltatottság érzése is ta­pasztalható, mégpedig rész­ben azért, mert úgy érzik, hogy rajtuk úgysem múlik semmi (bár valójában min­den a tömegeken múlik), másrészt pedig kérdéseikre, felvetéseikre kevés helyen kapnak érdemi választ. In­dokként a helyi vezetők kö­zömbössége is felhozható, hiszen az embereket elsősor­ban az őket közvetlenül érintő tények érdeklik, te­hát helyben kaphatnak vá­laszt kételyeikre. Mondhat­juk úgy* is, hogy a helyi ér­dek szemszögéből vizsgálják az ország gondjait. Az is igaz viszont, hogy országos ügyekről kevés tájékoztatást kapnak a népfront propa­gandistái, nehezen jutnak hozzá különböző anyagok­hoz (például a szegedi ideo­lógiai tanácskozás anyagá­hoz). ezért — mint ahogy a HNF megyei bizottságának minapi ülésén is elhangzott az egyik beszámolóban „sok kérdésre nem tudnak meg­felelően válaszolni, mert nem rendelkeznek megfelelő érvanyaggal az újabb, bo­nyolultabb, sokszor még ideológiailag sem megalapo­zott társadalmi, gazdasági jelenségekkel szemben.” Bizonyára jobban szót tudna érteni a népfront az emberekkel akkor, ha nem­csak kialakult döntések elfo­gadása érdekében agitálna, hanem a tömegeket érintő döntések meghozatala előtt jobban bevonná őket az elő­készítő munkába is. Az sem baj, ha valaki vitába száll az előadóval, hiszen csak a közömbös ember hallgatag. Aki szívügyének tartja or­szágunk sorsát, az segít a nehéz gazdasági helyzetből kivezető út keresésében. S. B. Káros táp- és gyógyszermaradványok Emberi fogyasztásra alkalmas? Szigorúbban vizsgálják a hús minőségét Sok szó esik napjainkban arról, hogy mennyire fontos népgazdaságunk számára a dollár-elszámolású export, miként arról is, hogy ez a piac egyre igényesebb — nemcsak velünk, hanem min­denkivel szemben. Nehéz „betörni” oda, de legalább olyan nehéz megtartani is az ott kivívott pozíciókat. Az élelmiszertermékek export­ját többek között a szigorú közegészségügyi előírások is nehezítik. Először árcsökkentés A múlt esztendő végétől fokozódó szigorral vizsgálják a vásárló országok a kivitt állati eredetű termékekben a különböző szermaradványo­kat. Gyógyszerekről és kü­lönféle hozamfokozókról van elsősorban szó, amelyek szi­gorúbb vizsgálatára mi is egyre inkább rákényszerü­lünk. Elsőként a húsipar és a kereskedelem észlelte a pia­ci követelmények változása­it, és ők igyekeztek azokat azonnal közvetíteni a terme­lőkhöz. Felemás sikerrel. Csorna János, a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója az utóbbi időben több szak­fórumon is szólt e kérdésről, és végső eszközként akár az átvétel megtagadását is „be­ígérte” azoknak a termelők­nek. akiknek a termékei visszatérően ,,szer marad vá­ny osak”. Az igazgató nemrég levelet kapott a Fővárosi Állategész­ségügyi és Élelmiszer-Ellen­őrző Állomás igazgatójától. Ebben a feladó a kispesti ex- portvágóhídon végzett vizs­gálatok eredményeiről szá­molt be, és azonnali intéz­kedést kért. (A Szolnok— kispesti Sertésfeldolgozó GT 1 milliárdos termelésének hozzávetőleg felét szállítja tőkés exportra, a társaság gesztora a Szolnok Megyei ÁHV.) A kispesti vágóhídon a január 1. és június 19. kö­A Szolnok Megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vál­lalattól kapott tájékoztatás szerint a cég keverőüzemei­ben a sertéstakarmányokba hozamfokozó készítményeket és gyógyszert nem kevernek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezeket maguk a terme­lők adagolják, még közvetle­nül a leadás (és vágás) előtti időszakban is. Emiatt ezek­nek már nincs idejük ..ki­ürülni” a sertés szervezeté­ből. A Szolnok Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomáson dr. Szé- csi Pál igazgatóhelyettest kérdeztem a szermaradvá­nyokról. — A tudomány fejlődésé­vel széleskörben elterjedtek a különböző hozamnövelő hatóanyagok és a gyógysze­rek. Ezek nélkül ma már ne­hezen képzelhető el fejlett, zötti időszakban összesen 20 Szolnok megyei téesz és ál­lami gazdaság sertésszállít­mányaiban mutattak ki egészségre káros szermanad- ványokat. (Azért esik egyelőre csak a sertésről szó, mert a ha­sonló szigorúsággal vizsgált baromfival foglalkozó gaz­daságok, a tapasztalatok sze­rint, már széles körben al­kalmazzák azokat az úgyne­vezett befejező tápokat, ame­lyek nem tartalmaznak sem gyógyszert, sem hozamfoko- zókat. így a baromfiágazat­ban közel sem olyan kritikus a helyzet, mint a sertéste­nyésztésben. A szarvasmar­ha és a juh átvételénél egye­lőre még nem ilyen szigorú­ak a feltételek, de hamarosan ott is változások várhatók.) Csorna János elmondta, hogy a szermaradványos ser­tést leadó gazdaságok ellen az átvétel megtagadását csak végső eszköznek szánják; egyelőre a partneri kapcsola­tokat igyekeznek felhasznál­ni az előrelépés érdekében, az 1988-as szerződéseket azonban már úgy kötik, hogy azokban rögzítik: ha az ál­lategészségügyi vizsgálatok tiltott szer maradványait mutatják ki egy-egy szállít­mányban, úgy a vállalat csak az alacsonyabb, MÉM-szab- vány szerinti átvételi árat fi­zeti ki érte. Ez a mai viszo­nyok között kilónként 2 fo­rintot jelenthet. különösen pedig nagyüzemi állattartás. Lényeges kérdés azonban, hogy ezek a szerek a fogyasztáskor ne kerülje­nek be az emberi szervezet­be. Ezért a tartási technoló­giát úgy kell felépíteni, hogy annak befejező szakaszában már ne használjanak ilyen káros anyagokat. Abban az esetben, ha betegség miatt mégis elkerülhetetlen a gyógyszerezés, akkor annyi­val meg kell hosszabbítani a tartási időt. — Mennyire tehető ezek­nek a szereknek a teljes „ki- ürülési” ideje? — Ez szinte szerenként el­tér, de általában azt mond­hatjuk, hogy a baromfinál minimálisan egy hét, a ser­tésnél egy hónap...-Az ál­lattartó felelőssége, hogy a befejező szakaszban ne etes­sen az emberi egészségre ká­ros anyagokat. — A termelők körében el­terjedt az a vélemény, hogy a szermanadványok szigorí­tott vizsgálata a tőkés orszá­gok részéről nem más, mint exportkorlátozó, diszkrimi­nációs eszköz. Mi erről a vé­leménye? — Ez nem igaz. A tilalom közegészségügyi szempontból teljesen megalapozott, hiszen ezeknek a szereknek szám­talan káros hatása kimutat­ható. Kezdve azzal, hogy e szerek gyógyszer-'allergiát idézhetnek elő az embernél, és általában nehezíthetik a humángyógyítást, folytatva egészen a daganatkeltő ha­tásig ... Egyébként Magyar- országon már 1981-től létezik egy jogszabály, amelyik elő­írja, hogy minden élelmiszer- terméknek idegen anyagoktól mentesnek kell lennie, és ez a jogszabály nem exportra, hanem emberi fogyasztásra tartja alkalmatlannak a ma­radványokkal szennyezett élelmiszereket. Ez pedig azt is jelenti, hogy nemcsak az importáló országok állampol­gárait, hanem magunkat is meg kell védenünk ezektől a veszélyektől. Veszélyben az egészség A Szolnok Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszerel- lenőrző Állomás rendszeres mintavétellel vizsgálja a vá- góhidakon a feldolgozásra kerülő vágóbaromfit és ser­tést. A vizsgálatok eredmé­nyei azt igazolják, hogy az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érdemel ez a kér­dés. Az előírások szerint a ser­tésből mindig a vizsgált egyedet minősítik az állat­orvosok, míg a baromfiból az egész tételt. Ennek megfele­lőek a szankciók is. A sertés esetében csak azokat a jószá­gokat kobozzák el, amelyek­ben szermaradványt talál­nak, míg a baromfiból a tel­jes tételt. További következ­mény, hogy amelyik sertés- szállítmányban csak egyetlen pozitív vizsgálati eredmény is akad, azt már nem enge­dik exportra. A magyar állatállomány már másfél évtizede „jár­ványmentes”. Ez ma az első és legfontosabb exportfelté­tel. A második a szermarad­ványoktól való mentesség. Addig amíg a termelők nem alkalmazkodnak ezekhez a követelményekhez, veszély­ben vannak külpiaci pozíció­ink. De — amint Szécsi dok­tor elmondta — veszélyben az egészségünk is. A szigo­rúbb feltételek új, fegyelme­zettebb termelői magatartást igényelnek. Mindannyiunk érdekében. Íj, M. L, A Martfűi Tisza Cipőgyár mezőtúri gyárában többek között női félcipőket fa készítenek Deltöldi piacra. Naponta 1050 pár kerül le a szalagról. Képünk a m eózó ban készült (Fotó: T. Z.) A termelők felelőssége

Next

/
Oldalképek
Tartalom