Szolnok Megyei Néplap, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. SZEPTEMBER 2. Emlékezzünk az alapítóra / w Életműve volt az újkori olimpia A Nemzetközi Olimpiai Bizottság első ülésén, Párizsban, 1894. június 23-án, a Sorbonne egyetemen, (balról jobbra:) Dr. W. GEBHARDT (Németország), Jiri GUTH-JARKOVSKI (Csehország), KEMÉNY Ferenc (Magyarország), Victor G. BALCK (Svédország). Pierre de COUBERTIN, a bizottság titkára (Franciaország), Dimetrius VIKE- LASZ, a NOB első elnöke (Görögország), BUTOVSZKIJ (Oroszország). (Fotó: MTI — KS) Pierre de Coubertin halálának ötvenedik évfordulójára emlékezik a világ szeptember 2-án. Ám már több mint hat évtizede annak, hogy a francia pedagógus, történész, az újkori olimpiai játékok megalapítója életművét jól megalapazottnak ítélve, másokra hagyta az olimpiai mozgalom továbbfejlesztését. Coubertin életművében központi helyet foglalnak el az olimpiai játékok. A nagyszerű gondolat megvalósítása előtt sok éven át tanulmányozta Angliában a híres oktatási-nevelési intézményeket, valamint a sportéletet. Franciaországba visszatérve összefoglalta megérlelődött reformgondolatait. 1889-ben vette fel először az ókori görög világ sportversenyeinek négyévenkénti felújítását. Egy sikertelen kísérlet után 1894. június 16- ára nemzetközi kongresszust hívott össze Párizsba „az amatőrség elveinek tanulmányozására és népszerűsítésére”. A nyolc napon keresztül tartó tanácskozások eredményeként június 23-án megszületett az egyetemes sport szempontjából történelmi jelentőségű határozat: az olimpiai játékokat korszerű formában ugyan, dp a régi keretek megtartásával, nemzetközi alapon felújítják. A kongresszuson létrehozták a NOB-ot, amelynek elnöki tisztét három-három évtizeden át maga Coubertin töltötte be. Ma a NOB több mint 160 olimpiai bizottságot ismer el, így az olimpiai játékok a nemzetközi sportélet legnagyobb eseményei. Ám a játékok jelentőségének növekedésével újabb veszélyek jelentek meg, amelyeket Coubertin nem látott előre. A nemzeti, politikai rivalizálás, a helyszín kijelölésének jelentősége már az ő idejében is mérgezte a hangulatot. Mint tudjuk, a NOB az 1988-as olimpia rendezését Szöulra bízta. Ezzel bizonyos értelemben kockázatos döntést hozott a testület, ugyanis a mai napig is kétséges, milyen formában, hány helyszínen tartják meg a versenyeket. A NOB a két koreai fél tárgyalása után megtette az utolsó ajánlatát, erre szeptember 15-én kér választ, ám változtatásra nem hajlandó. A KNDK Olimpiai Bizottságának viszont nagyobb az igénye, mint a NOB ajánlata A Szovjetunió támogatja a KNDK igényét, így szeptember 17-én ismét találkoznak a NOB és a két Korea képviselői. Márpedig ezen a megbeszélésen döntenie kell a NOB-nak... Az olimpiai eszmét „citius, altius, fortius” (gyorsabban, magasabbra, erősebben) Coubertin nem csupán sporttechni- kai szempontból értelmezte. Nála ez a jelszó magába foglalja „a meggyőződés nemességét, az önzetlenség és becsületesség kultuszát, a lovagi szellemet és a férfias energiát”, mivel a modern demokrácia elsősorban igényli ezeket a sportbeli versengésben megkövetelt és tudatos erényeket. Jogosan felvetődhet a kérdés, hol van már az az elv, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos? Egyáltalán miért nevezik még mindig az olimpiát olimpiának? Avagy, mi lett a kezdetben oly szigorú amatőrszabállyal ? Bizony, ma már csak a győzelem számít, mindenáron, ha kell tiltott szerek igénybevételével is. És akkor az üzleti szellemről még nem is beszéltünk. E. P. A. Családi csetepaté Az igazgatónő duzzogva húzta ki a heverő fiókokat, kirakta az ágyneműt, s cseppet sem gyöngéd mozdulatokkal megágyazott. Nem paskolta meg szokása szerint kedvesen a párnákat, nem simította el a lepedő ráncait. — Vetkőzhetsz, — vetette oda az urának, s rá se nézett, úgy ment ki a fürdőszobába. Az igazgató fáradt volt, nem szólt semmit, mit is szólhatott volna. Százszor megmondta már. a lánya úgy gondolta jó férj lesz abból a sehideg-se- meleg gyerekből, őhozzá ne fusson, ha bajbakerül. Édes istenem, csalja az a pasas. Hány asszonyt csalnak ezen a világon, s mégse fut mind az apjához, anyjához igazságért, segítségért. Egyébként is, mit csináljon vele? Már ágyban voltak, amikor odaszólt a feleségének. — Mégis, mit gondol a lányod, mit tudnék én csinálni? — Beszélnél vele, elmondanád, hogy a család szent, a gyerek a legfontosabb a világon, meg ilyesmi. — Az asszony hangja nem volt meggyőződéssel teli, inkább tétován durcás. Megint összevesztek, s egymásnak hátat fordítva aludtak el. Az igazgató álmában a gyárban járt, s a személyzeti vezetővel beszélt. Panaszkodott a jóidegzetű asszony, napjában családi csetepatékat, kisebb-nagyobb botrányokat hoznak munkahelyükre az emberek. Olyan elvadult a világ manapság, csak ennyit tudott mondani. A telefoncsörgésre egyszerre ébredtek. Az igazgatóné jajgatva rohant a készülékhez. — Istenem, biztosan kitört a gyerekeknél a botrány, — vetette oda az álomtól, vagy az álmosságtól alig látó urának. Belehallózott a készülékbe, aztán dühös-mérgesen az ura kezébe nyomta a kagylót. — A vejem féltem — sziszegte, — s az uramat hívja éjszaka egy nő, aki ráadásul még a munkatársadként mutatkozik be. Az igazgató nehezen tért magához. Megismerte Klárika hangját, a csinos fiatal- asszony azon a folyosón dolgozott, a számlázásban, ahol az ő irodája volt. Valami rémlett, mintha az ő bajáról is beszélt volna a múltkorában a személyzetis. S ahogy eszmélt, begyre jobban csodálkozott. Visszaszólni se tudott egy ideig, csak hallgatta, hallgatta a telefonálót. — Nincs három hónapja, hogy átjött a mi vállalatunkhoz dolgozni, igazgató úr kérem. Azt mondta, legalább jobban együtt leszünk, s ha jól megy a cégnek, méginkább együtt sírunk, együtt nevetünk, — és tessék! Kikezdett az első nővel, aki a szomszéd gépen dolgozik! És tessék elhinni, egészen biztos, hogy most is nála van! Hol lenne éjfél felé, ha nem a macájánál! — Dehát miért mondja ezt nekem? — nyögte ki végre az igazgató, miközben gondterhelten látta, hogy felesége támadóállásban áll mellette. — Tessék már megérteni, én is. a férjem is. meg az a nő is vállalati dolgozó. Hát a vállalatnak is fontos a család, meg az is. hogy ne szeressék el vállalati dolgozók egymás férjét, feleségét. Az a nő elvált asszony, oda kellene menni, megmondani nekik, mind a kettőnek, tetszik érteni, mind a kettőnek, hogy ezért vállalati fegyelmijük is lehet. — Nono — mondta az igazgató s már félt a villogó szemű sajátfeleségétől. — Az azért nem úgy van kérem, egyébként is, én éjszaka nem török rá egy dolgozómra se, mégha elvált asszony is az illető, s ha a maga férje nála van. Hogy gondolta ezt? És már ne haragudjon, de éjszaka én nem háborgatnék senkit! A vonal másik végén kis csönd után szipogás, majd újból visszatért az előző hangerősség. — Igenis, én tudom, hogy az egész társadalom küzd a családokért, s a munkahelyi összeszeretkezéseket mindenki elítéli. Miért nem akar segíteni igazgató elvtárs? Hogy tud nyugodtan aludni, amikor tudja, kettétörnek egy családot? Maga az igazgató, magának mindenben intézkednie kell. magának számot kell adnia a dolgozói erkölcsi életéről is! Erre mit mond? Az igazgató megdühödött. — Asszonyom, csak annyit mondok, hogy jó éjszakát! Gondolja végig, maga mit tenne a helyemben? Rég elmúlt az a világ, amikor mindenért, már megbocsásson, de egy kikapós férjért, egy kikezdő menyecskéért is az igazgatók feleltek! Van nekem elég bajom, elhiheti, a maga családi csetepatéja nélkül is! És szépen halkan helyére tette a kagylót. Még mindig nem nézett a feleségére, de azt látta, fél éjszaka összegyűrt párnáján egy ránc se, s takarója hívogatólag várja. félig fölhajtva, ahogy máskor szokta, amikor nem háborúznak lefekvés előtt. Sóskúti Júlia Klubok életmód módra II Moszkvai Rádió pályázata A Moszkvai Rádió és a Szovjet Magyar Baráti Társaság pályázatot hirdet az októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére. A pályázatban három kérdésre kell választ adni: 1. Hogyan kötődik a lenini Fc- kedekrétum a Szovjetunió békepolitikájához, amelyet a többi szocialista állammal közösen valósít meg? Miként értékeli a szovjethatalom első dekrétumát? 2. A magyar internacionalisták közül az októberi forradalmat követően ki játszott fontos szerepet a magyar Tanácsköztársaságban, illetőleg a Szovjetunió fejlődésében? 3. Mit tud a Szovjetunióban megvalósuló átalakításról, s miként vélekedik róla? A válaszokat tartalmazó — „Pályázat” jeligével ellátott — borítékokat legkésőbb október 15-ig a „Moszkva Rádió magyar szerkesztőség” címre kell beküldeni. A pályázat nyertese egyhetes moszkvai utazáson vehet részt, s a legtartalmasabb válaszokat adó levélírókat emléktárgyakkal jutalmazzák. Nyár végi madárvonulások Készülődnek a nagy útra a költöző madarak, megkezdődtek a nyár végi vonulások. Legszínesebb tollazatú madaraink, a gyurgyalagok mán megindultak a Tisza és a Maros menti tájukról, elhagyták a folyók, meredek agyagos partjaiba vájt fészkeiket. Sorra üresednek meg a tanyaépületek kéményeire, a villanyoszlopokra épített gólyafészkek. Az alföldi mezőkön, főleg a természet- védelmi területeken csapatokba verődtek a hosszú lábú, méltóságteljes járású madarak. A magyarországi gólyák mintegy tízezer kilométert tesznek meg, mire eljutnak téli hazájukba, Dél-Afrikába. A Földközitenger fölött átkelnek Afrikába, ahol a Nílus feletti „légi folyosón” haladnak déli irányba. Általában csak november végén érkeznek célba. A vonulási útjukat régóta figyelemmel kísérő kutatók megállapították, hogy a gólyák életkora tizenöt-húsz évre tehető, s a legfiatalabbak közül nagyon sok elpusztul a költözés időszakában. Magyarországon a gólya szigorúan védett madár, s a költési időszakban rendszeresen tartott gó- lyaszámlálások szerint szerencsére nagy a szaporulat is. Kezdetben volt a gyógyult alkoholisták klubja, más néven alkoholellenes klub. Szolnokon három működött és működik. Azzal a nem titkolt céllal alakultak, hogy az elvonókúra vagy a pszichoterápiás kezelés után összefogja azokat az embereket, akiknek problémájuk volt az alkohollal. A klubban meg tudják beszélni gondjaikat, tanácsokat adhatnak egymásnak, eltölt- hetik a szabadidejüket, és ami a legfontosabb; a klubtagság közösséghez való tartozást is jelent. A klubtag tudja, hogy van egy társaság, amelyben helye van, ahol várnak rá, ha nem jön el a klubestre. Magam is meglátogattam az egyik szolnoki klubot, de igazán nem éreztem jól ott magam. Nem voltak előítéleteim, fenntartásaim, hogy én, „kóla-ivó” olyan emberek közé megyek, akik már... Nem. Más volt az, ami elvette a kedvemet. Pedig lett volna (lenne) kedvem otthonosan mozogni olyan társaságban, amelyikkel értelmes dolgokat lehet csinálni, újra megtalálni a gyermek- korban-diákkorban felejtő- dött csoportbulik, a kis közösségekhez való tartozás jóízű élményét. Ehelyett egy — számomra kibírhatatlan — cigaretta- füstbe burkolózott, társasjátékokat játszó csoportba kerültem. Ez nem vonzott. És azt hiszem, nem alaptalanul állatom, hogy talán másnak — olyannak, akinek egyéhként szüksége lenne a klubra, mert gyógyult alkoholbeteg — se túl vonzó. Talán ez az egyik oka, hogy a kezdetben alkoholellenes klubok kezdték nevüket és tartalmukat megváltoztatni : életmód klubokká alakultak. Életmód klub... miért volt fontos a név megváltoztatása? Azért, mert az életmód klub jobban hangzik, sokkal inkább elfogadják, mint azt; ..alkoholellenes klub”'. Alkoholellenes... már maga a szó is riaszthat bizonyos embereket, merthogy benne foglaltatik az „alkohol”, igaz, hogy „ellenes”, igaz, hogy a tagjai már nem nyúlnak a pohár után, de mégis... Azért is változtatni kellett (és kell majd, hiszen néhány klub éppen most alakul át) mert a csak alkoholellenes jellege bizonyos elszigeteltséget, bezártságot adott. Azért is váltani kellett, mert a programok magukat a gyógyult alkoholbetegeket se mindig elégítették ki. Mert mi van, ha valakit zavar a cigarettafüst, ha nem sakkozni akar, hanem kirándulni, színházba járni, biciklizni vagy almát szedni? Mindezt persze, egyedül is csinálhatná, de olyan jó társaságba tartozni... Azért is váltani kellett, mert az alkoholellenesség több annál, hogy nem iszunk, hogy az Egri Bikavér, vagy éppen a konyak helyett Traubisoda kerül az asztalunkra. Az alkoholmentes lét magában kell, hogy foglalja az értelmes, egészséges életmódot is. A nyitottságot is másféle emberek, másféle elfoglaltsága, életmódja iránt. Olyan programokat kell biztosítani az embereknek, amelyek mellett eszükbe se jut, hogy az italhoz nyúljanak. Olyan módon kell eltölteni a szabadidejüket — vagy megtanítani őket az értelmes eltöltésre —, hogy lekösse az energiájukat, hogy jóleső fáradtságot kapjanak, hogy az érdeklődésüknek megfelelő módon tudják múlatni az időt. Azért is váltani kellett; mert az életmód klubok létrehozása igencsak szükség- szerűvé vált. Kell egy olyan nyilvános hely, fórum, ahol az egészséges életmódról nemcsak beszélnek, hanem művelni is lehet. Ahol a volt alkoholbeteg együtt pingpongozhat vagy kirándulhat az absztinens szomszédjával, ahová a gyerekeit, a családját is elhozhatja, hogy együtt szórakozzanak, vagy éppen dolgozzanak. Az életmódklubok változatos programja — kirándulás, testedzések, társadalmi munkák, teadélutánok — erre ad lehetőséget. Jól működő klub van Kenderesen, Jászladányban, Törökszent- miklóson. Szolnokon is alakult Életfeform klub, és az alkoholellenes klubok jellege is kezd megváltozni — úgymond átalakulóban vannak. Besenyszög, Kunszent- márton és tJjszász a közelmúltban csatlakozott a „mozgalomhoz”. A közeljövő tervei: Jászberényben és Mezőtúron is szeretnének létrehozni életmód klubot. A klubokat a helyi tanács és a művelődési intézmények segítik A megyei alkoholizmus elleni bizottságtól tavaly 160 ezer forint támogatást kaptak Az Alkoholiimu« Elleni Állami Bizottság pályázatot hirdetett az egészségkárosító szokások elleni küzdelemben a megelőzést és a rehabilitációt elősegítő programokra. Megyénkből tizenöt nevezés ékezett a pályázatra — 680 ezer forint támogatást nyertek vele. A pályázók közül életmód klub létrehozását tervezi a rákó- czifalvi művelődési ház, alkoholmentes ifjúsági klubot szeretnének létrehozni Csé- pán. Feltehető, hogy később ezek is életmódklubokká alakulnak át. Hogy ne csak alkoholmentes, hanem az érdeklődést is lekötő programot adjanak a tagoknak. Hogy az is jól érezze magát, aki nem dohányzik és nem sakkozik. P. É. Több mint negyven évet töltött a Tiszán idős Török György vezsenyi balász. Az Idei legnagyobb fogása egy 27 kilós harcsa volt (Fotó: T. K. L.>
