Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-12 / 189. szám
1987. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendién A kormány stabilizációs munkaprogramja Tegnap kibővített ülést tartott a megyei párt-végrehajtóbizottság, részt vettek ezen a városi pártbizottságok első titkárai. A megyei testület megvitatta a kormány gazdaságitársadalmi stabilizációs munkaprogramjának tervezetét, mely előreláthatólag szeptemberben kerül az Országgyűlés elé. Részt vett és felszólalt a vitában Veress Péter külkereskedelmi miniszter. A fővárosban Fül-orrgégeorvosok kongresszusa A Magyar Fül-Orr-Gége- orvosok Egyesületének 32. kongresszusát augusztus 26. és 28. között rendezik meg Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjében. A tanácskozásra a több mint ötszáz magyar orvos mellett száznál több külföldi vendéget várnak. Profil Mérnöki Iroda llj szín az építőipar palettáján A kisszövetkezet tagjai adták össze a tökét Az esztendő elején kezedte meg hivatalos működését Szolnokon a Profil Mérnöki Iroda, amely jogi formáját tekintve kisszövetkezet. Építés-tervezéssel, beruházáslebonyolítással, építőipari kivitelezéssel és bizonyos — e területhez kapcsolódó — szolgáltatásokkal foglalkoznak. A megye építőiparában ezzel olyan új forma jelent meg, ami más iparágakban már bizonyította életképességét. Kis szervezet, kevesebb adminisztrációval, a nagyvállalatokénál sokszorta rugalmasabb üzletpolitikával, és tisztán, nyomon követhető érdekeltségi viszonyokkal. A Profil eredetileg tizennyolc taggal indult, akik közül csaknem mindenkinek mérnöki, vagy üzemmérnöki képesítése van. Zömmel az Építőipari Szövetkezet tervezési osztályán dolgoztak korábban, és onnan lettek kiszövetkezeti-alapítók. A tagok többsége valamilyen — szakmai vagy (és) egzisztenciális — ok miatt változtatott munkahelyet. A taglétszám az alakulás óta változatlan, a tevékenységi kör kibővítésével azonban bővült az alkalmazottaik köre is. A tagok, belépésükkor kéthavi fizetésüknek megfelelő vagyoni hozzájárulást kötelesek fizetni, és kiszövetkezet megalakulásakor a szükséges induló tőkét is így adták össze a belépők. Amellett, hogy szinte minden építőipari munkát elvállalnak, néhány különlegesség is szerepel terveik között. Nemrégiben például megkérték a minisztériumi engedélyt település- rendezési tervek készítésére. Amint Deák László elnök- helyettes elmondta, várhatóan a megye kisebb településeiről jelentkezik majd kereslet e munkára. Társasház-szervezésre is vállalkoznak, és a területelőkészítéstől a kivitelezésig mindent elvégeznek, ha a megrendelők így kívánják. Ebben már benne van az, hogy kivitelezéssel is foglalkoznak. Kőművesbrigádjuk tagjai más kapcsolódó szakmákat is ismernek és gyakorolnak, így nem jelent nekik gondot a komplett kivitelezés. Szolgáltatás jelleggel, egyedi megrendelés alapján, korszerű magastető-szerke- zeteket, valamint előszerelt villamos kapcsolószekrényeket gyártanak. Ezeket a termékeket nem készletezi a kisszövetkezeti tagok. Ehhez rendelt darabokat gyártja le belőlük. Nem mellékes persze, hogy milyen jövedelmet tud biztosítani tagjainak a cég. Az átlagos alapfizetés nyolcezer forint körül van, ami már önmagában is magasabb, mint a szakmában átlagosan megkereshető beosztott mérnöki fizetés. Ezt egészíti ki egy belső ösztönzési rendszer, ami alapján, az árbevételtől függően, plusz- jövedelemhez juthatnak a kisszövetkezeti tagok. Ehhez persze a teljesítmények pontos, egyéni és csoportos mérése kapcsolódik. Ahogy az elnökhelyettes fogalmazott: egy ilyen kis szervezetben nem lehet „elbújni”; a teljesítmények és a képességek különbözősége világosan kiütközik. A Profil Mérnöki Iroda 1987-re 6 millió forintos „minimum” árbevételi tervet készített, ideális esetben azonban ez a 9 milliót is elérheti. A rendeléseik meny- nyiségét figyelembe véve, év végére az utóbbi érték is elérhetőnek látszik. KERMI-vizsgálat 774 fővárosi és330 vidéki boltban Az élelmiszerek többsége megfelel a követelményeknek - Egyes húskészítmények nem eléggé ízesek - Közepes minősítést kapott az alföldi kenyér A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakemberei az év első felében 774 budapesti és 330 vidéki boltban, áruházban, raktárban, TÜZÉP-telepen, vendéglátóhelyen és kiskereskedőnél ellenőrizték a forgalomban levő áruk minő-, ségét. Megállapították, hogy az élelmiszerek döntő többsége megfelel a szabványokban előírt követelményeknek, de a minőség ingadozó. A korábbiakhoz hasonlóan kifogástalan egyebek közt a téliszalámi, a szárazkolbászok nagy része, közepesnek minősíthetők a lángolt kolbászok, a debreceni és a lecsókolbász, valamint a virsli, a szafaládé, a krinolin és a párizsi. A sertéshúsok egynegyede viszont nem megfelelő, sok a zsíros rész, s szabálytalan a bolti bontás. A húskészítményeket elsősorban azért kifogásolták az ellenőrök, mert ízük nem eléggé Jellegzetes, s a felap- rítás is durvább a kelleténél. A múlt év első feléhez viszonyítva nem változott a kenyér minősége. A KERMI ellenőrei a megvizsgált 7300 kilogramm kenyér 2 százalékánál állapítottak meg súlyhiányt, s csak közepesnek minősítették az alföldi kenyeret, valamint a fővárosban árusított fehérkenyereket a kissé szabálytalan alak, esetenként az élesztős íz miatt. Nem tapasztalható javulás a vendéglői adagokban: a megvizsgált melegételek negyedrészénél, az égetett szeszesitalok 19 százalékánál, valamint a kávék 16 százalékánál állapítottak meg mennyiségi hiányt. A boltokban, raktárakban ellenőrzött háztartási gépek, tűzhelyek, kályhák között alig akadt gyártási hibás vagy szállítás közben megsérült. A híradástechnikai cikkek túlnyomó többsége is megfelel a követelményeknek. A korábbiaknál több a kifogás az ajtó- és ablakkeretekre, amelyeknek több mint kétharmada nem felelt meg a minőségi előírásoknak, a felületek durván gyalultak, a borító farostlemezek szélei töredezettek, a vasalato- kat pontatlanul szerelték fel. A vásárlók panaszai miatt a vállalatok 24 528 termékről kértek szakvéleményt a KERMI-től. A reklamációk 72 százaléka jogosnak bizonyult, ez az arány valamivel kisebb, mint egy évvel korábban volt. A fél év során a KERMI eddig még forgalomba nem hozott 2796 hazai és 2275 import árucikkről adott szakvéleményt. A hazai gyártók újdonságainak száma a múlt év első feléhez képest 15 százalékkal növekedett, az importcikkeké 13 százalékkal csökkent. A hazai új .áruk között több volt az élelmiszer és a ruházati cikk mint tavaly, csökkent viszont az új iparcikkek száma. Az import újdonságok 54 országból származnak, a legtöbb Jugoszláviából és Csehszlovákiából. A partnerek a korábbinál kevesebb élelmiszert és ruházati cikket ajánlottak a magyar kereskedőknek, iparcikkből pedig körülbelül annyit, mint a múlt év első felében. A forgalmazás követelményeit a hazai új áruk 82. az importminták 81 százaléka elégítette ki. A vizsgált gyártmányok minősége ösz- szességében jobb volt, mint egy évvel korábban, amikor a KERMI a bemutatott új termékeknek mindössze 75 százalékát engedte árusítani. Drága gyermekünk A legnagyobb fogyasztó A gyermeknevelés ma egy hazai család legfontosabb luxusa: a szónak abhan 'az értelmében, hogy amit már egy család csak nehézségek árán engedhet meg magának, azt számukra luxusnak kell tekintenünk. Egyszerű matematikai művelettel is megállapítható, hogy ahol gyermek születik, abban a családban az egy főle jutó jövedelem elég jelentősen csökkeni fog. Minimum tíz százalékkal az első gyereknél, ami — faramuci fogalmazással" — azt jelenti, hogy a fiatal házaspárt az új jövevény legalább tíz száMár a statisztika szerint. A nem létező átlaggyerek átlagcsaládjáról van ugyanis szó. Ez az átlagporonty, az átlagszülő számára havi átlagban 3—4000 forintba kerül, s a családi pótlék — természetesen csak átlagban — a gyermeknevelés költségeinek legfeljebb 20—30 százalékát fedezi. A drága gyermek azonban sokkal költségesebb, mint ahogy azt a statisztika kimutatni képes. Az átlag ugyanis csupán mérőeszköz, de nem bizonyos, hogy hűen adja vissza a valóságot. Gyermekpszichológusok szerint, s ezt ma már családszociológusok is megerősítik, a gyerekek életszínvonala általában magasabb, mint a szüleiké. Ha éppen a gyereknek is meg a papának is cipőt kellene venni, egészen bizonyos, hogy előbb a gyerek kapja meg. A gyerek fogyasztása egyébként is intenzívebb, mint a felnőtteké. A nadrág kiszakad, az iskolai köpenyt kinövik, a cipőt szétrúgják, már szégyen vele abban a „szerelésben” végigmenni az utcán, „a nővéred lányának is van”, vagy „már mindenkinek van az osztályban”. Ezen a ponton megállva azonban érdemes a családszociológusok véleményére is odafigyelni. Mert igaz ugyan, hogy a gyermeknevelésben fontos tényező a jövedelem, a fogyasztás, ám vannak ritkábban mért vagy éppen mérhetetlen elemei is. Ilyen például a családot segítő szolgáltatások köre. Ezek száma és színvonala egyre kevésbé tükrözi azt a hajdani nézetünket, hogy a kétkeresős családban a háztartás üzemeltetéséhez az állami szolgáltatásoknak kell a terheket fokozatosan átvállalniuk. A gyorsfagyasztott vagy félkész ételek választéka messze elmarad a kívánalmaktól, a mind több háztartási gép üzemeltetésének zavartalanságát alacsony színvonalon támogatják a szervizek, az ágynemű és ruhatisztítás ugyan már sok zalékkal megrövidíti. Az átlagszámítások szerint persze! Vagyis, miután tavaly az egy főre jutó hús és hal- fogyasztás 80,5 kiló volt, a tej és tejtermék 184, a burgonya 53, sörből p>edig 99 liter csúszott le a torkokon, tehát a gyermekes család mindezekből minimum tíz százalékkal kevesebbhez jut. A két gyermekes húsz, a három és több legalább negyven százalékkal rövi- debb pórázon tartja a fogyasztását, s a helyzet az elkövetkező években valószínűleg nem javul. A családot a gyerek készteti a legerősebben fogyasztásra. Részben azért, mint arra föntebb is utaltunk, mert rajta keresztül igyekszik a család tépést tartani a gyakran csak látszólagos életszínvonal-növekedéssel. Hogy a „gyereknek mindene meglegyen”, a felnőtt sokmindenről lemond, és sok pluszt felvállal: beszáll a ringbe, ahol a gyerek eltartásának növekvő költségei illetve a csökkenő vagy stagnáló reálbér áll egymással szemben. Idejének egyre nagyobb részét fordítja jövedelemszerzésre, amiből következik, hogy mind kevesebb jut a családjára és önmagára. A folyamat egy határon itúl önsorsrontó. Mert a fogyasztási versenyben való helytállás küzdelme éppen az emberi energiákat őrli fel, a családot forgácsolhatja ^zét, amivel esetleg az egész nagy erőlködés célja vész éppen el. A drága gyermek tehát nemcsak a megszerezhető javakat fogyasztja, hanem a szüleit is, már ahol a gyermek érdeke mindenben a szülőké fölé képes nőni. kis településre is eljut, ám a minősége és gyorsasága aligha tart lépést az igényekkel. És mindezek mellett ne feledkezzünk meg a szolgáltatások árairól sem. Tavaly átlagban csaknem ugyanannyit költöttünk a szolgáltatásokra, mint élelmiszerre: fejenként 17 ezer 620 forintot. (És ebben nincs benne a fűtés vagy a háztartási energia költsége!) Vagyis a ma meglévő szolgáltatások sem minőségben, sem árban nem kedveznek a családoknak, gyakran épp>en azok számára elérhetetlenek, akik a leginkább igényelnék: a többgyermekesek. De még ennél is feltűnőbb bizonyos szolgáltatások hiánya. Nincs például olyan „családőri” szolgálat, amely lehetővé tenné, hogy az öt- ven-hatvan négyzetméterre bezsúfolt négytagú családban a két felnőtt néhány órára kettesben maradjon. Mondjuk példáid vitatkoz-l ni! Igen, mert a vita is lehet szükséglet, s nem mindig indokolt, hogy a gyerekek előtt játszódjon. A legnagyobb bajban van az a szülő akinek liszt- vagy tejérzékeny a gyermeke, mert nincs olyan állami óvoda, amelyik az ilyen gyerekek ellátására felkészült. Az a néhány kisvállalkozás p>edig, amelyik ilyen céllal indult, kis létszámot, s költségeinél fogva főleg a tehetősebbek gyerekeit tudja ellátni. A drága gyerek azonban nem egyformán drága az apjának és az anyának. Pontosabban mindketten másképpen adják meg az árát. A többletkiadások fedezésére a többletmunkát elsősorban a férfiak vállalják. És ahogy a megélhetés költségei emelkednek, úgy a plusz munkaóráknak is tépést kell velük tartaniuk. S ez még inkább így lehet majd a személyi jövedelemadó bevezetésekor, amikor — mint az eddigi tervek sejtetni engedik — az adókulcs megállapításakor nem vészük számba az eltartandók számát. Egyes számítások szerint Európában hazánkban a legnagyobb a munkában töltött órák száma, amelyhez pjersze nemcsak a tényleges munkaidőt számolják. A nők a gyermek utáni ,Jluxusadót” egyebek között a második műszak terheinek növekedésével fizetik meg. A legrosszabb „üzlet” De „adóznak” például úgy is, hogy a beteg gyerekkel rendszerint ők maradnak táppjénzen, kéredzkednek el napközben, s vállalják a főnök, a kollégák rosszallását, hátrányokat a karrierben, a munkahelyi alulbecsülést. Aligha csoda hát, hogy a gyermekes anyák jó része vallotta egy vizsgálat során: szívesen dolgozna rész- munkaidőben. A gyermekeink drágaságát akkor láthatjuk igazán, amikor a velük való törődés hiányosságait vesszük számba. Naponta és átlagban huszonhárom perce jut a szülőnek gyermekeire. Ebbe a reggeli kapkodás és az esti fogmosási jelenet is beleértendő. A legmagasabb árat valahol e pjont körül rójuk le értük. Az időhiányunkat, a törődés felületességét, a nyugodt lelkiismeretet igyekszünk gyakran megváltani azzal, hogy élhalmozzuk a gyereket tárgyakkal, messze a lehetőségeink fölé emeljük az életszínvonalát, miközben már egyre kevesebbet követelünk meg tőlük. így születik a legrosszabb üzlet: a drágán szerzett élményszegény gyerekkor. Ami majd igazán a jövőnek fog nagyon sokba kerülni. Rege Sándor Statisztika és valóság A szolgáltatások köre Francia megrendelésre a hagyományostól eltérő csomózásé, 28 ezer 9M négyzetméterenkénti sűrűségű perzsaszőnyeget készít jelenleg a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet öcsödi részlege. A 635x729 cm nagyságú antik mintázatú szőnyeghez 36 különböző színű fonalat használnak. Amennyiben munkájuk elnyeri a francia megrendelők tetszését, folyamatosan fognak hasonló darabokat szállítani (Fotó: T. K. L.)
