Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

'1987. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Augusztus 4-én kezdték meg sz Idei dohány feldolgozását a Dohányfermentáló Vállalat szolnoki üzemében. A március végéig tartó szezonban a tervek szerint tóbb mint hatezer tonna, főleg hevesi és kerti, valamint kisebb mennyiségben ká­lói és havana dohányt kocsányoznak és fermentálnak. Felvételünk a válogatóban készült, ahol a különböző színű és minőségű dohányleveleket válogatják szét. (Fotó: D. G.) Karmella, Kata, Lili az új sztárok Eredményes félévet zárta BUBIM Jászberény! gyára jr Uj utakat keresünk! Beszélgetés a Tiszafüred és Vidéke Áfész elnökével „Tehát én valahogyan így képzelem a dolgot, ... már most nekikezdtek összeállítani saját programjukat. S ez így helyes, hiszen ki más tudná jobban, hogy mit kell cselekedni, mint akik itt dolgoznak.” (Részlet Kádár János július 21-i -beszédéből) Biztató eredményeikkel zárták a félévet a BUBIV jászberényi gyárában. Az év első felében a jászságiak 139 millió forint termelési érté­ket állítottak elő, 25 millió­val többet, mint tavaly az év első felében. A termelési érték bázishoz mért növeke­désének a rangját növeli, hogy az egyben a tavalyi, átmeneti visszaesés után fel­lendülést, a termelés gazda­ságosságának a visszaállítá­sát jelenti. Számokkal mért ered­mény — és nem maradhat ki a két félév összehasonlí­tásából —, hogy 1986 első félévét 11 milliós veszteség­gel zárták. Ez év július vé­gén viszont 2 millió forint nyereséget könyvelhettek el. Emellett megfelelő alapokat teremtettek a második fél­évre szóló, már nehezebb feladatok végrehajtásához, a tervezett évi 14 -millió fo­rint nyereség eléréséhez. Termelési tervét a BUBIV jászberényi gyára az elmúlt év eredményeinek és kudar­cainak figyelembevételével, a piac követelményeihez igazodva készítette el. Fon­tos helyen szerepelt a terv­ben a gyártási technológiák korszerűsítése, a haza: és a külföldi megrendelők igé­nyeinek megfelelő, úi ter­mékek gyártásának beveze­tése. Tovább fejlődött és az idén Horizont-P ifjúsági bú­tor néven került a hazai boltokba a gyár egyik leg­jobban bevált terméke, a Horizont szekrénysor-csa­lád negyedik változata. Az ismert bútorféleség kellemes színeivel, esztétikus külsejé­vel és a fiatalok pénztárcá­Az MSZMP Központi Bi­zottságának júliusi határo­zatában megfogalmazott tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozási program szerepel a Gondolkodó, a televízió tu­dományos hetilapja augusz­tus 12-i különkiadásának napirendjén. A műsorban elméleti szakemberek és gazdasági vezetők mondanak véleményt a programmal kapcsolatos vállalkozások­ról, lehetőségekről, a tudo­mány és a politika -közvet­len együttműködésének táv­latairól, valamint a tudó­jához igazodó, viszonylag szolid árával érdemelte ki az ifjúsági bútor nevet. Évente ismétlődő piacku­tatás, szükség esetén a gyár­tási technológiák korszerű­sítése előzi meg a kárpito­zott ülő-fekvőbútoroknál egy-egy új termék gyártásá­nak a bevezetését. Az idén a belföldi piaci igények fel­mérése után kiderült, hogy az ismert és sokáig keresett Komfort és Marika ülőgar­nitúrák mellé új terméke­ket várnak. Idejében elkezd­ték a prototípusok gyártá­sát és ebben az évben 3 .sztárnál”, a Karmella, Ka­ta és a Lili fantázianevet viselő új termékekkel bő­vült a kárpitozott ülő-fek- vőbútorcsalád. Kiváló tulajdonságaikkal, jó minőségükkel a jászberé­nyi bútorgyár termékei a külföldi szakemberek elis­merését is kivívták. Nagy változást jelentett gazdálko­dásukban amikor terméke­ikkel kijutottak a külföldi piacokra. Tavaly több, mint 30 millió forint értékű bú­tort gyártottak tőkés és rzo- cialista exportra. Kisebb mértékű ugyan, de az idén is jelentős a BUBIV jászberényi részlegének ex­porttevékenysége. Az ame­rikai Linon cégnek irodai komputerek alá kisbútoro­kat (úgynevezett írógépasz- talokat és kisszekrényeket) gyártott és szállított az év első felében 13 és fél millió forint értékben. A lengyel megrendelőknek pedig 3 millió forintot érő elemes bútorokat adott át július végéig. mányos kutató munkának és a műszaki fejlesztési irány­elveknek gyakorlattá válá­sáról, ezek emberi, társa­dalmi és gazdasági feltéte­leiről. Az 1-es csatornán 21.06- kor kezdődő stúdióbeszélge­tés résztvevői: Dudla József, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának első titkára, Fodor Lajos vegyészmérnök, a Budapesti Műszaki Egye­tem rektora, Simái Mihály közgazdász, az MTA Világ- gazdasági Kutató Intézeté­nek igazgatóhelyettese. Beftitzüdiltl a tanácskozás Tartósítóipar ós zöldség- termesztés Kecskeméten pénteken plenáris üléssel zárult a Nemzetközi Tartósítóipari Zöldségtermesztési Tanács­kozás, amelyet a Nemzetkö­zi Kertészeti Tudományos Társaság (ISHS) zöldség­szekciója és a tartósítóipari zöldségtermesztési munka- bizottság 26 hazai intéz­ménnyel, szövetkezettel, vál­lalattal közösen első ízben rendezett Magyarországon. A zárónapon megállapí­tották, hogy a tudományos értekezések, a szakmai be­mutatók sokoldalúan gazda­gították a résztvevők isme­reteit. Tíz szekcióülésen száz előadás hangzott el a világ zöldségtermesztésének hely­zetéről, a tartósítóipar jele­néről, jövőjéről, az ágazat továbbfejlesztésének szük­ségességéről, lehetőségéről. A találkozón az eddiginél hatásosabb együttműködés­re, a gyorsabb információ- cserére hívták fel a figyel­met a túltermelés kivédése, a minőség javítása érdeké­ben. Szükségesnek ítélték az egészségre káros vegyszerek felhasználásának csökken­tését. Mint a tanácskozáson ki­tűnt, a friss zöldségek egy­re keresettebbek a piaco­kon. Ennek megfelelően a termesztéstechnológia vál­toztatására, és minél több rövid tenyészidejű fajtára van szükség. Ez az igény nem szorítja háttérbe a tar­tósítóipart, mert a fejlődő országokban bővül a kon- zervek piaca. Imavirrasztás a békéért A Hirosimát és Nagasza- kit ért pusztító atombomba­támadás áldozataira emlé­kezve szombatról vasárnap­ra virradó éjjel az ország számos templomában ima- virrasztást tartanak a kü­lönböző hitvallású egyhá­zak gyülekezeteiben. Az imaközösségekben — az Or­szágos Béketanács Egyház- közi Békebizottságának fel­hívására, amelyhez az OBT katolikus bizottsága is csat­lakozott — a béke megóvá­sáért, az atomfegyver-kísér­letek beszüntetéséért, a nukleáris leszerelésért, a kölcsönös bizalmat és biz­tonságot erősítő kezdemé­nyezésekért imádkoznak a különböző felekezetekhez tartozó hívő emberek. Nem a tömérdek tömeg­kommunikációs eszköz, ha­nem a szükség hozta, hogy ma már mindenütt az or­szágban fontos, ha nem a legfontosabb beszédtéma: kibontakozás a mai, nehéz helyzetből. Abból a nehéz helyzetből, amelyet sokan reménytelennek látnak, má­sok viszont éppen most vil- lanyozódnak föl, mert ezt a nagy feladatot érzik igazán embert próbálónak, a tenni­valókat magukhoz méltónak. Az egészen bizonyos, hogy így, ahogyan ma a gazda­ság „áll”, tovább nem tart­ható. Kinek-kinek a maga területén meg kell tennie az első lépéseket. Nem köny- nyű, sőt, sokszor bizonyta­lan az az egy-két lépés, ta­lán nem is lesz mindegyik jó irányba mozdítható. A té­vedés lehetőségeivel együtt is el kell ■ indulni — sum­máztuk beszélgetésünket a végén Rajki Imrével, a Ti­szafüred és Vidéke Áfész el­nökével. Hogy miről beszél­gettünk még? Ennek a rész­letei következnek most. — Elfogadható volt a ta­valyi esztendőnk és viszony­lag biztató így az idei esz­tendő megalapozása is. Min­denesetre az állandó válto­zások bennünket is mozgás­ra kényszerítettek, ezért igyekeztünk új tevékenysé­gi formákat bevezetni. — Vadonatújakat? Olya­nokat, amelyek nem is tar­toznának egy fogyasztási szövetkezet „hatáskörébe”? — Nem, nem, mi továbbra is fogyasztási szövetkezet kívánunk maradni, viszont a gazdasági életen belüli moz­gások, elmozdulások a mi eddigi munkánkon belül arányeltolódásokat tettek szükségessé és kívánatossá. Tehát az egészen belül a részarányok változtak meg a hatékonyabb gazdálkodás ér­dekében. — Mondhatjuk, hogy stra­tégiai váltásról van mégis szó? — Azt hiszem, igen. Mi most három irányban gon­dolkodunk egyszerre. Az el­ső irány egyértelműen jó­nak bizonyult, siker a javá­ból és ez a tiszafüredi Épí­tők Áruháza. A környék te­lepülésein sok kis TÜZÉP- telep működik, amelyik a nagyvállalat keretein belül kap, amit kap. Végső soron- megoldatlan volt az építő­anyag ellátás a környékün­kön, ezért is léptünk be er­re a területre. Egy kis telep a maga nagyságrendjével nem volt igazán vevő a ter­melőknél, gyártóknál. A mi áruházunk már komoly téte­leket kér, közvetlenül a gyártót keressük meg, velük vagyunk szoros kapcsolat- bein. Még nincs egy eszten­deje, hogy az üzlet megnyílt, de minden bizonnyal túltel­jesíti a tervezett forgalmat. — Tehát bejött a „húzás”. De ennyi erővel az ellenke­zője is megtörténhetett vol­na. — Nem történhetett vol­na meg. Fölmértük a piacot, a keresletet és kínálatot, ki­számítottuk, miként lehetne számunkra is előnyös mó­don megjelenni a piacon. Ezért, tehát a gondos terve­zésért sikerült ez a lépés. Egyébként később valószínű­leg belépünk a viszonteladók közé, szándékunk szerint így jobb lesz majd az emlí­tett kis telepek ellátása is. — Szokatlan dolog Szol­nok megyében, de azt hi­szem másutt is az ország­ban, ahogyan ebben az üz­letben a vevővel bánnak. Kényelmesen várakozhat a papírok intézésének ideje alatt, üdítőt, kávét kaphat, ha igényli. — Mit mondhatok erre? A vevőkért vagyunk és ezek az apróságok végül is nem kerülnek nagy fáradságba, a nálunk vásárló pedig érté­keli a gesztust. — Beszéljünk akkor a második irányról. — Átvettük a megyei Zöl­dért abádszalóki telepét az elmúlt évben. A korábbi cég vagyonának egytizede került a mi tulajdonunkba. Ne boncolgassuk, hogy mi vezetett a Zöldért fölbomlá­sához, inkább azt mondom, mit tanultunk mi belőle. Egy tízvagonos hűtőház az egyik örökségünk, amit egy­szerűen nem használtak ki. Ha azt nézem, hogy az ipar­vágányt akkor is karban kell tartani, ha egyetlen va­súti kocsi végig nem megy rajta, de költenem kell ma­gára a hűtőházra is, akár megtöltöm, akár üresen áll... Bennünket váratlanul ért ugyan a tulajdonossá válá­sunk, de elhatároztuk, hogy harmadával, esetleg negy­ven százalékkal növeljük a kihasználtságát. Déligyü­mölcsöket tároltunk benne, s ez sikeres választás volt, a banán viszont cserben ha­gyott bennünket. Itt hűtöt- tük elő az üdítőket is, ezt a vevők közvetlenül is érzé­kelték. A terv forgalomnö­velő része helyes volt, a be­vétel illetve nyereség már kevésbé. Ilyen máskor is előfordulhat, de igyekszünk elkerülni. Egy hiba százez­reket jelenthet. Ami lénye­ges: eddig a Zöldért vette meg a meggyet, cseresz­nyét, körtét, zöldséget á környéken és exportálta. Most már a miénk ez a le­hetőség. Olyan minőséget produkálunk, hogy a vámo­lás a telepünkön történik, onnan egyenesen a külföldi megrendelőhöz indul a ka­mion. — A harmadik irány? — Rövidre fogva: sok a magánkézben lévő italbolt és butik. A verseny a vásár­lónak jó, nekünk viszont ko­rántsem a maszek kondíciói mellett kell dolgoznunk, a mi föltételeink sokkal ke­ményebbek. Mi a legjobb esetben is tíz százalékát for­díthatjuk vissza jövedel­münknek a termelésre, a magán konkurencia a leg­rosszabb esetben is legalább huszonöt százalékot. Tavaly az előfizetéses és egyéb ét­keztetés hárommilliós vesz­teséget jelentett, amit ugyan kiegyenlített a többi nyere­séges ágazat, dehát most el kellene — és nem nekünk! — dönteni: tisztán üzleti vállalkozás vagyunk-e vagy pedig a különféle kedvez­ményes étkeztetések révén amolyan szociális cselekede­teket hajtunk végre. Az utóbbi esetben az a vélemé­nyünk, bár ebben nincs még határozott stratégiánk, hogy a tanácsokkal összefogva, esetleg közös vállalkozás­ban oldjuk meg ezt a fel­adatot. Tudjuk, hogy a ver­sennyel együtt kell élnünk. — Idei terveik forintban? — Nyolcvan millióval na­gyobb bevételt szeretnénk a tavalyinál, azaz kilencszáz- nyolcvan milliót, de a fél­éves eredmények szerint jócskán fölülmúljuk az egy- milliárdot. A nyereségünk viszont várhatóan nem éri el a huszonhétmilliót majd. Mindenesetre várakozva né­zünk a januári új helyzet elé, mert nem látjuk világo­san, hogy a hozzáadottérték adó bevezetése nem rúgja-e majd föl eddigi stratégián­kat. Reméljük, nem. Fi­gyeljük a gazdasági élet jö­vőbeni változásait is, tudjuk, mit vár tőlünk a népgazda­ság, ám ha csupán két-há- rom hónapot hagynak egy- egy döntés végrehajtására, vajon képesek leszünk-e annyi idő alatt valóban na­gyobb veszteségek nélkül át­állni? Ezeken gondolkodunk nem létező üres óráinkban. Hortobágyi Zoltán Az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi üvegtechnikai üzemében már évek óta az OMKER részére gyártanak különböző orvosi üvegeket. Kénünkön Kovács Istvánná ún. winkler bürettát vonalkáz az osztógépen (Fotó: T. Z.) — illés — Gondolkodó A kibontakozási programról

Next

/
Oldalképek
Tartalom