Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

1987. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Színvonalasabb vendéglátás, idegenforgalmi üzletek (Folytatás az 1. oldalról) vetkezet jelentette be igé­nyét, hogy szeretne ilyen üzleteket nyitni — tízmillió forintos támogatást kapnak a vállalkozáshoz. Nyomaték­kai hangsúlyozták a tanács­kozáson, hogy a támogatást visszavonják akkor, ha ezek a gyorsétkezők kocsmává züllenek. A cél ugyanis az, hogy kultúrált körülmények között, olcsó, gyors étkezteté­si lehetőséget biztosítsanak. A következő évek feladatai közé tartozik ilyen étkezőhe­lyek létesítése, hiszen vár­hatóan az olcsóbb lehetősé­gek felé fordulnak az igé­nyek. Ugyanakkor a színvo­nalból, a kulturáltságból se lehet engedni. Nemcsak a Ripsz-ropsz hálózat kiszéle­sítésével kell megteremteni ezéket a lehetőségeket, ha­nem a most kihasználatlan, nagy alapterületű meleg­konyhákat is át kell alakíta­ni. Jobban ki kell használni a pavilonokat, a teraszokat az utcai árusítást. Szó esett az ..alvó” ide­genforgalmi tevékenység­ről is. Ügy tűnik, a megyé­ben az áfészék nem élnek a túristalátogatásök előnyei­vel, lehetőségeivel. A megyei áfészek egy szállóval és egy kempinggel rendelkeznek csupán. Igaz, a Tisza II. víz­tározó mellett és Cserkesző- lőn javítani tudták a regge­liztetés színvonalát, megol­dották a vasárnapi kenyér- és tejárusítást. Több vendé­get tud fogadni a kisújszál­lási kemping. A jelenleginél azonban nagyobb szerepe lehetne a szövetkezeti idegentforgalóm­nak — állapították meg a Mészöv elnökségi ülés részt­vevői. Jobban kellene élni a lehetőségekkel, megpróbálni a szolgáltatások kapcsolását — egy étterem mellé példá­ul tekepályát építeni vagy biztosítani a lovaglást. A nagy áruházakban (például Skála) lehetővé kellene tenni a valutabeváltást. A helyze­ten javíthatna a kettős ár­rendszer alkalmazása; a kül­földi és a hazai vendég nem ugyanazt az árat fizeti a szálláshelyért (ez több or­szágban is szokás). Minde­nekelőtt azonban nagyobb részt kellene vállalnia a me­gye idegenforgalmából, több szálló, étkező vásárolni vá­gyó vendég fogadásának fel­tételeit megteremteni. P. É. Katolikus főpapok eskütétele Az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közel­múltban a pápa által kine­vezett katolikus főpapok — dr. Dainkó László kalocsai érsek, dr. Seregély . István egri érsek, dr. Konkoly Ist­ván szombathelyi megyés!-' püspök és Gyulai Endre sze- ged-csanádi megyéspüspök — szerdán Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tettek a Magyar Népköztársaság Alkotmá­nyára. Illatos levelek Törik a dohányt Törik a füstölnivalót Bács-Kiskun megye dohány- ültetvényein. Az idén is mintegy ezer hektáron ter­melik a nagyüzemekben, a háztáji gazdaságaidban az il­latos Virginiát ßs a hevesi fajtákat. A dohánytermesz­tés, az egyéb kézimunka­igényes növényekhez hason­lóan, jórészt bérművelés­be és háztáji termetesbe ke­rült. Csányi dinnyések az apáti határban Amikor már hamvas, kéksziiva színű vagy tompán szól... A dinnyésgazda oda van, — világosít föl az asszony­lánya — apátiban, a vasútál­lomáson. Exportdinnyét ra­kodnak a vagonokba. Bíztat az éppen onnan visszaérke­ző vő Sultis Imre, hogy le­gyek kicsit türelemmel. El­intézi az apósa a papírdol­gokat a hungarofructosokkal, aztán máris itt lesz. — Kerüljön addig beljebb — invitál szíves szóval a gazdasszony, Horváth Sán- dorné. — Kóstolja csak, — biztat Horváthné — olyan édes, mint a méz. Bármilyen udvarias is az elutasítás, márminthogy nem szeretem különösebben a dinnyét, ugyancsak megüt­köznek a vendéglátóim. Kor­hol is a gazdasszony: — Pedig, ha tudná mi munkánkba kerül mire a kisujjkörömnyi magból ilyen szép, ízletes dinnyét nevelünk. Megkezdjük a no­mád életünket itt a határ­ban a melegágykészítéssel már március első napjaiban. Megelőzzük a fecskéket! No. hogy oda is fagytak volna az ereszaljához, ha idén tava­szon együtt érkeztek volna velünk. Két hétre beszorí­tott bennünket a hideg a la­kókocsiba. Megkésve foghat­tunk csak hozzá a meleg­ágyak, a gyepkockák készí­téséhez. Az időközben megérkezett gazda, Horváth Sándor kész­séggel elmagyarázza; a Lő­rinc és Lőrinc közötti kü­lönbséget. — Ilyen nevű halandókra emeljük a poharat augusztus 10-én is, de akkorra jó ha a sárgadinnye leérik. A diny- nyésszezon végét a szeptem­ber 5-i Lőrinc nap jelenti. Az akkorra érő dinnyének a belseje már igencsak apad. Ügy mondják: beleesik Lő­rinc. Két Lőrinc között úgy vé­lem, aktuális már a kérdés: hogyan sikerült az idei sze­zon Jászapátiban a csányi dinnyéseknek? — Huszonöt esztendei or­szágjárás után, az utóbbi két évben az apáti határt vallat­juk. Hol, melyik részén hiz­lal ízletesebb, nagvobb dinv- nyét a Velemi Tsz földje? Még talán itt, a jásziványi útban mutatkozik a legjobb Hellyel kínál a kora ta­vasztól a nyár utóig a diny- nyések otthonául szolgáló la­kókocsiban. Ahogyan a sző­lősgazdáknál, ha szívesen lá­tott vendég kerülközik. rög­tön kéznél a lopótök, a tal­pas pohár, ugyanúgy a diny- nyéseknél is rögvest előkerül a nagykés. Jószándékkal persze. Azért, hogy körbe- kanyarítsa a vendég számá­ra ugyancsak mindig kéznél levő mindig legnagyobb, és mindig legfinomabb görög­dinnyét. — Azóta viszont nincs megállás — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiatalasz- szony, Sultiszné. Dicsérem a lakókocsi kom­fortját: gázpalackról üzeme­lő kályha, hűtőszekrény és tűzhely, akkumulátorral „él­tetett” televízió könnyíti-vi- dámítja a! több, mint félesz­tendei nomádéletet. Soha, egyetlen szezonban Csányon otthon nem felejtett albu­mot vesz elő Horváthné. — Csaknem húsz éven át ilyen kunyhókban töltöttük a szezont — mutat egy ti- zenévvel ezelőtti fényképet. — Földdel tapasztottuk be a gerendából, nádból, szalmá­ból készített falat. Kime­szeltük kívül-belül. azután befuttattuk kívülről, ugyan­úgy mint most a lakókocsit is dísztökkel, hajnalkával. termés. Próbálkoztunk idén jó tucatnyi fajta termeszté­sével. Persze csak úgy öt­hat bokornyi nagyságrend­ben. a Kertészeti Egyetem megbízásából. Egyik se bi­zonyult olyan jónak, mint a két család által fölvállalt 20 hektáron termelt turkesz- táni sárga, meg a szigetcsé­pi görög. Az utóbbi most a hpsz tonnát megadta hek­táronként. A minőségre sem panaszkodhatunk. A negy­ven százalékát a termésnek megvették exportra. Csak hát az időjárás lehetett vol­na kegyesebb is hozzánk. A hideg tavaszon nagyon-na- gyon babusgatni kellett a palántákat. Az se tett iót a dinnyének, hogy a tenvész- időben öt héten át szárazság volt. meg hőség. Csak ha or­szágos eső van. akkor kap égi áldást az apáti határ is. Dicsérem, csak úgv a for­máját. a bele és a magva színét a kínáláskor vissza­utasított fölszeletelt diny- nyének. Nem kis büszkeség­gel jelenti ki Horváth Sán­dor: — Rossz dinnyétől, éret­len-ízetlentől az én kezem által még nem szabadult meg az inda. Tudni kell, hogy évjáratonként mindig más­ról Ismerszik meg az érett termés. Van, amikor a már hamvaskék szilvaszíne kí­nálja szedésre. Más nyáron az ököllel vert mellkaséhoz hasonló tompa hangja árul­ja el az érettségét. Gyakor­lat teszi a dinnyést! Az volt világéletében az apám is, ebbe az életbe-munkába szü­lettem bele, ebben nevelked­tem föl én is. Ügy tűnik, merthogy jövőre a hatvana­dik esztendőt taposom, igen­csak ebből a foglalatosság­ból megyek most már nyug­díjba is. Jövőre újra, ugyanitt Kerülgetem a témát: ki­fizetődő-e a hét hónapi no­mádélet, megéri-e még ma­napság is dinnyéskedni? Csak eggyel több Horváték- kal azoknak a dinnyés isme­rőseimnek a száma, akik pénzről nem szívesen beszél­nek. — Ne vegye rossznéven — mentegetődzik a gazdasz- szony — de annyi az irigye az embernek. Ügy van az, tudja, hogy amikor a férfi­ak megjönnek a messzi pi­acról, vagy a fővárosból, a Bosnyákról. és viszik be a téeszbe az eladott dinnye árát, azt senki nem veszi észre. Amikor meg a végel­számoláskor, a mi pénzün­ket hozzuk el a téeszből, so­kan megjegyzik: ni, mennyit fölmarkoltak a dinnyések. De hát kérdezem én: irigyel­ni való hideg tavaszon 180 gyepkockában palántát ne­velni? Kánikulai nyárban háromszor kapálni? Jégverés miatt folyton aggódni? Sze­zonban éjjel-nappal dinnyét szedve hajlongani a földe­ken ? Elköszönöben megzörgeti a gazda a lakókocsi oldalát behálózó, száradófélben lévő hajnalkát. — Amikor ez elvirágzik, viszket már a talpa a diny- nvésnek is. Amennyire vár­juk tavasszal, hogy nyíljon már végre az idő. úgy kí­vánkozunk ilyenkor Lőrin- cek táján haza Csánvra mi is. Temesközy Ferenc Mire megjönnek a fecskék Az a Lőrinc, nem az a Lőrinc Adók, feltételek, remények Heves, sőt szenvedélyes vita bontako­zott ki a tervezett adóre­form körül: a közgazdászok körében, a szaklapokban, a legkülönbözőbb testületek­ben, bizottságokban mérlege­lik az adóreform várható hatását, kedvező és kedve­zőtlen következményeit. A szenvedélyesség oka egyfelől — és elsősorban — az, hogy a jövedelemközpontosítás zsebre megy mind a gazdál­kodó szervezetek, mind a személyek esetében. Másfelől az előzetes vita lehetősége újdonság, hiszen korábban alig volt példa arra, hogy egy döntő lépés megtétele előtt a kormányzat nyilvá­nosságra hozza elképzeléseit. Az új lehetőség, az előzetes vita lehetősége, a felgyülem­lett indulatokat is a fel­színre hozza, miáltal a vita még szenvedélyesebbé vá­lik. Ezzel kapcsolatban érde­mes idézni azt az angol mi­nisztert, aki a Nagy-Britan- niában járt, az ottani adó­rendszert tanulmányozó ma­gyar bizottságnak a követ­kezőket mondta: „Uraim, fogadjanak meg egy jó ta­nácsot. Türelem, csak türe­lem! Lám, nálunk már egé­szen szépen kezd kialakulni a helyzet.’’ Azaz, már kezde­nek rendeződni a viszonyok abban a Nagy-Britanniában, amelyben 1973-ban, tehát 14 évvel ezelőtt vezették be a hozzáadott értékadót... Vagyis a mai magyaror­szági széles körű vitát még csupán az eszmecserék kez­detének tekinthetjük, hi­szen a nemzetközi — és tá­volról sem csak angliai — ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az adórendszer sok év­vel a bevezetése után is mó­dosul. Bizonyára így lesz ez majd nálunk is, hiszen lehe­tetlen már az első menetben minden tényezőt, minden részletkérdést optimálisan kialakítani. De egyáltalán: miért van szükség az adóreformra? A válaszhoz már meg kell kü­lönböztetünk a két adóne­met: az általános forgalmi adót — más néven a hozzá­adott értékadót — amely a gazdálkodó szervezeteket érinti, és a személyi jövede­lemadót. amelyet a magán- személyek fizetnek. Mindkét kör eddig is fizetett adót, sőt, adókat, de erősen el­avult szempontok szerint, korszerűtlen módon. A vállalati jövedelemelvo­nás jelenlegi rendszerében túlságosan nagy a közvetle­nül fizetett, direkt adók ará­nya, és túlságosan kicsi a forgalomban realizálódó adó­ké. Igen sok vállalat men­tességet, kedvezményt élvez, illetve állami támogatást kap, és így — az adók és a támogatások átláthatatlan dzsungelében —■. lehetetlen tájékozódni. A sokféle címen Űzetett adó, és a sokféle cí­men nyújtott támogatás el­torzítja az árakat; a mai vi­szonyok között azt sem le­het biztonsággal megállapí­tani, hogy egy-egy termék mekkora értéket képvisel, hogy valamely vállalat tevé­kenysége valójában nyeresé­ges-e vagy veszteséges. Az általános forgalmi adó bevezetésétől tehát a többi között az is várható, hogy viszonylagos világosságot te­remt az értékrendben. Emellett az általános forgal­mi adó rendszere olyan, hogy megnehezíti a különféle tá­mogatások rejtett nyújtá­sát, ezzel segíthet visszaszo­rítani a veszteséges tevé­kenységek állami finanszíro­zását. Elméletiben tehát kor­szerűsítheti a gazdaságot: módot nyújthat a vesztesé­ges tevékenységek felszá­molására, a jövedelemter­melő képesség fokozására, az eredményérdekeltség, az ex­portérdekeltség javítására. Elméletben, mert ezek a hatások csak akkor bonatakozhatnak ki, ha együtt járnak a gazdasági reform folytatásának egyéb módjaival, például azzal, hogy az állam különböző kö­töttségek beépítésével kevés­bé avatkozik be a gazdálko­dásba, és szabadabb utat en­ged a piaci folyamatoknak. Amennyiben a kötöttségek nem csökkennek, önmagában az adórendszernek nem le­het igazán kedvező hatása sem a hatékonyságra, sem a szerkezetváltásra. A személvi jövedelemadó a mainál igazságosabb közte­herviselést céloz meg. Lehe­tőséget nyújt arra, hogy a kiugóran magas jövedelmek­ből többet vonjon el az ál­lam, és megfelelő adósávok és adókulcsok alkalmazásá­val jobban differenciáljon. Sokakat aggaszt, hogy eddig nem fizettek adót, ezután pedig fognak, tehát — felté­telezik — jövedelmük csök­ken. A feltételezés a bérből élők többségét illetően té­ves. Akiknek nincsenek mel­lékes jövedelmeik, másod- és harmadállásaik, azok ter­hei nem növekszenek; bé­rüket munkaadójuk bruttó- sítja. Bár a személyi jövedelem- adó kapcsán gyakran szó esik a láthatatlan jövedel­mek megadóztatásáról is, valójában nem kell attól tar­tani, hogy aki a szomszéd vízcsapját megjavítja a szomszéd kertjét megkapál­ja, az ezután a mellékes jö­vedelme után adót fog fizet­ni. Sőt, az előjelek szerint a borravalót sem fogja az új rendszer megadóztatni. A láthatatlan jövedelmek közül inkább csak azokat sikerül majd felszínre hozni és meg­adóztatni, amelyek termelői, szolgáltatói, kereskedelmi te­vékenységből származnak, és jelentősebb összegűek. A lakosság szélesebb réte­geit érinti a kamatjövedel­mek tervezett megadóztatá­sa, hiszen takarékbetét vagy kötvény szinte minden ház­tartásban van. Itt azonban ugyanazzal lehet számolni, mint a bérek esetében: a kamatokat feltehetőleg úgy növelik, hogy a betét- és a kötvénytulajdonosok a pén­züknél maradjanak. Hogy minek egyidejűleg adni és elvenni, azaz növelni a ka­matot. és befizetni az adót? Abból a meggondolásból, hogy ha a munkából szár­mazó jövedelem adóköteles, akkor a tőkejövedelemnek is adókötelesnek kell len­nie. Csak így lesz teljes, lo­gikus és következetes a rendszer; csak akkor, ha minden jövedelem adóköte­les lesz. A lakosság széles rétegeit nem maga az adóreform, az adózási kötelezettség fogja igazán érinteni, hanem in­kább az új adórendszer vár­ható inflációs hatása. Maga az adóreform ugyanis önma­gában nem változtatja meg az összes társadalmi jövede­lem megoszlási arányát a három nagy szféra: a lakos­ság, a gazdálkodó szerveze­tek és az államháztartás kö­zött. Vagyis alaptalan az az elképzelés, amely szériát a költségvetés deficitjét az adóbevételekből kívánnák mérsékelni vagy megszün­tetni. A költségvetés mérlegét csakúgy, mint az ország kül­földi fizetési mérlegét a gaz­daságpolitika javítani — hosszabb távon egyensúlyba hozni — kívánja ugyan, ám ennek nem az adóreform az eszköze. Hogy valójában mi­lyen módon lehetséges eze­ket a mérlegeket kiegyensú­lyozni, az már egy másik cikk tárgya lehet, de azt itt is le kell szögezni. hogy számolnunk kell a fogyasz­tás mérséklésével — függet­lenül az adóreformtól. Az egyszerűség kedvéért úgy írtunk az adó­reformról, mint tényről, holott az egyelőre csupán tervezet, elképzelés. A ter­vezetet az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztik; legkorábban ak­kor emelkedhet törvényerő­re. Addig azonban folytató­dik a vita mind a tervezet egyes kitételeiről, mind pe­dig az új adónemek beveze­tésének időpontjáról. Gál Zsuzsa A Mekofém Kisszövetkezet részére a múlt év óta készít ipari takarítógépekhez bur­kolatokat az Alföldi Szilikátipari Vállalat. A közelmúltban új típusú ipari porszívó burkolatának gyártását kezdték el a szol noki üzemben, amelyből várhatóan a kö­vetkező években nagyobb megrendelés érkezik. (Fotó: T, K. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom