Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. AUGUSZTUS 24. (A szerkesztőség postájából | Negyvenkét év után.. Több mint negyvenöt év­vel ezelőtt, amikor az em­bertelen háború elérte a szovjet földet, a Kurszki te­rület Tamarovszki körzeté­ben békésen élt, s végezte dolgát a Szolodnyikov csa­lád. A gazdag ukrán föld mélye, a Donyecki szénme­dence adta a kenyerüket. Itt dolgozott Nyikoláj Ja- kovlevics Szolodnyikov is, hogy megkeresse családjá­nak a mindennapit. Amikor szükség volt rá, 1942-ben ő is katonamundért öltött, s a Vörös Hadsereg katonája­ként a veszélyben lévő szü­lőhaza segítségére sietett. A harcok során eljutott Ma­gyarországra, ahol 1945 ja­nuárjában súlyos sebet ka­pott a Törökszentmiklós melletti Surjánban. Szolnokon, a Verseghy Fe­renc Gimnázium épületében működő szovjet katonai kór­házban operálták meg, de sajnos hiába. Jakovlevics Szolodolnyikov őrmester mindössze harminchárom évet élt. A család — a hősi halált közlő hivatalos értesítés kézhez vétele után — a har­cok befejeztével többször megpróbálta felkutatni a szeretett férj és édesapa sír­ját. A szovjet és magyar Vöröskereszt segítségével sikerült megtalálniuk. A szolnoki temetőben a szov­jet katonák sírhelyében nyugszik, fehér márványtáb­la őrzi a nevét. Hozzátarto­zói az idén, augusztusban tudták felkeresni a sírját. Nincs szívszomorítóbb lát­vány. mint amikor egy csa­lád könnyezve állja körül a régen keresett és most meg­talált, hősi halált halt kato­nafia sírját. Felesége, fia, leánya, és unokája az égőpi­ros kardvirágcsokor mellé egy maréknyi ukrán földet is szórt, majd magukhoz vet­tek egy kis hantot abból, mely alatt nyugszik egy hős a sok közül. A család két hetet töltött Szolnokon, ismerkedve az­zal a várossal, amely örök­re befogadta felszabadítóját. Molnár Sándor Füst- és lángfelhö a szélben ebben a brigádban tartás van. Augusztus 6-án kirán­dulást szerveztek, s erre — mint minden évben — most is meghívják az idősek klub­jának tagjait. Azokat, akik vállalni tudják az út fára­dalmait. Voltunk Szentend­rén, ahol Kovács Margit ke- rámiaművész munkáiban gyönyörködtünk, Visegrá- don történelmi múltúnk hí­res várával ismerkedtünk, Nagyvisnyén a A Szolnok Megyei Tanács Gyermek- és Ifjúságvédő Intézete és az Üttörőelnök- ség szervezésében augusztus elsejétől az állami gondozott gyermekek nevelőszüleikkel egy hetet tölthettek Nagy- visnyón. A változatos prog­ram között szerepelt a szü­lők és gyerekek díjmentes kirándulása Egerbe, Szilvás­váradra, Miskolcra, Lilla­Pezsgő élet Mezőtúron, a Hazafias Népfront 4. kerületi nőklub­jában pezsgő az élet: műso­ros délutánokat, estéket, is­meretterjesztő előadásokat szerveznek, s nagy gondot fordítanak környezetük szé­pítésére is. Rendszeresen járják az országot, legutób­bi túrájukon a természeti értékekben és történelmi emlékekben gazdag Pécsre látogattak. Megtekintették a Székesegyházat, a Janus Pannonius kőtárat, az Ame­rigo Tot, a Vasarely- és a Zsolnai-kiállítást, valamint a törökkori emlékeket. Jár­tak Harkány fürdőben, a Tenkes hegyen, Siklós várá­ban, az „ördögszántotta” Hozzászólás Esztergomban pedig végig­barangoltuk a Bazilikát és megcsodáltuk az egyházi kincseket. Itt szálltunk ha­jóra, s másfél órás gyönyörű utunk volt. Mindezért sze­retnénk köszönetét monda­ni a szocialista brigád tag­jainak és munkájukhoz to­vábbi sikert, jó egészséget kívánunk. Pálinkás Andrásné Tiszföldvár nevelőszülőkkel füredre és Miskolctapolcára. A gyermekneveléssel kap­csolatos gondokról, felada­tokról kérdéssel egybekötött előadást hallgattak a neve­lőszülők. Nevükben is kö­szönetét mondok a táborve­zetőség és a közreműködők munkájáért. Kun Józsefné Kunhegyes a nőklubban nagyharsányi hegyen lévő szoborparkban is. Barangol­tak az Ormánságban, ahol a drávaiványi és a körösi fa­kazettás mennyezetű temp­lom tetszett a legjobban. A mohácsi mezőn, a csata em­lékhelyén, Szigetváros pedig az Almáspatak mentén álló parkkal körülvett várban idézték fel Magyarország több mint 500 éves történel­mi emlékeit. Az országjáró túrán harminchármán vol­tak. — közöttük egy 80 éves néni is, — ahonnan fáradt­ságot nem érezve, élmények­ben gazdagon tértek haza. Krizsánné Józsa Piroska Mezőtúr cikkeinkhez Nem tudtak a gázolajhiányról Mindig lesújtó érzéssel veszem tudomásul, ha yala- hol tűzesetről hallok vagy a tv-ben látom. Nagyon sajná­lom az áldozatokat — le­gyen az ember, állat vagy növény. Óriási kárt tud okozni. Hasonló érzésem tá­madt augusztus 2-án vasár­nap is, amikor a délutáni órákban Szandaszölősön jártam. Azon a napon vihar erejű szél fújt. A Kocsorosi út mellett óriási füst- és lángfelhőt láttam. Valaki gazt égetett akkor, amikor a gépkocsit is nagyon fogni kellett, olyan erővel táma­Közöse n szervezett vér­adónapot augusztus 13-án a Rákócziújfalui Községi Ta­nács és a Mezőhéki Táncsics Tsz. Krenák Vince, a szö­vetkezet húsüzemének dol­gozója már 35. alkalommal segítette véradással az arra rászorulókat. Termelőszö­vetkezetünkben külön elis­merésben részesülnek azok Temetésen voltunk július 17-én, Pórtelken. A sok gyö­nyörű, drága koszorú, virág sírra helyezésén mindany- nyian megbotránkoztunk. Azóta sem hagy nyugodni, hogy azok az emberek, akik a temetkezésnél segítenek, ezt a munkát vállalták, egy­általán nem tudják, melyik koszorú, sírcsokor hová való, hogyan kell a sírra rakni — akkor is, ha sok van belőle, mint ezen a temetésen is volt. Felháborodva néztük. A Tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet Novem­ber 7. Szocialista Brigádja megalakulása óta patronálja (ennek 14 éve) az idősek klubját. A brigád tagjai To- kalyi Zsigmondné irányító­dott a szél. Hogy vihette a parazsat? A Körte utcába érve jött a másik meglepe­tés: ott még nagyobb füst­felhő fogadott, a környéken nem lehetett látni a fákat, házakat, úgy fújta a szél messzire a füstöt. Egyetlen parázs elég lett volna ah­hoz, hogy komoly tűz kelet­kezzen, hiszen mindkét tűz­fészek közelében házak, hob­biépületek voltak. Elgon­dolkodtam, hogy milyen fe­lelőtlenek is tudnak lenni az emberek — írta K. Z. gépkocsivezető olvasónk. a dolgozók, akik jó munká­juk mellett részt vesznek a véradások megszervezésé­ben, illetve élen járnak az önzetlen segítségnyújtásban. Többen a Vöröskereszt el­ismerő oklevelét is megkap­ták. Nagy István Mezőhék ahogyan hanyagul dobálták egymásra a koszorúkat, vi­rágokat — mások fájdalmát szinte semmibe véve. Meg kellene nézniük Jászberény­ben egy temetést, ahol a koszorúkat, sírcsokrokat szépen elrendezik, igazgat­ják a síron — ha nagyon meleg van, ha nagyon hi­deg akkor is — és tudják, hogy melyik hova kerüljön — írta egyik jászberényi ol­vasónk. sóval dolgoznak a tsz doboz­üzemében. Kétszer kapták meg az ezüst brigád kitün­tető címet, nyolcszor az aranykoszorús jelvényt, s két ízben a tsz kiváló brigádja lett. így már érthető, hogy Drága aratás címmel júli­us 25-én megírtuk, hogy jú­lius 23-án, csütörtökön a Jászfény szarui Béke Tsz benzinkútjából kifogyott az üzemanyag, de a mezőgaz­dasági gépek tartályából is; az aratás derekán leállt negyven ember, tizenkét kombájn, nyolc tehergépko­csi (képeket is közöltünk), bár a szövetkezet ideiében igényelte az ÁFOR-tól az utánpótlást. Kőszegi László, az ÁFOR Szajol körzeti te­lepvezetője ezzel kapcsolat­ban a következő tájékozta­tást adta: ,,A - Béke Termelőszövet­kezet területileg Szolnok megyéhez tartozik, de a gaz­daságos szállítás miatt a hatvani ÁFOR-telep látja el Olvastam az önadóztatás szigorú számonkéréssel cí­mű, július 30-i cikket, mely az adófelügyelőségek felada­tairól szólt. Fenyegetőnek tartom a megyei adófelügye­lőség vezetőjének az adóbe­hajtásról szóló nyilatkoza­tát. Hangsúlyozta, hogy százhúsz revizort állítanak munkába és olyanokat, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Miért kellene megijedniük azoknak, aki­Vasárnapi reggel(i) című augusztus 3-i cikkünkhöz ki­egészítő gondolatokat fűzött Szarvas Imréné, az Utasel­látó Vállalat területi igaz­gatója. Többek között ezt írta: „Állomási üzletünk érté­kesítő tevékenységéről a cikk írója egyoldalúan ne­gatív képet festett. Szeret­ném leszögezni, hogy üzle­tünk — leszámítva az étter­met — nyolc értékesítő hely­ivel rendelkezik az állomás üzem- és kenőanyaggal. A szajoli körzeti telepnek nem volit tudomása a tsz gázolaj- hiányáról. Sajnos, a tsz ve­zetői telefonon sem keresték meg vezetőinket, hogy mi­lyen ellátási problémák me­rülnek fel náluk. Július 24- én délben rendeltek 20 ezer liter gázolajat Szajolban, amit még aznap kiküldtünk. (15 ezret 24-én, 8 ezer litert 25-én.) Az ÁFOR a mező- gazdasági munkák idején mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy a szükséges üzem- és kenő­anyagot biztosítani tudja. Szombaton és vasárnap is szállítunk. Megjegyezzük azonban, hogy a megrendelt mennyiségen túl nem szál­líthatunk.” két nem is fenyeget senki? Attól tartok, hogy az ilyen módszerek alkalmazásával könnyen átesünk a ló másik oldalára: elveszik az embe­rek termelési és vállalkozási kedvét. Az a véleményem, hogy mindenki dolgozzon és termeljen — normális adóz­tatás mellett, mert ebből haszna van az egyénnek és a társadalomnak is. Zsigri József J ászalsószen tgy örgy területén. Ezek közül éppen az ételbisztró az, ahol reg­geltől estig a napszaknak megfelelő ételeket lehet fo­gyasztani. Itt tej, tejeskávé, kakaó, tea minden reggel kapható. A szóban forgó va­sárnapon a peronbüfénkben zacskós tejből nyolcvanat, zsömléből százat vételezett bizonylat szerint reggel az értékesítőhely. Dolgozónk hibát követett el azzal, hogy érdeklődésük után nem hív­N szövetkezet véradói Megbotránkoztunk a temetésen 0 szocialista brigáddal Szentendrén áteshetünk a lé másik oldalára Nem volt teljes a kép IA tárgyalóteremből I Súlyos büntetések rablásért Noha a szajodi, Petőfi út 2. szám alatt lakó Papp Sán­dor még csak az idén,, szep­temberben tölti be huszadik évét, bizony a harmadik. iksz félé közeledik majd akkor, amikor a soron következő, most már jogerős börtön- büntetéséből szabadul. Az hogy soron következő, sajnos nála nem újdonság, hiszen fiatal kora ellenére nem egy ízben állt már a bíróság előtt, a meghatározások sze­rint minden esetben társtet- tesi minőségben elkövetett rablás miatt. Ügy tűnik ezek a felfügesztett büntetések hatástalanok maradtak, bár most majd lesz ideje elgon­dolkozni arról: többedmagá- val érdemes-e minduntalan a bűn ösvényére kalandoz­ni. A cselekedeteik felettébb színesek. így például a „jó­madarak” az egyik rablásu­kat K. J. szolnoki lakosnál követték el Méltó társa volt Pappnak az „akcióban” Raf­fael László Szolnok, Kőmű­ves út 28. szám alatti lakos is, aki hasonló , .szívességek­ben” mindig készségesen „segített”. Igaz, ehhez meg­felelő előélettel is rendelke­zett, hiszen az ő számláját is gyarapították ilyen, a bírói gyakorlatban közismert szakszavak: mint lopás, ga­rázdaság. Visszatérve az esethez: K. J. arra 'kérte őket; 'hogy szerezzenek neki nőt, és mint ismerősök ők ezt készségesen vállalták. Míg a hölgy a férfival — fi­noman fogalmazva — az egyik szobában tartózkodott, a másik helyiségből a kerí- tők elloptak tőle ezer forin­tot, két órát, valamint egy rádiómagnót. Azután „meglátogatták" a Szolnoki Egészségügyi Szak­iskola lányok lakta kollégiu­mát is. Ide a villámhárítóin jutottak fel, bár csak úgy tudtak beugrani, hogy az egyik tizenéves hölgyismerő- sük az előzetes megbeszélé­sek után nyitva „felejtette” nekik az ablakot. Ha több a Madiigán-fok, a bátorság is az alapon a .^látogatás" előtt alaposan beszeszeltek. és így vágtak neki a 'kalandos út­nak. Azért kitörtek egy ab­lakot is, az ott tartózkodó húsz lányt pedig fenyegették, molesztálták. A sors iróniá­ja, hogy egy óriási pofon is elcsattant, amit éppen az őket segítő hölgy kapott tő­lük. Tény, hajnali három óra is elmúlt, mire a három jó­madár nem ilyen fogadtatást várva visszavonulót fújt. A lista korántsem teljes, mert a díszes trió: Papp, Raffael és a fiatalkorú T.' L. a szolnoki MÁV állomás ét­termében egy értékes nap­szemüveget is szerzett az egyik férfitől. Igaz, elősizör Papp csak elkérte a mutatós darabot, majd kerek perec kijelentette: nem adja visz- sza. A WC-be távozták ahol olyannyira megverték a jo­gos tulajdonát követelő fia­talembert, hogy annak a farzsebéből kiesett az igazol­ványa, a benne lévő 5 ezer 600 forinttal együtt, valamint a bérlete is. A szemüveget végül Papp a WC-öblítő tar­tályába dobta, előkerült a személyi is, természetesen az 5 ezer 600 forint nélkül. Ügyüket elsőfokon a Szol­noki Városi Bíróság, dr Fo­dor Erzsébet tanácsa tár­gyalta. Itt az elsőrendű vád­lottnál súlyosbító körül­ményként értékelték a ga­rázda jellegű események és a rablások elszaporodását, azt, hogy a fiatalember fel­függesztett szabadságvesztés büntetése hatálya alatt újabb bűncselekményt követett el, ezért Papp Sándort társtet- tesi minőségben elkövetett garázdaság, és társtettesd mi­nőségben, csoportosan elkö­vetett rablás büntette miatt halmazati büntetésként 6 évi f egyházra ítélték. Egyúttal elrendelték a korábban ki­szabott 1 év 6 hónapi sza­badságvesztés végrehajtását is. Társa, Raffael László 5 és 6 hónap fegyházat, a fia­talkorú T. L. 2 év 6 hónap szabadságvesztést kapott. Egyben arra is test kapott. Egyben arra is kötelezték őket, hogy az ed­dig felmerült és ezután fel­merülő bűnügyi költségeket fizessék meg. Az ítéleteket a megyei bíróság — dr. Szűcs Sándor tanácsa — helyben hagyta, így azok jogerősek. D. Sz. M. ta fel a figyelmüket arra, ha nála nem is. másik el­adási helyen kapnak még tejet. Minden hétvégére — a tej- és tejipari termékek mellett — 300 csomag fél­tartós tejet is rendelünk, de ezt a szállító minden tájé­koztatás nélkül (legjobb esetben ellátási problémá­ra hivatkozva) kihúzza a té­telek közül. Így csak sima zacskós vagy kannás tejet kapunk — nem egy esetben pótrendelés vagy sürgetés árán. Mindez nem ment fel bennünket az utazók, vá­sárlók ellátása iránti fele­lősségünk alól. Üzletigazga­tónk éppen az utóbbi hetek Bírságolni kellene örömmel olvastam az au­gusztus 12-i Néplapban (SJ tollából) a Csendet kérünk című glosszát — kezdte le­velét Szentesi Károly szol­noki olvasónk. Arról írtunk, hogy délután, éjszaka és ko­rán reggel úgy hangoskod­nak egyesek — zavarva a pihenni vágyók nyugalmát —, mintha már nem is létez­ne a csendrendelet. Olva­sónk a cikkben foglaltakat a következőkkel szeretné ki­egészíteni: „Helyesnek tartanám, ha a közterület-felügyelők az tapasztalatai alapján intéz­kedett a rendelési mennyi­ségek felemelésére. El kell még mondani, hogy a kánikulai napokon több féle és nem könnyen rom­landó szendvicset kínáltunk 6.30, 9.30 és 10.80 forintért. Az ételbisztrónkban pedig reggelire tojásrántottát 10.10-ért, sült szalonnát 13.50-ért, kocsonyát 11.80-ért, ezenkívül tejet, tejeskávét és még sorolhatnám. Ügy ér­zem, teljesebb lett volna a kép, ha a vasárnapi reggeli­zés városi gyakorlata mel­lett a tejipari vállalat ille­tékeseinek véleménye is he­lyet kap.” a hangeskodékat éjszakai órákban is teljesí­tenének szolgálatot és a vendéglők, kocsmák zárása után az italtól nagyobb erőt gyűjtött hangoskodókat ugyanúgy pénzbírsággal súj­tanák, mint a tilosban par­koló gépkocsitulajdonosokat. Nemcsak az éjszaka aludni vágyók nyugalmát féltem, nappal sem lehet zavartala­nul pihenni azoknak, akik éjszakára mennek dolgozni vagy betegek, mert sokszor elviselhetetlen a repülőgé­pek és a járművek zaja” — írta többek között. Büntető eljárást indítottak Kötekedő, verekedő diny- nyés címmel közöltük au­gusztus 10-én Czégény Juli­anna tiszaföldvári olvasónk levelét, aki egy sajnálatos, késő esti verekedésről írt. Az üggyel kapcsolatban a Szolnoki Rendőrkapitányság vezetője arról tájékoztatott, hogy a dinnyés és társa el­len garázdaság miatt bünte­tőeljárást indítottak. Összeállította: Csankó Miklósáé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom