Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
1987. AUGUSZTUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tegnap délután a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendékeinek nyílt gazdag kiállítása Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A főiskolán régi hagyomány, hogy minden esztendőben évzáró kiállítást rendeznek az arra legérdemesebb munkákból. Néhány esztendeje ezeket az anyagokat megy eszékhelyünkön is bemutatják. A tárlat, amely elé Szőnyi István, a főiskola főtitkára mondott beköszöntőt, festményekkel, grafikákkal, plakátokkal valamint kisplasztikákkal várja az érdeklődőket szeptember elejéig Nem hozták, itt szőttók7 István és Gizella palástja Éppen tíz esztendeje, hogy a magyar művészet- történészek és restaurátorok egy kis csoportja bebocsátást nyert az Amerikai Egyesült Államok hí- állami kincstárába, Fort amely Knoxban őrzi az aranyiban és más nemesfémekben megtestesülő kincseket, és ahová a hányatott sorsú magyar koronaékszerek is kerültek. Hogy milyen úton-mó- don jutott ide a korona, az országalma. a kard és a palást, azt hosszú lenne elsorolni. Elégedjünk meg annyival, hogy a sok vihart megért tárgyak végülis megkerültek, s azokat — egy későbbi, 1978-ban megejtett visszaszármaztatási ceremónia keretében — ismét birtokba vehettük. A palást a körülményekhez képest jó állapotban érte meg a remélhetőleg legutolsó átvételt-átadást, és immár itthon, a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában ad alkalmat arra, hogy a szakértők róla s véle kapcsolatban a fejüket törjék. Szentábrázoláa a paláston ről hozott selyemszövetet; másodjára 1849-ben, a korona külföldre való menekítésekor javítottak rajta valamit; harmadszor pedig 1867- ben, amikor Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. A székesfehérvári Szűz Mária egyháznak ajándékozott kegytárgy azonban minden utólagos beavatkozás és toldás-foldás ellenére önmaga maradt. Máig az a remekmű néz a csodálóra, amelyet egykor az ismeretlen tervező és hímzőmester kialakított. Tehát az az Y-ala- kú villakereszt, amely a palást ékítményeinek legfőbb meghatározója, az a férfi- és nőalak, amely Istvánt és Gizellát, a két adományozót mintázza. TAGI Ez a mintegy négy négyzetméternyi aranyszövet ugyanis sokféle talányt sűrít magába. Először is azt kellett eldönteni, hogy igazában micsoda. Nos, az már vitathatatlanul kiderült, hogy a neve ellenére nem palást, hanem — miseruha. Egészen pontosan egy olyan papi „kellék”, amelyet harangka- zulának neveznek. Ugyanígy azt is oklevelek adatolják, hogy Szent István királyunk és hitvese. Gizella királyné adományozta a székesfehérvári, Szűz Mária nevét viselő egyháznak. Igen ám, de ki csinálta? Hozatták, avagy itthon szőtték? Nos, e kérdésben már összefeszülnek az érvek és az ellenérvek, lévén, hogy a legenda azt mondja: Gizella és udvarhölgyei immár itt, az új hazában varrták össze, hímezték ki ezt a kézműipari remeket, más magyarázatok viszont az „importálásról” szólnak. Hogyan volt, miképpen történt, nem tudni; mindenesetre e királyi ereklyét jellemző szakmai mívesség arra utal, hogy a kor legjobb iskoláinak valamelyikében képezték ki a hímzőket. Talán éppen Bajorországban, ahonnan Gizella származott, s ahol az iparosságot okkal- joggal megbecsülték. Koronázási palást egyik különösen gazdag rajzolatú részlete Feltételezhetjük tehát, hogy nem maga a hanangka- zula utazott át több határon, hanem az a valaki, aki a szövés és díszítés tudományát a fejében, kezében hordozta. Tételesen kijelenthetjük ellenben, hogy a palást eredeti anyaga a samit volt: kékes-zöldes, vöröses rozetták- ból szőtt bizánci selyemszövet. A legelsőül kézbe vett kelme persze fogyott, pusztult. ám arra olyan aranyfonalakból szőtt pótlásokat illesztettek, amelyek jó kiegészítéseknek bizonyultak. Ugyancsak biztosan megjelölhetjük azokat az évszámokat, amikor ezt az 1031- ben ajándékoztt királyi díszt átszabták, láthatóan megjavították. Legelébb a 17. században raktak alá olasz földS hogy ki lehetett az a férfi, aki e paláston törökülésben ül, és egy kígyót emel a magasba? Ki az a külseje nyomán előkelőnek mondható nő? Ki az a „bíró”, aki ítélkezni látszik? Nos, mindezek az ábrázolás- beli talányok még megfejtésre várnak. Nem lehet — és nincs is — vita azonban arról, hogy ez a koronázási palást, nemzeti történelmünk egyik leglátványosabb és remélhetőleg még sokáig megcsodálható tárgya. Anyagának eredeti szövetét Bizánc adta, Ferenc József két hét alatt átszabatta, Fort Knox egy ponyva alatt megőrizte — hadd láthassák, vizsgálhassák még utódaink utódjai is ... A. L. A műszaki órtaimisóg szerepe a gazdasági program megvalósításában fl józan gondolkodás igényével Eszmecsere Madarász Tiborral, a MTESZ megyei szervezetének titkárával Hogvan vélekedik a Szolnok megyében élő műszaki értelmiség az MSiZMP KB 1987. július 2-ai állásfoglalásáról, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról, illetve milyen rövid és hosszú távú feladatokat jelent ez a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Szolnok Megyei Szervezete számára? — erről kérdeztük Madarász Tibort, a MTESZ megyei szervezetének titkárát. Hogy az írás végül is ennél egyrészt lényegesen kevesebbről, illetve más oldalról sokkal többről szól, nemcsak annak köszönhető, hogy az interjú szigorúan vett műfaji szabályait figyelembe nem véve beszélgetés lett a kérdezz-felelekből: baráti eszmecsere a mai magyar társadalmi valóság sokféle jelenségéből. Annak is szerepe volt ebben, hogy Madarász Tibor az elmélet, a tudomány mellett legalább annyira a gyakorlat embere is: a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatójaként elsősorban saját iparágának, vállalatának helyzete, gazdasági feladatai és jövője foglalkoztatják. Természetes tehát, hogy beszélgetésünk visszatérő témája, példája lett az energiagazdálkodás. — A számomra legfontosabbal kezdem. Ügy vélem, a kibontakozási program szellemében az 1986 novemberi határozatot erősíti meg, azzal a különbséggel, hogy a végrehajtás számára egészen más ütemezést szab meg. A gazdaságban a sokhelyütt még általánosan formális és megkésett reagálás helyett — ami abból következik, hogy korábban a felülről hozott intézkedéseknek egy nem mindig egészséges hierarchián keresztül csak lassan tudtunk érvényt szerezni —, szóval ehelyett gyors és mélyreható választ, konkrét lépéseket követel meg. Meglátásom szerint a programnak az is sajátossága, hogy sokkal határozottabban ébreszt rá bennünket arra: a gazdaságban nagyon is komoly bajok, egyes területeken súlyos helyzet van. — Véleménye szerint közismert-e ez a tény megfelelően széles körben? — Azt hiszem, még inkább tudatosítani kellene, hisz történelmi példával élve, a katonákat is csak úgy lehet győztes csatába vinni, ha világosan látják, hogy ki és mi ellen, hogyan kell harcolniuk. A programra visszatérve: világos és egyértelmű számomra, hogy a kilábaláshoz ennek végrehajtása az egyetlen perspektíva. És meggyőződésem, hogy van lehetőség az orvoslásra. Annál is inkább, mert a dolgozó emberek többsége képes a reá háruló feladatok megoldására, és akarja is azt. Persze, ennek az a feltétele, hogy a programból, az egész Életmódtábor állami gondozottaknak Állami gondozott fiataloknak rendeztek életmódtábort Bakonyoszlopon. Az egyhetes programsorozatot a Veszprémi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet szervezte, a megyei KISZ-bizottság támogatásával. A 12—17 éves gyerekek itt olyan ismereteket sajátíthatnak el, amihez a családi körben élő társaik segítség nélkül hozzájutnak. Pedagógusok, pszichológusok, orvosok segítségével játékos helyzetgyakorlatok során próbálják pótolni, ami a főleg intézetben élő gyerekek eddigi életéből kimaradt. országra vonatkozó összefüggő egészből ki tudja hámozni — illetve legyen olyan vezető, akár értelmiségi, akár fizikai dolgozó, aki tudja, látja, tehát el tudja mondani neki —, hogy mit kell csinálnia. Ezzel kapcsolatban a vállalatoknál érezhető egyfajta türelmetlenség is, de ez bizonyos szempontból érthető. — Tudna példát mondani? — Vegyük talán az energia-iparágat, hisz a helyzetemből adódóan ezt ismerem a legjobban. Az ágazat alapvető gazdasági feladatai hosszú idő óta változatlanok, hisz a minél kevesebb villamosenergia-felhasználásra, tehát a maximális hatékonyságra törekszünk kezdettől fogva. (A program hatékonyságra és minőségre ösztönző passzusai értelemszerűen sokkal közvetlenebbül érinthetik a termelő vállalatokat.) Vezetői értekezleten megtárgyaltuk a program alapján az ipar, ezen belül az energiagazdálkodás számára központilag meghatározott tennivalókat, annak ellenére, hogy ezt az írásos anyagra nyomtatott utasítás szerint nem tehettük volna meg, hisz az volt ráírva: szolgálati használatra. Ma már a munkatársaim ennek gyakorlati megvalósításával teszik a dolgukat, holott ezt nem tehetnék, mer a közlésre nem voltam fölhatalmazva. Ügy gondolom, mégis helyesen cselekedtem, hisz mikor, ha nem most van itt az ideje a kitűzött célok elérése érdekében a gyors cselekedeteknek, reagálásoknak? — Milyen szerepet vállalhat a megyében élő műszaki értelmiség illetve a MTESZ a program végrehajtásában? — Jó, hát szakadjunk el kicsit a kedvenc témámtól, az energiagazdálkodástól, de meg fogja látni, hogy ebben a kérdésben is vissza fogunk térni a vállalatokhoz. A MTESZ megyei szervezetének mintegy 5600 tagja, illetve 30 egyesületi csoportja van, amely összesen 24 egyesületet képvisel. Az egyesületek és a csoportok egy-két igazán eredményes megyei vállalat, üzem bázisán működnek, tehát elsősorban az ottani anyagi és szellemi értékeket termelő munkát segítik, a helyi erőforrások mozgósításában érdekeltek. Ezt a tendenciát erősíti, hogy a tagegyesületek vezetői egyben egy-egy szakágazat vezetői is. Ennélfogva a MTESZ munkáját csaknem lehetetlen — és nem is szabad — elválasztani a vállalatoktól, üzemektől, következésképpen a műszaki értelmiség szerepe a program végrehajtásában — a MTESIZ munkáját tekintve — közvetetten érvényesül. Hozzáteszem, hogy a program előkészítését szolgáló viták során — mint ez ismeretes — a szövetség minden szinten hozzátette a véleményét, tehát az elveket és a feladatokat is ismerjük. Ami a végrehajtást illeti, fontosnak tartom azt hangsúlyozni, hogy nagyon széles, skálán és sokféle minőségben vagyunk képesek segíteni: többek között az oktatás, az információátadás, a kutatás, a tudományos feldolgozás és az eredmények gyakorlati alkalmazása terén. Gondolok arra például, hogy a MTESZ tagfai szaktanács- adóként működhetnek közre, szorgalmazva a tudományok legfrissebb eredményeinek azonnali hasznosítását. — Kérhetnék erre vonatkozóan egy konkrét esetet? — Hogyne. Visszakanyarodva a szűkebb szakmámra, mondom el, hogy az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület nemrégiben mintegy 44 üzemet vizsgálva felmérést végzett a termelési struktúra és az energiafelhasználás témakörében. Nem akarom részletezni, hogy mi mindenre terjedt ki a vizsgálat, hisz lényegében azt a következetést igyekeztünk belőle levonni, hogy milyen területeken, mennyi megtakarítást lehetne elérni. Ebből a vizsgálatból aztán egy sor olyan javaslat született, ami nemcsak hogy felhasználható lesz a napi munkában, de közvetlen hasznot is hoz az üzemeknek. — Végül arra szeretnék választ kérni öntől, hogy a MTESZ megyei szervezetének titkáraként milyennek ítéli meg a szűkebb hazánkban dolgozó műszaki értelmiség szellemi teljesítőképességét? — Azt hiszem, nem csekély szerénytelenség lenne ezt nekem megítélnem. Azt azonban a MTESZ munkájából is láthatjuk, hogy a műszaki .közgazdasági pályán lévő értelmiség legalább egy- harmada igen aktív, — a jóelőbbi hasonlatomnál maradva — minden nehézség nélkül csatába küldhető. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a maradék kétharmad szellemi potenciálja, tartaléka nem megfelelő. Nem szabad elfelejteni, hogy mindig a feladat szabja meg a mércét, és a feladatok sokszor igen vegyeseik. Ettől függetlenül a műszaki értelmiség feladatát elsősorban abban látom, hogy a józan gondolkodás igényét ültesse el a gazdaság szférájában is. Beszéltünk arról, hogy igen nehéz helyzetben vagyunk. A nehéz helyzet nehéz feladatok megoldását is jelenti, de erőt és embert próbáló küzdelem nélkül nincs sikerélmény. És miben, ha nem az igazán nagy feladatokban találhatjuk meg a küzdelem szépségét, a munka értelmét? Bálint Judit Akadémiai elgondolások Megújul a könyv- és folyéiratkiadás A kiadást egyszerűsítő és ésszerűsítő intézkedésekkel kívánják javítani az Akadémia Kiadónál a könyvek és a folyóiratok megjelentetését. Az utóbbi években ugyanis pénzügyi gondok, nyomdai problémák nehezítették, hogy a kiadványok a kívánt időben eljussanak az olvasókhoz. Az új elgondolások szerint — közös gazdálkodói tevékenységgel — szorosabbra fogják az Akadémia tudományos osztályai és a kiadó közötti együttműködést. Az igények és lehetőségek jobb összehangolása teszi szükségessé, hogy a jövőben a szűkebb szakma érdeklődésére számottartó publikációk az akadémiai intézetek, kutatócsoportok saját kiadásában jelenjenek meg — természetesen egyszerűbb technikai kivitelben, kis példányszámú másolatokban. A folyóiratok kiadásakor hosszú ideje probléma: a megjelenés gyakran egymásfél évet késik a tervezetthez képest. Mivel a pontos megjelenéshez mintegy 27 millió forintnyi támogatásra lenne szükség, s ez nem áll rendelkezésre — kézenfekvő megoldásnak látszik több szám összevont közreadása. Egyszerűsíti a folyóiratkiadást. hogy a tudományos osztályok szabadon gazdálkodhatnak a rendelkezésükre álló pénzösszegből.
