Szolnok Megyei Néplap, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-17 / 193. szám
1987. AUGUSZTUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sok múlik a szemléleten Egy hét a Tisza mentén Szlovák - magyar természetvédelmi tábor Nagykörűben Hamisítatlan falusi környezet. A földes utcában tehenek jönnek velünk szemben. Megállnak, bámulnak, unottan 'harapnak egyet az árokpart magasra nőtt füvéből, majd odébb araszolnak. Idilli kép. Aztán amikor belépünk a Szolnok Megyei Tervező-Beruházó Vállalat nagykörűi alkotóházának kapuján, folytatódik ez a hangulat. Így nem lep meg bennünket a szépen nyírt pázsit, az udvar közepén ágaskodó gémeskút, a — Ez már az ötödik alkalom, hogy találkozunk —, meséli dr. Kádár György, a Köjál megyei főorvosa, aki megrögzött természetvédőként egyben a Magyar Madártani Egyesület Szolnok Megyei Csoportjának elnöke is. — Tudja, Szlovákiából többen tanultak magyarországi egyetemen — pergeti vissza az idő kerekét a kezdetekig beszélgetőtársam —, s itt tartózkodásuk alatt bekapcsolódtak a Magyar Madártani Egyesület munkáiéba. 3 mint ahogy az általában lenni szokott, ha valaki belekóstol ebbe, szóval akit megcsap a természetvédelem szele, azt biztos, hogy rabul ejti és többé már nem ereszti. Szerencsére így történt ez szlovák barátainkkal is, az Eddig jutunk a beszélgetésben, aztán ketten-hárman már ott toporognak körülöttünk, sürgetnek bennünket: induljunk, hogy még útközben találkozzunk a tábor tagjaival, akik a Tisza mentén végeznek megfigyeléseket. Beülünk a kocsiba, s hosszú porcsíkot húzva magunk után az ártér felé vesszük az irányt. Pár perc múlva már meg is állunk, hiszen ahogy a gátról lefut a betonút, már szinte kiegyenesedni sem tud, mert a délnek tartó folyó útját állja. Jól benne járunk már a délutánban, s így a nagykörűi kompnál találkozunk a tábor tagjaival, amint éppen hazafelé bandukolnak. A melegítés, farmerruhás kis csapat jól föl van szerelve. Távcsövek lógnak a nyakakban, fényképezőgépek, meg elemózsiás táskák himbálóznak a váílakon; vékonyabb, vastagabb könyvek — növény- és állathatározók — galambdúc, a tűzrakóhely, meg a vörös salakos teniszpálya sem. Olyan érzése van az embernek, mintha a város őrült tempót diktáló világából hirtelen több tíz évet autóztunk volna vissza az időben. Sóhajtozik is kollégám: milyen jó lenne pár napot itt eltölteni. Nos, neki ez eevelőre álom, de van, akiknek egy hétre nagyon is valóság. Hiszen ebben a környezetben vertek tanyát a szlovák—magyar természet- védelmi tábor tagjai. egyetem befejezése után keresték a kapcsolatokat, főleg az alföldi szervezetekkel, mivelhogy Besztercebányára és környékére valók. Az a táj hegyes vidék, így érthető volt az Alföld iránti vonzódásuk. A lényeg az, hogy találkoztunk és 1983-tól rendszeresen megrendezzük ezt a tábort. Az egyik évben nálunk, a másikban meg náluk töltünk el egy hetet. Most negyvenketten vagyunk, ebből tizenhatan Szlovákiából érkeztek. — Azt tűztük célul, hogy ez alatt a hét alatt a közép-tiszai tájvédelmi körzet Szolnok feletti részét térképezzük fel, madártani megfigyeléseket végzünk, s az adatokat természetesen rögzítjük is. meg vándorbotok szorulnak az ujjak között. Letelepszünk az útmenti fűbe. A fekete hajú, kontyos hölgy viszi a szót. Meglepően jól beszél magyarul, a táborban a tolmács szerepét is betölti. — Nagyon tetszik itt nekünk — bizonygatja Mária Zaorálova, aki egyébként civilben üzletkötő. Felénk — folytatja — ilyen madarakat, mint itt, még mutatóban sem látni. Mi is találkoztunk szürke gémekkel, kakukkokkal, nagykócsagot, fekete gólyát is sikerült lencsevégre kapni. Mellettünk egy szőke fiatalember egy kis könyvecskét forgat, ami telisteli van különböző színű kígyók meg békák színes képeivel. Mint megtudom, nem véletlen ez az érdeklődés, hiszen ő kizárólag a kígyókat, a békákat, szóval a kétéltűeket kutatja. Fiatal szakállas srác üldögél az árokparton. Látszólag nem nagyon érdekli a beszélgetés, mintha valamiféle kényszerszünetnek tartaná ezt a rögtönzött pihenőt. Útra ve lót kapunk — Emlékszem, másodikos általános iskolás voltam, amikor először jártam ilyen táborban — húzza össze a szemöldökét Kádár Miklós, amikor mellételepszem. Igaz, most is másodikos vagyok, csak már az egyetemen. Biológusnak készülök, s legalább negyven ehhez hasonló táborban voltam. Amikor ezek jelentőségéről kérdezem, tűzbe jön: — Tudod ezzel önmagában nem változik semmi, vagyis itt az egy hét alatt valójában nem oldottunk meg különösebb környezet- vagy természet- védelmi feladatot. Amiért mégis fontosnak tartom, az elsősorban a szemléletváltozás. Nézz körül — mutat körbe —, látod, mennyi a fiatal, sőt a gyerek közöttünk. Nos ők is felnőnek egyszer és lehetséges, hogy munkájuk során majd sokat tehetnek azért, hogy környezetünk ne szennyeződjön, ne pusztuljon tovább. Biztos vagyok abban, hogy akik itt vannak, hazatérve jobban odafigyelnek majd ezekre a dolgokra. Észreveszem, hogy a fekete hajú kislány tágra nyílt szemmel figyeli beszélgetésünket. — Már régen érdekeltek a madarak meg egyáltalán az állatok — forgatja a vízisikló levedlett bőrét az ujjai között Bartos Orsolya, aki Tiszaföldvárról érkezett a táborba. — Nagyon sok növényt megismertem, és olyan madarakat láttam élőben, amiket eddig csak képről vagy még onnan sem ismertem. Ha lehet, jövőre is eljövök, mert itt határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, biológia—földrajz szakos tanár leszek. Ügy legyen — mondom, s az egyetemista fiú szavai jutnak eszembe; hogy is mondta? „Amiért fontosak ezek a táborok, az a szemléletváltozás, mert akik itt vannak, már innen hazatérve is jobban odafigyelnek majd a természetre és környezetükre.” N. T. Ötödik alkalommal Melegltős kis csapat Tasakok az autókban ■ Akció a közutak tisztaságáért Ha csak a szigorú adatokat vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt húsz év alatt a személygépkocsik száma tizennégyszeresével nőtt és közelíti az egymilliónégyszázezret, az autóbuszok száma pedig négyszeresére emelkedett, hiszen több mint huszonötezer fut belőlük az utakon. S bizony ezek a járművek is nagyban hozzájárulnak ahhoz a szomorú tényhez, hogy évente Magyarországon több mint egymillió tonna szennyező anyag a gépjárművek kipufogócsövein át távozik a levegőbe. Arra meg lehet, hogy egy külön hivatalt kellene felállítani, hogy fölmérjék, hány millió tonnára rúghat az a szemét, amelyet az autók ablakain kersztrül dohnak ki az utasok vagy csak úgymond a parkolóban „felejtenek”, esetleg a teherkocsik rakományainak rögzítetlensége miatt hullajtanak el a nemtörődöm sofőrök. De újabban már az is előfordul, hogy az otthon megunt ka- catot, összegyűlt szemetet zsákokban, dobozokban a magánautós bedugja kocsija csomagtartójába, s egy félreeső helyen, az út menti árokban vagy egy nem túl forgalmas 'parkolóban hagyva — megszabadul tőle. S előáll az a furcsa eset, hogy a gépkocsivezetők meg az utasok a saját maguk által bepiszkított környezetben száguldoznak céljuk felé. Nos, pontosan ennek a szinte tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatása érdekében született az ötlet, hogy valamiféle kampányt kellene indítani. Az illetékes cégek — a Szolnoki Közúti Igazgatóság, az Állami Biztosító Szolnok Megyei Igazgatósága, a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Magyar Autóklub Megyei Szervezete és a Szolnok 'Megyei Tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága — példás gyorsasággal döntöttek, s a hét végén, szombaton és vasárnap a megye kilenc pontján akcióba fogtak. • • * Szombat délelőtt fél tíz. A négyes főúton Pest és Szolnok megye 'határán a parkolóban többen álldogálnak. A Szolnok felé tartó autók nagy részét fiatal rendőr inti megállásna. A vezetők a szélvédőüveg mögül meglehetősen furcsa képet vágnak, s amikor letekerik az ablakot, mindjárt ott terem a tömegből valaki. — Jó napot kívánok. Akciót szerveztünk a közutak tisztasága érdekében — hajol a sofőrhöz a fiatalember. — Kérjük, ne dobják ki az autóból a szemetet, hanem ebbe a tasakba — nyújtja oda a nejlonzacskót — ösz- szegyűjtve a parkolókban lévő szeméttárolókba helyezzék el, Köszönjük, viszontlátásra és további jó utat — mondja a srác, s már lép is a következő, éppen most érkező autóhoz. — Tudja, ezelőtt tizenöt évvel még nem volt ilyen gond, — magyarázza Loson- czi Zoltán, a Szolnoki Közúti Igazgatóság főmérnöke. Most viszont lassan már több időt fordítunk a szemét‘összegyűjtésére, mint az útfenntartási munkákra, hisz gondolja csak el, az idén az év első öt hónapjában Szolnok megyében az utak mentén hatszáznegyven köbméter szemetet gyűjtöttünk össze. Miközben hallgatom a főmérnököt, szemeim akaratlanul is a parkolót pásztázzák. Kénytelen vagyok igazat adni a szakembernek, hisz itt is a dinnyehéjtól az üres flakonig teljes a választék. — Az ilyen akcióknak — folytatja Losonczá Zoltán — az lenne >a céljuk, hogy ráirányítsuk a figyelmet erre a gondra, remélve, hogy idővel csökken a szemét mennyisége. Persze ez a dolog egyik oldala: vagyis szükség van a nevelésre, az agitációra, viszont fokozni kellene az ellenőrzést is, esetleg meg is lehetne ibün- tetni a szemetelő autósokat. Nem ez a*cél, hanem sokkal inkább az, hogy nálunk is meghonosítsuk a finnországi gyakorlatot. Ott ugyanis tényleg zacskókba rakják az utazás közben felgyülemlett szemetet. — Mit gondol, lesz ennek az akciónak foganatja? — kérdem a fehér Skoda volánja mögött ülő fiatalembert. — Nézze, nem árt beszélni róla — válaszolja. Mert én úgy látom, ha valamiről szót váltunk, annak előbb-utóbb mindig megvan az eredménye. — Bár úgy lenne! — hah lom a hátam mögött. Nagy Tibor Százötven vagon paprika és burgonya a háztájiból (Folytatás az 1. oldalról) köt a kistermelőkkel. Ez a szerződés az alapja annak, hogy a szövetkezet az idén 30 vagon paprikát ad át a nagykőrösi konzervgyárnak, 15 vagonnal pedig a hatvani gyárnak. A háztájiból felvásárolt burgonya egy részét az Egyesült Jászsági Áfész és a Tápiószecsői Afész veszi át. Jelentős az a mennyiség, amit a tagok a szabadpiacon értékesítenek. Az állattartóknak sincsenek értékesítési gondjai, a tsz évente ezer sertést vásárolt fel a kisgazdaságokból. Az intézkedési tervben meghatározott feladatok végrehajtását időnként külső tényezők nehezítik. Gond az áru átvételével kapcsolatos szervezetlenség, vagy hogy az átvevő a leszerződött termékeknél is az átvétel előtti napokban határozza meg az átvételi árakat. &cxnd az is, hogy a tsz azért a fűtőolajért, amit a kisgazdaságokban használ fel (fó- ldafűtésre, palánta előállításra) nagytermelői árat, vagyis 33 százalékkal többet fizet, mint a kistermelő, az egyéni vásárló. Gyakran az időjárás is közbeszól. A tsz például úgy tervezte, hogy az idén a paprika nyolc, a burgonya négy „központi” locsolást kap. A nagy szárazság miatt azonban július végéig ki locsolták a tervezett 100 ezer köbméter vizet, további locsolásra van szükség, ez növeli a költségeket, a pótlocsolás az aratási időszakra esik. így Í6 — a gondokkal együtt — eredményes és hasznos a Jászberényi Zagyvamenti Tsz-ben a háztáji és kisegítő gazdaságok munkája. A kistermelők a 17 hektáron termesztett paprikából évente 45 vagonnal adnak át a feldolgozóüzemeknek és a piacnak, burgonyából 33 és fél hektárról 107 vagonnal takarítanak be. Az állattartók több, mint ezer sertéssel járulnak hozzá a húsellátás javításához. A tsz-nek a zöldségfélékből származó évi árbevétele 3 millió, a sertések utáni bevétele pedig több mint 5 millió forint . — illés — Őrlik az üj búzát Szolnokon, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat malomüzemében —, ahová augusztus eleje óta folyamatosan érkeznek a gabonaszállítmányok a megye termelőszövetkezeteiből — jelenleg a Zagyvarékasi Béke és a Besenyszögi Kossuth Téeszből fogadják a termést. A mától készülő liszt hetven százalékban már az idei termést tartalmazza. Felvételeink a malomban folyó munkáról készültek. (Fotó: Korényl Éva) A három hete üzembe helyezett automata zsákológép óránként tiz tonna liszt kiszedésére alkalmas. Előnye — a nehéz fizikai munka kiváltása mellett — a nagy mérési pontosság és a tisztaság Ari őrlőgaratba morog as új búi» Aa őrlőgép etetőhengerében a tőretet ellenőrzi Perjést Gyula molnár
