Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

1987. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Emberi szávai, tisztességgel Kádár János műveinek első kötetéről Csete Balázs nyomában A Kossuth Könyvkiadó gondos szerkesztésében megkezdte Kádár János be­szédeinek, írásainak köte­tekbe foglalt közzétételét. Ez a vállalkozás minden ed­diginél átfogóbb, részlete­sebb képet rajzol a szocia­lizmus építésének három évtizedet átívelő korszaká­ról. Az első kötetben (1956— 1958) 51 dokumentumértékű felszólalás, köszöntő, nyilat­kozat, üdvözlet sorjázik egy­más mellé. 24 hónap leglé­nyegesebb történéseinek hű krónikája ez a könyv. A sort az új forradalmi köz­pontnak 1956. november 4- én, a magyar dolgozó nép­hez intézett nyílt levele nyitja, az utolsóként kö­zölt beszéd pedig 1958. no­vember 19-én, Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 40. évforduló­ján hangzott el. Minden egyes beszédnek, politikai megnyilvánulásnak a célja, tartalma és értelme az emberek meggyőzése az MSZMP, a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány iga­záról, programjának he­lyességéről és támogatásuk megszerzése. E politika lé­nyege sokféle oldalról, vál­tozatos hangnemben fejező­dik ki. Alkalmak, helyszí­nek és időpontok váltják egymást. Van közöttük olyan beszéd, amely Salgó­tarjánban, Kisújszálláson, Tatabányán, Barcson, a fő­városban a Hősök terén, Csepelen vagy Angyalföl­dön rendezett gyűlésen hangzott el. Vannak diplo­máciai eseményekhez kap­csolódók is, itthon és külföl­dön — Moszkvában, Pe- kingben, Marosvásárhelyen és másutt — elmondott be­szédek, köszöntők is. Olyan kortörténeti dokumentu­mokat is olvashatunk a kö­tetben, rövidítés nélkül, mint például az országos pártértekezlet vagy a kor­mány beszámolója 1957-ben és 1958-ban. A minden eddiginél telje­sebb válogatást mutatja, hogy 12 beszéd eddig kötet­ben még nem jelent meg, legfeljebb annak idején a napi sajtóban. Hat írás pe­dig most kap először nyom­tatásban nyilvánosságot. Közöttük olyan nagy jelen-, tőségű felszólalás is, amely­re az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. december 2-i ülésén került sor. Kádár Jánosnak meghatározó szerepe volt az 1956-os nemzeti tragédia és ellenforradalom kiváltó okainak elemzésében, őszin­te, tárgyilagos visszatekin­tésre, önvizsgálatra volt szükség, amelyről egy mar­xista-leninista párt sohasem mondhat le. Éppen az em­berek bizalmának megszer­zése tette szükségessé, hogy kimondja: „Az október 23- án kezdődött események el­ső okának a Rákosi—Geró klikk antileninista, bürok­ratikus vezetési módszerét, az ezzel okozott súlyos ká­rokat, és a mindezzel ki­váltott jogos és tömeges elé­gedetlenséget jelölhetjük meg. Majd a többi előidézőt is pontosan megjelölve, így folytatta: „A második ok a Rákosi—Gerő klikk hibái elleni szükséges és -helyes harc káros eltorzítása volt a pártellenzék egy csoportja, a Nagy Imre—Losonczy-cso- port által. A harmadik ok és egyben az egyik fő moz­gatóerő a magyar kapitalis­ta, feudális ellenforradalom volt. Az események negye­dik oka a nemzetközi im­perializmus tevékenységé­ben keresendő”. Ma sem ítélhetjük meg másként 1956 történéseit és a hozzájuk ve­zető folyamatokat. Mara­dandó érvénnyel tárta fel ezeket az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság 1956. de­cember 5-i határozata és az 1957 júniusi országos párt­értekezlet állásfoglalása. Pártunk szövetségi politi­kájának legfőbb vonásai ezekben a hetekben, hóna­pokban, években formá­lódtak. Természetesen ez — mivel szinte egyetlen nap sem telt el belső és külső politikai, ideológiai támadá­sok nélkül — a későbbi esz­tendőkben teljesedhetett ki. Elegendő, ha a következő alapelvekre gondolunk: Reális válaszokat kell ke­resni a társadalmi kérdé­sekre. A valóságot olyannak lássuk, amilyen, s nem szebbnek. Nem vágyainkból, hanem a tényekből kiindul­va elemezzük a valóságos helyzetet, s munkáljuk ki az adott szituációnak, a kor kö­vetelményeinek megfelelő, legcélszerűbb megoldáso­kat. Ha késlekedünk, ha a szükséges korrekciók elma­radnak, az társadalmi-poli­tikai feszültségeket okozhat. Pártunk politikáját azóta is egyaránt jellemzi a realitá­sokat figyelembe vevő elvi szilárdság és rugalmas gya­korlat. Az MSZMP lehántotta a társadalomról és önmagáról a szocialista fejlődés torzu­lásait, az 1956-os esemé­nyekből komoly tanulságo­kat vont le; a párt nem pa­rancsolgatásra, utasításra rendeltetett, a hatalom szá­mára nem öncélú, hanem történelmi — hivatása, na­ponta megújuló felelőssége a nép érdekeinek, önzetlen becsületes szolgálata, a tár­sadalom jobbító formálása. A párt az embereket a po­litika alkotó formálóinak, s nem csupán végrehajtóinak tekinti. Az ellenforradalom nagy kárt okozott népköztársasá­gunk nemzetközi pozíciójá­nak. Rágalmak özöne zúdult a munkás-paraszt kormány­ra. Az ENSZ —, amely ak­kor még az USA erős befo­lyása alatt állt — az úgyne­vezett „magyar ügyet” meg­próbálta esztendőkön át na­pirenden tartani. Tavaly az amerikai NBC News tévé- társaságnak adott interjújá­ban mondta Kádár János: „.. .nekem egyik ambícióm az volt, hogy Magyarország kerüljön le az újságok első oldaláról”. S ez sikerült — mérhetetlen nehézségek le­küzdése árán. Okos politi­kai türelemmel, a gazdasági és a társadalmi élet norma­lizálódásával, emberi mér­tékkel rövid idő alatt meg­valósult a politikai konszo­lidáció. Ezekben az években teremtődött meg az alapja annak, hogy a későbbiekben újkori történelmünkben példa nélkül álló fellendü­lés, társadalmi megbékélés, szocialista nemzeti egység alakulhasson ki, s hazánk elfoglalja az őt megillető he­lyét a nemzetek közösségé­ben. Ezekre az évekre is gondolva, elévülhetetlen ta­pasztalatként összegezte Ká­dár János a Novoje Vremja című szovjet lap számára adott interjúban: „.. .ha van világos cél, megfelelő vezetés, és minden alkotóerő összefog, akkor a maga urá­vá! lett nép képes történel­mi feladatainak megoldásá­ra”. Azok a nemzedékek —, amelyek nem élték át azo­kat az időket — nehezen tudják elképzelni, hogy mennyire bonyolult volt ak­kor a helyzet. S mennyire fontos volt azoknak az em­bereknek a marxista elkö­telezettsége, személyes bá­torsága, akik élére álltak a forradalmi erőknek, a meg­újhodásnak. A mai és a kö­vetkező nemzedékek törté­nelmi tisztánlátását is erő­síti e könyv. Mindenki szá­mára nélkülözhetetlen ol­vasmány Kádár János köte­te a magyar történelem e sorsdöntő, tragédiákkal ter­hes korszakának alapos meg'smeréséhez. Mary György az MSZMP KB munkatársa Milyen apr6 a világ! Négyemeleteshez szokott szívem egy fokkal heveseb­ben kalapált, mire felértünk a 23. emeletre. Kicsit korán érkeztünk, nincs még nyolc óra. A Nap, — vörös golyó —, mintha nem is akarna ma lenyugodni, minden fényes, világos. Csillagokat még nem nézhetünk, de azért felké- redzkedünk a tetőre, a város panorámájában gyönyörköd­ni. Gyönyörködni, mert tény­leg csodálatos, bár ezt nem könnyen hiszi el az ember ezt tudom. Amikor 30 fokban vánszorgunk a poros, szürke utcákon, árnyék után sóvár- gunk, zsúfolt buszon izza­dunk, vagy csak rohanunk dolgunk után, minden jelző inkább eszünkbe jut. csak az nem, hogy gyönyörű. De innen, föntről minden más. eltűnnek az „aprósá­gok”, mert az egész nagyon aprónak látszik, végighúzha­tom ujjamat a határán. A régi diafilm babavárosa ez. A hosszú utcák gyufaszál méretűek, sokáig kell keres­gélnem egy-egy épületeimig rátalálok. Es mindenütt mennyi fa! Lassan megerősödnek a fé­nyek — a közlekedési lám­pák egyszerre villogó sárga fényei, a nagy OTP reklám zöldje, a kocsisorok gyöngy­szemei —, besötétedik. A lel­kes, fiatal amatőr csillagá­szok beállítják nekünk a távcsövet és a jól megszokott Hold helyett egy másikat nézhetünk. Kráterek, fodro­zódó felszín — mint. mikor tóba követ dobsz. Felnőtt, gyerek egyaránt fellelkesül, minél többször szeretne táv­csőközeibe jutni. Már látszik a Szaturnusz, közli az egyik kis „csillagász” felsőtagoza­tos diák, és egy apró fényes csillagra mutat. Üjabb beál­lítás. és a távcsőben valóban ott a Szaturnusz, gyűrűjével együtt jól látható. Apró fe­hér kagylóra, pici ékszerre emlékeztet, A jobb szeműek egy apró holdját is felfede­zik. Valamiféle megillető- döttség lesz úrrá az emberen, és ez az érzés egészen hazá­ig kíséri. Hasonló élmény vár min­denkit, aki ellátogat a TIT Bemutató Csillagvizsgálójá­ba, amely minden hétfőn, szerdán és pénteken 20—22 óra között várja az érdek­lődőket a szolnoki vasútál­lomásnál lévő toronyház 23. emeletén. Gőz G. Amikor belépek a Hazafi­as Népfront Városi Bizottsá­ga volt székházába, a Szol­nok kulturális életében va­laha jobb napokat látott Ko- marov-terem hűs falai közé. nem is veszem észre a fala­kon sebeket hagyó költözkö­dés árulkodó nyomait, mert a nyitott ajtón át kiáramló, ütemes muzsika megállít. Odabenn a Nagyalföldi Kő­olaj és Földgáztermelő Vál­lalat Olajbányász fúvószene­kara játszik teljes odaadás­sal egy indulót, s nekem bi­zony egy hirtelen tovasuha­nó emlékképben megelevene­dik a gyermekkorom. A má­jus elsejék, amikor a lég­gömb- és zászlóerdő alján ott rohangásztunk az alkalmian cifraruhás „tamburmaior" és társai, a „banda” körül, miközben ők lelkesen fújták a marsot, vagy a néphadse­reg-napi reggelek, amikor az álommal együtt szállt el a korai, zenés ébresztő miatt érzett, dühöm, hogy fokozato­„Régi életünk úgy süllyed el az időben, mint a léket kapott hajó a tengeren!... De hogy ne tűnjön el nyom­talanul és a jövőnket for­máló tanulságok nélkül, er­ről a néprajztudomány tud a legapróbb részletekbe ha­tóan gondoskodni. Ebben a munkában én is segítek mindhalálig." Csete Balázs szép vallomását Néprajzi munkásságom naplója című füzetéből idéztük. Csete Balázs az idén len­ne kilencvennégy éves. A nagyszerű pedagógus és néprajzkutató 1958-ban ha­gyott itt bennünket mind­örökre. Jövőre lesz ponto­san harminc éve, hogy már csak igen nagy értékű ha­gyatéka „él” tovább, s em­lékeztet rá. A „csak” ter­mészetesen nem a munkás­sága minősítése. A jászkisé- ri születésű Csete Balázs élete az alkotó ember pél­dája is lehetne. Festőmű­vésznek készült, szülei nem kis áldozatok vállalásával segítették iskoláztatását. A sors az I. világhá­ború, a fogság azonban közbeszólt. Szerepelt ugyan kiállításokon, s munkái te­hetségről tanúskodtak, de a nehéz indulás, a közepes színvonalú iskoláztatás miatt nem tudta leküzdeni eredendő hátrányait. Több településen is tanított, nagy­szerű rajztanár volt. Peda­gógiai munkásságából iro­dalmi alkotásai, novellái adnak ízelítőt. Munkája mellett néprajzzal foglalko­zott, kezdetben ceruzával, tollal örökítette meg a nép­művészet legszebb darab­jait, majd később gyűjtő- utakra indult a Dél-Dunán­Különös filmet mutat be ma este a televízió. A Ge­org Büchner drámája nyo­mán készült alkotás köz­ponti hőse Woyzeck, az együgyű katona, a végsőkig meghajszolt, kísérleti alany­ként használt szerencsétlen ember, aki féltékenységből megöli kedvesét. Tette ön- gyilkosságba kergeti. A filmváltozat producere és rendezője az egyik leg­nevesebb nyugatnémet film­rendező, Werner Herzog, aki 1978-ban készítette a Woyzecket. A férfi főszerepet Klaus Kinski játssza, akit a ma­gyar közönség nem nagyon ismer. Eva Mattes, a film női főszereplője ezért a sze­repért Cannes-ban elnyerte a legjobb női alakítás dí­ját. san átvegye a terepet egy másik érzés, a zárt ablakon is kellemesen fülbemászó fúvósmuzsika keltette öröm. — A megalakulásunk óta. tizenhét éve mi is ott. vol­tunk szinte minden május el­sején — mondja a zenekar nemrégiben kinevezett, új vezetője. Varga Gábor, mi­után próbaszünetet rendelt el. és letette a keskeny kot­tatartó állványra a karmes­teri pálcát. — Bár mostaná­ban kevesebbet szerepeltünk a városban, mert gondokkal küszködött a zenekar. Meg­vált az együttestől Kiss Jó­zsef, aki nagyon hosszú ide­ig egyengette az utunkat, a nyugdíjas tagjaink közül már jónéhányan nem lehet­nek velünk, utánpótlás pedig sajnos nemigen van. Végignézek a sorokon, és az első benyomásom tényleg az, hogy a fiatalok között valóban nem lehet mar túl­ságosan népszerű a hangsze­res zenének ez a formája. túltól Kalotaszegig, a Bala- ton-melléktől a Palócföldig. Élete utolsó évtizedét szü­lőfalujában, Jászkiséren töl­tötte. A népművészet mel­lett ekkor fordult az érdek­lődése a gyerekek élete, a gyermekjátékok felé. A jászkiséri gyermek élete a születéstől a házasságig cí­mű, 1952-ben készült mun­káját kiemelkedő díjjal' ju­talmazták az országos nép­rajzi pályázaton. Kaposvári Gyula biztatására illetve irányításával népi gyermek- játékokat, mondókákat gyűjtött, amelyek a Damja­nich Múzeum tárgyi anya­gának értékes részét alkot­ják, de számos munkáját őrzi a Néprajzi Múzeum is. Ennek ellenére a Magyar Néprajzi Lexikonból mégis kimaradt a neve. Méltó­képpen ápolják emlékét vi­szont a jászkisériek, elsősor­ban a nevét viselő hely­beli honismereti szakkör, és a Damjanich Múzeum is, amelynek munkatársai jövő­re — Csete Balázs halálá­nak évfordulóján — többfé­le rendezvénnyel is tiszte­legnek emléke előtt. A tervek szerint megje­lentetik Csete Balázs eddig még kiadatlan írásait Gu­lyás Éva összeállításában. Ugyancsak tervezik, hogy Csete Balázs emlékplaket­tet készítettnek, amelyet azok nyerhetik el, akik a legsikeresebben szerepeltek a .gyűjtő pályázaton. A mú­zeum a Népfront megyei bi­zottságával és a megyei út­törő-elnökséggel közösen ugyanis három fordulós pá­lyázatot hirdetett két évvel ezelőtt gyermekjátékok gyűjtésére. A felhívás igen nagy ér­A főszereplő Klaus Kinski A Woyzecket televíziónk ma este, 21 órai kezdettel sugározza a 2-es program­ban. Aztán rögtön eszembe jut, hogy milyen sokan szeretné­nek a gyerekek közül a Ko­dály iskolában működő úttö­rő fúvószenekarban dolgoz­ni — ami ráadásul a bányász együttes hivatalos utánpótlá­sa —, aztán meglátok a fu­volások között egy egészen fi­atal lányt, végül az is szem­betűnik, hogy • a férfiak kö­zül jónéhányan még csak a húszas vagy harmincas évei­ket tapossák. — Most harmincöt tagú a zenekar — veszi át a szót Nagy Ferenc, az együttes gazdasági felelőse, s már ve­szi is elő tömött, minden fon­tos dokumentumot őrző tás­kájából a bizonyítékokat. — Hárman vannak lányok, he­ten már nyugdíjasok, tizen- ketten dolgoznak még aktí­van. A többiek a Killián ze­nekarnak is tagjai. De ne­hogy azt higgye, hogy ez a kapcsolat egyoldalú: a fia­talok közül jónéhányan in­nen vonultak be. direkt a ka­tonazenekarba. A nehézségek ellenére is sok szép sikert tudhatnak maguk mögött az Olajbá­nyász fúvósai. Háromszor nyerték el az aranvdiplo- mát — most indulunk majd deklődést váltott ki. Az el­ső fordulóban, 1985-ben, mintegy 450, természetes anyagokból készült .gyerek­játékot készítettek, illetve küldtek el a múzeumnak a megyéből. A nem minden­napi tárgyakból még. abban az évben nagysikerű kiállí­tás is nyílt. Tavaly énekes népi gyer- mékjátékok gyűjtésére hir­dettek pályázatot. Az előző évinél kevesebb, de igen ér­tékes anyagot küldtek a múzeumba elsősorban a me­gye honismereti szakkörei és napközis csoportok. Az idei pályázat témá­ja a „sportszerű szabad­ban végezhető, népi játékok összegyűjtése”, mint például a métázás, bigézés, hídjáté­kok, gombozás, golyózás, labdajátékok. A pályázato­kat október 10-ig várja a múzeum, s az eredményhir­detésre a múzeumi, műem­léki és honismereti hónap keretében kerül sor. Az idei, a harmadik for­dulóval lezárul a pályázat. Azokat, akik a legeredmé­nyesebben vettek részt a gyűjtésben, jövőre meghív­ják a megyei családi nép- művészeti táborba, amely­nek létrehozását a pályáza­tot hirdetett három szerar támogatja. A táborozók azon túl, hogy behatóan megismerkedhetnek a / me­gye népművészeti hagyomá­nyaival, gyermekjátéko­kat is készítenek. Olyan já­tékokat, amelyekkel nagy­anyáink, nagyapáink játsza­doztak annak idején. Nem süllyed hát el régi életünk az időben, mint a léket ka­pott hajó a tengeren... T. G. Magyar filmek külföldön Számos magyar alkotás képviseli a nyáron a hazai filmművészetet a különböző nemzetközi fesztiválokon. A Brüsszelben megrende­zett Aranykor elnevezésű fesztiválra Gazdag Gyula Hol volt, hol nem volt cí­mű filmjét hívták meg. A július 15-ig taró szemlének a belga főváros filmintézete ad otthont. A Los Angeles-i, július 7-e és 12-e közötti animációs filmfesztiválra Ternovszky Béla Macskafo­gó című alkotását hívták meg. Ezen kívül a Hunga- rofilm további 13 filmet — köztük Dargay Attila Szaf- fi, Varga Csaba Auguszta dagaszt, Rófusz Ferenc Gra­vitáció című animációs al­kotását küldte ki. a versenyben negyedszer, mondja Varga Gábor —. a fenntartó szervek működési területén — gyakorlatilag az egész Tiszántúlon — szere­peltek már, elsősorban válla­lati rendezvényeken, hang­versenyeken. Az egyik — és talán leg­főbb — kedvenc azonban mégiscsak a térzene. Ezért is. no meg hogy a városban és a megyében el ne felejtsék, milyen is az igazi tambur- major vezette „bandazene”, határozták el, hogy újra be­lopják életünkbe, vagyis ahol igény van rá, játszanak a maguk és mások kedvére. Vasárnap délelőtt tíz órá­tól — mint kiderült, nem először —. valóban különle­ges körülmények között él­vezhetik a pihenést, lubic­kolhatnak a tiszaligeti strand vendégei. A mutatós egyen­ruhába öltözött fúvósok a medence széléről adnak hangversenyt, játszanak ke- ringőt, polkát és indulókat. Valamivel később — július 26-án, délelőtt tizenegy óra­kor — Cserkeszőlőn folytat­ják. amit mindnyájunk örö­mére elkezdtek. — b. 1. j. — TÉRZENE AJÁNDÉKBA A tamburmajor és társai Ma este a tévében: Woyzeck

Next

/
Oldalképek
Tartalom