Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
; 1987. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnoki Tejipari Vállalat kisújszállási sajtiizeinében naponta 65 ezer liter tejet dolgoznak fel. Az üzemben főleg trapista sajtot (naponta 550—600 kilogrammot), és igénytől függően hóvirág, túra sajtot, valamint juhtúrót készítenek Fotó: D. G. A környezetvédelemről másképpen — avagy haíigattassék meg a másik 16! Is Kifejezetten népszerű témát tárgyalt legutóbbi ülésén az Országgyűlés. A környezetvédelem beszámolójához szép számban szóltak hozzá a képviselők, szemmel ■láthatóan valamennyien otthonosan mozogtak e téma megítélésében. Érveltek is meggyőzően egy egészséges, szennyezésmentes világ mellett, egyszóval a szónoki képességeit kibontakoztathatta mindenki: megdöbbentő képekben, szinte sokkoló ösz- szevetésekben. szellemes párhuzamokban nem volt hiány és az embernek az a benyomása támadt, hogy a természet ellen ördögi összeesküvést szőnek a ... kik is? Hát, azok. akik mérgező füstöt bocsátanak a levegőbe, halpusztító vegyületekkel árasztják*el a folyókat és a Föld sorsát örökre megpecsételik vegyszereikkel. Úgy látszott, hogy két részre szakadt a világ: „rossz emberekre”. akik mérgeznek és „jó emberekre”, akik védekeznek, harcolnak a savas esők, a szmogok, az erdők satnyulása ellen. Valóban ilyen egyszerű lenne a képlet? Felelőtlenség, kényelemszeretet, netán sanda gazdasági érdek húzódik meg a gyárkérnényekből felszálló füstfelhők mögött? Szalay László, a Tiszamen- ti Vegyiművek vezérigazgatója a fenti sematikus kategorizálás szerint a szennyezők táborába tártozik. Amikor arról kérdem, mit tettek az utóbbi időben a környezetvédelemért, egy papírlapot tesz elém olyan fásultan, mint aki már kifogyott a szóbeli érvekből. „A TVM környezetvédelmi költségvetései. 1976. január 1-től 1986. december 31-ig a TVM összes beruházási összege 1 milliárd 546 millió forint volt. Ebből az összegből a pótlólagos környezetvédelmi beruházásokra a következőket költöttük Szennyvíztisztítás 89.2 millió forint, levegőtisztaságvédelem 79 millió forint, hulladékelhelyezés és hulladékcsökkentés 118,9 millió forint, összesen 287,1 millió forint. Környezetvédelmi célt szolgált a fenntartási pénzből kifizetett 20 millió forintos katalizátor beszerzése is. Az 1980-ban létesült foszforsav és nátriumtripolifosz- fát üzem építése során a környezetvédelmi berendezések 40 millió forintot tettek ki. A fentieket egyesítve azt kapjuk. hogy az összes környezetvédelmi beruházás 347,1 millió forint, ami a teljes beruházási összeg 22.45 százaléka. A TVM környezetvédelmi berendezéseinek üzemeltetése évente kb. 40 millió forintot igényel.” — Most döntse el. hogy ez sok vagy kevés? — Ha azt nézem, hoav elviselhetetlenné teszik a környezetünket. javíthatatlanná a Tisza vizét, élvezhetetlenné a levegőt, úgy kevés. — Jó. akkor nézzen ki az ablakon. Annyi zöldet lát a gyár területén, a lakótelepünkön, amennyit a városban — arányaiban — semmiképp. És a fák, növények nem haldokolnak! A hulladéklerakó közelében fúrt kútból vizet iszunk, mi is fürdőnk a Tiszában, és amint látja, ugyanazt a levegőt szívjuk, mint bárki más Szolnokon. Miért gondolja hát akárki, hogy mi nem akarunk tiszta, szeny- nyezésmentes környezetet? Csak szeretnénk az ökológiát az ökonómiával összekapcsolni. Az talán nem baj, ha a környezetvédelemben is a hatékonyságot keressük? — Igen. igen, csakhogy a környezetvédelem előtt el kellett jutni a szennyezettségig. — Egy dolgot szögezzünk le: az ember mindent a természettől kap, végül önmagát is a természetnek adja v.issza. így van ez amióta viliág a világ. Ha a növekvő szükségleteink miatt megraboljuk a természetet, annak ára van. Milyen romantikus vadvízország volt a Tisza a szabályozás előtt. A kanyarokat átvágták és ez egy durva beavatkozásnak számított a természet rendiébe, mégis ki merné azt állítani, hogy fölösleges — főleg meg. hogy káros volt? A baj az. hogy nem tudjuk mindig, mi a teendő. Itt van egy levél, amelyben az áll. hogy Svájcban megpróbálták a mosószer foszfortartalmát kiváltani egy NTA nevű alternatív vegyi anyaggal. Erről meg kiderült, hogy mobilizálja a folyók medrében lévő nehéz fémsókat. Akkor már inkább a kevesebb foszfora környezetbarát mosószerekben. — Az ön indulatát alapvetően mi táplálja? — A közvélemény egyoldalú tájékoztatását nem tartom korrektnek. Azt elmondjuk, hogy az erőművek kéményei a lakossági tüzeléssel egyetemben a levegő kéndioxid tartalmának 87 százalékát adják, de arról már nem hallani, hogy ha megszüntetnénk az erőműveket, az elektromos áram kilowattja 60 fillérrel lenne drágább. Azon sem meditálunk nyilvánosan, hogy a kommunális szennyvizek tisztításáért — ami pedig fontos ütközet lenne a környezetvédelemért vívott harcban — esetleg a lakásépítés prioritását kellene feláldozni, netán a csatornázásnak meg kellene előzni az óvodák, iskolák építését. A fenti alternatívák mérlegelésekor a társadalom közhangulata mindjárt megosz- lana a környezetvédelem körül. — Megmondom őszintén a beszélgetés során egyre sötétebben látom a környezetvédelem helyzetét. — Pedig erre nincs ok, no, és hát erről is kevés szó esik manapság Azok. akik elviselhetetlenül agyon szenynyezték a Rajnát, a Majnát, most leckét adnak nekünk környezetvédelemből. Akik kiirtották az olimpiai ligeteket, a braziloknak tesznek szemrehányást, mert nem óvják az Amazonas menti őserdőket. Egyszóval szívesen mutogatunk egymásra, pedig mindenkinek a saját háza előtt kellene söpörni. Nekünk például semmi okunk nincs a szégyenkezésre, folyóink semmivel sem szeny- nyezettebbek, mint a környező országokéi. A Tisza például tisztábban lép ki az országhatárnál, mint ahogy hozzánk érkezett. Rendbe tettük a Balatont és hamarosan ivóvíz tisztaságú lesz az Alcsi-szigeti Holt-Tisza ág. Azért ezzel is illene eldicsekedni. miközben a közvéleményt tüzeljük a vegyipar ellen. . . — Milyen stratégiát kellene hát kidolgozni a való világunk megóvására, melyben frontra lépnének a környezetvédők és a mai szennyezők is? — Olyan programot állítsunk össze, amelyben a legkisebb ráfordítással érünk el nagy javulást. Mi itt agyárban már leszorítottuk egy lehetséges szintig a szennyezést, nálunk minden százaléknyi előrelépés súlyos milliókba kerül. Hány. de hány olyan színtere van azonban életünknek, ahol elemi gondokon sem tudunk úrrá lenni. Például nincs megoldva az országban a gumiabroncsok megnyugtató elhelyezése. A ■ kommunális hulladékok, építési maradványok is halmozódnak a vakvilágban. És valamennyi elhasznált akkumulátor, minden liternyi fáradt olaj a gyűjtőhelyre kerül? Ne mondja ezt nekem senki. Egyszóval ilyen programokra kellene egyesíteni anyagi erőinket és nemcsak büntetni, büntetni azokat, akik még fizetni képesek. Miránk most róttak ki egy 14 milliós bírságot a hulladék elhelyezése miatt. Ha a hatóság tartaná magát saját előírásához, nem ennyit kellene fizetni, hanem fél- milliárdot. Ekkor viszont lehetetlenülnénk. csődbe jutna a gyár. kész. Igyhát jön egy kompromisszumos 14 milliós bírság. Hát nem tudom. .. Szalay László ezzel a „programbeszédével'’’ aligha aratott volna nagy tapsot az Országgyűlésen. Ott akkor arról kellett beszélni, milyen nagy az a veszély amelv létünket. vizünket, földünket, levegőnket fenyegeti. Az igazsághoz viszont úgy jutunk közelebb, ha meghallgatjuk azokat is. akik súlyos milliókkal „bűnhődnek” azért, mert a társadalmi munkamegosztásból olyan feladat jutott rájuk, melynek mellékterméke nehezen illeszkedik a természet harmóniájába. Palágyi Béla Szakszervezetek az intézetekben Addig hajlítsd a fát... OKISZ elnökségi ülés Szövetkezeti fejlesztések Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott amelyen a műszaki fejlesztés helyzetét, és a szövetkezetek ezzel összefüggő •• feladatait vitatta meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Berecz Frigyes a Minisztertanács elnökhelyettese is. A testület megállapította, hogy a több mint 2000 ipari szövetkezet műszaki eredményei igen eltérőek. Egyes szövetkezetek máris kiemelkedő szerepet töltenek be az ipar fejlesztésében, például a számítógéppel segített tervezés elterjesztésében, a mikroelektronika bevezetésében és alkalmazásában, a számító- gépgyártás fejlesztésében. Az ipari szövetkezetek az idén 800, jövőre 2000 számítógépet gyártanak. Az OKISZ pályázatot hirdetett kutatási-fejlesztési kölcsönök elnyerésére, aminek eredményeként az idén már több ipari szövetkezet korszerűsítette termékszerkezetét, új gépeket állított üzembe, korszerű technológiát vezetett be. Ugyanakkor gondot jelent, hogy egyes szövetkezetek — főleg a kis szervezetek — műszaki fejlesztése elmarad a kívánalmaktól. Éppen ezért az egyik legfontosabb teendő, hogy a hagyományos ipari szövetkezetek a kisszervezeteket fokozottan vonják be a kutatási és fejlesztési munkákba. Az OKISZ ebben elsősorban közvetítő szerepet vállal, vagyis azt, hogy a ha- hományos ipari szövetkezetek igényeit és a kisvállalkozások lehetőségeit összehangolja. Az Ipari Minisztériummal közösen mór az idén létrehozta az Innovációs Fővállalkozási Irodát, amely műszaki fejlesztési és szolgátató feladatokat lát el díjazás ellenében, elsősorban ipari szövetkezetek számára. Étellel és Itallal a szakszerfezetek hagyományai közé tartozik a munkásfiatalokkal való foglalkozás. Nem a véletlen műve tehát, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén napirendre tűzte a szakmunkástanulók között végzett szakszervezeti munkát. Tájékoztató jellegű volt a napirend, mégis vitát váltott ki, — pedig látszólag minden rendben van ezen a területen. A szakmunkástanulók ugyanis — elenyésző kivételtől eltekintve — tagjai a szakszervezetnek, rendszeresen fizetik a tagdíjukat. Az SZMT jóvoltából meg van oldva a tanulók közül választott tisztségviselők továbbképzése. Az alapszervezetek a KISZ- szervezetekkel együttműködve megannyi érdekes kulturális és sportprogramot szerveznek a tanulók szabadidejének értelmes eltöltésére. Ezek után jogos a kérdés: mi kellene még? Mi várható ezektől a lényegében kamaszokat tömörítő alapszervezetektől? Nos, sok minden elvárható még. Ügy tűnik, mintha az intézeti, illetve az üzemi szakszervezeti bizottságok megelégednének a szervezeti munkában elért sikereikkel, pedig azok csak a tartalmi munka alapját képezik. Jól tudom magam is, hogy van kivétel is,-például a szolnoki MÁV Járműjavítóban, — de a kivétel ez esetben is csak erősíti a szabályt. Ennek tudható be, hogy a százszázalékos szervezettséggel büszkélkedhető alapszervezetekben is kevés a vita, a javaslat, a kezdeményezés. Pedig sok minden foglalkoztatja a fiatalokat. Az például, hogy esetenként — a szakmai képzéstől távol álló munkát végeztetnek velük. jónéhányan évtizedeken át nem vesznek részt semmilyen továbbképzésben. Ideje lenne felszámolni azt a nézetet a szakmunkástanulók között, hogy csak a szakma alapos elsajátítása a fontos számukra, hogy amellett a matematikában vagy az irodalomban elemi jártasságra tegyenek szert, az már teljesen lényegtelen. Pedig manapság bizonyos fokú általános műveltség nélkül senkiből nem lehet jó szakember. Az általános ismeretek minél jobb elsajátítására való ösztönzés mellett politikai ismeretekkel, erkölcsi értékkel is jobban gazdagítani kellene a tanulókat. Feltehető a kérdés: hogyan vesz majd részt a közéletben, mennyire védi a közösség érdekeit az a fiatal, aki munkásmozgalmi éveinek kezdetén azt tapasztalja: csak a formális, a szervezési feladatok a fontosak. Sokszor elhangzott az is, hogy az ipar és az építőipar nagymérvű és gyors fejlődése következtében felhígult a munkásosztály. Olyan értékek mentek helyenként veszendőbe, mint a becsülettel, szakmai hozzáértéssel végzett munka, a kiváló minőség, az adott szó, a határidők betartása. Ha máshonnan nem, hát a szolgáltatóiparból mindenki tud erre példát említeni. Hol kellene kezdeni ennek a folyamatnak a megváltoztatását, ha nem az alkotásra, a szépre és nemesre leginkább fogékony tanulóknál ? Régi közmondás szerint is: addig hajlítsd a fát, míg fdatal. Minderre az egyik leghatásosabb módszer a felnőttek példamutatása és segítsége. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknak felelősséget kell érezniük ezért, és törődniük kell a szakmunkástanulókkal. És nemcsak úgy, hogy megismertetik őket a munkásmozgalom gazdag hagyományaival, hanem úgy is, hogy gyakortaMagyar vállalatek New Yorkban A Hungexpo szervezésében 7 magyar vállalat mutatja be expx>rtkínálatát a július 12-én nyíló New York-i Élelmiszer és Ital Kiállításon. Olyan termékekkel jelentkeznek. amelyek megfelelnek az amerikai élelmiszerpiac szigorú szabványainak és állják a rendkívül kemény konkurenciaharcot is. A szakközönség számára rendezett bemutatón a Terimpex dobozolt és fóliássonkát, szalámit, kolbászt kínál eladásra. Négy vállalat — a Pan- nonvin, az Egervin, a Moni mp>ex és a Generaiimpvex — mutatja be a legújabb magyar borokat és pezsgőket. Az értelmes életre való felkészülésért is sokat tehetnének a tanintézeti szak- szervezeti alapszervézeteja Többek között azért, hogy a végzősök legalább közepes szintű általános ismeretekkel rendelkezzenek. Közismert,, hogy a szakmunkástanulók zöme elégséges, vagy legfeljebb közepes átlaggal búcsúzott az általános iskolától. Jórészük olvasási-számolási problémákkal is küzd. Megváltoztathatatlan tény ez? Korántsem. Számtalan példát lehetne sorolni arra, hogy volt szakmunkástanulók diplomát szereztek. Nem arról van szó, hogy mindén szakmunkástanuló felsőbb fokú ismeretekre tegyen szert, de az sem sokáig tartható helyzet — épp>en a technika rohamos fejlődése következtében —, hogy a szakma megszerzése után ti segítséget nyújtanak számukra Ennek egyik legjobb módja az, hogy szorgalmazzák: az üzemek segítsék a tanműhelyek korszerűsítését. Nagy szükség volna erre, hiszen némelyik műhelyben özönvíz előtti masinákon tanulnak azok a fiatalok, akik korszerű gépekre kerülnek majd. a vállalati ifjftsági tanácsok is sokat tehetnek azért, hogy a szakmunkás- tanulók jobban megismerjék a munkáséletet, többet forduljanak meg a munkások között. Utóvégre közhelyszámba megy, mégis igaz: a jövő munkásosztályáról van szó. 6. B. Az idén tízmillió forint értékben gyártanak kisbútorokat a Mezőtúri Bútoripari Szövetkezetben. A tetszetős kivitelű termékek közül — melyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés — a legújabb a felvételünkön is látható komód Fotó: D. G.