Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
1987. JÚLIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Alkotóház Párját ritkító centrum Tiszavárkonyban g ||0pniÜV0SZetnek A jurtában már csak kenyérre vár a kemence. (Fotó: T. Z.) megyei titkárától, az alkotóJLassan a befejezéséhez közeledik a tiszavánko- ■nyi népművészeti alkotóház építkezésének első szakasza. A nagyrészt társadalmi munkában létesülő komplexum főépületében már a belső munkálatok folynak; többek között elkészült az aljzatbeton, emellett a szakemberek a villanyszerelési és egyéb szakipari munkákon dolgoznak. A Makovecz- csoport tervezésében épülő, mutatós, náddal fedett házban helyet kapott egy tágas társalgó, ahol búbos kemence mellett melegedhetnek az alko tótelep leendő művészei, ezenkívül konyha és a vizesblokk, valamiint a hálóhelyiségek állanak rendelkezésre. Az 5700 négyzetméteres telken a lakóépületen kívül áll már egy garázsokat, raktárt és gépműhelyt magában foglaló épület, valamint egy jurta, amelyben már működik is a kemence. A nyár folyamán még elkészül a tervezett szabadtéri fedett ebédlő is, amelyet szántén kiegészít egy kemence. Mint Hegedűs Józseftől, a Népművészeti Egyesület ház szervezőjétől, mindenesétől megtudtuk, jövőre folytatódik a nagyszabású építkezés. A tervek szerint elkészülne egy szauna rendszerű fürdő, ezt követően pedig kovácsműhely, illetve szövőműhely épülne. A tiszavárkonyi alkotóhá- zat — ha az építkezés jó ütemben halad — augusztus 22-én adják át a népművészet megszállottainak. — Ügy terveztük —mondja Hegedűs József, — hogy a nyitás előtt még szervezünk két tábort itt; az egyik e hónap 12-től 26-ig tart majd, s a megye fafaragó művészeit hívja egybe, a másik pedig július 19-től augusztus 29-ig két turnusban foglalkoztatja a középiskolás környezetvédőket, akik ugyan más óéiból érkátnek Tiszavárkanyba, de az előzetes egyeztetések alapján segédkeznek az alkotóház csinosításában is. — Az avatás napján egyébként mind a három kemencében kenyeret sütünk majd — mintegy jelképezve exzeL az új kenyér ünnepét is. Az alkotóházat a nyitás napjától kezdődően azok a fiatal művészek veszik birtokukba,, akik augusztus 20-án megkapják a Népművészet Ifjú Mestere kitüntető címet. Ez természetesen valamennyi szakágra vonatkozik. Munkánk addig még lesz bőven, de bízunk támogatóink további segítőkészségében, illetve a már eddig is mintegy 2 millió forint társadalmi munkát végző brigádok és egyének lelkes közreműködésében. Közismert, hogy néhány évvel ezelőtt a Népművészeti Egyesület Szolnok Megyei Szervezete szinte utolsóként alakult meg az országban. Am dicséretére legyen mondva, a tiszavárkonyi alkotóhoz létrehozásával mérföldeket lépett előre, s ha az álmok valóra válnak (márpedig miért ne válnának?) párját rdtkitó centruma lesz népművészetünknek. J. J. A főépületben külső munkálatok folynak. Tanévzáró értekezletek után Kedvező tapasztalatok az oktatási törvényről Miközben a gyerekek a gondtalan vakéra ózás közepette már szinte el is felejtették az iskolát, az igazgatók, s a köznevelés irányítói a napokban a hagyományos megyei értekezleteken elemezték az 1986—87-es tanévet, s megvitatták a jövő feladatait. A tanácskozással immár vúsz- szahozhatatlonul véget ért a tanév az elért . eredményeket, a meglévő 'hiányosságokat statisztikai adatokként őrzi meg az oktatástörténet. Milyen volt az eltelt tíz hónap? A számok, a statisztikai adatok azt tükrözik, ■hogy eredményes tanévet zártak az intézmények. Az óvodákban tovább csökkent 107,6-ról 102,2-re a kihasználtság, a gyermekcsoportok átlaglétszáma azonban valamivel meghaladja a huszonötöt. Tovább növekedett a szakképzett óvónők száma, mindössze 1,6 százalék a képesítés nélküli nevelők aránya. Az előző tanévhez képest ugyancsak javultak az általános iskolákban ds a személyi és tárgyi feltételek. Csaknem négyszázzal nőtt a diákok száma,, de 27,7 százalékra csökkent az egy tanulócsoportra jutó gyerekek aránya, s százhárommal több volt a napközis is mint egy évvel korábban. Hatvanöttel emelkedett az általános iskolai pedagógusok száma, s a 4,7-ről 4,4 százalékra csökkent a képesítés nélküliek aránya. Sajnos, nem javultak számottevően a középfokú oktatás személyi feltételei. Változatlanul nagy a kereslet az idegen nyelv szakosok iránt, s tanítanak képesítés nélküliek is. A középfokú iskolák taneszköz-ellátottsága alapvetően jó, a segédeszközök használata azonban több helyen is 'hagy még maga után kívánnivalókat. A tárgyi körülmények természetesen befolyásolják az iskolai nevelés-oktatás színvonalát, minőségét, bár számtalan példa akad arra is, hogy mostóha viszonyok közepette igazán nagyszerű eredményeket érnek el a nevelők. Az összesített megyed adatok szélsőséges eseteket is takarnak. Ettől függetlenül mégis a megyei átlagok reprezentálják leginkább szűkebb hazánk közoktatási helyzetét. Eszerint az elmúlt tanévben is gondokat okozott a hatévesek iskolakezdése annak ellenére, hogy javult az óvodákban a felkészítés. Emelkedett viszont, 96,9 százalékra, a továbbtanulásra jelentkező nyolcadikosok aránya, s ezen beliül különösen örvendetes, hogy 35,9-ről 37,2 százalékra nőtt az elsődlegesen gimnáziumba pályázók száma. Az előző éveik sikereihez képest némileg csökkent azonban a felsőoktatási intézményekbe történő felvételi vizsga eredményessége, noha a Szolnok megyei adatok még így is jóval meghaladják az országos átlagot. A számok, a statisztikai adatok egyértelműen azt igazolják, hogy a megye nevelőinek nincs szégyenkezni valója az országos összesítésben. A tanévzáró értekezleteken elhangzott hiányosságok elemzése sokkal inkább feladatként jelent meg mintsem elmarasztalásképpen. Hiszen jól tudjuk, hogy az 1986—87-es oktatási év számos újdonságot hozott a közoktatásban, s bizony ezúttal sem volt könnyű a pedagógusok dolga. A közoktatás fejlesztési programjának végrehajtásában különösen nagy jelentősége volt a tanévnek, hiszen szeptember 1-jén hatályba lépett az 1985. évi I. törvény az oktatásról. Emellett folytatódott, s lassan már a befejezéshez közeleg az 1978-ban bevezetett tantervek korrekciója. A tanévet leginkább az új oktatási törvény premierjeként könyvelhetjük el, noha megvalósítását nem lehet számon kérni tíz hónap után, hiszen eleve több évre szóló programot foglal magában. Az első tapasztalatokról azonban már számot adhattak az iskolák, s a közoktatás irányítói. Eszerint, az új oktatási törvény kedvező visszhangra talált a pedagógusok körében. . Nem véletlenül hiszen a dokumentum, valamint a külön-" toöző miniszteri rendeletek jogi garanciát teremtettek az iskolák szakmai önállóságához, az intézmények szervezetében, működésében és vezetésében a demokrácia elemi követelményeinek érvényesítéséhez. Lehetőség nyílik tehát arra, hogy az iskolák a helyi szükségleteknek és feltételeknek illetve a tanulók fejlettségének és érdeklődésének megfelelően alakítsák ki a nevelés helyi rendszerét. Mindez új iskolapolitikai szemléletet kíván, amelynek megvalósítása lehetővé teszi, hogy az intézmény helyű vezetési rendszerében a pedagógusok, a tanulók, a szülőik, s a szűkebb társadalmi környezet igényei is tükröződhessenek. Igen időszerű és fontos lépés volt e tekintetben a tavaly ősszel megtartott megyei áktívaértekezlet, amelyen a pedagógusokon kívül részt vettek a politikai, állami szervek, munkahelyek képviselői is, s közös dolgukról a gyerekek, a fiatalok nevelésének kérdéseiről, a tennivalókról vitatkoztak. Az aktíva segített abban is, hogy idővel megalakulhassanak az iskolatanácsok, amelyek a társadalmi érdekeket érvényre juttató, az iskolai nevelő-oktató műnkét segítő testületek lesznek. Az önállóságra törekvést bizonyítja az is, hogy az elmúlt tanévben megnövekedett a tantestületekben, munkaközösségekben a kísérletező kedv, emelkedett az alternatív programot választó, illetve az egyedi tantervvel dolgozó pedagógusok száma. Az igazsághoz tartozik persze, hogy az alkotó munka iránti igényt az idén létesült megyed nevelési-oktatási tudományos alap is fokozta. A kedvező jelenségek mellett ugyanakkor némi bizonytalanság is tapasztalható az önállóság kérdésében. Az intézmény- vezetők, s a szaktanárok egy része még nem tud élni a megnövekedett szabadsággal, s olyan kérdésekben is felsőbb utasításra vár, amelyekben az új oktatási törvény értelmében már maga dönthetne Mindez aligha változik meg egyik napról a másikra, hiszen hosszú évtizedek alatt hozzászoktak a nevelők ahhoz, hogy egységesen szabályoztak valamennyi intézményt, szinte mindenben mások* döntöttek helyettük. Idő kell hozzá amíg túlteszik magukat a 'beidegződéseken, s bátran, a kockázatot is felelősséggel vállalva megvalósítják egyéni ötleteiket vagy mások bevált módszereit. Az elkövetkezendő év, évek tehát nem könnyű feladatokat tartogatnak a pedagógusok számára, hiszen az elmúlt tanév csak a kezdet volt az iskola megú j ulásában. Tál Gizella A Belvárosi Nagytemplomban Négy orgonahangverseny a nyáron Szlovákiai magyar festő grafikai tárlata Kopócs Tibor linómetszetei, rézkarcai A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint az Országos Filharmónia rendezésében az idén nyáron — a hagyományoknak megfelelően — isimét lesznek or- igonahangversenyék a szolnoki Belvárosi Nagytemplomban. A hangversenysorozat első napján, hétfőn este 8 órától a csehszlovákiai Jan Vladimir Miohalko ad koncertet Böhumil Kotmel heVáltozatos programmal 'készültek Kisújszálláson a nyarat is napközi otthoniban töltő gyerekek fogadására. Honismereti séta és vetélkedő segíti a kisdiákokat lakóhelyük jobb megismerésében, üzemlátogatás keretéiben ped.iig többek között a Nagykun Tsz-hez és a téggedűs közreműködésével. A nyitóhangversenyen kívül még háromszor csendül fel a Nagytemplom orgonája; július 20-án Virágh András Petz Pál tnambitaművésszel lép fel, augusztus 10-én Kis- tétényí Melinda a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórussal, végezetül pedig Kárpáti József Ardó Mária énekművésszel. Valamennyi előadás este 8 órakor kezdődik. lágy árba látogathatnak el. E mellett még filmvetítés, uszi-suli, játékos irodaimi- és sportvetélkedő, kézügyességet fejlesztő batikolás, gipszöntés ds szerepei a programban. Különösen érdekesnek ígérkezik az augusztus 14-én sorra kerülő „lovagi” torna. A megyei művelődési ház Tisztelet a szülőföldnek címmel állította ki Kopócs Tibor szlovákiai magyar festőművész grafikai gyűjteményét. A kiállítás kapcsán a művész néhány hétig a Tisza— Zagyva-parti kolónia lakója volt, módunkban állt pályájának eddigi állomásairól érdeklődni. Farsangolás (linó) Kopócs Tibor az eperjesi Safázik egyetem képzőművészeti fakultásán tanult, neves mesterei voltak. J. Ben- dik, E. Lehotsky és Gáli professzorok. — Néhány évig a Madách Könyvkiadó grafikai szerkesztője voltam, majd 1974- től tíz éven át a Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezőjeként dolgoztam. 1985-től vagyok önálló művész. — Kiállítási lehetőségei? — Tagja vagyok a Szlovák Képzőművészek Szövetségének. lehetőségem van munkáimat bemutatni csoportos és önálló kiállításokon. — A szolnoki kiállításán különösen a színes linómetszetei nyerték meg a közönség tetszését, a Csillaghullás, az őszi szonáta, az Alkotó csend, a Tavaszi zsongás. A népmesék világát érezzük ezeken a táblákon. — A Duna mellett, a Csallóközben, Nagykeszin születtem, mint minden alföldi táj. ez a vidék is gazdag volt népmesékben, hiedelmekben- Természetesnek vélem, hogy gyermekkorom világa megjelent a munkáimban. — Rézkarcai témákban, motivációkban • igen gazdagok, dúsak. — Ebben is a gyermekkor kísért. Apám kis udvarában egy szalmaszál sem heverhetett funkció nélkül a földön, minden szerszámnak., eszköznek meg volt a maga helye. Ügy vélem a művész dolga a rendszerezés, semmi sem lehet a képeimen, ami nem oda való. De ami szükséges, úgy tartom, legyen a helyén. — A Kecske-ballada játékos képsora után az Együvé- tartozás című. erős drámai töltésű munkáját láthatja a közönség. Ettől bizony kicsit kesernyés lesz az ember szá- jaíze . . . — Sajnos minden egymásra utaltságban, együvétarto- zásban benne van az elválás potenciális keserűsége. Az egy arc. két ember gondolatát akartam megfogalmazni. Vakáciá-akció Kisújszálláson Áldozat (litográfia) Talán valamelyest az öregedés problémája is kísért. Kopócs Tiborban mélyen gondolkodó, nagyszerű technikájú művészt ismertünk meg. Elvont gondolkodásának nyíltságát, érthetőségét, különösen bizonyítja az Adyt, Beethovent és Bartókot idéző lapjain. Dicséret illeti a megyei művelődési központot, a rendezőt. hogy újabb, határainkon túl alkotó művész munkásságának ismeretével lehettünk gazdagabbak. —ti—
