Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
6 Nemzetközi körkép 1987. JÚLIUS 25. Hosszú út Bonnig Római dilemma •• Otpárti vagy strandkormány? Erich Honecker szeptember 7-én Bonnba utazik— az NDK legmagasabb rangú politikusa a két ország megalakítása óta még soha nem találkozott az NSZK kancellárjával valamelyik német állam fővárosában. Honecker látogatása évek óta érik. de sokat váratott magára. Ennek az az egyik oka, hogy Bonn és Berlin viszonya a kelet-nyugati kapcsolatok alakulására rendkívül érzékeny. A NSZEP főtitkárát Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár még 1981-ben hívta meg az NSZK-ban teendő hivatalos munkalátogatásra, Schmidt az NDK-beli Werbellinsee mellett tárgyalt Honeckerrel (a Berlin státusával kapcsolatos eltérő álláspontok miatt a találkozóra nem kerülhetett sor az NDK fővárosában). Nem sokkal később azonban Sohmidtnek távoznia kellett, a választások nyomán jobboldali beállítottságú CDU/CSU—FDP kormánykoalíció alakult. A Kohl-kormány egyik első dolga azonban a Honecker- nek szóló meghívás megújítása volt. 1983. tavaszán már keringtek hírek a lipcsei vásáron arról, hogy Honecker rövidesen utazik — a két ország viszonya azonban hirtelen megromlott: Az ok: az NDK egyik határállomásán szívinfarktus következtében meghalt egy nyugatnémet állampolgár — az NSZK-ban azonban másképp értelmezték a szerencsétlen véletlent és a politikai hisztéria miatt Honecker lemondta útját. Honecker és Kohl 1984. februárjában találkozott egymással először — Moszkvában, Jurij Andropov temetése alkalmából. Ezután ismét szóba került a főtitkár útja — az NSZK-ban azonban olyan revansista kampány bontakozott ki, amely mind Berlinben, mind Moszkvában felháborodást keltett. Hiába jelezték Bonnból, hogy egyes CDU- és CSU-képviselők \ kijelentései nem tekinthetők a kormány hivatalos álláspontjának, Alfred Dregger CDU/CSU frakcióvezető sértő kijelentései szinte becsukták a kaput Honecker előtt. Hozzájárult a fagyossághoz az is, hogy a szovjet—amerikai eurorakéta-tárgyalások addigra holtpontra jutottak és az Egyesült Államok megkezdte rákétái és robotrepülőgépei nyugat-európai telepítését, egyebek között az NSZK-ban. Az akkori moszkvai álláspont szerint ez nem maradhatott hatástalan a kelet-nyugati kapcsolatok általános alakulására sem. Az 1984. ko- naőszére várt Honecker-ütat Berlinben lemondták. Kohl és Honecker 1985. márciusában ismét találkozott Moszkvában. Konsztan- tyin Csernyenko temetésén. Közös nyilatkozatukban a béke alapelemének nevezték a határok sérthetetlenségét, s ezzel szinte újraalapozták a viszonyt. Az NSZK—'NDK magasszintű kapcsolatokban a továbblépés csak 1986. februárjában következett: ekkor Horst Sindermann, az NDK Népi Kamarájának elnöke (a törvényhozás elnöke) Bonnba utazott — a két ország történetében ez volt addig a legmagasabb rangú NDK-politikus bonni útja. (A két ország kormányfője egyébként az NSZK területén is találkozott már egymással, 1970-ben, ám Stoph és Brandt sem az NSZK fővárosában tárgyalt, hanem Kasselben). Sindermann látogatásának mind az NDK-ban, mind az NSZK- ban kedvező volt a visszhangja — a tárgyalások azzal értek véget, hogy remény van a kapcsolatok további javítására. Ennek eller nére a nyugatnémet választások miatt tavaly ősszel ismét lekerült a napirendről a Honecker-út. A Sindermann-látogatás óta az NDK és az NSZK részéről már sok feltétel adott volt a Honecker-látogatás- hoz, s a kelet-nyugati viszony is biztatóbb elemeket hordozott. ígéretesen alakultak a genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalások, Bonn pedig kompromisszumos jóváhagyását adta a kettős nullamegoldásihoz. Megfigyelők szerint Weizsäcker nyugatnémet államfő nemrégi moszkvai látogatása feltétlenül elősegítette Honecker útját. Bonnban és Berlinben azonban nem egészen ugyanazt várják a látogatástól. Az NDK a leszerelés és a gazdasági együttműködés kérdéseit kívánja a középpontba állítani, míg Bonnban inkább a látogatás „belnémet” jellegét hangsúlyozzák és utalnak azokra a kérdésekre — utazások, valutaellátás — amelyeket megoldatlannak tartanak. Egy azonban már most is bizonyos — Honecker Bonnban államfőnek kijáró fogadtatást kap majd és ez a gyakorlatban az NDK teljesen független államként történő elismerését jelenti Bonn részéről — a kapcsolatok szempontjából pedig ez a legjelentősebb jellemzője a látogatásnak. Oláh László Nemhiába tartják kiszámíthatatlannak a helyzetelemzők Itália politikáját: lám, most is alapos meglepetéssel szolgált Róma. A június közepén tartott, előbbrehozott választások után úgy tűnt, rendkívül nehéz lesz megalakítani az új kormányt. Eleinte —, de már a választási hadjárat idején — heves bírálat érte a korábbi ötpárti koalíciót, amelynek föltámasztására nem sok esély kínálkozott. Még a korábbi koalíciós partnerek: a kereszténydemokraták, a szocialisták, a republikánusok, a szociáldemokraták ‘ és a liberálisok berkeiből is — persze másmás hangsúllyal — ostorozták a pentapartio-t, mondván. új többséget kell kialakítani. Craxi, a szocialisták vezére, akinek a nevéhez több mint három és fél éves kétségkívül sikeres kormányelnökség fűződik, egyszerűen hallani sem akart az általa fölrúgott szövetség újjáterem léséről. Ám a római boszorkány- konyha politikai főztjébe gyakran adagolnak váratlan fűszereket. így történt ez most is. A szocialisták például tapasztalhatták, hogy nem elegendő győztesen kikerülni a választásokból. Hasztalan követelőztek, «tizedik törvényhozási ciklus fontos posztjainak egyikét sem kaparintották meg. A parlament elnöke ismét — ezúttal harmadszor — a kommunista párti Nilde Jot- ti lett, annak ellenére, hogy az OKP június 14—15-én érzékeny veszteséget szenvedett. A szenátus élére pedig a republikánus Giovanni Spadolini került, noha az ő pártját sem kísérte siker a választásokon. Eközben a szókimondó és rendkívül ambiciózus Craxi — aki pedig maga is mestere a mediterrán politika finom cseleinek — taktikázása most nem vált be. Hiába srófolta egyre magasabbra egy esetleges újabb szövetség árát, a Piazza del Gesún, a kereszténydemokrácia székházában feltűnő higgadtsággal kezelték a szocialisták megmegújuló vádaskodásait. s még az sem váltott ki belőlük ingerültséget, hogy Craxi húzta-halasztotta eszmecseréjét főtitkárukkal, Ci- riaco de Mitával a leendő kabinet megalakításáról. Annyit már a választásokat megelőzően érzékelni lehetett, hogy De Mitáék keményen megbüntetik a szocialistákat Craxi szószegése miatt. A szocialista politikus ugyanis annakidején — megállapodás ellenére — nem volt hajlandó átadni a stafétabotot, a kormányfői bársonyszéket a kereszténydemokratáknak. Az pedig Itá- lia-szerte visszatetszést keltett. hogy az Olasz Szocialista Párt parlamenti számarányát messze meghaladó mértékben szerzett pozíciókat a közéletben. Mindezek után mindenki azt várta, hogy Francesco Cossiga államfő — maga is kereszténydemokrata politikus — De Mitát bízza meg az új kabinet megalakításával. Nem így történt. A köz- társasági elnök Giovanni Goriát, az előző kormány kincstárügyi miniszterét hívatta a Quirinale palotába, hogy fölkérje a kormányalakítás bonyolult feladatára. Alighanem Goriát is meglepetésként érte a megbízási családjával Parmában nyaralt a most 44 éves politikus, ö volt az előző három kormány legfiatalabb minisztere. Nehéz lenne eldönteni, vajon Cossiga választása taktikai okokból történt-e. Meglehet, azért küldték Goriát a szárítóba, mert számolnak azzal, hogy a szocialisták meghiúsítják az első kereszténydemokrata próbálkozást a kabinet megalakítására. Az igazsághoz tartozik, hogy az új összetételű törvényhozás pártközi számaránya nem teszi lehetővé a szocialisták mellőzését: tartós többség csakis velük jöhet létre. Átmenetinek szánják a következő kormányt? Rómában ezt a lehetőséget sem zárják ki. Végtére is közeleg a ferragosto. a nagy nyári vakáció ideje, s ez még a kormányalakítással járó huaavonával szemben is elsőbbséget élvez a Tiberis partján. Arra ugyanis meglehetősen csekély az esély, hogy néhány nap alatt épkézláb kormányprogramot dolgozzanak ki és fogadjanak el. Goria úgynevezett strandkormánya őszig ' elodázná a döntéseket — vélik egyes megfigyelők. Ám az sem lehetetlen, hogy a kereszténydemokraták berkeiben az utóbbi napokban rendkívül nyomatékosan követelt erős és tartós, netán az ötéves törvényhozási ciklus teljes időtartamára szánt kormány körvonalazódik a fiatal technokrata szorítóba állításával. Nyilvánvaló, hogy ezek alapján Giovanni Goria az ötpárti koalíció új alapokra helyezéséről kezdett tárgyalásokat a korábbi szövetségesekkel. A repulikánusok, a liberálisok és a szociáldemokraták egytől egyig meggyengültek a választásokon. Ha támasztanak is bizonyos feltételeket, részvételi szándékuk nem lehet kétséges az új kormányban. A mérleg nyelve ezúttal (is) a szocialista párt. Craxi alighanem borsoß árat szab a csatlakozás fejében. Talán csak azt nem mérlegelj kellőképpen, hogy ezúttal a keresztény- demokraták az erő pozíciójából irányíthatják az alkudozást. Gyapay Dénes árharc a levegőben Árháborút hirdetett a Lufthansa — foglalkoznak a világ egyik legnagyobb légitársaságával mostanság a világsajtóban. Közben gyakorta idézik Franz Schoi- ber-t. a társaság marketing ügyeiért felelős igazgatóját, aki szerint a mai versenyben a „mindenkinél olcsóbbnak lenni” jelszó vezet célhoz. És Schoibert nem marad meg a jelszavaknál. A marketing főnök 9 pontos nyílt levélben fogalmazta meg. mi kell a cég jobb boldogulásához. Lássuk a legfontosabbakat Alapvető, hogy az árharcra szánt legtöbb muníciót — tehát a legtöbb ártámogatást — a konkurrens légitársaságok által is megszállt vonalakon kell bevetni. Az itt kieső bevételeket aztán pótolhatják a kizárólagosan uralt vonalkombihációkon. Aztán: Lufthansa-gépek a kifutópályán a verseny rengeteg tartaléka rejtőzik az idényszerű utakhoz. nyaralójáratokhoz kapcsolódó időleges árengedményekben. Így — állítja Schoiber — könnyedén sikerül felszívni a takarékos fogyasztókat, vagy a kispénzű keresletet. Meg kell nyernünk a profi-utazó menedzsereket, üzletembereket — szói a következő kitétel. Értük eddig is éles harc folyt a légitársaságok között és a csábításban elsősorban illegális kedvezmények, csúsztatott ajándékok vitték a prímet. A Lufthansa most mindezt „a bonusz programmal”, tehát legális jegyár-kedvezményekkel igyekszik „túlszárnyalni”. Emellett idén bevezetik az úgynevezett IT— tarifát, aminek keretében a repülőjegyet egy, vagy kétnapos hotelággyal együtt értékesítik. És persze a technikai fejlődéssel is számolnak a cég gondolkodói. Tavak év végén már összesen négyezer Start-terminál szolgáltatott információkat a Lufthansa irodákban a járatok telítettségéről. Azóta e számítógép egységek meny- nyisége havonta százzal gyarapszik, így már szinte mindenhol felmérhető mikor, és hol van a legtöbb üres „repülő fotel”, betöltésüket hol szükséges némi árcsökkentéssel doppingolni. Végül a Schoiber szorgalmazta kíméletlenségről. A harc elsősorban a gépkölcsönzéssel foglalkozó charter társaság ellen irányul. Olyannyira, hogy a Lufthansa saját {charter-vállalkozása, a Condor is rosszul jár. A cég ugyanis új járatot indított New York és Frankfurt között, amelyre egy jegy 399 dollár, kevesebb, mint a Condor eddigi ajánlata. És lányával bánik rossz anyaként a Lufthansa, amikor közvetlen járatokat indít Máltára. Krétára, vagy az egyiptomi Luxorba. Létérdek, korkövetelmény a kíméletlen verseny — nyilatkozza kissé bűnbánó mosollyal Schoiber. I Téziseiről pedig minden esetre sokan és gyakran vitatkoznak mostanság ... Összeállította; Majnár József Moncada évfordulóján mmár 34 esztendeje. hogy egy fiatal kubai ügyvéd, Fidel Castro Ruz vezetésével 1953. július 26-án egy kisebb fegyveres csoport megtámadta a Batista-rendszer jelképét, a hírhedt Moncada laktanyát Santiago de Cuba-ban. A forradalmár eszméktől áthatott, ám nem eléggé megalapozott akció akkor elbukott. nem húnyt ki viszont a gyűlölt diktátor megdöntésére irányuló mozgalom lángja. A börtön és a száműzetések sem akadályozhatták meg, hogy alig pár esztendő múlva a forradalmárok újabb csoportja szálljon partra és megkezdje rohamosan szélesedő népi mozgalmát. A harcot végül 1959. január 1-jén telíts siker koronázta: Batista elmenekült. Jósé Marti ezméi győzedelmeskedtek. Az Egyesült Államok „hátsó udvarának” számító karib-'tengeri országban — az egykoron milliónyi koldus szigetén — a kubai nép a kezdeti nehézségek ellenére élt a fegyverrel kivívott lehetőséggel. Az új vezeték rendkívüli ország- és társadalomépítő feladatokra vállalkozott: földreformot kezdtek, sikeres harcot indítottak az analfabetizmus ellen, ingyenessé és általánossá tették az oktatást és az egészségügyi ellátást. Napjaink kétségbevonhatatlan ténye, hogy Kuba a fejlődő világ egészségügyi nagyhatalmává lett. Az USA kereskedelmi-gazdasági blokádja miatt a szocialista közösség hathatós és önzetlen segítségére is szükség volt a gazdaság beindításához és működtetéséhez. Ennek is köszönhetően Kubában, a tipikusan monokultúrás mezőgazdasági országban új iparágak is meghonosodhatnak. Az eltelt évtized alatt Havannában számos szép országszépítő sikerről számolhattak be. Főképpen az utóbbi években azonban a gondok sem kerülték el a szigetországot. Megtorpant, a gazdaság teljesítőképessége. s emellett a legfontosabb exportcikkek tartósan alacsony ára a nemzetközi piacokon komoly pénzügyi nehézségeket jelentett a havannai vezetés számára. (A szakemberek természetesen nem ülték karba tett kézzel s számos konkrét intézkedést hoztak az átmeneti megtorpanás és visszaesés megszüntetésére. A kiigazítási kampányban nem egyszer maga Fidel Castro ostorozza keményen a hiányosságokért elmarasz- talhátókat és egyúttal útmutatásokat is ad. Bízvást állíthatjuk, hogy a kubai nép megoldást talál nehézségei orvoslására, mint ahogy eddig a legnehezebb pillanatokban sem ingott meg, tekintélye pedig állandóan nőtt. Ennek bizonyítéka az is. hogy Latin-AImeri- ka államai sorra állítják helyre diplomáciai kapcsolataikat Havannával, amelyeket még — amerikai nyomásra — a hatvanas években szakítottak meg. Kuba az el nem kötelezettek mozgalmának keretében is nagy elismerést vívott ki magának. agyarország és KuM ba kapcsolatai tervszerűen fejlődnék, mindkét nép érdekeit kölcsönösen figyelembe véve. kiterjednek az élet minden területére. Hazánk — lehetőségeinek megfelelően — sokoldalú segítséget nyújt a karibi ország fejlesztési terveinek megvalósításához. Moncada évfordulóján kívánjuk a kubai népnek, hogy leküzdve mjnden külső és belső akadályt. mielőbb eredményesen valósítsa meg a forradalom győzelmekor maga elé tűzött nemes célokat. — dl — Giovanni Goria megbízatása meglepetés (Fotó: AP — MTI — KS)
