Szolnok Megyei Néplap, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-18 / 168. szám

Nemzetközi körkép 1987. JULIUS 18. Jogi normák és a „peresztrojka” Két orosz szót — pere­sztrojka és glasznoszty — már hónapok óta a legter­mészetesebb módon használ­nak a tömegkommunikációs eszközök világszerte. Lefor­dításukra többnyire nincs szükség; újságolvasók, poli­tika iránt, érdeklődők tud­ják, hogy e kifejezések a Szovjetunióban megindult mélyreható változásokat je­lölik, de használatuk egyben érzékelteti azt is, milyen nagy figyelemmel kísérik a világon e folyamatokat. Át­alakítás és nyíltság — e fo­galmak a folyamatok tartal- 'mát fejezik ki tömören. Ez a két folyamat lépett előre a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésszaka révén. Három tör­vénynek az elfogadásával demonstrálta a szovjet veze­tés eltökéltségét, a megkez­dett úton nem lehet vissza­fordulni, tovább kell halad­ni. A gazdaságirányítás folya- matban lévő átalakításának alapja az állami vállalatról (termelési egyesülésről) szó­ló törvény. Korábban az ap­rólékosan kidolgozott és ..odafentről” a vállalatokra kiosztott tervmutatók, utasí­tások lehetetlenné tették a tenmelőegységek önálló mű­ködését. A Szovjetunióban először kidolgozott törvény központi gondolata az. hogy a népgazdasági mechaniz­musnak olyan termelési és társadalmi feltételeket kell különleges gépek működnek, kívánatosnak tartják a há­rom- vagy négyműszakos termelést. Az elfogadott törvény sze­rint a vállalatirányítás leg­főbb fóruma a vállalati gyű­lés (konferencia), vagy az ál­tala választott szerv, a kol­lektíva tanácsa (munkásta­nács). Jogköré igen széles. Igazgatót választhat, titkos vagy nyílt szavazással öt év­re, és javaslatot tehet a posztjára alkalmatlanná vált igazgató elbocsátására. Mindezzel a cél az, hogy be­látható időn belül valóban működő rendszerré változ­tassák a gazdaságirányítás forradalmi átalakításának azt a programját, amelyet az SZKP Központi Bizottságá­nak júniusi ülése hagyott jóvá. A szovjet parlament egy további törvényt hozott ar­ról, hogy az ország életének legfontosabb kérdéseit a jö­vőben össznépi vitára kell bocsátani. Ezentúl szabály lesz az ország politikai, gaz­dasági és szociális fejlesztése alapkérdései, az alkotmányos jogok, szabadságjogok és az állampolgárok kötelezettsé­gei, s más fontos kérdések össznépi megvitatása. A szovjet törvényhozás ál­tal a mostani ülésszakon el­fogadott harmadik törvény meghatározza, hogy az ál­lampolgárok milyen módon kereshetik igazukat a bíró­NylkoUj Rizskov kormányfő előterjeszti a minisztertanács jelentését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) elősegítenie, amelyek a vál­lalatokat legfőbb feladatuk elvégzésére, a népgazdasági és lakossági igények minél teljesebb kielégítésére, a szükséges termékek minél kisebb ráfordítással történő előállítására ösztökélik. A termelési és a szociális fejlesztés mostantól közvet­lenül, sőt elsődlegesen a vállalati tevékenység ered­ményeitől függ, — a kollek­tíva munkájával megkere­sett eszközöktől. A gazdasági gyakorlatba új kategóriát ve­zetnek be, a gazdasági elszá­molási szerződést. Ez lesz a munkabérnek és az anyagi ösztönzésnek, a vállalat ter­melési. tudományos és mű­szaki fejlesztési alapjának és a szociális fejlesztési alap­nak a legfőbb forrása. A törvény szerint minden egyes munkás fizetése köz­vetlenül a munkája függvé­nye. Az egyik alapcél a ter­melékenység növelése, még­pedig a brigádvállalkozási rendszerrel, a brigád önel­számolásának segítségével. A vállalat köteles veszte­ség nélkül működni. Ha tar­tósan veszteséges, akkor a 23. cikkely szerint póthitele­ket, s egyéb lehetőségeket kap. Ha ezek sem segítenek, akkor felszámolják a válla­latot. (A másutt történő el­helyezkedést az érintett dol­gozóknak biztosítani kell.) Figyelemreméltó ez is: az új törvény általánossá teszi a kétmfiszakos termelést. Ott ahol kivételesen drága. Ságoknál vezető beosztásban lévő személyek jogsértő cse­lekedeteivel szemben. A tör­vény értelmében minden ál­lampolgárnak joga van a vezetők, illetve az általuk képviselt szervek ellen pa­naszt tenni, s ha az elköve­tett, vitatott cselekedet nem tíz évnél régebben történt, a bíróság köteles azt megvizs­gálni. „A nyilvánosság nem egy­szerűen a bajok nyílt bírála­tának lehetősége, hanem a tájékozottság, a kulturáltság, az ismeretek kiszélesítése, elmélyítése is” — állapította meg az SZKP elméleti folyó­irata. a Kommunyiszt vezér­cikke. Az elmúlt két eszten­dő gyakorlata erősítette meg. hogy csak ily módon lehet­séges a helyes politikai dön­tések megértetése, s a töme­gek aktív mozgósítása, a változásokban való érdekelt­ségük megteremtése. Sőt, to- vábbmenve — Mihail Gor­bacsov egyértelműen beszélt erről- az 1987. januári plé- numon elhangzott zárszavá­ban — a nyíltság, a kritika és az önkritika, az ellenőr­zés a tömegek részéről, az SZKP-nak mint kormányzó pártnak igen fontos, műkö­désének valós és megbízható normája is. Ennek nem egy­szerűen csak erkölcsi vagy politikai normának kell len­nie. hanem — az új törvé­nyek jelzik — olyan jogi normának is, amelyet meg­felelő módon biztosítanak. Vajda Péter Portugália Választások olasz módra? Reklám Kínában Kínában a vállalatoknak hosszú ideig nem volt. gond­juk a piacmegdolgozásra és a reklámra. A termékeket^ felvásárló és az eladásról gondoskodó állam mentesí­tette őket a feladatoktól és úgyis szűkében volt az áru. A piacgazdálkodás elemei­nek elterjedésével, az egyéni felelősséget viselő szövetke­zeti és magánvállalatok tér­hódításával azonban megin­dult a verseny a piacokért. Alig néhány év alatt Kí­nában közel hétezer hirdető­vállalat alakult, s az általuk foglalkoztatottak száma több mint 81 ezer. Forgalmuk 1982 óta évi ötven százalékkal nőtt, s tavaly elérte a 250 millió dollárnak megfelelő összeget. A hirdetések terjesztésére sem lehet panasz: a Kínában megjelenő több mint 1700 lap közül 990 vehet fel hir­detéseket. További 4000 fo­lyóirat, 215 rádió- és 363 té­véállomás segíti a szakmát. Csúcsidőben az országban található 80 millió tévéké­szüléken át mintegy 350 mil­lió nézőt érhetnek el a csá­bító ajánlatok. Egyebek kö­zött a KKP hivatalos lapja, a Zsenmin Zsipao oldalain is találkozhat az olvasó rek­lámjelszavakkal. A köztereken is megjelen­tek a plakátok és a neoncsö­vek. Kantonban és Sanghaj­ban a városi autóbuszokon is engedélyezik a reklámfel­iratokat. A sportéletben ki­alakult a „szponzorok” rend­szere: a „Hópehely" hűtő­gépgyár például a pekingi futballcsapatot, a „Sirály" óragyár pedig a tiencsini fo­cistákat támogatja. Az erotikus mozzanatokat Kínában sem nélkülözi a szakma; a tévéképernyőn a szőnyeg puhaságát a rajta végiglejtő kecses női láb hi­vatott érzékletesebbé tenni. A szakemberek mindezzel együtt elégedetlenek a hely­zettel. Hiányolják a kreati­vitást. a művészi színvona­lat, és nehezményezik, hogy a nézők hamar átkapcsolnak a másik csatornára, ha a té­vé reklámot kezd sugározni. Bizakodásra mégis van ok; a kínaiak többsége — más or­szágok arányaival összevet­ve — viszonylag sokat költ­het fogyasztásra, mivel a lakbérek kicsik, a szociális gondoskodás széles körű, a másutt legtöbbet fölemésztő egyéni beruházás, a családi ház és az autó viszont még szinte elérhetetlen. A hűtő- szekrény, a tévé. az óra és a kazettásmagnó beszerzése után már gondot jelent a vá­sárlás, és sokan alig várják, hogy valamilyen minőségi áru jelenjék meg a piacon. — A dél-afrikai kormány­nyal szembenálló fehér libe­rális közéleti személyiségek — üzletemberek, egyetemi tanárok, politikusok, művé­szek és egyházférfiak —, mintegy félszázan, a faji elkülönítés felszámolásáért fegyverrel harcoló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) képviselőivel kezdtek esz­mecserét. Egyelőre csak kö­zös hazájuktól távol, a sze­negáli fővárosban találkoz­hattak száműzött feketebőrű honfitársaikkal, hogy az or­szág jövőbeli berendezkedé­séről beszélgessenek, de a távolság ellenére szavuk idő­vel talán Dél-Afrikáb"n sem marad visszhangtalan. A dakarai kapcsolatfelvé­tel, amely már önmagában is kihívás a pretoriai kormány­nyal szemben, úttörő jelen­tőségű, bár nem az első a dél-afrikai fehérek és az 1960-ban törvényen kívül helyezett ANC, a dél-afrikai feketék legbefolyásosabb szervezete között. Pretoria „terrorszervezetnek" minősí­ti a feketék szabadságáért a A portugálok lassacskán olyanok lesznek már, mint az olaszok: egyik választás a másikat követi, de lénye­ges változásra nem lehet számítani. A parlamenti erő­viszonyok újra és újra patt­helyzetet teremtenek, s ki­zárják egy igazán szilárd kormány megalakításának lehetőségét. Nagyjából így reagált a világsajtó a hírre, hogy július 19-én 'ismét elő­rehozott választásokat tar­tanak az Ibériai-félsziget ki­sebbik országában. Az 1974- es áprilisi forradalom óta még nem volt parlament, amely kitöltötte volna teljes, négy esztendős mandátumát. A mostani választások után Portugáliában 13 év alatt immár a 17. kormány szüle­tik majd. Leszavazott kabinet A legutóbbi kormányvál­ság néhány hónappal ezelőtt, áprilisban robbant ki, ami­kor Cavaco Silva minisz­terelnök kisebbségi szociál­demokratának nevezett (va­lójában jobboldali kon­zervatív) kabinetjét lesza­vazták a parlamentben. A Mario Soares államelnök bizalmatlansági indítványt az úgynevezett „elnöki párt”, a Eanes volt államfő vezet­te középbal tömörülés, a Demokratikus Megújulás Pártja (PRD) nyújtotta be. Ám a válság kirobbanásától aligha azt remélték, ami végül kisült belőle. A parlament baloldalán elhelyezkedő erők ugyanis számszerűen abszolút több­séget tesznek ki, s így már jóideje képesek lettek volna koalíciós kormányt alakítani, ha mindkét fél részéről meg­lett volna erre a szándék. A Szocialista Párt azonban, az évek során folyamatosan jobbra tolódott Mario Soares főtitkárral az élen, minded­dig kitartóan elzárkózott at­tól, hogy a kommunistákkal század eleje óta előbb béké­sen, majd elkeseredésében fegyverrel küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszust és el­zárkózik a párbeszéd elől. Ám Pieter Botha államfő­nek az apartheid leépítését ígérő reformjaiban csalódva, 1984 óta, a hivatalos figyel­meztetések ellenére, több ilyen találkozót is tartottak már. Több dél-afrikai fele­kezet képviseletében egyhá­zi személyiségek nyitották meg a sort. 1985-ben Lusa- kában az angol anyanyelvű liberális burzsoázia hangadó személyiségei, befolyásos üz­letemberek találkoztak az ANC vezetőivel. Egy egye­temista küldöttség tervezett lusakai útja tavaly meghiú­sult, a hatóságok bevonták útlevelüket. A dakari találkozó mégis újdonság, a küldöttség nem csak az eddigi legnépesebb, hanem csaknem kizárólag búrokból áll. Az egykori hol­land telepesek utódaiból ki­alakult 3 milliós búr (afriká- ner) népesség az apartheidet zászlajára tűző, 1948 óta ki­lépjen szövetségre. Mióta azonban Soares államfő lett, a párt bázisa mintha ismét balfelé lendült volna. A jobboldali kormány bu­kása után mindenesetre el­képzelhetőnek vélték, hogy a szocialisták, a kommunis­Nem ez történt. Soares a választások előrehozása mel­lett döntött, s ügyvezető kabinetként hivatalban hagyta Cavaro Silva kormá­nyát. Mondják, hogy a dön­tés mögött netán személyi megfontolások is álltak, Soa­res és ^„szocialista párt új főtitkára, Vitor Coustanció közötti személyi éllentétek- ről beszélnek. Mások szerint viszont Soares inkább előre­látó volt, amikor meg akarta előzni, hogy újabb műkö­désképtelen koalíció alakul­jon. A portugál kommunis­ták viszont arra figyelmez­tették, hogy a döntés a to­vábbi jobbratolódás veszé­lyét hordozza magában. Bár Portugáliában a vá­lasztások kiírásától kezdve tilos közvéleménykutatáso­kat közzétenni, magán-köz- véleménykutatások eredmé­nyei alapján politikai hely­zetelemzők mégsem tartják kizártnak, hogy a válság igazi győztese, maga a meg­buktatott kormányfő, Cava­co Silva lesz. A 47 esztendős közgazdász, aki technokrata tudása mellé az utóbbi években a nagyhatású politi­kai meggyőzés fegyverzeté­vel is felvértezte magát, ugyanis egyre népszerűbb. Cavaco Silva mindenesetre abban bizakodik, hogy párt­ja akár az abszolút többsé­Ez a fordulat azt is jelen­tené hogy az új kabinet tel­jesen szabad kezet kapna az alkotmány — Nyugat-Euró- pának jelenleg legdemokra­tikusabb alaptörvénye — felülvizsgálatához, az ápri­lisi forradalom után végre­hajtott államosítások vissza­fordításához, azaz a repriva- tizáláshoz, a földreform vív­mányainak szétrombolásá- hoz. Akárhogyan is alakulnak a voksolás eredményei — hiszen még az is bizonytalan, hogy a választások dömping- jébe belefáradt, kiábrándult portugálok közül hányán mennek el szavazni — egy mindenesetre bizonyos: Por­tugáliának végre szilárd kor­mányzatra lenne szüksége, amely hosszú távú progra­mot dolgozhatna ki. A rá 'váró feladat ugyanis nem csekély: az elmaradott gáz­mű nyzó Nemzeti Párt fő választói bázisa. „Egy de­mokratikus alternatíva kilá­tásairól szeretnénk elmélyült vitát folytatni” — jelentette ki Dakarban Freredik van Zi.l Slabbert független ellen­zéki politikus, a találkozó kezdeményezője. A dakari összejövetel — ebben is eltér a korábbiak­tól — nemzetközi összefogás révén valósult meg. Daniele Mitterrand, a francia állam­fő felesége és az általa ala­pított France-Liberté nevű párizsi alapítvány a többi között a vízumok beszerzé­sében működött közre. A küldöttség Szenegál után Burkina Fassoba és Gánába is ellátogat. Közvetítő szere­pet vállalt az Afrikai Jo­gászszövetség is. A szerve­zésben fontos szerepet ját­szott Breyten Breytenbaoh Párizsban élő neves dél-afri­kai költő is. Á pretoriai re­zsim engesztelhetetlen ellen­sége hazájában hét évet ült börtönben. A küldöttség tagjai tisztá­ban vannak azzal, hogy nincs befolyásuk a kormány­ra. A pretoria vezetők most az erő helyzetében érzik ma­gukat. A feketék lakta elő­városokban a biztonsági erők a kivételes állapot múlt év ták, és Eanes pártja közö­sen, vagy esetleg a kommu­nisták külső támogatásával alakít majd kormányt. Soa­res államfőtől azt várták hát, hogy a Szocialista Párt főtitkárát bízza meg kor­mányalakítással. A Szocialista Párt új főtit­kára, Vitor Cons tan ek> (Fo­tók: Cambio — KS) get is megszerezheti a mos­tani választásokon. Ehhez i szavazatok 43 százaléka mái elegendő lenne, ezzel a par­lament 250 mandátumából 126-ot kapnának. Ha az ügyvezető-kormány­fő várakozásai igazolódnak ez a mostani választás még­sem csak egy lesz a sok kö­zül, hiszen akkor egyetlen politikai‘erő, — méghozzá a politikai jobboldalról — egy­magában alakíthat kor­mányt, s nem kényszerül szövetségesek jóindulatál keresni. daságú Portugáliát felzár­kóztatni Nyugat-Európához. Ellenkező esetben az Európai Közösség nyitott piacán, ahogyan ez mosta­nában is történik, a verseny- képtelen portugál áruk, a gyenge portugál ipar léte is veszélybe kerülhet. A mun­kanélküliség pedig már így is magas, 12 százalékos, s Portugáliának 16 milliárd dolláros külföldi adósság terhével is meg kell bir­kóznia. Márpedig ha ezeken a területeken nem sikerül sikert felmutatni, akkor könnyen előfordulhat, hogy a- soron következő lisszaboni kabinet élettartama is az olasz minta szerint fog ala­kulni. Az viszont köztudott, hogy a római kormányok át­lagos működési ideje az el­múlt évtizedekben meglehe­tősen rövidke volt... Szegő Gábor júniusi bevezetése óta többé- kevésbé ellenőrzésük alá vonták a helyzetet, az idén májusban tartott fehér vá­lasztásokon a szélsőjobbol­dal előretört, ez a kemény kéz politikájának folytatásá­ra bátorítja a kormányt, a nyugati cégek kivonulásából a vállalatok jutányos meg­vásárlása révén, szintén a „nemzeti”, vagyis a fehér tőke húz csak egyelőre hasz­not. Fehér liberális körök­ben a találkozót mégis nagy jelentőségűnek mondják. A küldöttség tagjai csak az apartheid elvetésében érte­nek egyet, sokan közülük ellenzik a fekete többségi uralmat jelentő egy ember egyszavazat elvét, vagy a fegyveres harcot. A dakari kézfogás azonban jelzi: a búr népességben is gyökeret ver a felismerés, hogy a feketéknek a hatalomba való bevonása nélkül nem lehet valódi és békés megoldást találni az ország jövőjére, és ezügyben a Nemzeti Kong­resszus nem kerülhető meg A küldöttség tagjai sokat tehetnek ennek a szemlé­letváltásnak a meggyorsítá­sáért. Tóth László összeállította; Zsoldos Györjy Dói-Afrik a Búrok és feketék A felzárkózás feladata * Személyi ellentétek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom