Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-18 / 142. szám
1987. JÚNIUS 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fél éve új cipőfelsőrészt készítő üzemet alaki tott ki Vezsenyen a tiszaalpári Háziipari Szövetkezet. A dolgozók egy részét átképezték, s így jelenleg 43 fő foglalkozik fölsőrész varrással. A GEV szajoli gyáregységében a lezsfrozott és letakart modern gépsor mellett asszonyok kézzel szögezik a ládákat Gönüvölöü a göngyöleg-ügy^ Beszéljünk csak nyíltan arról a bizonyos almaügyről. Persze, nem a korabeli feljegyzésekből jól ismert, s e vitaminokban igencsak gazdag egészséges, rostos gyümölcs körül kialakult 6 ezer éves históriáját szeretnénk feleleveníteni. Az ügy, amely borzolja a kedélyeket sokkal mai keletűbb. s ennek megfelelően a körülötte kialakult állapotok sem olyan „paradicsomiak” mint több ezer évvel ezelőtt voltak. Ide kívánkozik, hogy a hozzáértők szerint az értékesítési gondok, a túltermelés, a korrupció, az érdekkülönbségek, a monopolhelyzet, a termelői kiszogálta- tottság, mind-mind szerepet Nos, azt tudni kell, hogy az almatermesztés a gondok ellenére hosszú idő óta a mezőgazdaság azon ágazata, amely erőteljesen export- orientált, hiszen az összes étkezési almatermésünk 40— 50 százaléka a külhoni vásárlók asztalára kerül. S ezen belül is meghatározó a Szovjetunióba irányuló export, hiszen a külföldi szállításaink 70—80 százaléka ott talál gazdára. Egy — sokak által ismert — Szatmár-ládába 17 kilogramm alma helyezhető el. Ismevre az évi 300 ezer tonnás tervezett exportot meny- nyiségét kiszámíthatjuk, hogy akkor mintegy 18 millió ládára van szükség. Persze, nem ennyire egyszerű a dolog, mivel az almaexport göngyölegszükségletének meghatározásához többek között viszonylag pontosan meg kell becsülni a várható termést, fel kell mérni az előző évről készleten maradt és ismételten felhaszS ahogy nőttek a kisebb, korszerűtlen technológiákat alkalmazó üzemek, úgy csökkent a már előzőekben említett négy cég ládagyártó tevékenysége. Ez a tény természetszerűleg együtt járt a ládák minőségének romlásával. A tapasztalt hibák egyértelműen a gyártás manufakturális jellegéből eredtek. Hiszen a termelőszövetkezetek ládagyártó és faipari üzemeiben a megfelelő gépek hiánya, a szakképzetlen, rendszerint alkalmi munkaerő, a tapasztalatlanság egyenetlen minőséget „eredményezett”. Így aztán a sok bába közt elveszett a gyerek. Vagyis a már említett négy cég hiába produkált minőséget, ha a több tucat kisüzem meg ontotta a ' se- lejteket. S a végén már nem lehetett tudni, hogy melyik ládát ki csinálta. Így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy a szovjet fél egyszercsak megelégelte a dolgot, s jelezte a játszott abban, hogy az alma egykori diadalmenete mára kínos vánszorgássá szelídült, s hogy az ország almáskert- jeként emlegetett Szabolcs- Szatmár megyében mostanság egyre gyakrabban hallani fejsze suhogását, mivel inkább irtják, mint ültetik az almafákat. Van ennek a csöppet sem egyszerű kérdésnek egy másik, kevésbé ismert és ritkábban emlegetett, viszont legalább olyan fontos oldala: nevezetesen a göngyölegellátás. Ha ezt a kérdést vesz- szük nagyító alá, s hogy megfelelő képet és véleményt alkothassunk a dologról pár évet mindenképpen vissza kell pergetnünk az idő kerekén. nálható göngyöleget, dönteni kell az export mennyiségéről, s csak ezután lehet megkezdeni a szükséges ládák gyártását, amihez természetesen megfelelő kapacitással is rendelkezni kell. Ezzel hosszú ideig nem volt semmi gond, hiszen a göngyöleggyártók a hetvenes években úgy szaporodtak, mint a gomha egy kiadós eső után. Hiszen a korábbi termelők — a Felső-Tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Göngyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint az Érdért, amelyek sokáig a szükséges mennyiség csupán kétharmadát gyártották — szóval e cégek mellett egyre több állami gazdaság és mezőgazdasági nagyüzem létesített ládagyártó üzemet. S ez a folyamat meglehet, hogy még jelenleg is tart, s mára már ez a tevékenység teljesen áttkeinthetetlenné vált. Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalatnak, hogy a ládák minőségével nincs megelégedve, mivel a náluk alkalmazott szállítási, rakodási tárolási körülményeket a Szabolcs-láda nem bírja. Így kérte a göngyöleg megerősítését, módosítását hozzátéve, hogy a további vásárlásnak is ez a feltétele. Mit lehet ilyenkor tenni ? A Hungarofruct ezt a kérdést már csak azért sem utasíthatta vissza, mert a göngyöleg minőségével kapcsolatos kifogások — mint kiderült — valóban jogosak voltak. Így aztán ma már a jóval erősebb — megerősített — Szatmár-ládába kerül a Szovjetunióba szállított alma. Hát ez a helyzet jelenleg, de ugyanakkor ezen a ponton érdekes fordulatot vészé dolog. Ugyanis nemrégiben hírül vettem, hogy az előzőekben már emlegetett Göngyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat — közismertebb nevén a GEV — amely 1952-ben egyébként is olyan céllal alakult, hogy az ország zöldség-gyümölcs ellátásához és az exportszállításokhoz szükséges csomagolóeszközöket biztosítsa, meglehetősen kutyaszorítóba került. S ez a csöppet sem kedvező állapot különösen a cég szajoli gyáregységét sújtja. De miről is van szó valójában? A GEV a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején nagyarányú feljeszté- sekbe kezdett s ennek során, többek között csaknem 20 millió forintért vásárolt a franciáktól egy Rapidex névre hallgató korszerű, alapanyag kímélő, hatékony ládagyártó gépsort, amelyet Szajolban helyezett üzembe. Akkoriban, meg még jelenleg is ez az egyetlen ilyen masina az országban, így aztán nem is csoda, a szajo- liak úgy örültek, hogy madarat lehetett volna velük fogatni. 1982-ben már teljes kapacitással termelt a gép, s ontotta a különböző típusú ládákat. Ok isszák meg a levét Az első félévben az úgynevezett export hatos, az export tízes, az export kétsoros göngyölegek készültek, míg a második félévi kapacitást teljes egészében annak a Szabolcs-ládának a gyártása tette ki, amelyet ma már az előzőekben felvázolt okok miatt nem fogad a szovjet fél. Mondhatnánk úgy is, hogy mások lelkiismeretlen munkájának kénytelenek a szajoliak meginni a levét. így azon sem ütközhetünk meg különösebben, hogy a gyáregység korábbi 13 milliós nyeresége visszaesett 5 millióra, mivel a szó- banforgó gépsor a megerősített és a jelenleg használatos Szatmár-ládák gyártására nem alkalmas. Pedig a GEV szakemberei ma is vallják, hogy az ő ládáik megfelelnek a követel^né- nyeknek, s próbálják menteni a menthetőt: vagyis tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a Szovjetunión kívüli almaexporthoz szükséges ládák kizárólag azon a gépsoron készülhessenek, így biztosítva a megfelelő minőséget. Ha ez sikerülne, akkor megszűnne az az áldatlan és elszomorító állapot, ami jelenleg a GEV szajoli gyáregységében fogadja a látogatót: a lezsírozott és letakart modern gépsor mellett asszonyok kézzel szögezik a ládákat, miközben fejükben minduntalan egyetlen kérdés motoszkál: vajon a kopácsolásuk hangját mikor nyomja el az újrainduló gépsor zaja ? És erre — úgy hiszem — nemcsak ők kívácsiak. Nagy Tibor A folyamat áttekinthetetlen Sok bába közt... Karcag/ tapasztalatok Szükséges a pártmegbízatások reális értékelése A karcagi városi pártbizottsághoz tartozó pártszervezetekben — oda tartoznak a kunmadarasiak is — a pártmegbízatások teljesítése összességében jónak ítélhető. Bizonyságul említhető az a tény, hogy a párttagok hetvennyolc százalékának van megbízatása. Ha figyelembe vesszük az idős koruk, rossz egészségügyi állapotuk miatt a pártmunka alól felmentettek számát, akkor ez az arány kedvező. Az ilyen számok azonban magukban véve nem sokat mondóak. Sokkal fontosabb az, hogy a pártmegbízatások hogyan kötődnek egy-egy központi vagy helyi párthatározathoz, mennyiben segítik azok valóraváltását, illetve miként hatnak a helyi politika tudatos, célirányos alakítására. A tények arra vallanak, hogy a pártmegbízatások kedvezően éreztetik hatásukat Karcag és Kunmadaras körzetében. A körzet gazdasága a nehezebbé vált körülmények ellenére is eredményes. megvalósulnak a városfejlesztési célkitűzések. A tapasztalatok szerint az ottani párttagok döntő többsége a szervezeti szabályzat szerint él, dolgozik, példamutatással, konkrét feladatok vállalásával vesz részt a határozatok végrehatásából. A pártmegbízatások teljesítésének megítélésénél napjainkban több mindent figyelembe kell venni. Azt például, hogy a gazdasági nehézségekből adódó társadalmi gondok miatt a párt egysége, fegyelme, a párttagság helytállása nagyobb erőpróbának van kitéve, minta XIII. pártkongresszust megelőző időikben. Karcag körzetében is tapasztalható a központi határozatok melletti nyílt kiállás különböző változataiban. s elsősorban a gazdaságpolitikai határozatok különböző értelmezésében. A pártmegbízatások teljesítésének kulcskérdése tehát az. hogy milyen az egyes pártszervezetek eszmei fel- készültsége, politikai akció- kép>essége, mennyiben adnak konkrét megbízatást tagjaiknak, és mennyiben kérik tőlük számon a kapott feladatok teljesítését. A karcagi tapasztalatok szerint ebben a munkában több körülmény meghatározó jelentőségű. Az például, hogy helyileg miként érvényesülnek a pártélet lenini normái; milyenek az adott pártszervezet politikai, gazdasági és szociális viszonyai, milyenek a pártmunka személyi feltételei, következetesség. vagy liberalizmus érvényesül-e a pártszervezetben a negatív jelenségek megítélésében, fellépnek-e a párt erkölcsi normáit megsértőkkel, a pártéletet elha- nyagolókkal szemben ? A karcagi városi pártvégrehajtóbizottság értékelése szerint a pártmegbízatások közel hatvan százaléka a párt belső életéhez kapcsolódik. Ez jószerével elkerülhetetlen, de az is tény, hogy csak közvetve van hatással a pártonkívüliek közti politikai munkára. Több konkrét. a helyi döntésekhez igazodó pártmegbízatásra volna tehát szükség. És arra is, hogy értékelésük ne kampányszerű legyen. Tartalmilag pedig szűnjön meg minden pártszervezetben az elnagyolt. számszerű felsorolás. Nagyobb gondot kellene fordítani az adott pártszervezet működési körén kívüli megbízatások értékelésére, megfelelő információk beszerzésére, mert az ilyen fpártmunka értékelése manapság meglehetősen elnagyolt a város körzetében. Ezek a kedvezőtlen jelenségek azonban nem meghatározók a helyi pártéletben, inkább csak a munka jobbítására intő jelek. A párttagok többsége lelkiismeretesen, egyéni kép>ességei szerint végzi munkáját. Bizonyság erre: eredményes a városi piártértekezlet határozatainak végrehajtása. A körzetben kiegyensúlyozott a politikai légkör, elfogadható a közhangulat. Mindezt elkönyvelve tény az is. hogy gazdasági helyzetünk gyors javulására nem sok remény van, következésképpen a politikai munkát ezután is nehéz körülmények között kell végezni. A pártmegbízatások (reálisabb értékelésére ezért van szükség. Nem biztos például, hogy egy-egy pártmegbízatás jó színvonalúnak minősítése megfelel a helyi politikai élet követelményeinek. Helyenként tapasztalható ugyanis, hogy egyes párttagok húzódoznak a nagyobb igénybevételt követelő pártmegbízatásoktól. Nem kielégítő részvételük a lakóterületi politikai munkában, elhanyagolják a társadalmi és tömegszervezetek segítését. Olyan is akad köztük, aki az életszínvonal megőrzésével kapcsolatos gondok miatt, a munkaidőn túli elfoglaltságra hivatkozva nem szívesen vállal pártmunkát. A pártmegbízatások arányos elosztása miatt ez nem fogadható el. már csak azért sem. mert azt befolyásolja a párttagok állami-, politikai végzettsége. életkora, képessége is. A tapasztalatok szerint az ilyen jelenségekkel szemben a karcagi párt- szervezetek nem elég határozottan lépnek fel, nem mindig követelik meg tagjaiktól az önként vállalt kötelesség teljesítését. Esetenként — talán a döntő többség aktivitása miatt — elfeledkeznek arról, hogy a párt valamennyi tagjának a politika melletti mindennapi kiállásában. annak megvalósításában való részvételében rejlik a párt ereje, az jelenti éltető elemét. S. B. A MÁV szolnoki műhelyében 75 éve létesült a tanoncmtthely Elismerés a gólyák védelméért A Magyar Villamos Művek Tröszt első ízben ismerte el pályadíjjal az üzem- igazgatóságok dolgozóinak a gólyák védelmében kifejtett tevékenységét. A díjakat szerdán a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban adta át Hatvani György, a tröszt vezérgiazgató-helyettese. Az első díjat a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat berettyóújfalui üzemigazgatósága nyerte el, s a második és a harmadik díjat is a TITÁSZ- hoz tartozó két üzemigazgatóság, a mátészalkai és a szolnoki érdemelte ki. Tegnap délután a Szolnoki MÁV Járműjavító Üzem dolgozói a Munkásőr úti művelődési házukban emlékeztek meg szakmunkásképzésük 75. évfordulójáról. Az 1856—58-ban megépült szolnoki műhelyben Wagner Gusztáv főmérnök már 1876- tól száktanfolyamokat tartatott.. majd 1912-ben felépült — a ma is látható öreg víztorony mellett — egy teljesen különálló tanműhely és tanonciskola. — ettől számítják a szakmunkásképzés háromnegyed évszázadát. A tegnapi ünnepségen szép számmal megjelentek a hajdani „tanoncok” és a későbbi volt szakmunkástanulók is. A jubileumi rendezvény- sorozat holnap bemutató szakmai foglalkozásokkal — és kiállítással — folytatódik a tanműhelyben, majd az üzem tiszaligeti hétvégi üdülőjében előadások hangzanak el a szakmunkásképzés történetéről, a tanműhelymunkájáról, az iskola és az üzem kapcsolatáról, valamint a szakmunkásképzés időszerű feladatairól. Mintegy 800 ezer forintos beruházással bővítette törökszentmiklósi üvegtechnika üzemét az Alföldi Szilikátipari Vállalat. Az új műhelyben korszerű körülmények között végezhetik munkájukat az üvegtechnikusok. (Fotá: T. K. L.)
