Szolnok Megyei Néplap, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
1987. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyeI párt-vb napirendjén Ifjúsági és sportpolitika A megyei párt-végrehajtó- bizottság tájékoztatót hallgatott meg az ifjúsági és sportpolitikára vonatkozó állami intézkedések megyei végrehajtásának eddigi tapasztalatairól. Megállapította, hogy a megyei tanács és a városi tanácsok szakigazgatási szerveiben a szervezeti keretek kialakultak. Ez feltétele és lehetősége is az új, illetve újszerű állami feladatok eredményes végrehajtásának. A végrehajtó bizottság álláspontja szerint a továbbiakban az ifjúsági és sport- feladatok végrehajtását együttesen, egymással kölcsönhatásban kell megszervezni. Kiemelte, hogy az ifjúságpolitika megvalósítása, az ifjúsággal való foglalkozás változatlanul közügy. Az ifjúság helyzetének javítását szolgáló intézkedések végrehajtásában továbbra is fontos a különböző állami szervek, a társadalmi és,tömegszervezetek folyamatos együttműködése, azok következetes munkája. A feladatok végrehajtásában ugyanakkor a társadalmi és gazdasági feltételek kellő figyelembevételére, a mértéktartásra, a megértésre és türelemre is szükség van. Hangsúlyozta, hogy a sportpolitika végrehajtása során elsődleges az ifjúság rendszeres sportolásának, az egészséges életmód kialakításának biztosítása. Ennek egyik alapvető eszköze a diáksport-mozgalom fejlesztése, a most kialakult szervezeti keretek, a diáksportkörök és diák sportegyesületek eredményes működése. A végrehajtó bizottság kiemelten foglalkozott a személyi feltételek további javításának szükségességével. Az ifjúsági és sportpolitika végrehajtása területén jelentkező minőségileg új feladatok végrehajtása a szemlélet, ezzel együtt a gyakorlat módosítását is igényli. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az érintett területeken is, a párt káderpolitikai elveinek következetes érvényesítése. A feladatok végrehajtásához az állami irányítás eszközrendszerének fejlesztése, az irányítás módszerednek és stílusának javítása, erősítése is szükséges. Megyénkbe látogatón az afgán nagykövet Békegyűlés Törökszentmiklóson Sarwar Mangal, Afganisztán magyarországi nagykövete tegnap Szolnok megyébe látogatott. Az afgán diplomatát délelőtt Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára fogadta. A találkozón részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Sawar Mangal délután Tö- rökszentmiklósra utazott. A városi pártbizottságon Papp Lajos, a városi pártbizottság első titkára és Kóródi Antal- né tanácselnök üdvözölte a Törökszentmiklósra érkező vendéget, aki ezt követően felkereste a helyi általános fogyasztási szövetkezet központját, ahol Afósz Imre elnök mutatta be az áfész munkáját, eredményeit. Az elhangzottakról személyesen is meggyőződhetett Sarwar Mangal, a beszámolót követő üzemlátogatáson. Az afgán nagykövet az áfész bőrdíszműrészlegét és a Tavasz ABC-áruházat tekintette meg. A délutáni program folytatásaként az áfész központjában békegyűlésen találkozott a szövetkezet dolgozóival. Az Április 4. Gépipari Művek Hungarotherm örményesi gyára többek között különböző típusú tbermogenerátorokat is készít. Képünkön ezekhez a termékekhez szerelik a vezérlőegységeket. (Fotó: T. Z.) Szakmunkásképzős az Aprltóban Ha „szabad”, ne menjen Az Aprítógépgyárban az alapítást követő első esztendőben már elkezdődött a szakmunkásképzés. A szándék kezdettől fogva az vodt, hogy a gyár munkaerőszükségleteinek kielégítése mellett, hozzájáruljon a város és környéke ipari üzemeinek szakmunkás utánpótlásához. Az akkor meghatározott feladatok realitását igazolja, hogy 35 év alatt több, mint 1300 tanuló tett sikeres szakmunkásvizsgát. A járás érdekeit is szolgáló, tehát népgazdasági szempontból is figyelemre méltó és dicséretes szándék azóta is változatlan. Azzal a jogos törekvéssel együtt, hogy az utóbbi években nagyobb hangsúlyt kapott az Aprítógépgyár szakmunkás utánpótlásának biztosítása. A fontossági sorrend változtatásának szükségességéről, a szakmunkásképzés eddigi eredményeiről és mostani helyzetéről Fekete József, szakoktatás felelős, tanműhelyvezető adott tájékoztatást. — Elmondta a vállalatuknál is állandóan új, a világ- színvonalat elérő termékek gyártása biztosítja az előrehaladást, a nehezebb esztendőkben a talponmaradást. A teljesítménykövetelmények növelésével járó feladatok végrehajtásához mindig több. jól képzett szakmunkásra van szükségük. A korábbiaknál is fontosabb tehát, hogy azok a fiatalok, akik nálunk tanulják ki a szakmát, ott, az Aprítógép- gyárban hasznosítsák ismereteiket. A gyár 105 tanulója közül 20 harmadéves fiatal tesz ezekben a napokban szakmunkásvizsgát. A korábbi évekhez hasonlóan most is esztergályosokat, hegesztőket, gép, valamint vasszerkezeti lakatosokat, erősáramú berendezés és autószerelőket, szerszám és mintakészítőket képeznek a gyárban. Az Aprító tanulói azok a fiatalok is, akik Budapesten, vagy Dunaújvárosban ismerkednek az öntő szakmával. Elmondta azt is, hogy a képzés jól felszerelt tanműhelyekben és a különböző rendeltetésű gépeket, berendezéseket gyártó üzemekben, korszerű gépek segítségével folyik. Az eredményes oktatás biztosítéka: jól képzett szakoktatók, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakmunkások, szocialista brigádok. A tanulók a képzés évei alatt minden olyan üzemrészben dolgoznak hosz- szabb-rövidebb ideig, ahol gyakorolják és megtanulják a gyár hagyományos és új gyártási módszereit. A diákok a képzés ideje alatt ösztöndíjat kapnak, a legjobb tanulóiknak külön társadalmi, tanulmányi ösztöndíjat is ad a vállalat, a jobb tanulásra ösztönöz a teljesített normaórák után járó külön jutalom is. Szak munkás pályafutásukat a fiatalok 21—25 forint órabérrel kezdik. A szakmunkásképzés programjában külön intézkedési tervben szerepelnek azok a tennivalók, amelyek a tanulók kulturális és sportolási igényeinek kielégítését szolgálják. Valamennyi intézkedés, szakmunkásképzésünk egész rendszere tükrözi azt a törekvést, hogy meg akarják, tartani a fiatalokat, a szakmunkásvizsga letétele után se akarnak megválni tőlük. Az elhatározást hathatós intézkedések követték. A hiányszakmáknak számító forgácsolók esetében például a vállalat a teljesítménykövetelmények növelése mellett tavaly differenciált bér- fejlesztést hajtott végre. Ennek eredménye, hogy a 2, illetve 3 műszakban dolgozó forgácsolók évi átlagkeresete meghaladta az évi 96 ezer forintot, akik túlórát is vállaltak azoknak az évi keresete a 120—150 ezer forintot is túllépte. Nem elhanyagolható tény az se, hogy az idén újabb 5 százalékos bérfeljesztésre számíthatnak. A hiányszakmákban dolgozó fiatalok megbecsülését igazolják olyan intézkedések, miszerint az új dolgozók részére betanulási időt biztosítanak. Igény esetén lakásépítéshez, vásárláshoz vállalati támogatást kapnak, átmeneti elhelyezéshez korlátozott számban IBUSZ-la- kást bérel a vállalat. A munkakörülmények javítását, korszerűsítését ígéri az is, hogy erre az évre 4 új forgácsológép beszerzését tervezik. A szakmunkásképzés az Aprítógépgyárban, sok fiatal — az idén több. mint 100 — tanuló jövőjét megalapozó oktatás. Húszán közülük nemsokára a sikeres vizsga után már pályakezdőik és tudják — nyilatkoztak is róla —, hogv amit itt tanultak annak itt a gyárban akarják hasznát venni. A kérdésre, hogy miért, világos és természetes választ adnak; a 3 év alatt arról is meggyőződhettek, hogy érdemes ap- rítósnak lenni. — illés — A jövedelembiztonság ára Tele van siránkozással rádió, televízió, újság: nem javul a népgazdaság jövedelemteremtő képessége. Arról már kevesebb szó esik, hogy gyengül az egyének, családok jövedelemszerző képessége is. Csökken — főleg a gyors árszínvonalemelkedés hatására — a jövedelemig ztonság. Ma már nem nyújt elegendő biztonságot egy családnak az, ha tudja, jövőre ugyanannyi lesz a pénze, hiszen ez a pénzösszeg 6—8 százalékkal akkor majd kevesebbet ér. Nem jelent jövedelembiztonságot egy vállalatnak sem annak reménye, hogy árbevétele és nyeresége nem csökken. Drágulnak az anyagok, gépek, szolgáltatások. Ugyanannyi pénz már lényegesen kevesebb pénz. A jövedelmi biztonság elve persze nemcsak azt jelenti egy szocialista társadalomban, hogy a család, a vállalat jövedelme reálértékben lehetőleg ne csökkenjen, hanem azt is, hogy mind inkább háruljanak el az akadályok a jövedelem önalapú — több és jobb munkával való — növelhető- sége elöl. Tu La j d önkép pen ez az ára a jövedelembiztonságnak. Sokat tettünk ezen a területen — főleg a különmunka-lehetőségek bővítésével. Jobb lenne persze, ha a főmunkaidőben és a főmunkahelyen találnánk meg teljes egészében a számításunkat, itt jutna érvényre a munka szerinti elosztás elve. (Ennek lehetőségét keresik is az arra illetékes szakemberek) . önállósult értékké vált a családi jólét növelhetősége a családtagok nagyobb erőfeszítése révén; a felnőtté váló gyermekek elindítása, kibocsátása minél jobb feltételekkel; az önálló lakáshoz való jog és lehetőség; a családi szükségletsorolás szabadsága. A jövedelmi biztonság elve magában foglalja azt a követelményt, hogy — rendkívüli estek kivételével — egyetlen társadalmi réteg jóléti szintje se süly- lyedjen, a lakosság infrastrukturális (kereskedelmi, közlekedési, közüzemi) ellátási szintje a kiegyenlítődés felé haladjon; a létmini-, mum-alattiság megszűnjön. Alapvető emberi jog, hogy önhibáján kívül senki ne éljen létminimum alatt. Ha folyamatos és gyors a fogyasztói árszínvonal emelkedése, és lassú a gazdaság növekedése, mind több család kerül létminimum alá. Csak úgy juthat az egyik családnak több, ha a másiknak kevesebb jut. A fogyasztód árszínvonal nem a kereseti és a nyugdíj-színvonalhoz igazodik, hanem a kü- 1 ön - j öved e Lm ekkel megfejelt munkajövedelmi színvonalhoz. így az árszínvonal- emelkedés nemcsak a többlet- és a különjövedelmeket fölözi le, hanem az alapjö- védelmeket is. Az infláció tehát a jövedelmi biztonság legnagyobb veszélyeztetője. Megfogalmazott és hangoztatott szocialista elvvé vált a létminimum-felettiség joga. Ami azt jelenti, hogy a közvetlen alapszükségletek minden családban kielégíthetők legyenek, önhibáján kívül senki ne éljen szegénységben. Ezt lehet biztosítani valamilyen garantált jövedelemszinttel, de lehet biztosítani társadalmi juttatásokkal (reálértékét megtartó nyugdíj, családi pótlék, segélyek, egészség- ügyi rehabilitáció, otthoni vagy közhasznú foglalkoztatási lehetőség állami támogatással, vállalati érdekeltség teremtése a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására). fl jövedelmi viszonyok tekintetében még nehéz időkben sem tehetünk engedményeket. Ragaszkodunk a „vívmányokhoz”. Ilyenek a jövedelmi biztonság tekintetében a teljes foglalkoztatás, a kereső tevékenységhez való jog, (ez nem azonos egy adott munkahelyhez való joggal) az ingyenes egészségügyi alapellátás, az ingyenes alap- és középfokú oktatás, az anyasággal kapcsolatos kedvezmények és jogok; a társadalombiztosítási járandóságok reálértékének megőrzése; az üzemi étkeztetéshez, üdültetéshez, a gyermekintézményi ellátáshoz nyújtott állami, háztartási egészségügyi cikkekhez. gyógyászati segéd-' eszközökhöz, tankönyvekhez nyújtott állami támogatás azonos mértéke. Ezek azért elemei a jövedelmi biztonságnak, mert minden juttatás, támogatás pénzben kifejezhető, és ha nem volna, igénybevétele, pótlása családi többletkiadást jelentene. Gazdasági helyzetűink egyre több feszültségtől terhes, még se fogadhatók el az olyan tételek, hogy „a szegény család ne iskoláztassa gyermekét”; „a szegény ember az olcsót vegye, a jómódú a drágábbat”; „akinek kevés a pénze, annak ne járjon az esze hűtőgépen, televízión” ; „az szórakozzon, járjon színházba, akinek van pénze rá”; „a szegény csalód számára ott állnak az alacsonybérű, komfort nélküli lakások”. Ezek az „elvek” meglehetősen elavultak, bár érvényesülésüket az utóbbi évek meglehetősen tűrhetetlen mértékben felerősítették. A családok közötti jövedelmi és vagyoni differenciálódás teljesen átrétegzd, átstrukturálja társadalmunkat. Az egyenlőség elve mind inkább csupán mérceegyenlőséget és esélyegyenlőséget jelent, tehát azt, hogy az általános jövedelemszerzési és boldogulási feltételek egyen- lőek. Ebből persze mind kevésbé elviselhető egyenlőtlenségek születnek a jövedelmek szintjében és biztonságában. A várható adó- és jövedelempolitikai intézkedések ennek akarnák útját állni. A legtöbb modern „egyenlősítés” rendkívül kíméletlen és helyzetdifferenciáló. A mérceegyenlősítés felszínre hozza és kiélezi a természe- les alapegyenlőtlenségeket munkaképességben, egészségi állapotban, műveltségben. A nemek közötti egyenlőség kíméletlenül sújtja a nőket — soha nem képzelt terheket rakva rájuk. Az esély- egyenlőség következtében hatalmas jövedelmi és vagyoni különbségek jöttek létre ember és ember, család és család között, de most már ezt nem lehet ráfogni politikai rendszerre és struktúrára. Az esélyegyenlőség nőtt — az esélykihasználási egyenlőség fokozódott. Az egyik embernek van lehetősége arra, hogy több és jobb munkával növelje családja jólétét, a másiknak nincs. Az egyik vállán olyan család terhe van, ahol sok a gyermek, a magatehetetlen öreg és beteg; a másik ember ilyen terhektől mentes. Az egyik bír napi 14 órát dolgozni, a másik 8 óra alatt is elfárad. Mindenki előtt megnyílik lassan az elóbbre- jutás, a tanulás, a szakképzés lehetősége, de az egyik ember bírja az ezzel járó terhelést, a másik nem. Vannak „túlfizetett” szakmák, de ezekhez különleges fizikai erő és egészség kell. Vannak jó beosztások, de ehhez különleges személyi képességek vagy kapcsolatok szükségesek. Egyszerre keil fokoznunk a jövedelmi biztonság mindkét elemét: biztosítanunk kell a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások ■reálértékét, és közben azt is, hogy társadalmilag hasznos munkával meglegyen az önalapú jövedelemnövelés szabad lehetősége. Különösen vigyáznunk kell a fix fizetésűéire és a nyugdíjasokra. dr. Pirityi Ottó Meghatározó a növényápolás és növényvédelem (Folytatás az L oldalról) években kívánatos. hogy megelőzze a kukorica. Miután az étkezési és a takarmánybúzára is változatlanul szüksége van a népgazdaságnak csökkenő területen, nagyobb hozamokkal biztosítani kell az ágazat termelésének szintentartását. A búzatermesztést 14 megyében 390 ezer hektáron, azaz az ország búzatermelő területének egyharmadán menedzselő KITE szakemberei szerint a termelésnövelésben meghatározó emberi tényezők közül az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni az idejében és szakszerűen elvégzett növényápolásnak, pontosabban a gyomirtásnak, valamint a növény- védelemnek. A kísérletek szerint a 25 százalékosan, tehát erősen gyomos búzaterületekről hektáronként csaknem tíz mázsával kevesebb szemet takarítottak be. mint a csak három és tíz százalék közötti gyomfedettségű táblákról. Hasonló adatok bizonyítják a különböző gombabetegségek elleni hatékonyabb védekezés fontosságát: ahol két alkalommal védekeznek kénnel a liszt- harmat ellen, ott 5—10 mázsával több búza terem, mint ahol erre a beavatkozásra nem kerítenek sort. Sajnálatos, hogy a KITÉ-hez tartozó partnergazdaságokban a búzaterület 26 százalékán (!) nem védekeznek a liszthar- mat ellén Megyénket illetően elhangzott a szakmai tanácskozáson, hogy a gyomosodás fokozódott, a gombabetegségek elleni védekezés színvonala viszont javult a búzáter- mesztő nagyüzemekben. A KITE idén ősszel a hat tonna feletti hektáronkénti hozamot ..megcélzó” gazdaságok részére olyan technológiát kíván bevezetni, amely biztosítja a növényápolásban és a növényvédelemben is a betakarításban már elért magas színvonalat. A szakmai előadás elhangzása után a jelenlévő szakemberek Czirák Lászlónak, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet osztályvezetőjének irányításával fajtakísérleteket tekintettek meg. A búzát jelentős területen, kétezer hektáros nagyságrendben és tartósan jó eredményekkel termesztő Tisza- földvári Lenin Tsz egyike annak a 120 gazdaságnak, ahol nagyüzemi körülmények között próbálják ki az új vetőmagokat. Tegnap húsz. államilag minősített búzafaitát és öt jugoszláv fajtajelöltet láttak a szakemberek. A Lenin Tsz-ben látott búzatáblák egyébként az ágazat jelenlegi, megyei helyzetét is jól reprezentálták: a télvégi állapotokhoz képest számottevő javulás* eredményezett a növénynél a csaDadékos. hűvös időié - rás. és a várhatóan július derekán kezdődő aratásig megnövelhetik a kalászosok a tavalyihoz hasonló szemes- mennyiséget.
