Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

1987. MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A termóazet nem vár Egy cég év végi hajrája tavasszal Nehezen adja meg magát az erdő — Ki hallott már ilyet! Év végi hajrá az első ne­gyedévben? — szegeztem a kérdést nemrégiben a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság igazgatójának. — Igen, igen — bólogatott Török László. Arról van szó — folytatta —, hogy vélemé­nyünk szerint a világon leg­drágább dolog az év végi hajrának nevezett kapkodás. Hogy miért? Mert olyankor mindenki és mindenáron meg akarja oldani az évköz­ben elmaradt feladatait, s ha kell túlságosan olcsón is, de megpróbál túladni a kész­letein. Nos, mi úgy gondol­tuk, hogy ezt a luxust nem engedhetjük meg magunk-' nak, ezért már az első ne­gyedévben olyan helyzetet teremtettünk, hogy azzal megalapozhassuk az év to­vábbi részének gazdálkodá­sát. Ez többnyire sikerült is. Gondolja csak el, a vállalat történetében még ilyen nem volt, mint az idén, hiszen az első negyedévben az ex­portszállításaink értéke el­érte a 15 millió forintot. Pe­dig a mi munkánkban pon­tosan ez a legkegyetlenebb időszak, éppen a nagy hideg, meg a derékig érő sár miatt. Ennek ellenére, például a szolnoki erdészet, az éves fakitermelési tervének 60 százalékát az év első három hónapjában teljesítette. Kitermelés után ültetnek — így aztán most arra is lehetőségünk nyílt — szólt közbe Túri Ferenc, a szol­noki erdészeti üzem igazga­tója — hogy a jó idő bekö­szöntővel a fakitermelő munkásaink besegítsenek az ültetésnél. Erre annál is inkább szükség van, mivel a hosszúra nyúlt tél miatt, kissé késnek a munkák. Az erdészet területén 50 hektá­ron végzünk felújítást — vagyis a letermelt erdő he­lyére újat telepítünk — s így szükség van minden munkáskézre. Egyébként az idő is sürget bennünket, hisz a természet nem vár, a cse­meték rügyeznek, így azok­nak már régen a földben lenne a helyük. Normális körülmények között április közepére el szoktuk felejte­ni az egészet, most meg jó ha május első hetében vég­zünk az ültetéssel. — Honnan szerzik be a csemetéket? — Szerencsére önállóak vagyunk, így a kiültetett fácskákat nem vásároljuk, hanem két csemetekertünk­ben, — Kengyelen és Jász- kiséren — termeljük meg. Az idén egymilliókétszáz­ezret neveltünk, amiből bő­ven jut eladásra is. — Nem akarják elvinni a megrendelt fákat — morgo­lódott Lovász János főer­dész, amikor a jászkiséri csemetekert apró irodájá­ban rátaláltunk. — Már a negyedik táviratot küldtem el a cégeknek, de eddig még a fülük botját sem mozdítot­ták. Most már pedig nem sáros a föld — elbírja a gé­peket — szóval lehetne ül­tetni. Szomorú, nemcsak a név miatt — így lehet, hogy az el­szállításra váró 5 ezer szo­morú fűz, nemcsak a neve miatt szomorkodik? — buk­kant elő valaki szájából a kérdés. Aztán jó félóra múltán, amikor autónkkal Jászapá­tit elhagyva az út mentén megpillantottuk a jókora sárga lánctalpast, a főer­désznek is megenyhült a te­kintete. — Megérkezett Jászberényből a tuskózó gép — mondta, miközben kiká­szálódtunk a kocsiból. Lát­szott, hogy nem először ta­lálkozott a zöldruhás, meg a masina körül sürgölődő fia­talember. Gyorsan a tárgyra tértek, megbeszélték a ten­nivalókat, s a Fiat Allis — így hívják a gépet — zö­rögve, csikorogva elindult a dűlőúton, mi meg gyalog utána. Pár száz méterrel odébb — ott ahol már ki­vágták a fákat, s a földbő! kiálló tuskók mint apró fol­tok sötétlettek szerteszét — megálltunk. A gép vezetője még egyszer körbejárta a masinát, itt is ott is igazí­tott rajta valamit, mintha nagy útra készülnének. Szó­ba elegyedtünk. — Nem rossz szerkezet ez — bizonygatja Frankó Mik­lós. — Naponta egy hektárt ki lehet vele tuskózni. Csak összehasonlítás képpen em­lítem meg. hogy egy SZ— 100-as lánctalpasnak egy hektáros terület tuskózása öt napjába kerülne. Sziklabontó a telepen — Persze, nincs is ezen semmiféle csodálkoznivaló, hisz ennek a gépnek a mo­torja 280 lóerős, s nézze meg — mutatott a hátúira felszerelt jókora leginkább elefántagyarhoz hasonlító karmokra — nem véletle­nül hívják sziklabontónak. Hiszen ez a gép olasz gyárt­mányú, s Itáliában elsősor­ban útbontásra használják, — tette hozzá magyarázat­képpen, s fürgén kapasz­kodott fel a gép vezetőfül­kéjébe. Pár pillanat múlva fölhördült a motor, s ez a jókora vasállat csikorogva lódult meg. Majd oldalazva, előre-hátra tolatgatva odaállt egy vastag tuskóhoz. A kar­mai beleményedtek a földbe, körülölelték a tüsköt és bi­zony többször is neki kellett rugaszkodnia, míg az erős gyökérkarok elengedték a földet. Olyan érzése támadt az embernek, mintha az erdő még így letarolva sem akar­ná megadni magát. N. T. Termelők, kontra keraakedők Konkurenciaharc a sörpiacon Martfűn a továbblépést tervezik A közelmúltban egy riport hangzott el a rádió 168 óra című műsorában az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyárról, s abban szó esett értékesítési gondjaikról is. Sokak szá­mára meglepetést okoztak az adásban elhangzottak, hi­szen éppen most, pár hónapja, arról számoltak be a gyár vezetői, hogy jó évet zártak ’86-ban, és biztos piaca van a martfűi sörnek. Mi a helyzet hát most? Valóban csökkent a kereslet a gyár termékei iránt? Valóban vannak értékesítési gond­jaik? Bajka Zoltánt, a Mezőhéki Táncsics Termelőszövet­kezet sörgyárat irányító termelési elnökhelyettesét, töb­bek között erről is kérdeztem. — Elöljáróban egy dolgot tényként le kell szögeznem: a sör szezoncikk és ez alap­vetően ciklusossá teszi az ér­tékesítést. Mi gyártók per­sze, nem nagyon akarunk beletörődni ebbe a helyzet­be, s próbáljuk a gyárt­ható teljes mennyiséget té­len is eladni. — A hírek szerint a Gold sörük értékesítése akadozik, amit az ottakringeri gyártól vásárolt licenc alapján ké­szítenek. Ebből halmozódtak fel a készleteik. Miért? — Arról szó sincs, hogy nem tudjuk eladni ezt a termékünket, nehézségeink más jellegűek. Az egyik gond az, hogy a kereskede­lem nagy mennyiségben ho­zott be a télen import sörö­ket, s így megnőtt a piaci kínálat. Ez óhatatlanul csök­kentette a keresletet a mi sörünk iránt. Elgondolkozta­tó azonban: manapság szük­sége van-e az országnak ar­ra, hogy nyugatról sört im­portáljon, dollár-elszámolás­ban? A gazdaság jelenlegi állapota egyáltalán megen­gedi-e ezt? Mi a sörgyári beruházáskor azért kaptunk 13 ' millió márkát erre a technológiai sorra, hogy mi­nőségi sörrel is ellássuk a hazai piacot. A magyar sör- teímelők helyzetét nehezíti az is, hogy a KGST-orszá- gokban gyártott sörökkel szintén a télen árasztották el a magyar boltokat, ami­kor a hazai söripar is ki tud­ná elégíteni a piacot. A nyá­ri szezonban nagyobb szük­ség lett volna erre a pótlás­ra. — Milyen a minősége a martfűi Goidnak? A licenc- adó ottakringeri gyár, úgy Falazóanyagok Kisújszállásról Az idén az elmúlt évihez képest nagyobb az érdeklő­dés az Alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat kisújszál­lási téglagyárának termé­kei iránt. A hagyományos B 30-as és B 29-es téglák mellett a gyártmányok kö­zött szerepel a fokozott hő- teehnikai igényeket kielégí­tő Rába termékcsalád és a HB 38-as tégla. A különfé­le termékekből a tervek sze­rint az idén — kisméretű téglaegységben számolva — 18 millió téglát égetnek a kisújszállási gyárban. A minőségjavítás érdeké­ben rövidesen üzembe he­lyeznek egy rizshéjdaráló berendezést, amely lehetővé teszi, hogy a késztermék esz- tétikusabb és méreteiben pontosabb Jegyen. A raklapokra rakott szállí­tásra váró téglák. (Fotó: De- de Géza). tudom, kifogásokat emelt el­lene. .. — Egy ilyen licenc-sörnél különösen fontos, hogy rész­letes technológiai leírás alap­ján, minden utasítást ponto­san betartva kell a gyár­tást végezni. Ha azonban reálisan gondolkodunk, ak­kor beláthatjuk: a legna­gyobb fegyelem mellett sem áll módunkban mindent pontosan teljesíteni. Nekünk ugyanis mások a feltétele­ink. Más a víz, más a kom­ló, más a maláta minősége. És mi abból dolgozunk, ami van. Meggyőződésem azon­ban, hogy az így főzött Gold is van olyan jó, mint az ere­deti, csak ez nem ugyanaz a sör. Ezeket a feltételbeli kü­lönbségeket egyébként ma­ga a licenc-adó is elismeri, csak hát nem mindig fogad­ja el azokat. Változni fog ez a helyzet akkor, ha a sör­gyári társulás gesztora, a Mezőhéki Táncsics Terme­lőszövetkezet látja majd el malátával teljes- egészében a gyárat. Akkor majd nem kényszerülünk arra, hogy a készen kapott alapanyaggal dolgozzunk, amit Bőcsről vá­sárolunk. — Az ottakringeri gyár nem tűnik valami hűséges partnernek, hiszen a Dunán­túlon új ügyfeleket keresett. A Győrben létesülő új pa­lackozó üzem termelése ho­gyan érinti majd önöket? — Szerintem, ez egy telje­sen sportszerű és egészséges pozícióharc, amivel számol­nunk kell. Az osztrák part­ner sört akar eladni, hisz ne­ki is az a nagyobb üzlet, ha készárut hoz be. Tudomá­som szerint a győri áfésszel tárgyal egy palackozó létesí­tésére, ahová a gyárból tank­autókban szállítanák a sört. Az osztrák fél eladta ugyan a sör licencét, de arra nem szerződött, hogy késztermé­keivel nem jelenik meg a magyar piacon. — Az utóbbi időszak ese­ményei kapcsán óhatatlanul felvetődik egy kérdés: fel­erősödött hazánkban az al­koholellenes mozgalom, ugyanakkor a fogyasztói ár­emelések sem kerülték el a sört. Hpgy ítélik meg ennek tükrében a kilátásokat? — A jelenlegi áremelés mértéke, megítélésünk sze­rint még nem befolyásolja lényegesen a sörünk eladha­tóságát. Hosszú távon azon­ban feltétlenül számolni le­het a hatásaival. Az alko­holellenes küzdelem ma még elsősorban a tömény szesz fogyasztásának korlátozásá­ra irányul, de várhatóan el­jut majd a sörig is. Ehhezja helyzethez kétféleképpen al­kalmazkodhatunk. Az egyik az üdítőibalgyártás: Olyan termékeket kell találnunk, amelyek pótolhatják a sör­nél elvesztett nyereséget. Az alkalmazkodás másik módja az alkoholszegény sörök gyártása lehet. Nagyon ne­héz ugyan jó minőségben kis alkoholtartalmú sört csi­nálni, de tervezzük, hogy be­indítjuk, és célunk, hogy el­fogadtassuk ezt a terméket a sörivókkal. Egyértelmű a szándékunk: ha bővítjük a termelést, akkor a további lépés meghatározó iránya az üdítőital és az alkoholsze­gény sör gyártása lesz. — Mennyire nyereséges ma a sörgyártás? — A legutóbbi söráreme­léstől azt vártuk, hogy majd kiegyenlíti a gyártási költ­ségeink növekedését. Ez nem következett be, mert kedve­zőtlenül változott ugyanak­kor az adózás rendszere is. Így az áremelésből származó többletbevételnek csak kis része marad a termelőnél. Nyereséges'a gyártás, de ne­hezíti a helyzetünket és rontja a pozíciónkat, hogy friss beruházásról lévén szó. nagyok a járulékos terhek. Hiteltörlesztés, kamatok... — Az értékesítési nehézsé­gek tehát... — ... semmivel sem na­gyobbak, mint a söripar ál­talános gondjai, ilyenkor szezon előtt. Nem kongatunk vészharangokat, hanem még jobb piaci munkával próbál­juk ellensúlyozni a kedve­zőtlen hatásokat. L. Murányi László A KPVDSZ-nél Kitüntetések szakszervezeti munkáért A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Szolnok Megyei Bizottsága tegnap kitüntetési ünnepséget ren­dezett a Pelikán Szállóban. Évek óta hagyomány, hogy a győzelem napja alőtt azo­kat a munkatársakat kö­szöntik, akik kiemelkedően sok társadalmi munkát vé­geznek a munkahelyi szak- szervezeti szerveknél. A tegnapi ünnepségen is nekik szólt Szűcs Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottsága elnökének köszöntése, s az SZMT-díjjal nemrég kitün­tetett tiszafüredi néptánc- együttes műsora. Szabó Csabáné, a KPVDSZ Központi Vezető­ségének titkára a Szakszer­vezeti Munkáért arany foko­zatú kitüntetést adta át Krá- lik Józsefnek, az ÉKV szak- szervezeti bizottsága gazda­sági felelősének, az ezüst fokozatot pedig Kisari Imré­nek, a Karcag és Vidéke Áfész szakszervezeti bizal­mijának és Varga Lajosné- nak, a Tiszafüred és Vidéke Áfész szakszervezeti bizott­sága tagjának. Szentendrei Györgyné, a KPVDSZ me­gyei titkára húsz aktivistá­nak a Szakszervezeti Mun­káért. SZOT oklevelet, tizen­háromnak a KPVDSZ em­lékplakettjét és tizenhatnak a megyei bizottság Dicsérő Oklevelét adta át. k orazagjArömon Műszer- és híradáSteshni- kai ipari újításokat matat­nak be öt héten át azon a vándorkiállításon, amely szerdán indult útjára Buda­pestről, a Flamengo szálló elől. A mozgóbemutató vala­mennyi megyeszékhelyet fel­keresi. összesen tíz nagy iparvállalat és számos kis­szövetkezet mutatja be új fejlesztésű gyártmányait. . Valamennyi helyszínen üz­letet is lehet kötni, vagyis rendelni, vásárolni a bemu­tatott termékekből, amelyek között lakótelepi video tévé- stúdió-rendszer, műholdas adások vételét szolgáló tele­víziós lánc és olyan auto­mata világítási rendszer is található, amely pirkadatkor automatikusan kikapcsolja a közvilágítást, s ezáltal je­lentős energia takarítható meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom