Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁJUS 1 Utolsóként első helyen? Áldás is, átok is a város számára. Majdnem Török- szentmiklós főterén van. Oda könyököl a négyes fő- útra és ontja szakadatlan a füstöt, a port a városközpontra. Sok ember életét keseríti nap mint nap, ugyanakkor kétszázötven család napi kenyerét biztosítja. A városi tanács ezért nem adja meg a működési engedélyt, de mást egyelőre nem tud tenni. Bezáratná az új öntödét, amely öt évig tartó rekonstrukció eredménye, és végső soron Törökszentmik- lós ipari fejlődésének egyik szimbóluma? Ezt nem teheti. Intézkedési tervet követel, majd annak megvalósítását. Ezt sürgeti az üzemeltető is a tervezőtől, a Kohászati Gyárépítő Vállalattól. Az meg húzza-halasztja a megoldást. Bíró Sándor, az öntöde főmérnöke nem táplál különösebb illúziókat: — A KGYV azt ígérte, hogy káros anyag nem kerül a levegőbe. Annak is örülnék, ha a légszennyezés engedélyezett szintjét meg tudnánk közelíteni. Hazánkban ilyen porleválasztó berendezés, mint a töÖntöde a főtéren Antal János formakészítés közbén rökszentmiklósi, még nem üzemel. Ügy tűnik, a berendezés hibái a kellő tapasztalatok hiányára is visszavezethetők. A végső megoldást jelentő kiút megtalálásának bizonytalanságát jelzi a tervező vállalat egyik emberének kijelentése: Nemcsak porfelleget kell oszlatni — A malomban lisztes lesz az ember, az öntödében meg poros. Jó, jó, de ennyire? Ez azért mégsem tartható álláspont. Nyolcvanöt szeptemberében helyezték üzembe az új öntödei csarnokot, azóta gyökeres megoldásnak kellett volna bekövetkezni. Ügy látszik, ez a feladat is az új vezetőgárdára hárul. Nyolcvanhét januárjától ugyanis a Mezőgép Vállalat önálló gyára lett a törökszentmiklósi öntöde. Kovács Miklós, az új igazgató sem tud ózondús levegőt biztosítani a városközpontban : — Ami tőlünk telik, azt megcsináljuk. Magasítjuk a kéményeket, ventillátorokat olajégők helyett gázégőket; stb. szerelünk fel, — de az igazi megoldást a KGYV- nek kell kimunkálnia. Az öntödében azonban nemcsak a porfelleget kell oszlatni, hanem a rekonstrukció értelmét megkérdőjelező egyéb gondokat is. 1986, a rekonstrukciót követő első teljes év ugyanis jóval a várakozáson alul zárult. Az öntöde éves termelési tervét mindössze 49 százalékra teljesítette. Kovács Miklósra tehát súlyos örökség szakadt: — Tavaly az öntöde elméleti kapacitására tervezték a termelést. Ez azt jelenti, hogy 5200 tonna öntvényt kellett volna előállítani. Mindössze 2555 tonnát sikerült gyártani. Tavaly 34 millió forint vesztesége volt az öntödének. Sok minden közrejátszott ebben. Az is, hogy rövid idő alatt százzal kellett növelni a munkáslétszámot, meg az is, hogy a rekonstrukció hiányosságai miatt a formázó kapacitás nem állt összhangban a folyékony vas termelésével. A gyártmányszerkezet eltolódott az alacsony öntvénysúlyok irányába. Mindezt tetézte az is, hogy hiányzott az egységes és hatékony irányítási rendszer. Közelebb a realitásokhoz — Ilyen előzmények után hogyan tovább az idén, az öntöde önállóságának első évében? Ebben az üzemiben magától érthető a Központi Bizottság április 28-i üléséről tegnap kiadott közleményben szereplő mondat: „Az éves terv céljainak eléréséhez több területen további konkrét intézkedésekre, a gazdaságszervező tevékenység lényeges erősítésére van szükség.” Így van ez még akkor is, ha a hirtelen jött önállóságra nem volt felkészülve az üzem, és ha továbbra is birkóznia kell a rekonstrukció hibáival. Az öntöde idei terve a tavalyinál jobban igazodik a realitásokhoz. Nem tekinti célnak az elméleti kapacitás elérését, „csak” 3600 tonna öntvény előállítását tűzi feladatul. Ez is negyven százalékkal több a tavalyi termelésnél. És nem bármi áron kell ezt elérni. A tavalyi 34 milliós veszteséggel szemben „mindössze” négymilliót terveztek. Ha ezt elérik, a vállalat gyárai között esetleg utolsó helyre kerülve is az elsők között lehetnek helytállásban, tenniakarásban, mert még így is ledolgoznak 30 milliós veszteséget a múlt évhez képest. A kérdés az: képesek-e erre, milyen lehetőségek adódnak számukra ? Olvasgatom az igazgató felsőbb szerveknek küldött jelentését a lehetőségeikről. Dióhéjban azt tartalmazza: előnyben részesíti a nagyobb darabsúlyo- kft, üzemzbe helyeznek két Fóromat—30 típusú formá- zógép>et és ©iscomatik héj- Jormázó gépeket, a formázótér átrendezésével növelik a puffer formák (öntési időn kívül előre elkészített formák) gyártását. Kevésnek tűnik számomra az öntöde új lehetősége. Bíró Sándor is ebben a hitemben erősít meg: — Elsősorban az akarat van meg. Különösebb fejlesztési lehetőségünk nincs a tavalyihoz kép>est. Főleg munka- és üzemszervezéssel akarunk eredményt felmutatni. Mindenekelőtt azzal, hogy növeljük az öntési és a formázási időt. A reggeli öntéshez például az előző napi második műszakban elkészítjük a szükséges formamennyiséget. A lassan kialakuló rendet fenntartva növeljük a szakmai színvonalat. A betanított munkásokat megtanítjuk minőségi alapismeretekre. Selejtpre- mizálási rendszert is bevezettünk. Egyszóval minden vonalon azt tartjuk: rend a lelke mindennek. Az új vezetőség felülvizsgálta az öntöde rendelésállományát. Ami technológiailag nem illet be a sorba, arra nem vállalkozott. A gyártási programot a második félévétől számítógépes rendszerre viszik át. Azonnali információt jelent ez számukra. Igyekeznek stabilizálni a termelési folyamatot, betartják a technológiai fegyelmet. Ezek után jogos a kérdés: láthatók-e már a kibontakozás körvonalai? Kovács Miklós bizakodó: — Az első negyedévi tervet 98 százalékra teljesítettük, pedig januárban mindennel foglalkoztunk, csak öntéssel nem. A selejt a tavalyi 17,5 százalékról tizenegyre esett vissza. A következő hónapok során tehát nem a lemaradás pótlására kell figyelmünket összpontosítani, hanem a hatékony üzem- és munkaszervezésre. A törökszentmiklósi öntöde rekonstrukciójának célja a magasabb minőségi követelményeket kielégítő gömbgrafitos öntvények arányának növelése, a korábban kézimunkára alapozott gyártástechnológia korszerűsítése, a hatékonyság növelése mellett nem utolsó sorban az volt hogy kiváltsa a Mezőigép Vállailatok öntvényimportját. Az idén azonban az export is felvetődött. Négyszáz tonna öntvényt akarnak értékesíteni külföldi piacon. — Nemcsak a haszon késztet erre bennünket, — mondja az igazgató, — hanem az is, hogy a tőkések nem vesznek át olyan árut, ami itthon még elkelne. Magyarul a minőségi munkára való kényszerítés is haszonnal jár majd számunkra. Ebben az öntödében a nagy fluktuáció és a munka- fegyelem lazasága volt a jellemző. Az új vezetőség különböző szigorító intézkedéseket vezetett be. Ezek érvényesítése nem lehetett volna a párt- és a szakszervezet támogatása nélkül. Ennek tudható be az, hogy az üzemben egyre kevesebb a jövő-menő, a csellengő ember. Igaz, a környékbeli fizetésekhez képest itt jobban megtalálják számításukat az emberek. Tavaly 75 900 forint volt az átlagbér színvonala. — Az idén meg 5,5 százalékos bérfejlesztést hajtunk végre, — tájékoztat Németh Lajos, a szakszervezeti bizottság elnöke. Ezáltal nyolcvanezer forint fölé emelkedik az átlagbérszínvonal. Az szb mégsem mentesül az anyagi természetű gondoktól: — Mindössze százötven- ezer forint fordítható lakás- támogatásra. Tessék kiszámolni, mi jut ebből a több mint húsz igénylőnek. Kevés, tagadhatatlanul kevés, de ha a tavalyi 34 milliós veszteségre, meg a rekonstrukcióra fordított tömérdek millióra gondol az ember, akkor azt mondja: mások munkájából van... Tudják ezt a helyiek is. Ezért mondja Németh Lajos: — Az első negyedévben 290 tonna jó öntvénnyel többet gyártottunk, mint tavaly. Felelősség másokért A helyi szakszervezeti bizottság alig egyhónapos múltra tekint vissza. A párt- alapszervezet régi, de az öntöde önállóvá válásával növekedtek jogai, kötelességei. ©yáni László, a párttitkár helyettese ilyen körülmények között méltán sóhajt fel, amikor azt kérdezem: mi most a legfontosabb feladatuk, foglalja egy mondatba: — Hű, de sok minden! így van ezzel most mindenki az öntödében, hiszen a termeléstől az érdekvédelemig bőven van javítanivaló. Ez tűnik ki Antal János formázó szakmunkás szavaiból is: — Az anyagmozgatásban, a fizikai munkában sokat könnyített a rekonstrukció, de zajos és piszkos lett a műhely a szellőzőberendezés sem üzemel tökéletesen. Ez kihat az emberek munkájára is. A magasan elhelyezett térvilágítás csak félhomályt jelent. Az új csarnokot övező régi épületek falát vakolják. A május elsejei felvonulásra itt gyülekeznek az öntödebeliek a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi másik gyárának dolgozóival. Ha most már külön is váltak tőlük, mégis egy zászló alatt menetelnek. Kifejezi ez a felvonulás a másokkal való szolidaritást és a másokért érzett felelősséget is. A munka ünnepe ilyen gondolatokat is kelt az emberben. Simon Bél» KÖLCSÖNÖSEK AZ ELŐNYÖK A tagok pénzén is gyarapodik a közös gazdaság A vagyoni kötődés új formája Jászalsószentgyörgyön A mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakáról faggatott idős szövetkezeti gazdák legtöbbje így kezdi a visszaemlékezést: bevittük az asszonnyal vagy a fiammal az ennyi meg ennyi földünket, a jószágunkat mi is a közösbe. Időközben alaposan meglazult a földhöz-jószág- hoz való évszázados ragaszkodás, és a földjáradék, a háztáji föld juttatás intézménye által is táplált vagyoni kapcsolat, kötődés a nagyüzemek és a tagjaik között. A megyei földhivatal nyilvántartása szerint a megye termelőszövetkezetei által művelt 408 ezer hektárnyi területnek ma már alig 30 százaléka a tagok tulajdona. Zöldhitel a betakarításig — Nálunk, a 4500 hektáros Petőfiben is hasonló az arány — lapozgatta a kimutatásait Fekete Tibor, a jász- alsószentgyörgyi tsz elnöke. — A földterületünk másik 70 százalékát az 1964-es egyesülések óta folyamatosan megváltottuk tagjainktól vagy örököseiktől. Vezetőségünk vallja, hogy fenn kell tartani a szövetkezés lényegét jelentő vagyoni kapcsolatot a közösség és a szövetkezők között; természetesen a napjainknak megfelelően új formákkal gazdagítva. Megtudtam az elnöktől, hogy a szövetkezet vezetősége a tagok vagyoni kötődésének egyszerre több formáját kezdeményezte, szervezte az utóbbi három esztendőben. — Három legfontosabb területen vesszük igénybe a tagok anyagi támogatását. Célrészjeggyel segíthetik a hitel nélküli, folyamatos üzemvitelt, hozzájárulhatnak a fejlesztési elképzeléseink megvalósításához, és hitelt biztosíthatnak a téesz- nek a takarmánytermeléshez. E három konstrukcióban évente 25—27 millió forint tagsági pénzt tudunk bevonni a közös gazdálkodásba. Általában kétszerese, háromszorosa ez a banktól egy-egy esztendőben igényelt üzemviteli hitelnek. A termelőszövetkezet két alaptevékenységében, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is meghatározó a háztáji gazdálkodás. Évente három-négyezer hízót és mintegy hatezer malacot értékesítenek például a tagok a téeszen keresztül, szerződésre és a szabadpiacon. — Ha jól tudom — mondta el ©ál Pálné, a téesz géptelepén levő üzemi bolt vezetője — több, mint hetven vagon búza és kukorica a háztájiban jószágot tartó té- esztagok évi szemestermény igénye. Valamikor, merthogy aratásig alig volt nagyobb bevétele a szövetkezetnek, úgynevezett zöldhitelt kellett fölvennie, nem kis kamatra a takarmánytermelés folyamatos költségeinek fedezésére. Most mi, a tagok fizetjük be minden év március végéig előre az ellenértékét az igényelt takarmánynak, amit a betakarítást követően állami felvásárlási áron díjtalanul házhoz szállít a téesz. Nemcsak a közös jár jól a tagság előlegével, mi jószághizlalók is megtakaríthatunk mázsánként hatvan-nyolcvan forintot azáltal, hogy nem takarmányboltban kell megvásárolnunk az abraknak valót. . jjl Kamatból hizlalt jószágok A célrészjeggyel rendelkező tagok névsora, az általuk jegyzett összegek természetesen titkosak. Annyit megfuthattam titoksértés nélkül is, hogy a téeszben dolgozó családok harminc százaléka húszezer és kétszázezer forint közötti összegű célrészjeggyel segíti a közös zavartalan pénzforgalmát. — Nem titok az, kérem — informált a téeszhez kötődő személyes vagyoni kapcsolatáról ©álné —, hogy én 40 ezer forintos célrészjegyet jegyeztem. Nagyon megéri nekem, hogy a közös a „spór- kasszám”, merthogy a kamatot terményben vehetem ki. Négyezer forintra kapunk minden évben 100 kilogramm kukoricát. Én például a célrészjegyem kamataiból hizlalom a sertést, nevelem a ház körüli baromfit. A tagok anyagi segítségének sajátos formájával ismertetett meg ©ere László, a téesz háztáji főágazatának vezetője: — Valamennyi kézi munkaigényes növényt a tagok háztáji földterületén termeltetünk meg. Átlagosan évente 1500—2000 órát dolgoznak, a családok munkaidő után meg a hétvégeken, a hagyma és a mákföldeken. A nagyüzem által végzett munkák, a talajelőkészítés, a vetés, a növényvédelem és a tápanyagvisszapótlás díját csak a szövetkezeten keresztül értékesített termények árából vonjuk le. A tenyészidőben. a vetéstől a betakarításig felmerülő kiadásokat addig — előzetes költségterv alapján — a tagság magára vállalja. Méghozzá olyan formában, hogy szervezett keretek között kistermelői OTP-hitelt vesznek föl, mintegy nyolcmillió forint értékben, amit a hitelek visszafizetéséért szavatoló téesznek befizetnek. A géptelepen jártamkor éppen öntözőcsöveket javítottak, ott néhányan. Május elsején — mondták — ha vége az ünnepségnek, munkával ünnepelnek majd tovább. — Kihasználjuk a szabadnapokat, felszereljük, üzembe helyezzük az öntözőberendezéseket a háztáji hagymatáblákban — hallottam Varga Ferenc műhelydolgozótól. — Ezeket is a tagok pénzén vásárolta meg a téesz. A háztájiban hagymatermelésre vállalkozók négyzetméterenként egy forint eszközfejlesztési hozzájárulást ajánlottak föl. Ez tagonként hatezer forintot jelent. Emlékszem, négy évvel ezelőtt kifújta a szél a táblákból a hagymamagot, újra kellett vetni. Akkor még száraz körülmények között termeltünk, így az újravetés többletköltségén kívül a szárazság is sok pénzt kivett a zsebünkből. Tavaly a tagok által összeadott pénzből vásárolt öntözőberendezések révén hektáronként 300 mázsa hagymát takarítottunk be. Pedig az aszály az ugyancsak dühöngött egész évben. Összefogtak az aszály ellen Azt már a háztáji főágazat vezetőjétől, Gere Lászlótól tudtam meg, hogy 98 hektáron négyszázegynéhá- nyan, a dolgozó tagoknak csaknem a fele „hagymázik” a háztájiban. Három komplett öntözőberendezést tudtak vásárolni azon a pénzen, amit hároméves időtartamra, természetbeni kamatra „kölcsönadtak’’ a szövetkezetnek. Az általuk jegyzett célrészjegyekről szót váltottam Tóth Sándorral, a jászalsó- szentgyörgyi központú, hat településen működő Alsójászsági Takarékszövetkezet vezetőjével is. — A tagok csaknem kilencmillió forint célrészjegyét kezeljük, a téesszel kötött megállapodás értelmében egy százalékos díj mellett. Persze hogy hiányzik a betétállományunkból ez az összeg, de áttételesen mi sem járunk rosszul, ha a tagsági segítséggel könnyebben boldogul, gyarapodik a közös gazdaság. Zárszámadásról jövet nemcsak termelőszövetkezeti célrészjegy ürügyén esik útba a takarékszövetkezet. Nem kell irigyelnünk a mezőgazdasági szövetkezettől azokat a milliókat, így is 12 millió forinttal nőtt tavaly a betétállományunk. Jelenleg a szentgyörgyiek- nek — zömében a Petőfi Tsz tagjainak — mintegy 80 millió forint megtakarított pénzét kezeljük. A Teszövnél szolgáltak azzal az örvendetes fölviiágo- sítással, hogy nem egyedi már a megyében a jászalsó- szentgyörgyi példa. Terjedőben a termelőszövetkezetek körében a vagyoni kötődésnek, kapcsolatnak egyik új formája: az üzemek egy harmadában jegyeznek már célrészjegyet. Ezekben a szövetkezetekben együttesen már a tagok mintegy 80 millió forintja segíti a közös gazdálkodást. T. F. Mintegy tíz esztendeje telepedett meg a Jászság északi sarkában az elektronikai ipar; az Orion jászfénysza- rul gyáregysége az évek során mind több, az anyavállalat tevékenységi körébe tartozó feladat megoldására vállalkozhat. A fekete-fehér televíziók gyártása, a különböző mikroelektronikai, híradástechnikai eszközök részegységeinek összeszerelése jó munkaalkalmat kínál a térségben lakó fiataloknak, akik közül sokan tanulják meg az elektronikai műszerész mesterségét