Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

1987. MÁJUS 30. A KÖNYV ÜNNEPÉN 9 Teremtett és ápolt hagyományok i / Ls II névadé életműve kötelez I Egy közösség talán leghatékonyabb összetartó ereje a hagyomány. A hagyományt persze meg kell teremteni, ápolni, fejleszteni szükséges, esetenként ki is kell egészí­teni vagy a változó körülményekhez alkalmazni, hogy hatékonysága mindig megmaradjon, közösségformáló szerepe maradéktalanul érvényesüljön. Eme általánosságnak tű­nő megállapítással csupán azt szeretnénk erősíteni, hogy a könyvtár, mint közös­ség sem lehet meg hagyo­mányok nélkül. Könyvtári közösségen természetesen minden esetben a könyvtár­ban dolgozók és a könyvtárt használók együttesét értjük. Mivel az utóbbinak egy ré­sze legalább évről évre vál­tozóik, itt még fokozottabb figyelmet igényel a hagyo­mányápolás, mint egy vi­szonylag homogén közös­ségben. Annál is inkább így van ez, mivel a könyvtár- használati szokások rögzü­lése eleve feltételez bizo­nyos állandóságot. A könyv­tár nyitvatartási idejének állandósága éppúgy bele­tartozik ebbe a hagyomány- rendszerbe, mint az állo­mány elrendezése a szabad- polcos térben, a folyóiratok tárolása vagy a különböző kiemelések megszokott he­lye. De ebbe a láncolatba tartozik a könyvtári rendez­vények helyének és idejének lehetőség szerinti visszatérő rendje is. Mindezek jelentő­ségét még a könyvtáros is akkor érzékeli igazán, ami­kor az előbbiek bármelyi­kén változtatni kényszerül. Ezeken a túlzottan is ter­mészetesnek tűnő hagyomá­nyokon már túlmutat mind­az, amely a könyvtáros és az olvasó aktív közreműkö­dését igényűd. A legtöbb könyvtárban meghonosodott a századik, ötszázadik, ez­redik olvasó köszöntése, vi­rággal, könyvvel történő megajándékozása. így tanév vége táján szokásos az álta­lános iskola nyolcadik osz­tályát végzettek ünnepé­lyes „átvezetése” is a fel­nőttek könyvtárába. Ebbe a hagyományba illeszkedik bele a tanév első negyedé­ben a középiskolák első osztályosainak könyvtárlá­togatása a felnőtt- vagy az óvodák nagycsoportjainak játékos fogadása a gyermek- könyvtárban. Az aztán már a könyvtáros hivatásszere- tetén, kitartásán s nem utolsó sorban a fantáziáján múlik, mivel tudja gazda­gítani saját könyvtári ha­gyományait a könyv jeles ünnepeinek „helyi ízzel” tör­ténő megrendezésétől a ki­csik vidám Télapó estjéig. A hangsúly minden esetben az állandóságra törekvésen, a könyvtári kitartáson, az adott hagyományelemnek a közösség tudatába való be­épülésén van. Szólnom kell itt arról — a fentieknél nemesebb — hagyományteremtő törek­vésről is, amely egy-egy na­gyobb könyvtár sajátos ar­culatának megformálására, megkülönböztető jegyei­nek állandó kiemelésére irányul. Ha ma könyvtári kö­rökben — bárhol az or­szágban — szó esik kisgrafi- káról, kölcsönözhető média­tárról vagy éppen TIT elő­adók és pártpropagandis­ták klubja meg a könyvtár gyümölcsöző együttműkö - déséről, alighanem rögtön a jászberényi könyvtár jut mindenki eszébe. Igen, de ennek a gyökerei a hetve­nes évek elejére, közepére nyúlnak vissza! Valahol ott gyökereznek a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár törekvései is a könyvtár tudományos mű­hellyé formálására mind a névadó télijes életművének feltárására, mind a könyv­tári helyismereti munka szé­les skálájának kiépítésére — beleértve ebbe a megyei sajtó bibliográfiája elkészí­tésének hálátlan, de orszá­gosan egyedülálló felválla­lását is. — És onnan indult el az a jelenig átívelő szép szándék is, hogy a könyv nagy tavaszi seregszemléjét ne csak a könyv, a könyv- terjesztés, hanem a könyvet forgató olvasó ember és a könyvet kézbe adó könyv­tár ünnepévé is varázsoljuk. Csak elismeréssel szólha­tunk mindkét könyvtár mai kollektívájáról, amely nem csupán a hagyományok meg­őrzésére, hanem azok to­vábbfejlesztésére, gazda­gítására is vállalkozott Igaz­ságtalanok lennénk azon­ban, ha nem méltányolnánk a tiszafürediek folyamatos törekvését arra, hogy bár­mely pillanatban „hadra- fogható”, színes helyismere­ti dokumentumtáruk legyen. Lassan másfél évtizedes tö­rökszentmiklósi sajátos­ság az ottani általános is­kolai könyvtárak központi ellátása. Karcagon a könyv­tárosok révén a költészet napja évek óta a város fia­talságának verses ünnepévé emelkedett. A túrkevei könyvtár egy kissé TIT-mű- hellyé is formálódott, míg a jászárokszállási baráti kör nagyobb közösség érdeké­ben munkálkodó könyvtári kisközösség példájául szol­gálhat. A felsorolás persze ko­rántsem teljes. Arra talán mégis elegendő, hogy a könyvtári hagyományok egyedi képét, saját közössé­get formáló erejét érzé­keltesse; s talán arra is, hogy a helyi hagyományok sokszínűsége gazdagítsa a magyar könyvtárügy színek­ben amúgy sem szegényes pa­lettáját. Ha pedig e példák esetleg újabb hagyományok teremtésére irányuló gondo­latokat ébresztenének, akkor ez az írás is elérte a célját. Szurmay Ernő Egy megyei intézmény -' a gazdasági vezető szemével A Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár olyan kettős szerep­kört ellátó köz- gyűjtemény, mely egyfelől a megye tanácsi könyv­tárainak szak­mai munkáját irányítja és segí­ti, másfelől a me­gyeszékhely la­kosságának könyvtári igé­nyeit a könyvtár hagyományos kölcsönzési, könyvtárhasz­nálati szolgál­tatásaival elégí­ti ki. A sokrétű könyvtári fel­adatkörből csak a szolgáltatáso­kat emelem ki. Az utóbbi időben több újszerű szolgáltatást ve­zettünk be. A zenei könyv­tár után videotárat hoz­tunk létre; a vakok és gyengénlátók részére mag­nókazettára vett „hangos könyvek tárát” alakítottuk ki; az idős és mozgáskorlá­tozottak, valamint a vakok részére díjmentesen házhoz szállítjuk a kért irodalmat, illetve a műsoros magnó- kazettákat. Könyvtári gyűj­teményünk meghaladja a 300 ezret, melyet jelenleg 9 ezer olvasónk kölcsönöz­het, vagy helyben használ­hat. Olvasóink gyorsan meg­kedvelték a reprográfiai szolgáltatásunkat, mely­nek révén csekély díjazás ellenében rendszerint azon­nal másolatot készítünk az irodalmi anyagunkból, sőt hanglemezről, kazettáról is. Szolgáltatásainkat nehéz körülmények között végzik könyvtárosaink; kölcsön­zőtermünk, olvasótermünk, belső raktárunk is kicsi, A A megyei könyvtár olvasótermében naponta több százan fordulnak meg zsúfoltság olvasóra, könyv­tárosra egyaránt kedvezőt­lenül hat. Külön örömet je­lent, ha sikerül még olyan helyet találnunk, ahová egy szűk könyvállványt be tu­dunk szorítani. Raktári el­helyezésünk sem jobb. Külső raktárainkból a könyv- és folyóiratanyag be- és ki­szállítását hetenként két­szer gépkocsival végezzük, amely jelenős többletmun­kával és költséggel jár. Gondjaink másik része nem az intézmény elhelye­zéséből adódik. A fenntar­tónk által évente biztosított költségvetésből gazdálko­dunk. Költségeink évről-év- re emelkednek és ezzel az ütemmel költségvetésünk már nem képes lépést tar­tani. Népgazdaságunk je­lenlegi helyzete sem teszi lehetővé költségvetésünk egy-két éven belüli lényeges emelését. Mit tehetünk eb­ben a helyzetben, hog7 szolgáltatásaink eddigi eredményeit ne csak tart­hassuk, de növelhessük is? Költségvetési eszköze­inkkel az eddigieknél is ta­karékosabban kell gazdál­kodnunk. Feladatainkat rangsorolnunk az igazgatási és fenntartási költségeinket mérsékelnünk kell. Kívána­tos az intézmények, válla­latok részére végzett ered- rnényérdekeltségű szerző­déses munkát a lehetőségek szerint növelnünk. A köz- művelődési intézmények­kel már eddig is szép ered­ményeket értünk el az együttműködésben, ezért az összefogás erejére támasz­kodva törekszünk továbbra is az egyes feladatok közös szellemi és anyagi erőből való megvalósítására. Dr. Török Emil összeállította: Dr. Horváth Károly Fotó: T, Katona László A könyvajánlás és -kölcsönzés a könyvtári munka egyik legfontosabb eleme A könyvtárak közműve­lődésben betöltött szerepét, igényekhez igazodó szolgál­tatásait, kutató műhellyé válását döntő mértékben meghatározzák a működési feltételek. A megye tanácsi közmű­velődési könyvtárainak kö­zel százezres olvasótáborát 75 önálló és 178 fiókkönyv­tár látja el. Könyvtáraink alapterülete a szükségesnek csak 44 %-a, annak ellené­re, hogy némi területbővülés az utóbbi másfél évtizedben szinte évről-évre történt. Azt pedig már igaz örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy új vagy megújított épületbe költözhetett a jászapáti, a jászladányi, a kenderesi, a kunhegyes!, az újszászi, a tiszaörsi és a tiszaszentím- rei könyvtár. Több helyen bővítették a szolgáltatások körét. Zenei részleg, zenei sarok, olvasóterem, klubhe­lyiség, helyismereti részleg szerveződött. Változatlanul nyomasztja a szűkös elhelyezés a me­gyei könyvtárat, a városiak közül különösen a kunszent­mártonit, a mezőtúrit és a túrkeveit Csak gyökeres változás segíthet Tiszaföld- vár, Besenyszög, Kengyel, Rákóczifalva, örményes és Tiszapüspöki könyvtárain. Az olvasókat — a fióko­kat és letéteket is számítva — 208 főfoglalkozású és 200-nál több tiszteletdíjas és társadalmi munkás látja el. A főhivatásúnk szakkép­zettségi aránya 90 %. Szá­muk azonban mindössze 60 %-a a kívánatosnak. Állománygyarapításra, könyv és egyéb dokumen­tum vásárlására 5 és fél­millió forintot áldoztak a könyvtárak, közel másfél- millióval többet, mint 5 évvel korábban. Mégis — a könyvek árának ugrássze­rű növekedése miatt — az akkorinál 10 %-kal kevesebb új dokumentumot tudtak csak megszerezni. A hálózat gyűjteménye jelenleg két­millió 184 ezer 387 doku­mentum. Ennek zöme könyv, kisebb részben időszaki ki­advány. hanganyag, mikro­film, grafika és egyéb. A megye lakosságának 23,2 %-a beiratkozott olva­só, szám szerint 99 575. Ki­emelkedő olvasói arányokkal büszkélkedhet Jászberény, Mezőtúr, a községek kö­zött pedig Kenderes, Kun­hegyes, Űjszász, Abádszalók, Fegyvernek. Olvasóink há­romnegyede 30 éven aluli fiatal, 61 %-a tanuló. Az oktatási intézmények ifjú­ságának ilyen mértékű rész­vétele egy sor komoly szak­mai, szervezeti, technikai, ellátási feladat megfogal­mazását sürgeti. A könyvtári szolgáltató - sok igénylői, azaz a köl­csönzők, a könyvtárat hely­ben használók, valamint a rendezvényeket látogatók száma immáron második éve lépi túl az 1 milliót. Egy olvasó átlag 10 alkalommal veszi igénybe a könyvtári szolgáltatásokat, ezen belül a gyerekek a gyakoribb lá­togatók. A kölcsönzött kö­tetek száma némileg visz- szaesett, mégis 2 millión felül van. Egy olvasó kezén átlag 23 kötet fordul meg évente, ezt a jászberényi és a tiszafüredi körzet olvasói­nak érdeklődése haladja meg. Lengyelné Molnár Klára Gyermekkönyvtárak a fiatalokért A közös szórakozás öröme Ha Szolnok megye könyv­tárügyi sikereit sorolnunk kellene, az eredmények kö­zött, amelyekre büszkék le­hetünk, szinte elsőként em­líthetnénk a gyerekek önál­ló szolgálatát. A megyei könyvtár létrejötte után alig két és fél évre megnyitotta gyermekkönyvtára kapuját is. A megyeszékhely példá­ját hamarosan és sorozatban követték a városok, nagy­községek, sőt helyenként a községek is. Alig öt eszten­dő alatt 31 településen külö nítették el az általános is­kolásoknak szóló könyveket, és a kis gyűjtemények keze­lésére, a gyermekekkel — „az olvasásuk irányításával” — foglalkozó önálló könyv­tárosokat is foglalkoztattak a helyi tanácsok. Negyedszá­zada, hogy ez a kis „belső hálózat’’ kialakult, s ez azóta már felnövekedett több tíz­ezer olvasónak hozott örö­met, kellemes gyerekkori emléket. Mert mit is jelent a gyer­mekkönyvtár, mit nyújt ol­vasóinak? Azt, amire szinte minden gyerek vágyik; le­gyen olyan hely — a felnőt­tektől elkülönítve, de az idő­sebb nemzedék szoros közel­ségében —, amelyet saját birodalmának tud. Ahol minden a kedvére való; a könyvek, a folyóiratok, a hanglemeztár, a számítógép. Ahol, ha kell tanulhat, jegy­zetelhet vagy búvárkodhat kedvenc hobbijához. De egy zugba elhúzódva barátaival is elvitatkozgathat könyvről, filmről, a napi események­ről. És — manapság talán az egyik legfontosabb —, ahol akad egy felntőtt is, akinek jut ideje vele beszélgetni. Mert a gyermekkönyvtáros nemcsak könyvet ajánl és egy-egy mű szépségére, ér­tékeire hívja fel a figyel­met, hanem a spontán olvas­mány- és élménybeszámoló­kon kívül sokszor meghall- gatója, tanácsadója a gyere­keket bántó egyéni, szemé­lyes és nem ritkán családi gondoknak is. Ez a „sajátos tanulás” színhelye is. Egyénileg és szervezetten — osztály- és napközis közösségben — itt gyakorolják (és gyakran itt is tanulják) az ismeretgyűj­tést könyvből, folyóiratból. Azaz a jövendő felnőtt élet­re készülve az önálló isme­retszerzés készsége formáló­dik, erősödik a gyermek- könyvtárak olvasói asztalai mellett. A közös szórakozás szelle­mi örömét is meglelik itt, hiszen a könyvekből, folyó­iratokból nem csupán infor­mációt gyűjteni, tanulni le­het, de a művek megeleve­nítve is tovább éltethetők. Az olvasmányélmények kí­nálják az új és új feldolgo­zást, újra átélést: egy-egy jelenet .^felélesztését”, elját­szását bábokkal vagy gyer­mekszereplőkkel, a ritmus bűvöletében a versek eltán- colását. egy indián falu, egy csillagváros vagy más ked­venc helyszín megjeleníté­sét makett-építéssel, illuszt­rációkészítéssel. összemér­hetik az olvasottakból gya- rapított ismereteiket vetél­kedőkön, játékos versenye­ken. És találkozhatnak ked­venc hőseik megálmodóival, az írókkal. Faggathatják őket műhelytitkaikról, vi­tatkozhatnak velük egy-egy szereplő sorsának alakulásá­ról... Az elmúlt évben a három ezret jóval meghala­dó foglalkozásokon, rendez­vényeken 90 ezren vettek részt! Kinek kínálják ezt a sok örömet a megye gyermek- könyvtárai? Mindén 2—14 éves gyereknek. Sajnos, ma még kevés (alig 2000) az óvodás korú vagy kisebb „beiratkozott”, mert nem közismert, hogy a már ol­vasni tudókon kívül a kiseb­beknek (még a kétévesnek is!) választékot kínálnak ezek a gyűjtemények. A ter­mészetes mohósággal újabb és újabb képeskönyvet, la- pozgatót, mesét követelő ki­csinyeknek, az egyre drágu­ló könyvek vásárlása helyett innen is kölcsönözhetnének szüleik. Az általános iskolások már természetes birtokosai ezek­nek a részlegeknek; 22 ezer olvasó keresi itt a szórako­zást, a tanulást, amelyet a közel félmillió könyvből és a félezer folyóiratból mégis találhat. A megye összes gyermekölvasóinak fele gye­rekkönyvtári tag. ök havon­ta cserélnek könyvet és két­hetenként egyet átlapoznak, elolvasnak. Az utolsó mondatunk már semmiképpen sem az öröm hangja. Különösen nem, ha a negyed század előttiekkel hasonlítunk: akor évi 50—70 könyv volt a gyerekek átla­gos olvasási teljesítménye — ma a felénél is kevesebb ... De erről ma ennél többet szólni az ünnep hangulatát rontaná, teljesen hallgatni róla viszont közös felelőssé­günk elaltatását jelentené. A gyerekkönyvtárakban fel­nőtt sok ezer szülőnek, taní­tónak, tanárnak, könyvtá­rosnak egyaránt közös dol­ga: visszavezetni gyerekein­ket az olvasás öröméhez. Pápainé Kemenczey Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom