Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

10 Barangolás a megyében 1987. MÁJUS 30. térbeépítéses sorházak már túlzottnak tetsző pedanté­riája. Mintha skatulyából húzták volna ki a kerteket. Kerítések nyoma se látszik, az előkertben az útszegély és a másként nyírt fű, hátul pedig egy sor petrezselyem a mezsgye. A fák nagysága pontosan elárulja, hogy me­lyik ház mikor készült, mi­kor költöztek be lakói. Az új telepesek pedig nem Lakótelep a városszélen ja, sövénynyíró ollója..., kisegítjük egymást. Minden­ki tudja mit kíván a jó­szomszédság, és tiszteletben tartjuk mások függetlensé­gét. Mihalik László. osztály- vezető is dicséri lakását, amihez a kiárusítás idején a többiekhez hasonlóan mél­tányosan jutott hozzá. A 155 négyszögöles kertjében van egy kis veteményes rész, fű, a lombokkal borított ár­nyékban pedig laskagombá­val próbálkozott. A ház jó minőségben készült, azóta se igen kellett még rá költenie. A lakótelep bővítése a 70-es évek második felétől, jelentős vállalati segítség­gel, az OTP beruházásában történt. Azon a részen már kerítés nélkül állnak az épületek, és minél távo­labb megyünk a toronyház­tól, annál gyérebbek a lom­bok, alacsonyabbak a bok­rok. Az azonban egyértel­műen elmondható az egész telepről, hogy a lakások nagy gonddal, kiváló minő­ségben készültek. A Jászsági Építőipari Szövetkezet a mintalakótelep igényessé­gének megfelelően dolgo-' zott. Ügyelt a részletekre és kivitelezés közben lehetősé­get teremtett az egyéni igé­nyek kielégítésére is. Az építkezés ez évi befejezése után (nem esélytelenül} megpályázzák a nívódíjat. A demográfiai hullám te- tőzése után, 1980 szeptembe­rében adták át a környék úgy, hogy különbséget tu­dok tenni tömblakás és a kertes ház között. A teljes kényelem, a tiszta levegő, szép környezet megfizethe­tetlen. Itt nemcsak a kert­jét gondozza mindenki, ha­nem a tisztaságra is ügyel. Valóban a szél nem so­dor papírt, szemetet az ut­cán, gondozott az útszegély, tiszta a vizes árok is. Az uszodába, sportpályára ér­kező idegennek sincs ilyen környezetben bátorsága sze­metelni. Miért? Talán azért, mert mindenki érdemnek tekinti, hogy ott lakhat. A lakáselosztáskor figyelembe vették a gyárhoz való hűsé­get, a munkában, termelés­ben való helytállást. A ker­tes beépítés, és a távfűtés, a közeli munkahely és a nem magas lakásár (a legutóbb 100 négyzetméterért nem egészen egymilliót kértek) joggal tették vonzóvá a la­kótelepet, pedig a vállalat­nak vannak lakásai a város­ban is. Radics Béláné, a Hűtő­gépgyár szociálpolitikai fő­osztályának vezetője egé­szen a kezdeteket idézi. — Az ipartelepítéssel, gyáralapítással együtt rög­tön megkezdődött a lakás­építés is. A szakmunkások letelepítésére igy épült 1951—52-ben a sorompó mellett az úgynevezett Béta lakótelep. Azután a 60-as évek elején a Lehel vezér téren, majd a Nádor utcá­ban épített hasonló tömbla­kásokat a vállalat. Akkor már a gyár mellett a felvo­nulási épületekben beren­deztek néhány bérlakást is, majd a munkásszállásból készültek lakások. Talán ez adta az ötletet a vezetés­nek, hogy érdemes itt kint több lakást is építeni a ter­melésben és irányításban nélkülözhetetlen szakembe­rek részére, akik, ha kellett, bármikor kéznél voltak. Az új lakótelep építése el­választhatatlan Gorjanc Ignác nevétől, úgy mondják, a mintát is ő hozta Dániá­ból vagy Hollandiából. Tény, hogy a 70-es évek elején még szinte ismeretlen volt nálunk a kertes beépí­tésű, jól ellátott, igazi ott­hont adó gyári lakótelep. Panellakásokban zsúfolód­tak össze az emberek, el­vesztették kapcsolatukat a természettel, a múlttal, még egymással is. Ehelyett az első 39 lakásból álló lakóte­lep teljes kényelmet, ideális környezetet kínált. Az őstelepesek 1972-ben költöztek be, pontosabban költöztek ki a városból a gyár mellé. Kezdetben ugyanis nem volt vonzó a terjeszkedő gyár közelében, paprikaföldektől hódított te­rületeken élni. A korábbi kantin helyébe azonban ha­A fedett uszoda égésé évben látogatható marosan ABC, majd étte­rem és óvoda is épült, a gyár pedig nagy lendülettel építette a sportlétesítmé­nyeit. A környék szépen for­málódott, a lakók a jelképes kerítések között házuk táját alkították. Az akkordban játszott népszerű tévésoro­zat hatására az első lakáso­kat nemsokára Flinszton- telepnek keresztelték a dol­gozók. A lakótelep bővült tovább, de ez a rész a ne­vét ma is őrzi. Az elrende­zés ötletesebb, tágasabb a későbbi merevebb beépítésű OTP lakásoknál. Az angol­kertek egyenrangú társaivá nőttek az iker és szabadon- álló családi házaknak, az udvarokat egyszerű acélke­rítés szegélyezi. Valóságos üdülőtelep, ahol élmény sé­tálni, és gyönyörködni az egyformasága ellenére a! nyírt sövények, díszfák és bokrok hatására mégis kü­lönböző sétányokon. Vasárnap délben jó ebéd­hez szól a nóta. Nem böm­böl, csak éppen kiszűrődik az utcára, a dús lombok kö­zött át a szomszédba. Cuk­rász Sándor főosztályvezető és felesége a bejárti kis teraszra költözött ki. most ott süt legkellemesebben a nap. Az asszony köt, a férfi újságot lapoz és a kis széken megpihenve belehallgat a Flinszton-telep jól ismert, barátságos hangulatába. Minket is megejt a zene és a békés délidő, beköszönünk hozzájuk. — Tizenhárom évet lak­tunk a vasút melletti „laktanyában”. Csak így tu­dom nevezd i azt a lakást, ahová csak néha sütött be a Nap a szerencsétlen tájo­lása miatt. Miskolcról kerül­tünk Berénybe, falu volt ez a nagyváros után. Amikor pedig ide kiköltöztünk 1972- ben, úgy gondoltuk tanyára jövünk. De milyen tanyára! Tiszta levegő, szép kert, csönd, béke szomszédok. Itt nincs vita, perlekedés Tud­juk kinek van hosszú létrá­legmodernebb bölcsődéjét. Szabó Józsefné vezető mu­tatja be a három részből ál­ló épületet Két teremben ebéd utáni pihenő van, a harmadik előtt azonban el­szorul a vezető szíve. Üresen áll, nincs lakója. Végtelenül lehangoló látvány a gazdát­lan kis székek, mosdók, ágyak látványa. — Hatvan gyereket tud­nánk fogadni, de most is csak 45-en vagyunk, szep­tembertől pedig egyelőre úgy néz ki, hogy 22 lakója lesz gyerek az aszfalton ődöng, jobb híján valamelyik pá­lyán kergeti a labdát. A sportlétesítmények főleg a nagyobbaknak kínálnak eléggé nem méltányolható le­hetőségeket. A sportcsarnok ban országos bajnokságokat, nemzetközi versenyeket is tartanak. A jégpálya októ­bertől márciusig várja a jég­sport kedvelőit A strand nyáron, a fedett uszoda pe­dig egész évben látogatható. Panaszkodik a tekecsar- nok büfése, mert a tenisz elcsábítja a régi törzsvendé­geket. Tavasszal kialakítot­tak két műamyagpályát is, nem csoda, hogy ott meg­nőtt a forgalom. Egyelőre bárki díjtalanul teniszez­het, de a tábla figyelmez­tet a rangsorra: „A tenisz­pályát kívülállók csak ak­kor vehetik igénybe, ha hű­tőgépgyári dolgozó nem tart rá igényt!” A sportlétesít­mények nemcsak a gyár, sőt nem is csak a város, ha­nem a Jászság sportolási igényeit is szolgálják. Ezzel együtt az a vélemény, hogy még a lakótelepiek sem él­nek a felbecsülhetetlen le­hetőséggel. Legtöbb látoga­tója a kultúrparknak van. Oda érdemes nemcsak a környékről, hanem Szolnok­ról, Kecskemétről is eljön­ni. A gyerekek egyik leg­kedveltebb játszóhelye az agyagos vizű Zagyva, amely ősi medrében, vadregényes környezetben, többszörös kanyarokkal öleli magához a lakótelepet. A barangolás végén felve­tődik a régóta bujkáló kér­dés: ez is Jászberény? Igaz a korábbi várostérképekről lemaradt a terület, mert csak néhány éve kapcsolták a belterületbe. Addig külön volt a gyár és a város, an­nak ellenére, hogy a fogal­makban Jászberény és a Hűtőgépgyár elválaszthatat­lanul összenőtt. Tény, hogy mindenki a városból költö­zött ki, s vissza még nem vágyott senki. Vannak ter­mészetesen olyanok is, akik nem cserélnék a városköz­ponti forgalmat, nyüzsgést, kirakatokat, a mintalakóte­lepért, ahol hamarosan mé­gis megjelennek a kerítések. A kint lakók nem vágy­nak be, sokuknak — autó- tulajdonosként — a közle­kedéssel sincs gondjuk, de a városi szolgáltatásokat (fod­rászat, postafiók, iskola, patyolatfelvevő) egyre han­gosabban szorgalmazza a 200 lakás mintegy 600 lakó­ja. A múlté már a gazdag évek. a vállalatnak a több milliárdos termelés mellett minden forintját be kell osz­tania. Az igényeket jogosnak ítélik, de gyors változás nem várható. A hűtőgép- gyári lakótelep ennek elle­nére párját ritkítja nemcsak a megyében. A gyerekek egyik legkedveltebb játszóhelye a Zagyva-part ennek a csodálatos bölcsődé­nek. Hiába, nincs gyerek, hiányzik az utánpótlás, pe­dig egyes bejáró szülők még Nagykátáról, Pusztamo­nostorról is hozzák a gye­reküket. Ez a legnagyobb gondunk, emellett elvész az, hogy kallódó fiatalok időnként szétszedik az ud­varon a játékokat. Nem tu­dom miért teszik, mikor itt a közelben játszóterek, sa­lak, beton és füves pályák is vannak. Ügy látszik minden kel­lemetlenséget ez a lakótelep se tud kiküszöbölni. Itt sem ismeretlen a kulcsos gyerek fogalma. A szülők dolgoz­nak, és a városi iskolából a menza után hazabuszozott Két évvel ezelőtt nemzet­közi építész kongresszus ta­nácskozott Budapesten a la­kótelepről. A legtöbb or­szágból a lepusztulás, elsivá- rosodás folyamatáról szá­moltak be, amit csak óriási áldozatok árán lehetett meg­állítani, vagy megfordítani, nyugaton csakúgy mint ke­leten. A Hűtőgépgyár mel­letti telepen nincs ilyen 'gond, de a gyár erőfeszíté­sein túl a lakókon és a vá­roson múlik, hogy meddig mutat példát a jászberényi minta. Lukácsi Pá> Fotó: Mészáros János A széles bekötőút béleha- sít a nyárfaerdőbe, az enyhe emelkedőről pedig az ide­gen nem is sejt1, hogy egy hidon haladt keresztül. A Jászság folyója elvész az egymásba fogódzó lombok között. A híd tövében, köz­vetlenül a töltés lábánál egy tanya marad el, s rögtön azután új kép fogad. Az út fölé hajló kandelláberek öles Lehel, Sibir, Tyler, Le- helex táblákkal köszönnek, s míg az autó robog nyíl­egyenesen neki a környéket uraló irodaháznak, az elsu­hanó oszlopok között fehé­ren vakító falak villannak elő: a hűtőgépgyári lakóte­lep épületei. Egy másik világ előtt nyílt ketté az erdő, ez el­ső pillanatra látszik. A po­ros, gyomos útszegéllyel kí­sért Kossuth Lajos út vége és a vasút melletti régi la­kótelep lelakott épületeinek emléke után a kép különö­sen kontrasztos. Piros csere­pek, fehér tűzfalak, nyírt pázsit, gallyakat eresztő facsemeték balról, szemben a gyár és körben — a Zagy­va árterében — a természet­A kandelláberek Öles Lehel, Sibir, Tyler, Lehelex táblákkal köszönnek védelmi környezetté emelt erdő. Kamionok, autók gyor­san elhaló zaja után fel­erősödik az erdő zúgása, és a lakótelep a déli csöndben önkéntelenül fülel a rigók, pintyek, cinegék énekére. Gyári zörejek nem zavarják az idillt, az udvarról az ég felé -gomolygó sűrű, fekete füst, a szemétégető bűze — korma is egyre föntebb hú­zódik a lakóteleptől. Védett- hely, a szelek is óvják bé­kéjét, nyugalmát. A táj fölé magasodó iro­daház legfelső emeletéről a nagy fák koronája fölött be­látni a városba, tornyaira, magas középületeire, a szem messzire kíséri a kanyargó Zagyvát követő erdősávot, a szántókat, mezőket. Lent a gyár tágas utcái, hatalmas csarnokai, és a bekötőút má­sok oldalán a lakótelep. A Flinszton-telepből a fák kö­zött csak a megkopott piros hullámpala tetőket látni, tá­volabb fényesednek a falak, ritkulnak a lombok. Nincs két éve még, hogy az utolsó lakók beköltöztek, sőt a kő­művesek most is dolgoznak újabb épületeken. Tizen­négy ház készül még az idén, tovább azonban nem nő már a telep., véget ér a másfél évtizede kezdett munka. Az Ifjúság utca párhuza­mosan halad a gyári bekötő- úttal, belőle rövid zsákutcák ágaznak a Zagyva felé. Az aszfalt utat nyírt pázsit, ásott, gereblyézett föld és veteményes ágyások szegé­lyezik. Ahogy közeledünk a gyár felé, úgy nőnek a fák, bokrok és oldódik a tető­akartak elmaradni a minta mögött, erre a kirakat jelleg is ösztönöz mindenkit. Németh Rozálék másfél éve költöztek ki a városból. A ház körül frissen vágott fű, néhány gyümölcsfa. Ta­lán kivételnek is számíta­nak azzal, hogy nincs egy tenyérnyi veteményes kert se a területükön. A férje főosztályvezető a gyárban, ő pedig a város túlsó felén dolgozik, a Tanács Körúti Óvoda vezetője. — Modern lakás, modern bútorok — mutat körbe a háziasszony. — A férjem rám hagyta a berendezést és én így érzem otthon ma­gam. Csodálatos vidék, csak jót tudok mondani a lakó­telepről. A Serház utcából, a város közepéről költöz­tünk ki, azelőtt pedig a Ná­dor utcai lakótelepen éltünk, A sorompó után vé­ge a városnak, az ut­cák elmaradnak, ipar­teleppel folytatódik a megszakadt házak sora. A főút ímellett néhány régről ottfelejtett ház húzódik csak meg a be­ton és drótkerítés kö­zött, és azután Jászbe­rény elköszön. A városi forgalom azonban nem szűnik meg, biciklisek kerekeznek {tovább, gya­log is baktatnak néhá- nyan az ország útján. lA város tehát |még tart és valóban ,ott la tábla, amely jobbra a Hűtő­gépgyárat, a strandot, az éttermet és a sport- létesítményeket Ijelzi. Németh Rozélék másfél éve költöztek ki a városból

Next

/
Oldalképek
Tartalom