Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
Nemzetközi körteép 6 t 1 - -----1987. MÁJUS 30. Orvosok a békéért 1 túlélés receptje A mozgalom 1985-ben Budapesten tartotta V. kongresszusát Hatvan országból mintegy kétezer orvos, köztük száznál több magyar — a Nemzetközi orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért nevű szervezet (IPPNW) vezetői, aktivistái —, tanácskoznak tegnaptól Moszkvában, hogy immáron VII. kongresszusukon összegezzék az elmúlt esztendő tapasztalatait és megvitassák az újabb feladatokat. A tanácskozáson az orvosok mellett számos neves politikus, író—újságíró és tudós is kifejti Földünk békéjének megóvására irányuló elképzeléseit, a fenyegető jelen helyzet okait. Az alig hétéves múltra visszatekintő mozgalom létrejöttében az a felismerés játszott szerepet, hogy egy-egy társadalmon, vagy akár rendszereken belül nem csak a diplomatáké, a hivatásos politikusoké, a vezetőké a cselekvés monopóliuma és felelőssége a békéért, hanem mindenkié. Mindemellett az sem feledhető, hogy a nukleáris fegyverkezési verseny bolygónk minden lakójának nemcslaik egészségét, de puszta létét fenyegeti. Mivel az orvos- tudomány a nukleáris háború borzalmaival szemben képtelen segítségnyújtásra alkalmas választ adni, a világ orvosai, akik e szervezetbe tömörültek, hivatásbeli felelősségüknek tekintik az ezen utolsó (nukleáris) járvány megelőzéséért folytatott küzdelmet. És az orvos számára az ember elsődlegesen egy gyógyításra szoruló lény, s csak másodrangú kérdés, hogy mely állam polgára. Az a tény, hogy napjainkban mindenkit egyformán fenyeget a nukleáris világégés veszélye, politikussá formálja az embereket, s az Amikor ezelőtt hót évvel felrobbant egy pokolgép a perui Andok egyik falujában, az ország oda se figyelt. Tizenkét év óta először választott akkor az ország polgári kormányt és ez fontosabb volt egy „szokványos” robbantásnál. Ma már ha valahonnan robbanás és fegyverropogás hallatszik, iszonyat és félelem ül az arcokra. Eddig tízezer, többségében polgári személy életét oltotta ki a kontinens legértelmetlenebb és ezért legrettegettebb gerillamozgalma, a Sendero Luminoso, a Fényes ösvény. Alan Garcia szociáldemokrata kormányának kétéves hivatala alatt a legjelentősebb problémává vált, hogy megfékezzék a szélsőséges gerillacsoport vérengzéseit, értelmetlen mészárlásait. Csupán eben a hónapban hat minisztériumi és banktisztviselő lett a sende- risták fegyvereinek áldozata a fővárosban. Két alkalommal pedig pokolgépes merényleteikkel eddig példátlan zavart okoztak a főváros elektromos ellátásában. A vidéki áldozatok számát csak becsülni lehet, hiszen egyes körzetekben a megtorlástól tartva a helyi lakosok nem jelentik be a gyilkosságokat. Az első öt évben elsősorban az ország déli részén, Ayacucho tartományban tevékenykedett a mozgalom, de az utóbbi két évben a népesség egyharmadát. 20 millió lakost tömörítő fővárosba tették át akcióik színterét. Minden akcióról alaposan tudósít a helyi sajtó s különösen a kormány jobboldali ellenzéke intéz éles szavakat az elnöknek ebben az ügyben. A merényletekről szóló tudósításokban többnyire tehetetlenséggel vádolják Alan Garciát. „Ki kormányoz az országban?” — kérdezi az egyik lap, közölve Alan Garcia elnök és a gerillák vezetője. Abimael Guzman fényképét. „Meddig tart még ez. Elnök orvosok sem kivételek e folyamatban. Am nem elég csak az orvosi meggyőződést hirdetni — vallják a mozgalom tagjai —:, valódi politikai eredményeket csak széles tömegmozgalmakkal lehet elérni. Az IPPNW már elért ilyen eredményeket. Bizonyítja ezt a két évvel ezelőtt' odaítélt Nobel-Bé- kedij is. Valamint az, hogy az emberek többsége tudja már, hogy a nukleáris szennyeződések nem tisztelik a katonai tömbök határait és egy úgynevezett korlátozott atomháború is hatalmas környezetszennyeződést és az életfeltételek megszűnését okozná nemcsak az ellenséges, hanem a baráti területeken is. S hogy a diagnózis felállítása után milyen receptet javasolnak a túlélésre a kezdő medikusok és tapasztalt professzorok? Csak egyet: állhatatos harc folytatását azért, hogy az ezredfordulóra megszabadítsák a világot az összes atomfegyvertől. Fontos lépés lenne e küzdelemben a nukleáris úr?” Kétségtelen, hogy az elnök tehetetlen velük szemben. Mivel nincs különösebb követelésük, — harcukat a forradalmi nép háború nevében vívják, — így nehéz tárgyalási alapot találni a megbékélésre. Kezdetben a gyér népességű vidékeken a rendőri helyőrségeket és a parasztok önkéntes önvédelmi szervezeteinek tagjait támadták meg. Kegyetlenül végeztek azokkal, akiket a kormánnyal való együttműködéssel vádoltak és nem kímélték az illetők családját, gyermekeit sem. Később — úgy tűnik — maguk sem tudták, hogy valójában ki ellen irányul haragjuk. A fennálló rendszer ellen fordultak de közben áldozataik túlnyomórészt a fegyvertelen vidéki lakosok voltak. Abimael Guzman, a „sen- derista népi háború” szellemi atyja és vezetője a limai egyetem volt filozófia tanára. Már túl volt a harmincon, amikor először találkozott a maoizmus eszméivel, hívévé vált és egy adag fanatizmussal kiegészítve alkotta meg saját „ideológiáját”. Guzman elméletének lényege, hogy a jelenlegi rendszer ellen össznépi háborút kell indítani, mivel megváltoztatására nincs más mód. Az új társadalmat a maoista eszméknek megfelelően építené fel. Háborúja több szakaszból áll. kezdetét Guzman 1980-na tette. A gerillamozgalmon belül erős személyi kultusz övezi Guzmanit, akit a mozgalomban „Gonzalo elnöknek” neveznek és hét éve nem látták nyilvánosan. Ezért nem is tudni, Peruban tartózkodik-e vagy külföldön van. Olyan hirek is elterjedtek, hogy már nincs is az élők sorában. Egyes vélemények szerint a Sendero szeretné, ha provokációi és a kormány tehetetlensége nyomán ismét a katonák vennék át a hatalmat az országban. Talán ennek a veszélye tartja vissza Alan Garciát attól, hogy a fegyverkísérletek teljes beszüntetése. E követelést tűzték zászlajukra az utóbbi1 években a békemozgalmak és az orvosmozgalom is. Kár, hogy a több mint másfél éves önkéntes szovjet moratórium pusztába kiáltott szó maradt, s a Szovjetunió ismét rákényszerült a kísérleti robbantásokra. Mivel a békét nem lehet erőszakkal fenntartaná — figyelmeztetett Einstein is —, a békeszerető orvosok továbbra is kötelességüknek érzik, hogy napirenden tartsák a nukleáris fegyver- kísérletek betiltását, egy atomháború katasztrofális következményeire való felhívást, a csillagháború . helyetti csillagbéke programját Mindezekről esik szó Moszkvában, miként arról is: milyen lehetőségeket és esetleges veszélyeket rejt magában az atomenergia békés célú felhasználása. Bár mihamarabb csak ez utóbbihoz hasonló kérdések szerepelnének a elkövetkezendő tanácskozásokon... — daróczi — fegyveres erőket bevesse a gerillák ellen. Egyetlen komolyabb győzelmet aratott eddig ellenük, amikor egy kívülről provokált börtönlázadáskor közel háromszáz senderistát öltek meg. Jelenleg számukat háromezerre becsülik. A perui társadalomnak nics olyan rétege, amely kedvezően fogadná a Sendero Luminoso tevékenységét. Különösen így van ez a bér- követeléseik alátámásztására sztrájkba lépő szakszervezeti tagokkal. Számos szak- szervezeti aktivistát sikerült eddig a senderisták elleni harc leple alatt kivonni a szakszervezeti mozgalomból. Kaszab Zsuzsa Superman-év az Egyesült Államokban Eddig csupán Walt Disney halhatatlan rajzfiguráit, Miki egeret és Donald kacsát érte olyan nagy tisztesség a mesehősök közül, hogy hivatalosan megünnepelték születésnapjukat. Most az Egyesült Államokban egy éven át ünnepük a legnépszerűbb amerikai képregényhős, Superman születésének 50. évfordulóját. Az óriási erejű, repülni is tudó, a kilőtt puskagolyónál is gyorsabb, az igazságért rettenthetetlenül harcoló, az erőszaktól sem visszariadó Supermant két clevelandi kamasz, Jerry Siegel és Joe Shuster találta ki 1933-ban. Négy évig kilincseltek különböző lapkiadóknál, amíg végre kitárultak előttük az ajtók. 1937-ben kaptak megbízást az „Action Comics” képregény kiadójától az első Superman-történet elkészítésére. Azóta ötven év telt el, de a szuperhős, a hajdani betyárok és cowboy-ok ultramodern leszármazottja ha lehet, ma még népszerűbb mint valaha. Nemcsak az erőkultuszban hívő fiatalok választják példaképüknek, hanem néha egyes politikusok is. Reagan elnök például szívesén hivatkozik rá. Supermant számtalanszor megfilmesítették, és figuráját tovább fejlesztették: lényegében az ő gyermeke volt a 60-as években a denevérszárnyú Batman, napjainkban Flash Gordon, és a „Csillagok háborúja” szereplői, valamint az immár sorözathőssé vált Mad Max, és He-Man is. Nem erőltetett megállapítás az sem, hogy a szuper-tengerészgyalogos, Rambo felett is Superman szelleme lebeg. A Superman-füzetek kiadói olyan pompázatos ünnepség-sorozatot terveznek, amelyhez „csak a Szabadságszobor centenáriumi ünnepségeihez hasonlítható”: 75 millió dollárt fektetnek be a reklámkampányba, külön kiállítást nyitnak a legsikeresebb rajzokból. Új Super- man-filmet forgatnak Christopher Reeves-szel a főszerepben (ő már sokszor alakította ezt a szerepet), külön műsorban emlékeznek meg róla a tv-ben is. Cleveland- ben leleplezik szobrát is. 1988. február 28-án — amikor a kiadók szerint véglegesen „megszületett” Superman — hatalmas gálaesttel köszöntik az ünnepeltet. A szervezők szerint Amerikában még egyetlen figura sem bizonyult ilyen maradandónak: „Superman benne él az amerikaiak mindennapi életében’’ — vélekedett a programok egyik fő szervezője. Egy negatív következménye máris van a június 14— 15-i olaszországi választásoknak: Ronald Reagan lemondta hivatalos látogatását Rómában. Az amerikai élnök fölkeresi ugyan az Örök Várost, de a repülőtérről helikopterrel egyenesen a Vatikánba megy, ahol a pápával találkozik. Az olasz sajtó keserűen kommentálja Reagan döntését, amit Washington nyíltan összefüggésbe hozott a jelenlegi itáliai helyzettel: a választások küszöbén egy átmeneti, a hivatalnokkormány vezetőivel nem lenne célszerű tárgyalni. Reagan Rómából egyenesen Velencébe repül, s ott rövid pihenő után részt vesz a fejlett ipari országok, a „hetek” június 8—10. között tartandó csúcstalálkozóján, „Micsoda házigazdái leszünk a velencei csúcsnak, ahol a tőkés világ legfontosabb pénzügyi-gazdasági kérdései kerülnek napirendre, ha egyelőre tárgyalóképes kormányunk sincs?!” — keseBettino Craxi kormányzása nem nélkülözte a sikereket regnek az olasz hírmagyarázók. S nem rejtik véka alá véleményüket, hogy az előbbre hozott választásoké tekintetben is negatív hatást gyakorolnak Olaszországra, amely pedig Bettino Craxi több mint három és fél éves kormányzása alatt vitathatatlanul növelte nemzetközi tekintélyét, s politikailag éppúgy, mint gazdaságilag stabilizálódott. Végül a legnegatívabb tényező Itália számára az új parlamenti többség kialakítása körüli bizonytalanság. Egyelőre úgyanis a pártközi viták annyira elmérgesedtek, mindenekelőtt a kereszténydemokraták, a kommunisták és a szocialisták között, hogy a rendkivüli heves választási kampány közepette úgyszólván semmilyen koalíciós kormányzati formula nem kínálkozik. A relatív többségi párt, a Democrazia Cristiana (DC) 1983-ban. a legutóbbi általános választásokon számottevően visszaesett, s be kellett érnie 32,9 százalékkal. Meglehet, most sem használ a kereszténydemokraták tekintélyének, hogy a március 3-án kirobbant kormányválságot végül is ők kezdeményezték. A választók azt is kifejezésre juttathatják voksaikkal. hogy a DC — noha kongresszusain nyomatékkai hangsúlyozta megújulási készségét — képtelennek bizonyult új politikai irányvonal követésére. Egyes közvéleménykutatók bizonyos esélyt látnak az Olasz Kommunista Párt által már korábban meghirdetett demokratikus alternatívának. Papírforma szerint ennek csakugyan megvan a létjogosultsága: az OKP, a szocialisták, a szociáldemokraták és más kisebb baloldali csoportosulások együttesen megszerezhetik a szavazatok többségét, ám a kereszténydemokraták nélküli kormányzásnak nincs realitása Itáliában. Az ország NATO- tagsága eleve kizárja egy kommunista irányítású kabinet megalakítását, arról nem is szólva, hogy a szocialisták és a szociáldemokraták mereven elzárkóznak az OKP-val való együttműködéstől. Ami a szocialistákat illeti, Craxi pártja — a keresz- ténydemokrácia szemében — megbízhatatlan partner. Azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az OSZP1983- ban 11,4 százalékot szerzett, s olyan politikai földcsuszamlásban most sem reménykedhet. amelynek révén megközelítheti akár a DC, akár az OKP szavazati arányát. Azt fel lehet tételezni, hogy a kétmillió új választó, sőt, a 46 millió olasz választópolgár közül is a korábbinál többen adják voksukat a szocialista jelöltekre. ez azonban önmagában még kevés az üdvösséghez. A kisebb polgári pártoknál is hasonló a helyzet: lényeges átformálódás aligha várható, s továbbra is be kell émiök a leendő kormányzati formula kialakításában a mérleg nyelve szeretjével. Noha szinte valamennyi pártvezér az ötpárti koalíciót ostorozza, mégis úgy tűnik, jobb híján, a DC, az OSZP, a republikánus, a zociáldemokraták és a liberálisok szövetsége áll helyre Rómában. Egyelőre azonban teljes a bizonytalanság, s a Tiberis-parti esélyek híven illusztrálják az olasz társadalom megosztottságát. Craxi energikus, sokak szerint olykor diktatórikus vezetési stílusa nem nélkülözte ugyan a sikereket, de háttérbe szorította a kereszténydemokratákat, s a demokrácia iránt rendkívül fogékony társadalomban is aggodalmat keltett. A DC már huzamosabb ideje adós maradt az ország legfontosabb problémáira: a munkanélküliség radikális csökkentésére, a társadalmi javak igazságosabb elosztására. a déli országrész fejlesztésére vonatkozó programmal. Az ellenzék legnagyobb pártja, az OKP legföljebb tartózkodó szavazataival támogathatna egy megfelelő kormányprogramot, ha netán a hatvanas-hetvenes évek középbal formuláját föltámasztanák. A június 14—15-i politikai erőpróba után tehát ismét válaszút előtt áll Itália. Ezúttal azonban minden korábbinál nehezebbnek ígérkezik a döntés. Összeállított«: Majnár József Günter Wallraf: A török, aki nem tudott törökül Kicsoda Günter Wallraf, akinek legutóbbi könyve, a „Legalul” — miután húsz nyelven 2,5 millió példányban kelt el a világon — most a Magvető Könyvkiadó gondozásában magyarul is megjelent? Újságíró, méghozzá a szó legszorosabb értelmében: információit, híreit, amelyekből döbbenetes tudósításai kikerekednek, nem riportalanytól szerzi, hanem elsősorban saját magától: megéli azt, amit megír. 1942. január 10-én született Köln mellett, Burscheidben. Eredetileg könyvkereskedőnek tanult, de . már húszévesen bekapcsolódott a Gruppe 61-be, egy dort- mundi írócsoportosulásba, amely az ipari munkásság életének ábrázolását tűzte ki célul. S ő nem íróasztal mellől, hanem különböző üzemekben munkát vállalva belülről tanulmányozta és ábrázolta a bérmunkáséletet. Az álcázásban szerzett hazai gyakorlat után bekapcsolódott a nemzetközi politikába is; Görögországban a 67-től 74-ig uralkodó fasiszta junta és az NSZK kapcsolatait kutatta — le is tartóztatták. — Portugáliában pedig a nyugatnémet újfasiszták képviselőjének adta ki magát, így leplezte le Spinola volt köz- társasági elnök puccskísérletét. Igazi hírnevét egy 1975-ös ötletének köszönheti: elszegődött a nyugatnémet jobboldali bulvárlap, a hamburgi Bild hannoveri szerkesztőségébe. Ez elég nehéz voLt, mert arcát már szinte az egész ország ismerte, de megint sikerült beférkőznie. Jónéhány hónapig figyelte a pletykalap hírgyártásának hazug módszereit, míg leleplezték, de könyvének kiadását már nem lehetett megakadályozni. Legutóbbi „rémtette”, már azok számára, akiket leleplez: a „Legalul” című 'könyv. Két és fél évet töltött a legszörnyűbb munkahelyeken török vendégmur kiásnak álcázva magát, parókával, kontaktlencsével, bajusszal és tört németséggel — most már nagyon el kellett rejtőznie. A legnehezebb az volt, amikor azt kellett megmagyaráznia, miért nem tud — törökül! Ám titkos akciója ismét sikerült: 1985-ben megjelent szenzációs könyve első kézből értesít a vendégmunkások törvényellenes kizsákmányolásáról, a kiszolgáltatottsággal való visszaélésről, az embernyú zásról. Igaz, Wallrafot újabban törvény védi, s ezt tulajdonképpen neki köszönheti a nyugatnémet nyilvánosság. Még a Bild által nyakába akasztott sajtóperben döntött úgy a nyugatnémet alkotmánybiróság általános érvénnyel, hogy a törvényen kí- vüü eszközökkel szerzett információ is közölhető, ha a társadalmi haszon nagyobb, mint a sértett kára. Ám a Thyssen acélipari konszern keresetére februárban úgy ítélt egy nyugatnémet bíróság, hogy két részletet ki kell hagyni a „Legalul” újabb kiadásából. Lehet, hogy az acélóriás az erősebb? Wallraf mindenesetre fellebbezett. Peru „véres” ösvényei Június 14—15: választások Itália válaszút elfftt
