Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

1987. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nemcsak szépeRT „Aranyos” lett I | . ,, , a Vásárhelyi okosak is voltak csapata Amikor a Szolnoki Vásár­helyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépis­kola levelező tagozatos fel­nőtt csaptata megérkezett az Almási téri szabadidő köz­pontba, a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedő or­szágos döntőjére, bizony az ellenfelek szúrás szemekkel fürkészték őket. Ugyanis a négy csinos hölgynek az volt a „bűne”, hogy ez az is­kolai kollektíva tavaly is megnyerte az első helyet a végső megméretésnél. Majd kiderül, szólt oda az egyik rivális együttes tagja, hogy Csak szépek vagytok-e, vagy okosak is. Másnap kora délutánra bebizonyosodott: mindkét állítás igaz. A tíz döntőbe jutott csap>at közül az első hely említésénél a szigorú zsűri őket szólította. Leírha­tatlan volt az örömük, hi­szen a megyei, területi első­ség után a végső „összecsa­pásnál” sem találtak legyő­zőre. Pedig akadtak kacifán­tosnál kacifántosabb felad­mindenképpen a felkészítő pedagógus, Ferdinánd Ár­pád tanár úr neve kívánko­zik. Önnönmagát némi hu­morral fűszerezve „kará­csonyfadísz” nevelőnek hív­ja, mondván, őt rendszerint oda „teszik”, ahol éppen szükség van rá. Volt már megbízott igazgató is pipa- gyújtásnyi ideig, most pedig a levelező tagozat vezetője. Matematika-fizika szakos létére ebbe a vetélkedősoro­zatba is úgy csöppent, hogy az akkori igazgatója meg­bízta: keressen valakit, aki felkészítené a felnőtt-diák- csapatot erre a versenyre. Mivel nem talált, ő lett a valaki. Igaz, az első év a ta­nulásé volt: csak a területi döntőig jutottak. Azután egy országos elsőség, majd ha­todik, ötödik hely, ezt köve­tően tavaly és az idén is újabb országos győzelem ju- <ott a „négyesfogatnak”. A sikerek titkát a temérdek ta­nuláson felül abban látja, hogy jól kell kiválasztani a nyerő embereket. A harmadik csapattag, Kádár Andrásné Dunaújvá­rosból került ide. Egy há­roméves apróság boldog anyukája, egyébként ő is a Titásznál helyezkedett el. Felkészülésében sokat segí­tett a férje is, elvégre a lá­nya ugyancsak társaságigé­nyes. Főleg a villámkérdé­sekben otthonos, és a kíván- csisködásra, mi a hobbija, szintén azonnal rávágta: az úszás. A törökszentmiklósi sző­ke, hosszúhajú Balogh And­rea a megyei tanács tervosz­tályán dolgozik. Napi ingá­zása közepette a buszon, vo­naton, váróteremben készült fel a versenyekre. Igaz, mindezt otthon is szabadon tehette, lévén a csapat egyet­len független, hajadon tagja. Ámbár az alapos szemlélő­nek a képre tekintve bizo­nyára az is kitetszik: a pár­keresés aligha okoz majd neki problémát. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy az „aranyosoknak” A győztes ötösfogat: Balogh Andrea, Kádár Andrásné, Ferdinánd Árpád felkészítő ta­nár, Pallér Istvánné és Bende Lajosné. (Fotó: Korényi Éva) ványok: népi hangszereket, földrajzi tájegységeket, iro­dalmi idézeteket, politikai kiadványokat, dekrétumokat kellett felismerniük a sok­órás, többfordulós verseny során. Pontokat is fura mó­don veszítettek: például úgy, hogy az írásuk egyik adatát a zsűri képtelen volt elol­vasni. ök azzal mentegetőz­tek: sietni kellett; az „íté­szek” olymódon érveltek: ez a reumatikus betűféleség nincs a magyar ábécé kész­letében. Harag nem történt, kettőzött igyekezettel ipar­kodtak tovább, és nyerték el a fődíjat: közös utazást a Szovjetunióba. Hogy a sikert kiharcolók­ról is essék szó: itt az élre Az együttes lelke, kapitá­nya Bende Lajosné, vagy ahogyan a többiek nemes egyszerűséggel nevezik: Sá­ri, aki a Titász pénzügyi cso­portjának munkatársa. Má­sodikos, és hogyan, hogyan nem, de már az első beszá­molói után kitűnő lett és az­óta úgy tűnik, tartósan meg­rekedt ezen a szinten. A ta­nuláson kívül hobbija a csa­lád. Pallér Istvánné, Andrea sakknyelven fogalmazva: a „második táblás”. Tősgyö­keres szolnoki, a Néphadse­reg polgári alkalmazottja. Fiatal házas, gyermekük még nincs, most várnak sa­ját, önálló lakásra. A tör­ténelem a kedvenc területe. melegen, gratuláltak a mun­kahelyükön, a megyei tanács művelődési osztályának ve­zetői pedig fogadták, és megjutalmazták őket. Ter­mészetesen erről a gesztus­ról az iskolában a tanár úr­ról sem feledkeztek meg. Mindezek ellenére az ünnep­lésre kevés idő maradt: mi­vel elkezdődtek sőt már ja­vában tartanak az év végi beszámolók, vizsgák. Orszá­gos elsőség ide, aranyérem oda: azért nekik fizikából, matematikából és a többi „zamatos” tárgyból is bizo­nyítaniuk kell. És ugye az is természetes, hogy itt sem akarnak szégyent vallani... D. Szabó Miklós Ványi László terítéshez ké­szül. (Fotó: Nagy Ze.) Major Éva a megterített asztalnál a vizsgabizottság — Cse­peli Lajos, Szőke Benedekné és Kulcsárné Herczeg Edit — előtt ad számot ismereteiről. Ebédkészítés. Szabó Ilona, aki teljesítményére négyest kapott, a tormakrémmel töl­tött sonkaszelet készítésén munkálkodik. Érettségi feladat az ételkészítés A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zépiskolában három nap alatt harmincegy negyedikes adott számot ételkészítési, gyakorlati tudományából, il­letve felszolgálási, terítési jártasságáról, A diákok mindannyian eredményesen vizsgáztak, és a szigorú szak­mai zsűri, az elnökség sze­rint felkészültségük a köze­pesnél jobbnak ítélhető. Igaz, gyakorlati megméreté­sük után pihenésre kevés az idejük, hiszen június 15—16- án az érettségi szóbeli vizs­gán is helyt kell még állni­uk. Képeink tegnap a vizsga egy-egy jellemző mozzanatát örökítették meg. Könyvhét ötvennyolcaink alkalommal Ürmössy Ildikó megnyitja az ünnepi könyvhét megyei rendezvényeit. A képen jobbról Jókai Anna írónő. (Folytatás az 1. oldalról) gyünk érdekeltek, hogy a kulturális termékek széles választékából a vitathatatlan értékek jussanak el mind szélesebb rétegekhez. Egész kulturális támogatási rend­szerünk — amelynek hatá­rait kizárólag gazdasági le­hetőségeink szabhatják meg — ezt az érdekünket, köte­lezettségünket szolgálja, azt kellene szolgálnia. Szolnok megyében a na­gyobb településeken, a váro­sokban és a községekben már a hét elején megjelentek a narancssárga színű, jellegze­tes pavilonok, jelezvén, hogy hamarosan megkezdődik a könyv és az olvasás hagyo­mányos ünnepe, az ünnepi könyvhét. Hivatalosan me­gyénkben is tegnap kezdőd­tek el az ehhez kapcsolódó rendezvények: az író-olvasó találkozók, a dedikálások, a műsoros estek, a könyvkiál­lítások és a szakmái találko­zók. Mindezeket megelőzve ke­rült sor tegnap délután az ünnepi könyvhét Szolnok megyei eseményeinek meg­nyitójára Mezőtúron, a vá­rosi tanács dísztermében. ahol Papp János, a városi tanács elnöke köszöntötte a szép számban egybegyűlt ér­deklődőket és a vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglalókat — Ürmössy Ildi­kót, a megyei tanács elnök- helyettesét, Györffy Györ­gyöt, a városi pártbizottság első titkárát, Jókai Anna József Attila-díjas írót, az Írószövetség alelnökét, és Bartucz Lajost, a Könyvért igazgatóhelyettesét. Ezt követően Tardy Ba­lázs színművész és a mezőtú­ri zeneiskola növendékei ad­tak hangulatos koncertet* il­letve műsort — kapcsolódva az ünnepi könyvhét célkitű­zéséhez és szelleméhez, hisz a könyv ünnepe egyben az emberi szellem, mindenféle alkotótevékenység dicsérete is. Többek között ezt az örök­érvényű gondolatot emelte ki Ürmössy Ildikó megnyitó beszédében. Szólt arról, hogy a könyv- és olvasási kultúra ápolása nagymértékben hoz­zájárul a nemzeti kultúra értékeinek megőrzéséhez, az általános és szakmai művelt­ség színvonalának emelésé­hez. Az élet és a könyvek vi­szonyának kérdését érintve elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a Gutenberg-galaxis — a sok vita és nehézség elle­nére — ma is szilárd, és ez nem is lehet másképp, hisz az emberiség jövőjének egyik legfontosabb alapját képezi. A köz bizalma emeli magas­ra az irodalmat is. az ünne­pi könyvhét így arra is pél­da, hogy írók, olvasók, ki­adók. terjesztők és könyvtá­rosok közös érdeke, hogy mindenki számára legyen az egyetemes emberi értékeket sajátosan visszatükröző ol-' vasnivaló. Ezt követően arra utalt, hogy az elnevezés vál­tozása — ünnepi könyvhét és könyvtári napok — azt jelenti: ezentúl nagyobb fi­gyelmet kell, hogy kapjon, ezzel együtt nagyobb meg­becsülést is a könyvtár ügye. A megnyitót követően Jó­kai Anna író találkozott ol­vasóival a Móricz Zsigmond Könyvtárban. A nagy sikerű beszélgetéssel egyidőben a városi kiállítócsarnokiban gyermekrajz-kiállítást nyi­tottak meg. A mezőtúri ünnepség után néhány órával Szolnokon, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár olvasótermében nyitották meg a könyvhét városi rendezvényeit, mely­nek első eseményeként ugyanitt Találkozás egy fia­talemberrel címmel Tardy Balázs önálló estjét hallgat­hatták meg az érdeklődők. FORRÁS A JÁSZSÁG Égő tetők alatt Az ünnepi könyvhét meg­nyitója előtt néhány nappal került a boltokba az Égő te­tők alatt című ifjúsági re­gény. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent mű alkotója, Bistey András, me­gyénkben élő író-újságíró, akinek e török időkbe kala­uzoló könyve immár sor­rendben a harmadik önálló kötete. Bistey Andrást nem ifjúsági írónak ismerte meg az olvasóközönség; miért e váltás? — Elöljáróban szeretném leszögezni, nem kívánok if­júsági írónak felcsapni — annak ellenére sem, hogy a következő könyvem, amely már nyomdában vari, s az Ég az eszéki híd címet vise­li majd. szintén az ifjabb korosztályhoz szól. E két re­gényt voltaképp kiruccanás­nak tekintem az irodalom egy másik területére. Nem is tervezek több ifjúsági művet. — Hogyan született a mos­tani regény? — Erre azt is mondhat­nám tréfásan, hogy miután már jó néhány volt egyetemi évfolyamtársam — Veress Miklós, Szepesi Attila — írt egy-egy mesekönyvet a gye­rekeinek. családom unszolá­sára én is beadtam a dere­kam. Mesekönyvet azonban nem volt kedvem írni, in­kább halogattam a dolgot, mígnem mára a gyerekeim kinőttek a mesék világából, s megszületett ez a kama­szodóknak is szánt regény. Az igazság azonban az, hogy az első lökést a szolnoki vár története adta, s emellett ki­indulási alap volt számomra a Jászság mint tájegység — történelmi, néprajzi és min­den más vonatkozásban, ön­magában a vár története so­vány cselekményt kínált vol­na, ezért olyan „sztorit” ke­rekítettem köré, amelyben a Jászság akkori történelmi helyzete is kibontakozik a háttérben. Fikció és doku­mentum keveredik tehát a műben; igyekeztem történe­tileg hitelesen ábrázolni a kort, amelyben egy fiktív hős először élethalálharcot vív, majd bizonyítja szívós­konok élni akarását, kapasz­kodását a korabeli viszonyok közepette. A történet végén már messze nem az a hős köszön vissza, mint aki an­nak előtte volt. — Bizonyára nem vélet­len, hogy a cselekmény szó-. lai éppen a Jászságba veze­tik az olvasót■ — Az én gyermekkorom a Jászságban telt el, még mos­tanában is azt szoktam mon­dani: megyek haza Apátiba, pedig már rég nem ott la­kom. Mindig is izgatott e tájegység jellege. múltja, kultúrája, szinte törvénysze­rűen képzeltem ide hősei­met. — A szereplőkről már az elején kiderül, hogy ottho­nosan mozognak a környe­zetben. „Tájékozódásukhoz" milyen forrásokra támasz­kodott az író? —• Elsősorban Szabó Lász­ló Jászság című könyve, il­letve az ezzel a témával fog­lalkozó tanulmányai, vala­mint levéltári kutatások se­gítették a munkámat. A Ho­gyan kell lidérccsirkét költe­ni? című fejezet például egy jászsági hiedelemről szól, amelyet ugyancsak Szabó László írásaiból merítettem. — Egy-egy jó kalandre­gény esetében gyakran el­hangzik, hogy szinte filmre kívánkozik az alkotás... — Bennem egyáltalán nem merült fel a megfilmesítés gondolata. Magyarországon viszonylag kevés gyermek­film készül, kivált ilyen kosztümös, történelmi alko­tásokra nem lenne pénz. Er­ről nem is ábrándozom. — Említette, hogy az ifjú­sági irodalomba való kiruc­canását lezártnak tekinti. Más területeken mik a ter­vei? — Apámnak rám marad­tak a hivatalos, személyi ira­tai — egészen a huszasévek- től napjainkig Végigölvas- ván a teljes anyagot mini­mális kommentárral, fiktív párbeszéddel kiegészítve, il­letve eredeti idézeteket be­leszőve összeállítottam egy kisregényt, amelyben nem­csak az apám életének mint­egy hatvan éve bontakozik ki, hanem a XX. század ezen időszakának története is. A mű egyelőre készülőben van, még nincs pont a végén. J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom