Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-30 / 126. szám

1987. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Idény előtt a vízparton flbádszalók felhőben, napsütésben Szolnoki vasútorvosi napok Húszéves a MÁV-Kórház Tudományos ülés az évforduló tiszteletére Nem kap erőre a nyár. Ezt itt, a víztároló partján még jobban érezni. Süt ugyan a nap, de május utolsó napjai­ban a vékony trikó és a rövidujjú ing lehetne már igazán az egyenviselet, ezzel szemben a déli gyönge napsütésben mindössze három ember táblából az abádszalóki stran- don.Téblábol? Az csak messziről látszik úgy. Közelebbről nézvést kiderül, hogy a távolról vékony csövek itt bizony derékvastagságúak, s hogy a három ember ugyancsak igyekszik. Egy gazdasági munkaközösség megbízásából ügyeskednek az autódaru segítségével. Aki látta már a siófoki nagycsúszdát — a gyerekek kimondhatatlanul él­vezik —. annak fölösleges beszélni róla. Aki nem látta, az megnézheti nagyobbik testvérét hamarosan. A három ember ugyanis éppen ennek a hatalmas csúszdának a tar- tóvázát szereli. — Ez két csúszda lesz, egyenként száztizenegy mé­ter hosszúságú. Az időjárás nem engedett bennünket dol­gozni, így némi csúszásiban vagyunk mi is. Június tizen­negyedikére azért szeretnénk végezni, mert akkor lesz az idény első nagy rendezvé­nye — mondja kezét töröl- getve Fejes István, aki a megbízó gmk-ba a felesége révén maga is érdekelt. — Mit ér egy ilyen csúsz­da? — teszem föl a nyilván másokat is érdeklő kérdést. — Egy hasonló, de még nyolcvanötös árban számolt szerkezet öt és félmillióba került. — Mikorra térül meg? — Reméljük hamar. Tíz forintért használható egy- egy alkalommal. Kiegészíté­sül sportszereket is kölcsön- zünk majd. Mielőtt bárki rosszra gon­dolna — nem a pénzügyeket illetően —, hadd mondjam el, hogy az üzemeltető cég szigorúan felügyel a rendre, vigyázza a csúszda haszná­lóit. A műanyag elemeket állandóan csörgedező vízzel teszik veszélytelenné ígérik. Mamut csúszda tehát lesz Abádszalókon. Kibővült vi­szont már a szabadstrand. Eddig csupán a gáton és a gát oldalában volt módja a napfürdőzőknek kedvenc időtöltésükhöz, most föltöl­töttek egy nagyobb, sík te­rületet, s így ott is heve- részhetnek a strandolok. Ta­lán majd fűmag is jut rá, mert eső után néhány he­lyütt összejárták, s a meg­száradt agyag alighanem le­hetetlenné tenné az emlege­tett heverészést. A partmenti Tó vendéglő üzletvezetője. Polgár János- né, aki felnőtt gyermekeivel már második esztendeje vet­te ki szerződésbe a harmad- osztályú éttermet. — Ugyan már kinyitot­tunk. de vendégünk még alig volt — meséli a napsütötte teraszon az energikus asz- szony. — Az idő! Jó ideje ma süt először valamicskét a nap. Az asztalokon hangulatos térítők, s bár még nincs sze­zon, ételből is, italból is ióa kínálat, s az árak sem kúsz­tak az égig. — Néhány év és jobb lesz itt. mint a Balatonon — véli a vendéglős, ö csak tudja, onnan jött. — Bár rövid a főidény, de akkor sok a ven­dég. Tavaly nem volt semmi gondunk a szállítókkal, hoz­tak elegendő húsárut, de sört és üdítőt is bőségesen. Polgámé csak azt fájlalja, hogy amolyan félig-formán üdülőterület a víztárolónak ez a része. Akad itt minden: vízvezeték, csatorna és út, de sorra szűknek bizonyulnak, ha eljön a jó idő. Megérti, mondja és vele mi is, hogy több pénz nincs, de szerin­te épp emiatt több pénz vész el. Mármint olyan pénz, amit a kényesebb vendégek nem itt költenek el Abádszalókon. Meglehet, igaza van Pol­gár Jánosáénak. Mindeneset­re ők már fölkészültek a jö­vendő vendégekre: két saját gáztűzhelyet állítottak be a konyhába, mert az áfészé al­kalmatlan a főzésre, van már elegendő kés, kanál, vil­la. ami korábban nem volt. Javában dolgoznak viszont a Tisza tour kempingjében azon, hogy egyrészt bővítsék a fogadó területet, másrészt minden rendben legyen a nagy roham idejére. Szarka Tibor munkatársának ma­gyaráz valamit, miközben egy osztrák úrral is szót vált. — Voltak és vannak már vendégeink, a teljes szolgál­tatással állunk rendelkezé­sükre. Egyelőre ötszázan pi­henhetnek meg, de ha a má­sodik ütem is elkészül, ak­kor jóval többen — sorolja a kemping vezetője. Ahogy a munkálatok áll­nak, ebben a szezonban er­re nemigen lesz mód. A sá­torozó helyek, a közvilágítás még csak-csak elkészülhet az új területen a jövő hónap­ban, óm a hatalmas szenny­víztárolók bizonyosán nem. Márpedig a kétszer annyi vendég esetleg kétszer any- nyi szennyvizet is termel­het. . Mire a nehezen készülő szennyvíztárolók mellől a főbejárathoz kerülünk. Al­fred Haberl lakókocsijában is fölgyullad a villany. — Honnan érkezett? — fordítja a bemutatkozás utá­ni első kérdést Szarka Tibor. — Steimarkból. De már nem először vagyok itt — adja meg a választ készség­gel a nyugdíjas osztrák ta­nár. — Horgászni csábítot­tak ide a barátaim. — Hogy tetszik a kem­ping? — Igazán remek és kedve­sek az emberek. — No lés a halak? — Tavaly a barátom fogott egy nyolckilós pontyot. Ha az idő...! — Számon kell kérni a kempingen... * * * A fizetővendég-szolgálat száz ággyal várja a nagy­községben a nyári vendége­ket, de újabb ötvenet most szerveznek a kényelmeseb­bek számára. A kétágyas szoba ára kettőszáztól há­romszáz forintig „megy el”. Nem sok annak, aki csak egy-két éjszakát tölt itt. Sok és egyre több a ven­dégváró büfé, butik, kioszk. Ez jó, mert napsütésben, hét­végén bizony kétannyian vannak Abádszalókon, mint egyszerű hétköznapokon. Ne­kik pedig enni kell Az ABC már túl van az egyeztető tárgyalásokon, a szállító cé­gek a tavalyi, tisztességes, időbeni „érkeztetést’’ fogad­ták. Az idén is árul vasár­nap délelőtt tejet és kenye­ret a bolt szomszédságában lévő lángossütő, s ha olyan lesz az igény — így Balogh János üzletvezető —, akkor az ABC is kinyitna a reggeli órákban. De ahhoz friss péksütemény, kenyér és tej kellene, különben nem sok értelme volna. (Az már je­lent valamit, hogy a sütő­ipar június—júliusban na­ponta kétszer szállít ropogós harapnivalót!) # * * Egy lélek nincs a vízen, de a vízben sem. Szerda van. Hétköznap. Késik a szezon az idén. De nem marad el. Hortobágyi Zoltán Június közepétől itt már száztizenegy métert csúszhatnak a gyerekek Már kivirágzón Kunizentmár- ton: a Körös-parti városban, a József Attila Gimnázium épüle­tében tegnap délután kezdetét vette a Kistermelők első orszá­gos kertészeti bemutatójának szakmai programja, a virágkö­tészeti verseny. A három kate­góriában — menyasszonyi cso­kor, ünnepi asztali disz és fall- dlsz készítésében — meghirde­tett vetélkedés eredményeit a Virág- és Zöldségkertészek Egye­sületének cserkeszőlől csoportja által szervezett kétnapos bemu­tató ma délelőtt kilenc órakor sorrakerüló ünnepélyes megnyi­tóján hirdetik ki. Képünkön Gelsz Károlyné budapesti virág­kereskedő kezében formálódik az ünnepi bokréta. Belső fotón­kon : menyasszonyi csokrot ké­szít a vőlegénynek való, Kruzs- llcz Ferenc, a Szentesi Mezőgaz­dasági Szakközépiskola dísznö­vénykertész tanulója <T. F.) A Szolnoki MÁV-Kórház fennállásának huszadik évfordulója alkalmából kétnapos tudományos ülés kez­dődött tegnap Szolnokon a MÁV-egészségügyi intézmé­nyekben dolgozók számára. A szolnoki vasútorvosi na­pokat — amelyre főképp a Tiszántúlról, de az ország más részéről is érkeztek szakemberek — dr. Tari Endre, a MÁV Vezérigazgatóság egészségügyi főosztályának ve­zetője nyitotta meg. Az elnökségben helyet foglalt Fábi­án Péter, a megyei pártbizottság titkára, Bálint Ferenc, Szolnok Város Tanácsának elnöke és dr. Ignácz István megyei főorvos. A kórház húszéves törté­netéről dr. Horváth József igazgató-főorvos beszélt. El­mondta, hogy Szolnokon 1950-ben nyílt először szak­orvosi rendelő a vasutas dol­gozók számára. Ez azonban kicsi és rosszul felszerelt volt. Megfogalmazódott a gondolat, hogy MÁV-kórhá- zat kellene létesíteni a me­gyeszékhelyen. Több tény is szólt emellett. Egyrészt szük­ségessé vált a Budapesti MÁV-Kórház tehermentesí­tése, másrészt a Tiszántúlon dolgozó vasutasok 25 száza­léka könnyen tud megyénk székhelyére utazni. A Szolnoki MÁV Kórház építése 1963-ban kezdődött, és 1967 nyarán adták át. Költségéhez a vasutasok ön­kéntesen hozzájárultak fize­tésük fél százalékával. A kórház épülete nyolcszintes, háromszáz ágy fogadja a be­tegeket a két- és négyágyas kórtermekben. Az épülethez csatlakozik a négyszintes szakrendelő. A kórházhoz or­voslakások és nővérszállások is tartoznak. Az intézmény feladata a tiszántúli vasutasok és csa­ládtagjaik ellátása — ez mintegy százhúszezer embert jelent. A Hetényi Géza me­gyei kórházzal felváltva (a MÁV-Kórház hetente két­szer) biztosítják a megyei ügyeletet. A húsz év alatt sokat fej­lődött a kórház. Jelentős esemény volt tizenhárom év­vel ezelőtt a központi audio- lógia átadása, ahol edéfig hu­szonháromezer ember alkal­massági vizsgálatát végezték el. Nagy előrelépésnek szá­mít a négyágyas intenzív részleg átadása, amely ké­sőbb hatágyas anesztezioló- giai és intenzív osztállyá ala­kult. Néhány évvel ezelőtt — a szemészeti osztály vezető főorvosának nyugdíjba vo­nulása után — a szemészetet megszüntették, és azóta csak a járóbetegeket látják el. In­tézeti érdek volt a betegfel­vételi részleg kialakítása, — mondta az igazgató főorvos —, ez került a szemészet he­lyére. A szemészeti műtőből szeptikus műtő lett. Meg­könnyítette a kórházi mun­kát, hogy a közelmúltban a laboratóriumban áttértek a számítógépes adatfeldolgo­zásra. Az igazgató arról is be­szélt. hogy a hetvenes évek­től a gyógyítás mellett fon­tos szerepe van a megelőzés­nek és a gondozásnak. Ezt szolgálja például a hallás- és érvizsgálat, a kardiológiai, a túlsúlyos betegek gondozása. Mintegy tizenegy-tizenkét­ezer beteget gondoztak és gondoznak. A Szolnoki MÁV-Kórház- ban eddig száznegyvenezer beteget gyógyítottak. (Hu­szonöt-huszonhat százalékuk szolnoki). A rendelőintézet­ben 4,4 millió kezelést vé­geztek. Több mint ötezer em­bert utaltak szanatóriumok­ba. Jó munkát csak megbízha­tó szakemberekkel lehet vé­gezni. Dr. Horváth József el­mondta, hogy pillanatnyilag háromszáznyolcvan dolgozó­juk van. Hetvenen törzsgár- datagok. (ök a jubileum al­kalmából jutalmat is kap­tak.) Az igazgató megemlé­kezett arról a tizenegy mun­katársukról, akik időközben meghaltak. Külön szólt dr. Romhányi Istvánról, a MÁV- Kórház előző igazgatójáról. Jelenleg az intézményben csak szakképzett embert al­kalmaznak. Az ötvenkilenc orvos rendszeresen részt vesz továbbképzésen. Az osztá­lyok asszisztensek és üzemi ápolók részére továbbképzé­seket tartanak. A kórház mindennapi éle­tében azok a gondok jelent­keznek, amelyek a hasonló egészségügyi intézmények­ben is. Alacsonyak a bérek, munkaerőhiány van, nehéz megtartani az embereket a háromműszakos foglalkozá­sokban. Növekedtek a költ­ségek: az egy ágyra jutó ki­adás húsz év alatt négysze­resére emelkedett, holott a gyógyszerek költsége csak duplája lett. Az igazgató-főorvos elő­adása után két szekcióban előadásokkal folytatódott a rendezvény. Szó volt többek között az urológiai betegségek meg­előzéséről és gyó­gyításáról, a száj­sebészet és fogá­szat elmúlt tíz évéről, az általá­nos és a baleseti sebészet munkájá­ról. Elsősorban a MÁV-Kórház dol­gozói voltak az előadók, de más intézmények is képviseltették ma­gukat. A szolnoki vas­útorvosi napok ma előadásokkal fejeződnek be. P. É. Az ünnepség résztvevői a kórház húsz évéről szóló előadást hallgat­ják. (Fotó: Mészáros) Telefon a vásárlónak Kötvényt bocsát ki a Posta Szolnokon IÍgyfólszolgálati Iroda nyílik hétfőn A Magyar Posta 1987 júni­us 1—tői 60 millió forint ér­tékben körzeti telefonkötvé­nyeket bocsát ki Szolnok térségében. A kötvényekkel kapcsolatban tegnap Szolno­kon az 1. számú postahivatal oktatótermében Szilas Péter, a Debreceni Postaigazgató­ság távközlési osztályának osztályvezető-helyettese tar­tott sajtótájékoztatót. Hang­súlyozta. hogy a kibocsátás célja a város meghatározott területein további távbeszé­lő állomások létesítése, be­kapcsolása, illetve a hálózat korszerűsítése, bővítése. A kötvények névértéke a gazdálkodó szervezeteknél 100 ezer, a magánszemélyek­nél fjedig 25 ezer forint. A kamatuk évenként 7 száza­lék. A törlesztésen és a ka­maton kívül a Magyar Pos­ta vállalja, hogy 1990 ápri­lis 30-ig a kötvénytulajdono­soknak — a fejlesztésben érintett területeken, ame­lyek a Posta szolnoki ügy­félszolgálati irodájában meg­tekinthetőek — a telefonál­lomást fölszereli. Köztudomású, hogy 1987 június 1-től a telefonbeköté­sek fejlesztési hozzájárulása duplájára emelkedik: azaz magánszemélyeknek 12 ezer, illetve ikerállomás esetében 8 ezer, míg gazdálkodó szer­vezeteknél 90 és 60 ezer fo­rint lesz. Nos, a kötvénytu­lajdonosoknak kedvezményt ad a Posta, és ők belépés, kötvényjegyzés után tovább­ra is a régi áron 6, illetve 4 ezer. közületek pedig 45 és 30 ezer forintért jutnak az áhított vonalhoz. A kötvé­nyeket június 1-től augusz­tus 31-ig lehet jegyeztetni, majd ezt követően október 1 és november 6 között meg­vásárolni. Az alacsony jö­vedelműek, nagycsaládosok­nak a Posta méltányossági alapon szociális kedvez­ményt biztosít, amelyet egy társadalmi bizotság bírál el. Szó van arról is, ha a szol­noki telefonkötvény-jegyzés sikeres lesz, akkor október elsejétől Martfű és Űjszász területére is lehetővé teszik a vásárlást. A kötvények törlesztését a Posta a telefon felszerelésé­ről szóló értesítéskor, de leg­később 1989 november 1-én, gazdálkodó egységeknél 1990 november 1-én kezdi meg és 1997 november 1-én fejezi be. (Egyébként az épülő új, 15 ezer vonalas szolnoki te­lefonközpont átadási ideje 1988 december 31-e). A szolnoki, helyi telefon- kötvénnyel kapcsolatban bármilyen kérdésre szívesen ad felvilágosítást a hétfőn nyitó ügyfélszolgálati iroda (Szolnok, Beloiannisz út 10. sz.), amely munkanapokon 10—18 óra közöt, szombaton­ként pedig kilenctől egyig várja az érdeklődőket D. 8a. H

Next

/
Oldalképek
Tartalom