Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

1987. MÁJUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I Minisztertanács elnöke Pesterzsébetre látogatott Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke hétfőn látogatást tett a fő­város jelenleg mintegy száz­ezer lakosú XX. kerületé­ben; abban a városrészben, amelyet az egykori Pester­zsébet város és Soroksár nagyközség 1950-ben történt egyesítésével alakítottak ki. Ez Budapest legnagyobb — 53 négyzetkilométer — ki­terjedésű, a főváros déli ka­puját jelentő, zömmel mun­kások lakta kerülete. Több ipari nagyvállalat, összesen mintegy 35 gyár és szövet­kezet két kutatóintézet, jól kiépített kulturális, közmű­velődési intézményhálózat, a fővárosban a felszabadulás óta épített egyetlen űj kór­ház, patinás hírű általános és középiskolák határozzák meg a kerület jellegét. E tények adatok felvázo­lásával kezdődött az a be­szélgetés — a program első mozzanataként, — amelynek során a kerületi pártbizott­ság székházában adtak tájé­koztatást a városrész fejlő­déséről és VII. ötéves tervi célkitűzéseiről Lázár György­nek és a kíséretében levő Köteles Zoltánnak, a Buda­pesti Pártbizottság titkárá­nak a XX. kerület vezetői: Szandtner Iván, a pártbi­zottság első titkára és Gyu­lai Gusztáv tanácselnök. Szandtner Iván egyebek közt elmondta, hogy az V. és VI. ötéves terv idején szinte „meglódult” a város­rész fejlődése, új lakótele­peket építettek, kibővítették a kereskedelmi hálózatot, jelentősen javult az egész­ségügyi ellátás. Befejezésé­hez közeledik a városköz­pont rekonstrukciója. A so­ronlevő feladatok közé tar­tozik az úthálózat továbbépí­tése, a gáz és csatornaháló­zat fejlesztése — ezeknél a közpénzek mellett a lakos­ság áldozatvállalására is le­het számítani, hiszen a te­lepülésfejlesztési hozzájáru­lásból évi 12 millió forint gyűlik össze közcélokra. Lázár György a pártbi­zottságon tolmácsolta a Köz­ponti Bizottság és a kor­mány jókívánságait a kerü­let párt-, állami, társadalmi testületéinek, vezetőinek, Pesterzsébet és Soroksár la­kosságának. Elismerően szólt a városrész — mint mond­ta: szemmel látható — gya­rapodásáról. Hozzátette: a XX. kerület is példázza, hogy a nehéznek mondott években is értünk el ered­ményeket. — Most sem a körülményeken kell sirán­kozni, hanem tudnunk kell, hogy ha gyötrelmesen is, de munkával, összefogással, fejtöréssel, áldozatkészség­gel, elszántsággal és akarat­tal mutathatunk fel ered­ményeket Ezután a látogatás város­néző sétával folytatódott: az Ady Endre utcai általános iskolába, majd a kerületi tanács Kossuth Lajos utcai ügyfélszolgálati irodájába kalauzolták a házigazdák a Minisztertanács elnökét. Programja végén Lázár György felkereste a Kontak- ta Alkatrészgyárat, ahol Horváth Attila vezérigazga­tó és Viszkievicz Ferenc, a pártbizottság titkára tájé­koztatta a jelenleg hat ter­melőegységgel működő vál­lalat munkájáról, bemutatva több üzemrészben a termelő tevékenységet is. Békeaktivisták kitüntetése A májusi béke- és barát­sági hónap keretében köz­ponti kitüntetési ünnepséget rendeztek hétfőn az Orszá­gos Béketanács székházában. A hazai békemozgalomban, a békeközösségekben kie­melkedő teljesítményt nyúj­tó aktivistákról szólva Szta- nyik B. László, az OBT el­nöke kiemelte: mint azt a XII. békekonferencián el­hangzottak is megerősítet­ték, honfitársaink folyama­tosan kiveszik részüket a háború elkerüléséért, a béke megőrzéséit végzett munká­ból. Az ünnepségen az Orszá­gos Béketanács kitüntető jelvényét 54-en vehették át. Az OBT emlékplakettel ju­talmazott hét közösséget és emléklapot adományozott tíz személynek. A kitüntetéseket Sztanyik B. László adta át. Tárca és egyetem között Együttműködési megállapodás Együttműködési szerződést irt alá hétfőn Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter és Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. A megál­lapodás célja, hogy elősegít­se az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának erősítését, tá­mogassa az egyetemi oktató­nevelő munka és a kutatás színvonalának emelését. Gépesíti a takarmányellátást csataszögi baromfitelepén a Kőtelki Ady Tsz. A mintegy másfél millió forintos beruházáshoz a takarmánytároló silókat a szövetkezet lakatosai készítik el Fotó: T. K. L. Kunmadarasi Bővül a gázhálózat, fejlesztések szaporodnak a tantermek A Kunmadarasi Nagyköz­ségi Tanács ebben az évben 47 millió 51 ezer forint pénz­zel gazdálkodhat. Az összeg több mint háromnegyedét a meglévő intézmények fenn­tartására, zavartalan mű­ködtetésére fordítják. Az el- mtúlt évhez viszonyítva e té­ren változás történt, ugyan­is a köztisztasági, park- és temetőfenntartási felada­tokat a költségvetési üzem­től a gamesz kapta meg — remélve, hogy várt pénzügyi megtakarításon kívül haté­konyabban, színvonalasab­ban tudja ellátni felada­tát elődjénél. Az egyik központi fel­adat az idősekkel való foko­zott gondoskodás. Ennek ér­dekében az idén öttel töb­ben részesülhetnek szociális étkeztetésben; s a házi szo­ciális gondozás fejlesztését, bővítését is tervezik. Az el­látásba bevontak száma nyolcvanhat, közülük húszán az étekeztetéstoen is részesül­nek; a szociális gondozottak száma pedig ötvennégy. Se­gélyekre 16,3 százalékkal fordíthatnak többet a tava­lyinál, amely 238 ezer forint­tal nagyobb az 1986. évi összegnél. A rászorulók kö­zül harminchármán teljes összegű, tizenkilencen rész­segélyt kapnak. Az oktatási intézmények fenntartására 5,5 százalék­kal költhetnek többet a ta­valyinál. Itt főleg a sportesz­közöket gyarapítják, az orosz nyelvi órák feltételeit javít­ják, és az óvodák szemlélte­tőeszközeit bővítik. Fejlesztési célokra a költ­ségvetés 23,8 százaléka for­dítható, ami valamivel több mint 11,1 millió forint. Bő­vül a vezetékes gázhálózata Béke, a Lenkei, a Munkácsy, a Réz és az Aulich utcák­ban. Ezekhez a gyarapodá­sokhoz a lakosság jelentős mértékben hozzájárul. To­vább nő a műutak aránya; az idén a Somogyi Béla út burkolata kap záróréteget. Az iskolai tantermek száma is nő; szeptemberre az in­tézmény hat helyiséggel bő­vül. Belvízelvezetésre 400 ezer, a múzeumi épület már meg­kezdett felújítási munkála­taira szintén 400 ezer forin­tot áldoznak. Mindezekhez a gyarapodá­sokhoz az itt élők az idén mintegy 14 millió forint ér­tékű társadalmi munkával járulhatnak hozzá. A bölcső­dék, az óvodák, a tantermek, a művelődési ház, valamint az erdei tornapálya felújítá­sához éDpúgy várják a segí­tő kezeket, mint a KRESZ- park és a piactér csinosítá­sához, a vízhálózat bővítésé­hez;, a Járdaépítéshez vagy a parkosításhoz. Bérek és leépítések Amire éveken át nem — vagy csak alig — volt példa, arról most egyre- másra érkeznek a hírek: ez, az és amaz a vállalat is vagy már csökkentette vagy csök­kenteni tervezi munkaválla­lóinak számát. Voltak ez ügyben már parázs sajtóvi­ták, voltak nem éppen a je­lenséget üdvözlő hivatalos megnyilatkozások vagy ép­penséggel aggodalmaskodó kijelentések, és vannak vál­tozatlanul e remények: ta­lán végre megindul az egyes munkahelyeken egészségte­lenül nagyra duzzadt lét­szám csökkentése, de leg­alábbis belső átcsoportosítá­sa. S változatlan a remény — no meg az emiatti aggo- dalmaskodás — az ügyben is, hogy tán végre a nagy nehezen raoionalizálódót munkaerőgazdálkodás az olyannyira áhított szerkezet- átalakítási törekvéseinket is szolgálja. Nem szolgálja. Legalábbis olyan mértékben nem, mint amennyire szeretnénk. E létszám-mozgatásoknak — fogalmazzunk magyarul: csökkentéseknek, elbocsátá­soknak — nem annyira a szerkezetátalakítás a vezérlő elve, hanem inkább a bére­zési gyakorlat diktálta meg­fontolások. Mostanság éppen olyan keresetszabályozási előírások érvényesülnek, amelyek ér­telmében érdemes a létszá­mot csökkenteni, mert ily módon, minden különösebb teljesítménynövekmény nél­kül is, növelhetők a bérek. Hogy miért? S egyáltalán: hogy miként képzelhető el a teljesítménynövekmény el­maradása. ha egyszer ugyan­azon a munkahelyen mától kezdve kevesebben dolgoz­nak? Egyszerűen csak úgy — illetve azért —, mert ná­lunk változatlanul jól is­mert gyakorlat az a bizonyos és sokat emlegetett kapun belüli munkanélküliség. És e kifejezés jelentéstartalmát tessék szó szerint venni. Vál­lalataink nagy többségétől, szépen, lassanként tucatjá­val bocsáthatók el olyan em­berek. akik egyszerűen nem hiányoznak. Vagy tucatjával nem pótlandók olyan nyug­állományba kerülők, akik szintén csak nem pótlandók. Ugyanis nem volt érdemle­ges munkájuk, s igazából évek óta nem volt rájuk szükség. Ha most mennek — így vagy úgy — senki nem hiányolja őket. No de akkor miért voltak ott? Miért volt a munka­könyves munkahelyük? Sok oka van ennek, s e rövid jegyzetben a kialakult hely­zet aprólékos elemzésére sem vállalkozhatunk, így aztán legyen elég csak annyi, hogy a munkáltatók, nem minden és nem éppen szelíd kény­szer nélkül, vállalták, mert vállalniuk kellett a teljes foglalkoztatás államilag — no és persze politikailag is — rájuk testált tennivalóit. (Ez például odáig ment, hogy ma is vannak egyes me­gyék, és ott egyes üzemek, amelyek hozzájuk abszolút nem tartozó embereket ' is foglalkoztatnak — papíron — és fizetnek a valóságban. Olyan embereket, akik for­mailag ugyan X vállalat al­kalmazottai. a valóságban azonban például az anyagi­lag jóval szűkösebben el­eresztett helyi tanácsok vál­lalatainál dolgoznak). Aztán volt ugye ez a bi­zonyos kvázi „bérstop”, amely alól április elsejével fölszabadultak a vállalatok. Többségüknél rögvest emel­ni kezdték az alapbéreket, már csak azért is, hogy va­lamennyire ellensúlyozzák az áprilisi — és meglehető­sen drasztikus — fogyasztói áremeléseket. Igaz: a kasz- szát, a jelek szerint nem ürítik ki, de egyelőre nincs sok foganatja az egész évi teljesítményekben való gon­dolkodásra intő második — és hagyományos módon, agi- tációsan bizony nagyon rosz- szul hangszerelt — kor­mány-ajánlásnak: mint ahogy úgyszólván nyoma sincs a teljesítményekhez kötött differenciálásnak sem. Mondom: a kasszát csak ke­vesen ürítik a fenékig, de a többség sem tartalékol — egy megfontolt, s legalább az év végéig érvényes bérpo­litikai elképzelés szerint — éppen a teljesítmény-arányos béremelésre. A szakén:berek pillanat­nyilag úgy vélik, hogy a má­jus végéig várható — jórészt az áremelések által indukált — bérkiáramlás júniustól megtorpan, s aztán egy hár­mas út kereszteződéséhez érkeznek a vállalatok. Ha növelhetik a hozzáadott ér-> téket — vagyis a tulajdon­képpeni teljesítményt —, akkor persze emelhetik a béreket is. Ha nem növek­szik a teljesítmény, de kü­lönböző megfontolások miatt mégis emelendő a bér, ak­kor ott — a manapság egy­re kedveltebb — létszám- csökkentés lehetősége, hogy legalább a kulcsemberek kapjanak a teljesítményeik­nek megfelelő bért. S ha egyik módszer sem megy, akkor marad az adózott bér­emelés lehetősége, ha egyál­talán van annyi pénz a kasz- szában, hogy az adó fizet­hető. S meri ez a harmadik út csak nehezen járható, a nyereség növelése pedig idő­be telik, a legkézenfekvőbb megoldásnak a hirtelen tör­tént létszámcsökkentés lát­szik. Igaz: ilyen indítékok­ból végrehajtva nem sokra visz. Néhány embernek, s nyílván a leggyengébbeknek felmondanak — velük ugyan mások mit kezdjenek? — s maradnak a többiek, eset­leg a reménytelenül gazda­ságtalan műhelyekben, rész­legekben, gyáregységekben. Sokkal messzebbre vinne, ha e veszteséges üzemrészeket felszámolnák, ha nem csak a leggyengébbeket, de a leg- hasznavehetőbb embereket is mozdulásra késztetnék, valóban hasznosítható mun­kaerőforrást teremtve a gaz­daságosan dolgozó, de munkaerőhiánnyal bajlódó területek számára. Csak hát ehhez az is kellene, hogy végre a vállalatokon belül is követke­zetesen érvényesüljön a tel- jesítményeivű gazdálkodás, és a teljesítményekhez iga­zodó bérezés. És ezt ne csak munkáltatókon — pontosab­ban: ne csak a vállalatok és szövetkezetek vezetőin — kérjük számon, ök kénytele­nek engedni a bármi áron történő béremeléssel kapcso­latos társadalmi nyomásnak akkor, amikor a szakembe­rek remélik, hogy az idei bérterven belül maradunk, de nem garantálják, hogy az idei árterven is belül mara­dunk. Vértes Csaba Korszerűsítések utón Több féltartós tej Kedden, május 26-án vi­lágszerte — így nálunk is — megrendezik a tejnapot. A tejtermelés fejlesztésének nemzetközi összehangolásá­ra 1903-ban megalakult Nemzetközi Tejszövetség ha­tározata alapján hívják fel a figyelmet az alapvető nép- élelmezési cikk jelentőségé­re. A Tejipari Vállalatok Trösztje és a kereskedelmi vállalatok a tejnap alkalmá­ból az ország számos telepü­lésén csaknem 200 helyen — üzletekben, áruházakban, is­kolákban, stb. tartanak áru­bemutatóval egybekötött kóstolót. A hazai tejipar, amely ma már 200-nál többfajta tej­terméket gyárt, a korszerű táplálkozás elősegítésére el­sősorban a zsírszegény ké- szítrÁények választékát igyekszik bővíteni. Az 1,5, illetve 2,4 százalék zsírtartalmú, tehát viszonylag sovány tej, to­vábbá a 12 százalékra csök­kentett zsírtartalmú tejföl részarányát az év végéig csaknem megduplázzák. Az ipar éppen ezekben a napok­ban hat új, korszerű, féltar­tós tejet gyártó üzemet adott át, ezek révén naponta az eddigi 60 ezer literről 300 ezer literre növekedett" e termék kibocsátása. Kizárólag saját nagyüzemi felhasználásra állít elő kü­lönböző tápokat a Zagyvarékasi Béke Tsz keverőüzeme. A havonta elkészített, több mint száz vagonnyi tápból mintegy harminc vagonnal a lúd- és baromfitelepek használnak fel, a többit a szövetkezet sertései fogyaszt­ják el Fotó; T. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom