Szolnok Megyei Néplap, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ifjú Gárda-szemle Kunszentmártonban Menetdalverseny, kirakodóvásár, alaki szemle, légi bemutató A megújulás igényével A kisújszállási körzet iparáról Az ifjú gárdisták díszmenete a megnyitó ünnepségen (Fotó: Mészáros János) Megyénk legfiatalabb vá­rosa, Kunszentmárton ad otthont három napon keresz­tül Szolnok megye legjobb ifjú gárdistáinak. Annak a közel háromszáz fiatalnak, akik a városok csapatait al­kotják. Elhelyezésük roman­tikus: sátrakban laknak az ipari szakmunkásképző is­kola parkjában. Tegnap dél­ben érkeztek Kunszentmár- tonba és délután már föl is sorakoztak az ünnepélyes megnyitóra, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, Lesták József, az Ifjú Sárda orszá­gos parancsnoka, ott voltak a város vezetői: Karancsi Lajos, a pártbizottság első titkára és Lázi Béla tanács­elnök, valamint a fegyveres erők és testületek, az intéz­mények és a gazdálkodó egy­ségek képviselői. A kirakodó vásár árusai már déltől kínálták porté­káikat a főtéren, s a hétvé­gére is maradnak. Kora dél­után katonai helikopter kö­rözött a város fölött, s szór­ta a plakátokat, a szemle háromnapos programjával, amelyet ezúttal nagyszabású majális fon csokorba. Az ünnepélyes megnyitón Lantos József, a KISZ váro­si bizottságának titkára kö­szöntötte a résztvevőket, majd Iváncsik Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára lépett a mikrofon­hoz és kívánt eredményes versenyzést, valamint a kul­turális programokon kelle­mes kikapcsolódást a megye ifjú gárdistáinak. A megnyi­tót a csapatok alaki szemlé­A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Szabó Ist­ván elnökletével pénteken ülést tartott; a testület a tsz-ek elmúlt évi gazdálko­dásának eredményeit ele­mezve meghatározta a soron következő fontosabb tenni­valókat. A termelőszövetkezetek a tavalyi eredmények ismere­tében fontos szerepet tölte­nek be az ország gazdasági helyzetének, stabilizálásában és a belföldi ellátásban, va­lamint a külkereskedelmi árualapok előállításában. A szövetkezetekben meghatá­rozó súlya van a növényter­mesztésnek, amelynek tava­lyi eredményei a kedvezőt­len időjárás ellenére is jó­nak ítélhetők. A meghirde­tett ösztönző intézkedések hatására 1986-ban javultak (Folytatás az 1. oldalról) a környezetvédelem pénz­igényes tennivalók sorát szabja az emberiség számá­ra — de az anyagi szűkös­ség nem sugallhatja a tehe­tetlenséget. Olyan feladato­kat kell napjainkban az él­re rangsorolni, ami nem ke­rül pénzbe. A gondolkodás terén, a nevelés dolgában felmérhetetlenül sok a fel­adatunk. Lépjünk tehát ezen a téren. Mozgósítsuk a tár­sadalmat öntevékenységre és ne felejtsük: a rendcsinálás akkor a legolcsóbb — ha előtte nem csináltunk ren­detlenséget. A környezet kí­mélésére, ha kell, a jelenle­ginél szigorúbb szankciókkal vegyük rá az embereket, a védelemre rászorult termé­szeti értékeinknél pedig ne hagyjunk annyi kiskaput. je követte, majd az abonyi úttörők majoréit csoportjá­nak színpompás bemutatója, és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola zenekara szórakoztatta a szemle részt­vevőit és az érdeklődő kö­zönséget. Ma korán kelnek a gár­disták és egésznapos harci túrára indulnak, amelyen nemcsak, fizikai képességeik­ről tesznek tanúbizonyságot, hanem beszámolnak polgári védelmi, egészségügyi, va­lamint a rendőri, a munkás- őri, a határőri, a tűzoltó és a katonai pályákkal kapcsola­tos ismereteikről is. Lesz még vízi átkelés és lövészet is. Közben egésznapos prog­ramra invitálják a szemle szervezői a kunszentmárto­az állattenyésztés teljesítmé­nyei, igaz, az eredmények az egyes üzemcsoportokban el­térően alakultak. A termelé­si kedv főként a háztáji és a kisegítő gazdaságokban nőtt, ezek gyorsabban tud­ták alkalmazkodni a Szabá­lyozók változásához. A szö­vetkezetek gépparkjának műszaki színvonala erősen differenciálódott. Az üze­meknek csak kisebb része képes a fejlesztésre, jelentős az a termelői kör, amely az anyagi források hiánya miatt egyre rosszabb állapotú gé­pekkel birkózik meg a fel­adatokkal. A TOT-nak az a vélemé­nye, hogy a kiegészítő tevé­kenység bővítésének lehető­ségeit továbbra is keresni kell, ám mindenekelőtt a mezőgazdasági termékeik fel­dolgozásánál. Példának a Tiszaliget dolgát említette fel az első titkár. Valami okból mindig kiad­ják a megyeszékhely e „zöld szigetére” az utolsó építési engedélyt — aztán követke­zik még egy utolsó. A 4-es számú útvonal gondjáról úgy vélekedett Majoros Károly, hogy azért, mert mi lakunk itt és mi mondjuk a magunkét a tűr­hetetlen zsúfoltság, a zajár­talom és az elviselhetetlen légszennyezés miatt, ez a gond ne legyen csak a me­gyéé. Megoldása váljon or­szágos feladattá. Amint Abrahám Kálmán elmondta, a tanácskozás szá­mos gondolatával rövidesen a Parlament nyilvánossága előtt szembesülhet majd az ország. Palágyi Béla niakat. A kirakodó vásár is a sportpályára települ át, ahol kispályás labdarúgó mérkőzések lesznek. Az ép­pen pihenő csapatok és az érdeklődők pedig MHSZ és fegyvertechnikai bemutatót és tűzoltóversenyt láthat­nak. Az immár 14. alkalom­mal megrendezett megyei Ifjú Gárda szemlének új színfoltja a délben kezdődő munkakutya-bemutató, a délutáni, igen színvonalas­nak ígérkező lovasverseny és a karate-bemutató. Holnap az utolsó erőpró­bára kerül sor,- az úszóver­senyre a cserkeszőlői stran­don. Az ünnepélyes ered­ményhirdetés után délben utaznak haza a csapatok. Átképzési támogatás Megnőtt a vállalatok ér­deklődése az átképzési támo­gatás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal fel­mérése szerint 1986-ban 148 vállalat csaknem 8500 dolgozója kapott anyagi tá­mogatást új szakma elsajá­tításához, csaknem kétszer annyian, mint egy évvel ko­rábban. A legtöbb — 1600 — dolgozó átképzésére Bor­sod megyében került sor, a fővárosban pedig közel 1200- an tanulták ki új szakmáju­kat központi segítséggel. A támogatásban részesül­tek valamivel több mint 10 százaléka Fejér megyei vál­lalatoknál dolgozik. Igen ke­vesen kényszerültek viszont új szakma elsajátítására Veszprém, Vas, Pest, Komá­rom és Békés megyékben. Húszesztendős korára az ember — úgy mondják — felnőtté válik. Egy szicoalis- ta brigád életében viszont ez a tétel talán még fokozottab­ban igaz, amit alátámaszta­ni látszik a Szolnok Megyei GMV karcagi Október 6. Szocialista Brigádjának pél­dája is. 1967-től számítják saját történetüket. Tehát idén töltik be a huszadik esztendőt, s most — a ’86- os eredmények alapján — a Szakma Kiváló Brigádja lettek. Az élelmiszerszakmá­ban összesen tizennyolc kö­zösséget ért ez a megtisz­teltetés). A hivatalos titulusuk őr­lőmalmi komplex brigád. Ez azt jelenti, hogy vannak a tagok között molnárok, van­nak minőségi ellenőrök, sőt az értékesítés területéről Medgyesi Sándorné árufor­galmi ügyintéző is tagja a „csapatnak”. A malomból kikerülő liszt útját tehát tel­jesen végig kísérik a bri­gádtagok. — Én adom el a nagyon keresett karcagi lisztet — Kisújszállás és körzetének ipara a vidékii ipartelepítés eredményeként alakult ki az 1970-es évek elején. Napja­inkban a körzet gazdasági termelésének közel negyven százalékát az ipar adja. Az biztosít kenyeret a foglal­koztatottak harminc százalé­kának. Az ipartelepítésnek köszönhető a teljes körű foglalkoztatás megteremtése. A szinte minden áron va­ló iparosítás haszna tehát egyértelmű. Nyilvánvaló vi­szont az is, hogy nem men­tes a gondoktól. A nehézsé­gek elsősorban abból adód­nak, hogy nem egy, vagy két nagyüzem jött létre a kör­zetben, hanem döntően ki­sebb, alig egy-kétszáz dol­gozót foglalkoztató gyáregy­bizottság nagyobb figyel­met szorgalmaz a személyi feltételek javítására, hiszen a szakemberek az üzemek legfontosabb feladataiban (műszaki fejlesztés, termék­szerkezetváltás, stb.), megha­tározó szerepet töltenek be. Több és helyenként jobban kvalifikált szakember kel­lene. A pártszervezeteknek ezért hatékonyabban kelle­ne fellépni a műszakiak anyagi megbecsüléséért, ez­által elejét venni annak, hogy „ki igér többet” alapon töltsék be a műszaki poszto­kat. Különböző kezdeménye­zések voltak már, de azok egymagukban nem elegen­dőek. A Vízgépészeti Válla­lat például épített vagy negyven lakást Kunhegye­sen, de másra is szükség volna. így például az ösz­töndíjrendszer bővítésére és a milliószor hangoztatott differenciált bérezésre. Egy öt-hat éve felelősséggel já­ró munkakörben dolgozó mérnök havi keresete pél­dául ötezer forint körül ala­kul, ugyanakkor egy-egy idősebb adminisztrációs munkakörben dolgozóé vi­szont meghaladja a hatezret. A gazdasági vezetők és a pártszervezetek á várható Túloz, aki azt mondja, hogy a kisújszállási körzet üzemeiben nem történt kor­szerűsítés. A Mezőgép Vál­lalat helyi gyárából és más üzemből is említhető jó pél­da. Ennek ellenére tény, hogy a mostani műszaki- technikai háttér nem tesz lehetővé érdemi megújulást, jelentősebb fejlődést. mondta M ed gyes iné, amikor a brigád műszakban nem lévő tagjaival beszélgettem. — Azt, amit a többiek állí­tanak elő, igen jó minőség­ben. Nem véletlen, hogy mindenfelé keresik a lisz­tünket... Kitüntetések, elismerések sora jelzi, hogy nem vélet­lenül kerültek be idén a ti­zennyolc legjobb közé. Há­romszor voltak már a Vál­lalat Kiváló Brigádja, így némiképp érthető, hogy már ez az elismerés következett. A gazdasági tevékenysé­get segítő vállalásaik közül házigazdám, Kurucz Teréz szakszervezeti titkár, egyre külön is felhívta a figyelme­met. Azért erre, mert a ma­lomüzem munkájának szín­vonalát és hatékonyságát ez jelzi legjobban. Nevezetesen az egy mázsa termékre jutó termelési értékről van szó, ami 487 forint, s jelentősen meghaladja a vállalati szin­tet. Szóba került természete­sen maga a brigádmozga­lom is. Elcsépelt negatív pél­ségeket, üzemeket, telepeket létesítettek. A szerteágazó profil, az erősen centralizált irányítás, a legkorszerűbb­nek közel sem mondható be­rendezés jellemezte azokat. Az ipartelepítés valójában a munka kezdetét jelentette és megannyi feladatot ró manapság is a gazdasági ve­zetőkre, a pártszervezetek­re, az üzemek vezetőségében dolgozó párttagokra. Nem véletlen tehát az, hogy a vá­rosi párt-végrehaj tóbizottság — mint azt a napokban is tette — rendszeresen napi­rendre tűzi a körzet ipará­nak helyzetét és megfogal­mazza a tobábbi feladato­kat, utat mutatva, cselek­vésre készteti az üzemi párt- szervezeteket. sértődöttség miatt eddig többnyire vonakodtak a dif­ferenciált bérezéstől, pedig annak alkalmazása az üzem részére leginkább hasznos munkát végzők körében elé­gedettséget, aktivitást ered­ményez és serkentő hatása széles körben érvényesül. Előrelátóbban, megalapo­zottabban kellene biztosíta­ni a személyi feltételeket nemcsak a műszakiak köré­ben, hanem a szakmunká­sok esetében is. összefogás­ra és nem „szabadrablásra” kellene törekedni az üze­meknek. Minden bizonnyal többre jutnának, ha a gya­korlati képzésben együttes erővel korszerűen felszerelt tanműhelyt alakítanának ki. Ma már kevés a tanműhely­ben a satu és a reszelő, a legkorszerűbb gépeknek ott a helyük. Ma még sajnos nincs kellő összefogás, kép­zés helyett szerződtetésre tö­rekednek az üzemek. A személyi feltételek ala­kulását nagymértékben be­folyásolják ‘ a kereseti lehe­tőségek is. Megérne egy ala­pos elemzést az is, hogy a kisújszállási üzemek mind­egyikében miért van az át­lagkereset a megyei szint alatt. Bizonyára sok igazság van a helyieknek abban a fel­tevésében, hogy jóval na­gyobb arányban járulnak az anyavállalat nyereségéhez annál, mint amit a fejlesz­tésre visszakapnak. A. párt- szervezeteknek nemcsak nyugtázni kell ezt, hanem azt is figyelembe venni, hogy a vállalati vezérkarok dáimat az összekéregetett mozijegyekről és a sosem látott, de dokumentált szín­házi előadásokról azonnal „kontrázták”. Hamar Gyulá- né minőségi ellenőr foglalta össze az ellenvetéseket: — Mi a váltóműszak miatt elég nehezen tudunk olyan prog­ramokat szervezni, ahol mindenki ott lehet. Ezért a kulturális eseményekre min­dig csak az megy el, akit valóban érdekel is a dolog. Ha öten-hatan, akkor any- nyian... És annyit is admi­nisztrálunk;! A tizenkilenc tagú brigád összetétele az évek folya­mán szinte alig változott. Az állandóság okául hozhat­nánk persze szigorúan gaz­dasági indokokat: az üzem­ben is elég kicsi a dolgozók cserélődése, a molnár szak­ma maga is ideköti a mes­terség gyakorlóit Túllépve azonban a racionális ténye­ken, más okokat is próbál­tam keresni. A kérdésre adott válaszok önmagukban tulajdonképpen semmi újat nem mondtak. Közösséghez sokkal jobban mérlegelik napjainkban, mint bármikor azt, hogy milyen befektetés jár a legnagyobb haszonnal. Ezért arra biztassák a he­lyi vezetőket, hogy azok te­gyenek olyan javaslatokat a vállalatok irányítóinak, amik nemcsak a figyelmet, hanem a befektetést is megérdem­lik. A nagyobb gyáregységi ön­állóságnak is ez a kiindulá­si pontja. Sokszor szóvá te­szik a vállalati központtól való nagymérvű függést, ugyanakkor nem tapasztal­ható kellő törekvés és fel­készülés a helyi üzemekben a nagyobb önállóságra. Vol­taképpen csak végrehajtó feladatokat látnak el. Meg kell hagyni, azt viszont ki­válóan. Évek óta nem volt a körzetben olyan üzem, ame­lyik veszteséges lett volna. Egészében véve emelkedett az üzemek gazdálkodási színvonala, jövedelem terem­tő képessége. A körzet üze­meinek termelésnövekedése az utóbbi években megha­ladta az országos átlagot. Többre hivatottak Tények bizonyítják tehát, hogy többre hivatottak a körzet üzemei. Termékeik javuló minősége, a javuló piackutató munka eredmé­nyeként jelentősen növeke­dett a szocialista országok­ba irányuló exportjuk. A BHG kunhegyesi gyára pél­dául négyszeresére növelte azt. Mellette a Fékon, a Vas- Fa és Építőipari Szövetkezet, a Vízgépészeti Vállalat is növelte kivitelét. A tőkés piacra irányuló export — a körzetben ilyen tekintetben meghatározó Fékon és a Vízgépészeti Vállalat mel­lett — jelentősen nőtt a Kunszöv esetében. Ez a járható út (a belföl­di igények kielégítése mel­lett) a továbbiakban is. Ez viszont nem képzelhető el másként, mint a lassan ki­bontakozó intenzív fejlődés segítségével. A helyi üzemi pártszervezetek akkor jár­nák el helyesen, ha ennek az ügynek megnyerve a dolgo­zókat határozottabban, kez­deményezőbben lépnek fel a Központi Bizottság novem­beri határozatában megfo­galmazott célokért, minde­nekelőtt a termékszerkezet­váltásért, a műszaki fejlesz­tésért, ami klucskérdése a gazdaságosabb termelés­nek és még egy sereg fon­tos feladat megoldásának. tartozás, egymás segítése, jó társaság... Sokszor hallot­tam már ezeket, de most, tényekkel is alátámasztva egészen másként hangzot­tak. — Manapság az embe­rek nem nagyon törődnek egymással — tette még hoz­zá elgondolkodva Kocsis Kálmánná —, rohan min­denki, így valóban jó tud­ni, hogy vannak olyanok, akikkel összefűz valami... Akikhez nyugodtan fordul­hatok, ha szükséges... Egy közösség, tizenkilenc ember alapos bemutatásához szinte egy egész újság is ke­vés lenne. Mert szólni ille­ne társadalmi munkáról, a felhasznált forintok helyé­ről, szólni a két nap alatt „felhúzott” falról a brigád­társ házánál, ünnepekről és hétköznapokróL Szóval: még annyi mindenről, amik együtt a szakma kiválójai közé emelték az Október 6. Szocialista Brigádot. Pénteken este Karcagon a brigádkollektíva ünnepség keretében vette át az elis­merést tanúsító oklevelet. A megyei pártbizottság kép­viseletében Fodor Kyula osztályvezető gratulált a dolgozóknak. fii« M, JU — E — A TOT megvitatta A termelőszövetkezetek gazdálkodása Simon Béla Pesten is keresik a karcagi lisztet A szakma kiválója lett az Október 6. brigád KI tud ráígérni7 A városi párt-végrehajtó­Háttór ás fejlődés Napirenden a környezetvédelem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom