Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. ÁPRILIS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A piaci igényeket figyelembe véve folytatják a grill csirkesűtő gyártását, melynek több egysége a Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet mezőtúri gyárában készfii. Képűnkön Tóth Róbertné műszerész összeszereli az ajtót. (Fotó: Mészáros) fl gazdaságban nem a részvétel a fontos Amikor az előadó a mikrofonhoz lépett, érdekes dolog történt. A mellette lévő tv-készülék hirtelen villogni kezdett, és egy olyan tanácskozás képsorai váltak láthatóvá, amelyen tudósok, gyakorlati szakemberek, politikusok vitatták meg és próbálták őszintén elemezni a magyar gazdaság helyzetét, kiemelve a műszaki fejlesztés fontosságát. Pár pillanat múlva aztán a készülék elnémult, de a képek peregtek tovább, s akkor a szónok — aki egyébként ugyancsak gazdasági vezetők előtt tartott előadást — belevágott: — Ma ha egy vezető eredményeket akar elérni — mondta — legalább két dologra figyelnie kell. Jelen esetben rám és a képernyőre. Remélem menni fog. „Citius, altius, fortius!” Kormány-SZOT ajánlás a béremelésekről Hagyjunk későbbre isi Elmúlt a jóelőre sokat emlegetett április 1., amelyről december óta úgy szokás beszélni, mint a bérstopp határnapjáról. Holott — nem is volt bérstop! Csupán a pontosság kedvéért: a kormány ajánlotta, hogy 1986. december 1-től 1987 első negyedévének végéig a vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervek ne hajtsanak végre alapbéremelést. Túl a határidőn, megállapítható — erről tanúskodnak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai —, hogy a vállalatok túlnyomó többNe visszamenőleg Gazdaságban nem használatos a feltételes mód, a .ha”, ezúttal mégis megengedhetjük a feltételezést: „ha” az említett irányelvek - nem szabták volna meg az április elsejei határidőt talán alig lett volna vállalat, ahol a dolgozók sürgetik az alapbérek emelését. Csupán azért, mert máskor sem szokták, kivárják azt a bizonyos mérleg utáni időpontot. Most viszont nagy várakozás előzte meg — legalábbis sok helyen —a határidő eljövetelét, itt-ott túlzott reményekkel a béremelés mértékét illetően. Nem szabad kifelejteni egy igen lényeges részét annak a bizonyos „bérstop” irányelvnek: a vállalatokat semmi és senki nem gátolta abban, hogy az alapbéren kívül, jutalom, prémium és hasonló címeken adjanak Feltétel: a teljesítmény Könnyű és — főleg — népszerű intézkedés lenne most a vállalatoknál, ha egyszeriben nagyobb mértékű béremelést hajtanának végre. Csakhogy az élőmunka utáni közterheket ugyanabból az összegből kell fizetniük a vállalatoknak, amelyből beruházásaikat, fejlesztéseiket fedezik. A mai helyzetben kevés vállalat engedheti meg magának (ha egyáltalán van ilyen), hogy ne emelje műszaki színvonalát, ne költsön újabb, korszerűbb gépekre, berendezésekre. Aki viszont mégis így tesz — a vállalat jövőjét kockáztatja még akkor is, ha „futja a kasszából”. Ha pedig a béremelések miatt a fejlesztési alapVárkonyi Endre Parlamenti bizottság ülésén Téma: az egészséges táplálkozás sége fegyelmezetten tudomásul vette a kormány irányelveibe foglaltakat és — kevés kivétellel — nem hajtott végre alapbéremeléseket. Tulajdonképpen csak egy sokéves gyakorlatot ismételtek meg, hiszen — me- gintcsak ritka kivételtől eltekintve — eddig sem volt szokásban, hogy az év utolsó hónapjában emeljék a béreket. Sőt az sem, hogy az első negyedévben kerüljön sor erre —, addig amíg a vállalat nem ismeri az előző évi mérleg adatait. pénzt azoknak, akik jó munkájukkal azt kiérdemelték. Természetesen azt is a teljesítményekhez kötve. Továbbra is a teljesítmény áll a középpontban, s ez így lesz — nem kell hozzá jóstehetség — még igen hosszú ideig. Ebből következik az is, hogy nem szabad vissza- m|enő hatállyal emelni az alapbéreket április 1. után. Azaz: az alapbér-emeléseknek ösztönözniük kell a további jó munkára —, márpedig az elmúlt időszakra visszamenőleg kifizetendő bér aligha ösztönözne bármire is. Annál inkább ösztönözhet a továbbiakra, s a vállalatoknak úgy kell kalkulálniuk, hogy a kifizetendő bér megteremtse majd saját forrását, vagyis arányban legyen az egész évben várható — és elérhető — tel- j es í tményekkel. nak nagyobb részét emészti fel a kereseti adó, mint ahogyan azt megengedhetnék maguknak — a vállalat alaphiányossá válhat, s a bajok akkor már „csőstül” jönnek. .. Annál is inkább, mert ahol a teljesítmények nélkül kifizetett bérek után magas adókat kellett fizetniük a vállalatnak, az idén a bértömeg az ilyen „többlet” nélkül tehát a korábbi szinten marad, az így kifizetett bér nem számít a bázisösszegbe. Ugyanez a rendelkezés fennmarad a következő évre is: az 1987-ben teljesítményháttér nélkül kifizetett béreket levonják 1988-ban a teljes bértömegből. Másik, igen szigotiú intézA teremben derültség támadt — pedig az előadó nagyon is komolyan gondolta amit mondott — s akkor ott az a tompa moraj mintha valamire figyelmeztetett volna bennünket. Nevezetesen arra, hogy még a vállalati vezetők közül sem érzi át mindenki a dolog komolyságát, azt hogy a magyar gazdaság valóban nehéz helyzetbe került. Pedig ennek jelei szinte naponta mutatkoznak, s hogy kiláboljunk belőle, tükröt kell tartanunk magunk elé. Ez persze nemcsak az egyes emberekre, hanem megyénk gazdaságára — még akkor is, ha eredményei az országos átlagnál jobbak — s az egész országra is vonatkozik. Ám az sem mindegy, hogy milyen az a tükör. Mert a lehetőségek és a vágyak tükre mindig is jobb képet mutat mint az eredményeké... Az olimpia eredeti jelszava a „citius* altius, fortius!” vagyis gyorsabban, magasabbra, erősebben. Nos hát ez lehetne jövőbeni feladataink jeligéje is. Persze most mondhatná bárki, hogy jelszavakat gyártani mindig is könnyebb volt, mint piacképes, jó terméket. Ez így igaz, azt azonban el kell ismerni, hogy az idézett hármas jelszó most a gazdasági élet minden területén időszerű. Gyorsítani elsősorban a gondolkodásunkat kell. Lehetetlen ugyanis csigatempóban versenyt nyerni, vagy egyáltalán pályán maradni olyankor, amikor a legjobbak már gépkocsicsodákon száguldoznak. Csak példaként: egy célvizsgálat kimutatta, hogy nálunk átlagban 6—8 év telik el addig, amíg valamilyen ötlet megvalósul; Ha egyáltalán megvalósul... Nos ehhez nem kell különösebb kommentár, s így a feladat is adott: az eredményt hozó döntéseket, cselekvéseket kell frissebbé, gyorsabbá tennünk. Igen, így többes szám első személyben, mivel mindenkinek együtt és kinek kinek külön-külön is a saját munkaterületén a maga környezetében kell megtalálnia a megfelelő vadászterületet, s magának kell kiválasztania a megoldás érdekében a leghatásosabb fegyvert. S ha a kiszemelt vad az istennek sem akar puskavégre kerülni, nos akkor bizony ott kell hagyni a magaslest, a bármilyen fáradságos is gyalogosan kell becserkészni a zsákmányt. Igen, a zsákmányt, amely bármennyire is szeretnénk, nem mindig tartozik a nagy vadak közé. Van amikor be kell érnünk egy-egy verébbel is, ám a nagy vad mégiscsak értékesebb, s ez az ami számunkra a piac által megkövetelt minőséget, korszerűséget és gazdaságosságot jelentheti. i Ennek eléréséhez pedig magasra kell emelnünk a követelményeket. Erre bizony szükség is van, mivel tény, hogy népgazdaságunk ipari ágazataiban évente hat milliárd forint megy veszendőbe a minőségi hiányok, a kártérítések, a javítások miatt. S ez az összeg annyi, mintha minden évben egy 120 megawattos hőerőművet csak úgy kidobnánk az ablakon. pedig elmondhatjuk, hogy nálunk szervezett minőségellenőrzés van. Ez igaz is, csakhogy mi a készterméket vetjük vizsgálat alá, míg a fejlettebb országokban már a tervezés és a gyártás minden fázisában megteszik ugyanezt. így aztán azokban az országokban való igaz, hogy a gyártás során tízszer annyit fordítanak a termékre mint mi, de a végén mégis csak a felére rúg az összeg, mivel a sokkal jobb minőségnek megkérik az árát. A korszerűségről már nem is beszélve. S ha már a korszerűségről, gazdaságosságról szó esett, nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a rendelkezésre álló erőiforrásainkat nem ártana a mainál sokkal célszerűbben felhasználni. Ugyanis beszélünk a szelektív fejlesztésről, de éveken át nem sok minden történik annak érdekében. Sorolhatnánk a példákat. Az egyik vállalatot addig támogattuk, amíg veszteségei milliárdokra nem rúgtak. Vagy említhetnénk azt is, hogy megengedjük, hogy a hazai piacokon körülbelül 70 féle mikroszámítógép legyen, amely elsősorban nem a sokfélesége miatt pazarlás, hanem azért csaknem azonos teljesítményűek — s ugyanakkor nálunk 10 ezer lakosra jut egy számítógép, Franciaországban négyezerre, Ausztriában 3 ezerre, s az NSZK-ban pedig ezerötszázra. Persze vannak jó példák is, hiszen számos területen több vállalatunk eredményesen dolgozik. Sok helyütt már átlendültek a holtponton a fejlesztésben, a termékszerkezet, a technológia változásban, s megváltozott a piaci gazdálkodási szemlélet is. Ennek köszönhetően vannak korszerű termékeink, technológiánk, gazdasági eredményeink. Ezeket kell általánossá tenni, s minél gyorsabban meg kell találni a műszaki-gazdasági AIDSrVírus ellenszerét, ami éppen ellenkezőleg hat mint hírhedt névrokona, amely szerzett immunhiányt okoz. Ez az új vírus meg éppen immunitást ad a rugalmas és gyors döntési képességgel, a vállalkozói kedvvel, a korszerű igényes gazdálkodással a minőségi kívánalmakkal szemben. Kísérteti berendezés Robot az öntödében Robotot állítottak munkába az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó nagynyomású öntödéjében. A berendezés meríti és adagolja a folyékony fémet, szabályozza a hőfokot és végül elveszi a kész terméket. A kísérleti berendezés a mosonmagyaróvári Finomszerelvénygyár terméke, éppen úgy, mint az öntöde korszerűsítéséhez készülő többi automatika. A hároméves automatizálási program elsősorban a fémmerítés és adagolás nehéz, nagy pontosságot igénylő műveletére terjed ki. Mind a húsz nagynyomású öntőgépet ellátják robotadagolóval. A 60 millió forintba kerülő fejlesztés eredményeként 30 százalékkal növelik a termelőkapacitást és csökkentik a munkaerőhiánnyal küszködő öntöde létszámszükségletét. A termelés növelését az indokolja, hogy egyre jobbak piaci lehetőségeik. Ez évi termelésüket már csaknem teljes egészében lekötötték a hazai és külföldi cégek. A 2800 tonnányi öntvény felét az NSZK- ban, Svédországban, Francia- országban, Angliában és Svájcban értékesítik. A Bakony Műveknek az idén félmillió gyújtáselosztó házat szállítanak a Lada személyautókhoz. A lakosság táplálkozásának helyzetét tekintette át, illetve az egészség megőrzését szolgáló táplálkozás-egészségügyi feladatokról tanácskozott — dr. Pesta László elnökletével — az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága pénteken a Parlamentben. Az írásos tájékoztatóhoz fűzött szóbeli kiegészítőjében dr. Bíró György, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója többek között elmondotta: a lakosság táplálkozási helyzetének megismerésére 1983-ban megfigyelési sorozatot indítottak; az ország valamennyi megyéjéből, mintegy 16 ezer embertől gyűjtötték az élelmiszer- fogyasztásra vonatkozó adatokat. Ezeket számítógéppel értékelik, s így megfelelő képet alakíthatnak ki a lakosság étkezési szokásairól. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet a Magyar Tudományos Akadémiai Táplálkozástudományi Munkabizottságával közösen javaslatot dolgoz ki a korszerű, egészséges táplálkozásra. Az egészségi állapot és a táplálkozás összefüggéseiről szólva kifejtette: a jelenlegi étkezési szokások a zsírban gazdag, a rostokban viszonykedés, amit mindenképpen számon kér az államháztartás: egyáltalán nem növelhetik a bértömeget azok a vállalatok, amelyek 1986-ban veszteségesek vagy alaphiá- nyosak voltak — feltéve, ha nincs kilátás arra, hogy az idén megszüntetik ezt az állapotot. Ott sem jelenti ez azt, hogy egyes dolgozóknak vagy akár üzemrészeknek, meghatározott beosztásúak- nak a bérét nem lehet emelni. Lehet, de csak akkor, ha csökken a létszám s a fennmaradó bér elosztható. Mindez — átmeneti szabály. Indoka az a nehéz helyzet, amelyben évek óta van a népgazdaság, s amelyből kijutni csak úgy lehet, ha a kifizetett bérek mögött valóban teljesítmények állnak. Igaz, úgy volna jó és helyes, a gazdaságirányítási reform céljainak megfelelő, ha a bérgazdálkodást teljes egészében a vállalatokra bíznák a központi szervek. Most sem akarnak helyettük gazdálkodni, a bérek területén sem. De a megkötöttségekre — éppen az előbbre lépés érdekében — egyelőre szükség van. Ösztönözzük a legjobbakat Biztosan lesznek olyan vállalatok, amelyeknek eddigi nehézségeik mellé újakat teremtenek a most kiadott — a minisztériumokon át a vállalatok vezetőihez eljuttatott — irányelvek (mint a Minisztertanács március 26-i üléséről kiadott közlemény bizonyítja) a szakszervezetek egyetértenek. Éppen azért, mert — ez valójában érdekvédelem. Azok érdekeinek védelme, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy vállalatuk és az egész népgazdaság kijusson a jelenlegi bajokból. S mindezekért: előre néznek. A mostani alapbéremelés nem meríti ki az egész év lehetőségeit. Általában a kormány és a SZOT is ajánlja, hogy a béremeléseket ne egyszerre, hanem fokozatosan az év folyamán hajtsák végre. Ily módon később is marad pénz a vállalatvezetés kezében, a kiemelkedő teljesítmények ösztönzésére. Erre pedig egész esztendőben szükség lesz. lag szegény élelmiszereket helyezik előtérbe, s ez fokozza a rosszindulatú daganatok kialakulásának veszélyét. A korszerű táplálkozás elterjesztéséhez önmagában nem elégséges a megfelelő élelmiszer-választék, ugyanis a kisebb és a nagyobb jövedelmű családok élelmiszer-fogyasztásában rendkívül nagyok a különbségek. A táplálkozás fontos része az egészségmegőrzés társadalmi programjának, s a jövő nemzedék érdekében nem halogatható tovább az átfogó táplálkozáspolitikai koncepció kidolgozása — hangsúlyozta végezetül. A vitában felszólalók közül Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter elmondotta: a lakosság tavaly 260 milliárd forintot költött élelmiszerre, s ezösz- szes kiadásának 28—30 százaléka. Az utóbbi években nőtt a baromfihús, illetve a tej és tejtermékek fogyasztása. A kívánatosnál viszont kevesebbet vásárol a lakosság zöldség- és gyümölcsfélékből. Jellemző gond ma még az is, hogy amíg az élelmiszerek a kereskedelmi láncon keresztül a fogadóhoz jutnak, minőségük romlik — emelte ki a miniszter. Nos a bevezetőben említett tanácskozáson mindezekről szó esett, s a résztvevők egyetértettek abban is, hogy jó lenne, ha az iménti újfajta vírus nem terjedne tovább — s aki viszont mégis megkapta, az éppen úgy ne lehessen vezető, semmilyen poszton, mint ahogy a szólistákat vagy a karmestereket, sem a botfülúek közül válogatják. N. T.
