Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
1987. ÁPRILIS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkásévek, munkásélet Mészárosék Martfűn A megye szociálpolitikai programjában Előtérben az öregek, fiatalok Beszélgetés Ürmössy Ildikóval a megyei tanács elnökhelyettesével A megye készülő VII. ötéves tervi szociálpolitikai programjának helyzetfeltáró tényei, adatai jelzik, Szolnok megyében az erőfeszítések ellenére is olyan szociális feszültségek tapasztalhatók, amelyek elodázhatatlanul időszerűvé teszik a helyi szociálpolitikai tennivalók újbóli átgondolását, mérlegelését. Ebből kiindulva fogalmazta meg a megyei tanács is a program elképzeléseit, amely a társadalmi vita után a közeljövőben kerül a végrehajtó bizottság elé. A programról, megyénk szociálpolitikai helyzetéről, várható alakulásáról, javításának lehetőségeiről Ürmössy Ildikóval, a megyei tanács elnökhelyettesével beszélgettem, aki hangsúlyozta, hogy a szociálpolitikának változatlan célja a munkától, a munkavégzéstől független társadalmi egyenlőtlenség mérséklése. A diagnózis pofon egyszerű: porckopás a vállbán, plusz izomsorvadás. Vajon mit érezhetett Mészáros Jánosné, amikor húsz év után búcsút kellett venni a szabászkéstől? Kísérték-e álmában a begyakorlott mozdulatok, nyúlni a késért, ráhelyezni az anyagra, kivágni azt, majd visszaengedni a kést. Oda-vissza, oda-vissza megtenni a monoton mozdulatot, napjában vagy kétezerszer. Meós lett, felére csökkent keresettel. Most *már az élet nehezén túljutott ember nyugalmával mondja; — A legrosszabbkor történt az. Ikerfiaim akkor voltak középiskolások. Felnőtt méret kellett nekik. Mi meg szerettük szépen, egyformán öltöztetni őket. Hallgatom, s arra gondolok, hogy milyen igazságtalan a sors; a munkába belerokkanó ember „jutalma” a felére csökkenő jövedelem. Tudom, persze, hogy tudom azt; minden munkának más az értéke, mégis így gondolom. Most a Salamander cégnek készülő cipők minőségi ellenőre. Mindig van a gyárban néhány nyugatnémet szakember, aki ügyel cége érdekeire. Mészárosáé ezt mondja róluk: — Néhány szót már tudnak magyarul. Ha cipőinkre azt mondják: gyönyörű, akkor boldog vagyok. Fiai Mezőtúron jártak szakközépiskolába. Jól focizott mind a kettő. Mészáros- né nem kis büszkeséggel beszél erről: — Sokat jártam velük a meccsekre. Mindig jegyzeteltem, hogy melyikük mikor, hogyan játszott. Részletesen be kellett számolnom erről a férjemnek, aki akkor még aktív futballista volt. A fiúk jobban szerették, ha én megyek velük, mert az apjuk mindig bekiabált a pályára. — És szakavatott értékelést adott a férjének? — Azt hiszem, kimondottan értek a futballhoz. Én is futballoztam. Akkor jöttem rá, hogy ballábas vagyok. Egyszer Szolnokon is játszottunk. Nyertünk is kilenc pár olyan tornacipőt, amit mi gyártottunk. Nagyon sajnáltam, hogy a fiaim abbahagyták a focit. — Miért hagyták abba? — A folyamatos műszak miatt. A lakatosüzemben kezdték a munkát, de aztán átmentek a formatalpmű- helybe, ahol jobban keresnek. Kell a pénz, hiszen mindketten szövetkezeti lakást vettek. Mészáros Jánosék amikor egybekeltek, egy évig a férj szüleinél laktak, azután kaptak egyszobás vállalati lakást. A gyerekek miatt vettek ők is szövetkezetit. Mé- szárosnéból kitör a „pénzügyminiszter”: — Nekünk könnyebb volt, mint a gyerekeknek. Sondol- ja meg; ’73 decemberében 183 ezer forintba került a lakásunk, most meg egy ugyanolyan 450 ezerbe. Akkor hatvanezret kaptunk a gyerekekre, húszezret kellett befizetnünk. Most meg 200 ezer körül van a „beugró”. Ezt is figyelembe kell venni, amikor azt halljuk, hogy nem olyan aktívak a fiatalok a társadalmi munkában, mint mi voltunk, hanem inkább gmk-ban dolgoznak, vagy hagymát, krumplit vállalnak megművelésre. Alapszervezeti párttitkár vagyok és a hozzánk tartozó KISZ- szervezet révén is sokszor foglalkozom fiatalokkal. Bizonyíthatom, ha valami oknál fogva rá kell húzni a munkában, nem lógnak ki a sorból, de a különböző rendezvényekre nem tülekednek tömegesen. A mellékjövedelem mellett talán annak is betudható ez, hogy a rendezvények egy része sok helyen színvonaltalan, és szócsépléssel sem az egyén, sem a közösség nem boldogul. Mészárosék famíliája meglehetősen népes a gyáriak között. Az asszony sorolja: — Innen ment nyugdíjba apósom, is, anyósom is. Itt dolgozik a férjem, a két fiam, férjemnek az öccse, annak a felesége, a férjem húga és egyik fiam élettársa. Amikor otthon erről beszélgettünk, egyik unokám, a kis Bernadett közbeszólt: én meg a gyári óvodába járok! Nagyon összetartó a család, sokszor összejövünk. A fiaim sokat segítenek otthon. Meglátszik rajtuk, hogy munkára neveltük őket. És nemcsak szóval, hanem becsületből, munkaszeretetből, a közügyek iránti felelősségből mutatott példával is. Erre vall legalábbis az, hogy Mészárosné kétszer kapta meg a Vállalat kiváló dolgozója és kétszer a Szakma kiváló dolgozója jelvényt, korábban a Munka Érdemrend bronz fokozatával is kitüntették. No, meg kétszer jutalomúton is járt a Szovjetunióban: — Volt úgy, hogy egyfolytában 36 órát töltöttünk vonaton. Repülővel jobb volt... Szemrevaló kislány lehetett Mészárosné, amikor Martfűre került, a férje pedig méltó volt hozzá. Most ő a csákozó üzem vezetője. Sorsa tipikus munkássors: — Amikor ötvenháromban építkezni kezdtek a szüleim, gimnáziumba jártam. Erre is kellett volna pénz, meg amarra is, de restelltem kérni. Nem mintha nem adtak volna! Nevelőapám előtt le a kalappal. Abbahagytam a tanulást, beálltam a gyári kőművesek közé:' Több munkahelyen doigoztam, fociztam, közben befejeztem a gimnáziumot, szakmunkásvizsgát tettem, technikusi képesítést szereztem. Külön világ a termelést közvetlenül irányítóké. Mészáros János így vall erről: — Minden nap rádolgozom legalább egy órát azért, hogy mindent tudjak. Nem szeretek olyan választ adni senkinek, hogy nem tudom. Fontos az is, hogy az ember ne legyen haragtartó, inkább óriási türelmű. Gyenge pontja persze, mindenkinek van. Nekem az a gyengém, hogy nem tudom megérteni azt, hogy egy olyan képesítésű ember, mint én, vagy még olyan sem, mondjuk egy kőműves, miért kereshet háromszor annyit, mint én? Elégedetlen csak ezért vagyok, mert különben nem élünk rosszul. A hirdetett elvek nagyon jók, de hiába, Magyarország a négy M országa. — Mit jelent ez? — Azt, hogy a „magyar mindent meg tud magyarázni.” Megjelenésük előtt kijátssza a rendeleteket. Ismétlem, nem vagyok elégedetlen, márcsak azért sem, mert sosem tűzök olyan célt magam elé, amit ne tudnék elérni. Nem vállalok földet művelésre. Egyszer a fiam vállalt, segítettem neki. Látta volna; annyi vörös paraj volt abban a répaföldben, hogy annyit én még sehol sem láttam. Mondtam is, hogy valaki biztosan elitta a permetezés árát. Nekem a hobbim a futball. Harminchét éves koromig játszottam, most meg vezetem a labdarúgó szakosztályt. Nincs olyan, hogy unatkozom. Az ember természeténél fogva mindig többre törekvő. Ezért faggatom Mészáros Jánost: szakközépiskolát végzett fiai miért nem akarnak kapaszkodni a ranglétrán, hiszen segédmesteri kinevezéshez egyikük már kapott ajánlatot. — Ha anyagilag úgy áll valaki, hogy jövedelme feléről lemondhat, akkor vállalhatja a segédmesteri kinevezést. Ráadásul a segédmester a nemzet napszámosa, sokat kell dolgoznia és jól érteni a szakmát, több ember munkájáért is felelős. Bizonyára sok jó képességű ember vállalna ilyen megbízást, ha az kiemelést jelentene anyagilag, nem pedig visszahúzást. Évek óta beszélnek erről, de érdemi intézkedés nem történik. Nehéz kilépni ebből a körből máshol is. Mészáros János kiegyensúlyozott, derűs ember. Talán azért az, mert ilyen az élet- felfogása: — Szerencsére nincs szalmazsákom, hogy élére rakjam benne a százasokat. Az az elvem; az ember becsülettel dolgozzon napi- 8—10 órát azért, hogy a többiben jól érezze magát. Simon Béla — Ha csak a felsorolt gondokat említjük is, nyilvánvaló, hogy az utóbbi években végbement változások következtében megnőtt a szociálpolitika szerepe, jelentősége. Milyen felismerés játszott közre abban, hogy megyénkben most tervszerűbbé kívánják tenni? — A szociálpolitikai célok megvalósításának fedezetét mindenkor a népgazdaság biztosítja. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk a társadalmi juttatásokra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy épp a népgazdaság teherviselő képessége miatt az arány aligha fokozható. Ez nem kis összeg, egyes becslések szerint körülbelül any- nyit áldozunk szociálpolitikára, mint a fejlett tőkés országok. Akkor viszont — kérdezhetik joggal —, hogyan lehetséges, hogy a nagy állami kiadás ellenére konzerválódnak, sőt helyenként és esetenként még nőnek is a szociális feszültségek. Ennek részben társadalmi gazdasági okai vannak, de szociálpolitikánk jelenlegi rendszere sem tekinthető tökéletesnek, e tekintetben is van min javítanunk. Céltudatosan, szervezetten — Miben látja a szociálpolitika hiányosságait, miként lehetne hatékonyabbá tenni? — Társadalmunkban több intézmény, szervezet vesz részt a szociálpolitikai feladatok megoldásában. A tanácsnál például jószerével minden osztálynak feladata van valamilyen formában benne. Sőt maguk a vállalatok, munkahelyek önállóan is támogatják dolgozóikat. Az ingyenes munkásszállítás, az étkeztetéshez nyújtott anyagi hozzájárulásra, a vállalati óvodák fenntartására és sok egyébre gondolhatunk. A felmérések szerint a szövetkezetek, a tanácsi, minisztériumi vállalatok ebben az ötéves tervben több mint 5 milliárd forintot adnak ki szociális célokra. Az egyik lényeges gond az, hogy a szociálpolitikai feladatokat ellátó szervezetek munkája nem egységes, szerte- ágazóan tevékenykednek, ami magával hozza azt is, hogy a juttatásokra szánt összeg különféle „csatornákon” elaprózódik, nem lehet koncentráltan, hatékonyan felhasználni. Másfelől pedig az elosztáskor sem veszik mindig következetesen figyelembe a rászorultság mértékét. — A program, tehát az ésszerűsítés jegyében valamiféle egységesítésre törekszik. Ez a céltudatosság miként nyilvánul meg összeállításában? — A munkát természetesen alapos felmérés előzte meg. Képet kellett alkotnunk a lakosság jelenlegi általános és helyi szociális helyzetéről, ennek várható alakulásáról. Figyelembe kellett vennünk az országos szociálpolitikai elképzeléseket, a megyei tanács és a helyi tanácsok már korábban jóváhagyott terveit. Lényegében tehát számba vettük, összefoglaltuk a megye előtt álló szociálpolitikai jellegű tennivalókat. Mindezt pedig azért, hogy lehetőségeinken belül tervszerűbben, racionálisabban szervezzük meg munkánkat, a VII. ötéves terv szociálpolitikai tennivalóit, részben pedig alapot adjunk az elkövetkező, 1990 utáni hosszú távú tervezésnek is. Végeredményben ugyanis az a cél, hogy a szociálpolitika jelenlegi széttagolt intézményhálózata komplex rendszerré alakuljon át. — Bennünket persze érthetően a jelen és a közeljövő foglalkoztat. Mit vállal föl a program? Milyen társadalmi gondok enyhítését tartja elsődlegesnek? — Országos jelenségeket és a megyei sajátosságokat egyaránt szem előtt kell tar-. tanunk. Várhatóan ebben az időszakban tovább növekszik a társadalmi segítségre szorulók száma. A jövedelmi differenciálódás, az elöregedés következtében bővül a veszélyeztetettek és a hátrányos helyzetű rétegek köre. A társadalmi igazságosság is azt kívánja, hogy a teljesen magányos, a pótlólagos jövedelemszerzésre már és még nem képesek, az elesettek, a betegeit., a nagycsaládosok, az önhibájukon kívül hátrányos, gyakran többszörösen hátrányos helyzetűek fokozottabb figyelmet és törődést kapjanak a társadalomtól. A VII. ötéves tervben éppen azért a korábbinál többet, nagyobb összeget szánunk szociálpolitikai feladatokra. De a kérdésben így is benne van a rangsorolás szükségessége. S mert ez a valóságban is így van, három réteget emelnék ki: az időseket, a fiatalokat és a cigánylakosságot. Néhány adat is bizonyítja ezek indokoltságát: A cigánynépesség 6—8 százaléka igen rossz körülmények közt él. Az elmúlt öt év alatt 22 százalékkal emelkedett a veszélyeztetett gyermekek létszáma, a bűncselekmények miatt elítélt fiatalkorúaké 21 százalékkal lett magasabb. A népesség 21,2 százalékát kitevő nyugdíjasok több mint fele 2200 forint alatti jövedelemből él, mintegy egyhar- maduk egyedülálló. Az idősek szociális ellátását az otthonok, klubok gyarapításával és a házi gondozás kiterjesztésével kell biztosítanunk; mindenképpen bővítenünk kell a tantermek számát — elsősorban a középiskolákban — és javítanunk kell a lakáskörülményeken is. Szociális otthon, foglalkoztató — Említette, hogy a program a már elfogadott ötéves tervekre épül, így ezek megvalósítására reális esély is van. Gyakorlatilag milyen fejlődésre, fejlesztésre lehet számítani a megyében? — Megyénkben a VII. ötéves terv időszakában a tanácsi szociális intézmények fejlesztésére 277 millió forint fordítható. Ennek csaknem 40 százalékát középiskolai tantermek és kollégiumok, 31 százalékát az óvodák, 19,6 százalékát pedig a szociális otthonok és az idősek klubjának hálózatbővítésére szánjuk. A munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetűekre gondolva Szolnokon a szociális foglalkoztatás 40, a jászkíséri rehabilitációs üzem 23 hellyel bővül, ezen kívül Tiszafüreden, Kisújszálláson és Kun- szentmártonban is tervezünk szociális foglalkoztató létesítését. Erőteljesen kell fejleszteni a szociális otthonokat. A VII. ötéves tervben 310 új hely kialakítása szerepel. A törökszentmiklósi otthonban már tavaly 60 férőhelyes bővítés volt, a jászberényiben 10 új hely könnyítette meg az elhelyezés gondjait. A tervidőszak hátralévő éveiben Szolnokon 150 idős befogadására alkalmas új otthon épül. A területi ellátás jobbítása végett Túrvén és Bánhalmán további 50—50 létszámbővítésre lehet számítani, összehangoltan fejlesztjük az idősek klubját és a házi szociális gondozást. Az utóbbi körzetesítésével azt szeretnénk elérni, hogy minden idős ember tartozzon egy-egy körzethez. A tervidőszakban 20 gondozói körzet létrehozása a cél, de a ‘ helyi tanácsok saját erőből is növelik a hivatásos házigondozók számát. Tizenegy idősek klubja és 4 hetes klub megépítése is szerepel a tervben. A szociális étkeztetésben évente 250-nel többen vehetnek részt. A segélyezettek száma pedig négyszázzal növekedhet. Bfiviil a gyermekintézményhálózat Ugyanígy a fiatalok szociális helyzetének javítása is fontos feladat. A gyermekszám csökkenése ellenére is indokoltnak látszik a bölcsődei helyek számát száztízzel, az óvodákét 573-mal emelni. Az általános iskolások tanítási körülményeit 118 tanterem’ létesítésével kívánjuk megfelelőbbé tenni. Továbbá 175 napközis csoport kialakításával színvonalasabb ellátásukat szeretnénk biztosítani. Az iskolai étkeztetésben részesíthető gyerekek köre hét százalékkal bővíthető. A középfokú iskolák kollégiumait 290 férőhellyel kell gyarapí- tanunk. Nyolc-tíz százalékkal többen részesülhetnek majd a nevelési, rendkívüli és a gyámügyi segélyben. Az értelmi fogyatékosok nagyobb számú elhelyezése végett a Jászságban egy 80 gyereket befogadó bentlakásos intézmény építését kezdjük el. A sort hosszasan folytathatnánk, hiszen a szociálpolitika szinte életünk minden területére kiterjed. — Ha vázlatosan is, de sokrétű és egyáltalán nem lebecsülendő erőfeszítésekről beszélt. Mégis az az érzésem, jelenlegi szociálpolitikánk inkább csak követni tudja a társadalomban létrejövő feszültségeket, mintsem megelőzni vagy felszámolni. Ön mit vár ettől a programtól? — A programot azért készítjük, hogy a benne foglaltakat megvalósítsuk. Hiba lenne túlértékelni, mint ahogy az is hiba lenne, ha azt várnánk el, hogy a társadalom valamennyi gondját, baját a szociálpolitika orvosolja. Világosan kell látnunk: a szociálpolitika a maga módján törekszik ugyan a megelőzésre, de olyan tömegű feladattal találja szemben magát, aminek következtében reálisan csak ezek enyhítésére vállalkozhat. Ez sem kevés. Ha a kiváltó okokat önmagában képtelenek is megszüntetni, saját lehetőségein belül gondoskodnia kell az arra rászorultakról. Éppen ezért azt várom a programtól, hogy ez alapján a rendelkezésre álló eszközöket az eddiginél hatékonyabban, eredményesebben fogjuk hasznosítani. Szőke György A Cotppack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi gyárában egy új szociális létesítményt építenek. Ebédlő, konyha és öltöző kapnak helyet az épületben. A tervek szerint június végén adják át a II millió forintos költséggel épülő beruházást. Ezenkívül egy 200 négyzetméter alapterületű tmk-műhellyel Is bővül a gyár Fotó: T. Z.
