Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
% 1987. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Utazás az éjszakába Egerben Egy Pirandello-bemutatóval kezdődött el az az együttműködés, amellyel a társulat nélkül működő Egri Gárdonyi Géza Színház és a helyhiánnyal — kevés próbalehetőséggel — küszködő budapesti Katona József Színház egymásra talált. E kapcsolat eredményeképp jött létre a két színház újabb közös produkciója. Eugene O’ Neill Utazás az éjszakába című drámája Kultúrák, kényszerek Zsámbéki Gábor rendezésében, melyét csütörtökön este mutattak be Egerben. Jutalomjátékra kaptak lehetőséget a Katona József Színház színészei: James Tyrone szerepében Mádi Szabó Gábor, Mary Tyrone megformálójaként pedig Olsavszky Bárdos Lajos hetek Immár tizenegyedik alaka- mal rendezik meg a Bárdos Lajos zenei hetek rendezvénysorozatát Budapesten május 9. és 31. között. Az országos jellegű és egyúttal nemzetközi zenei esemény tükrözteti a zenének a köz- művelődésben játszott szerepét, ízelítőt ad a vokális és a hangszeres népzenéből, illetve a zeneszerzők alkotásaiból a régmúlttól napjainkig. Így a magyar kóruskultúrára épülő eseménysorozat bemutatja a zenei élet fejlődését, alkalmat ad szakmai tanácskozásokra és a társművészetekkel való kapcsolat elmélyítésére is. A Bárdos Lajos zenei hetek nyitóhangversenyét május 9-én a régi Zeneakadémián tartják. Ezen a délutánon kamarakórusok lépnek színpadra. Szokványos dolog: valójában nem akart fotográfus lenni. Ma mégis a legjobbak között tartják számon. Fotográfus lett Apáti-Tóth Sándor, a Cegléden élő művész, akinek már Szolnokon is volt kiállítása, így azután e művészetet sokra becsülök ismerhetik személyesen is munkáit. Két éve az Ernst Múzeumban mutatta be „Etűdök, jelek, emlékek” címmel egy évtized gondos munkájának eredményét. A kiállítást a Művelődési Minisztérium nívódíjjal jutalmazta. Ez év május 6-án önálló kiállítása nyílik a negyvenen túli művésznek Helsinkiben, a finn főváros Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központjában. — Mit jelent a fotóművész számára, hogy maga rendezheti kiállítását és éppen Helsinkiben? — Szinte mániákusan ragaszkodom ahhoz, hogy képeimet bemutatásra elrendezhessem, ha lehet, akkor a falakra is magam akasztom. Nem azért, mert mások ezt nem végeznék el jól, hanem mert -fez is hozzátartozik a munkámhoz, azt hiszem. Egyszóval a kiállítás megrendezése, amelyre Helsinkiben három napom lesz, nem lesz újdonság. S hogy a finn főváros? Nos. ez talán a minisztérium nívódíjának is köszönhető. Öröm. — Lakása tele van apró és nagyobb tárgyakkal. Bárhova néz az ember, mindenütt népi kerámiák, faragások, kicsiny szobrok. Tárgyak és tárgyak. Éva. Az ellentmondásos emberi érzések nagy drámájának megjelenítésében méltó partnerük volt Bal- kay Géza (Jamie) és Szacs- vay László (Edmund), valamint a szolgálólányt játszó Csonka Ibolya. Az előadás díszleteit Khell Csörsz jelA szolnoki kulturális hetek programsorozat újabb rangos eseményéhez érkezett; ma délután két órától kezdődik, illetve este 7 órától folytatódik az immár nyolcadik alkalommal megrendezett Országos Szimfonikus Zenekari Fesztivál, melynek ezúttal is a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színházterme ad otthont. A kétnapos rendezvényen hét országosan is ismert, félhivatásos szimfonikus zenekar lép a szolnoki közönség, illetve a neves zenészekből álló, öttagú zsűri elé. A fesztivál gördülékeny lebonyolítása érdekében a rendezők a zenekarok műsoridejét maximum 45 percben állapították meg, s feltételül sjabták továbbá, hogy a repertoárnak — a szabadon választott művek mellett — tartalmaznia kell egy huszadik századi darabot is. — Nagyon szeretem a szép tárgyakat, szeretem körülvenni magam velük. Minden egyes darab jelent valamit. Például egy szem dió. Nem is dió, csak diócska. Másnak csupán ennyi: dió. De nekem az a tizenöt évvel ezelőtti délután Miskén, Tóth Menyhért bácsi kertjében, ahol azt á földről fölvettem. Egy legenda, egy mítosz, a nagy festő mítosza. — Képein is fontosak, ön- magukon túlmutatok a tárgyak. — Remélem így van. Hiszem, hogy képeimmel — a tárgyakkal, a formákkal, az emberekkel — el tudom mondani azt a világot, ami bennem van. — Hisz tehát abban, hogy a művészet, legyen az bármilyen ága is annak, változtathat a világon? — Illúzióim nincsenek. Nem gondolom, hogy csak a képeimtől változna a világ. De van bennem egy kényszer, a lelkiismeretem kényszere, amely kötelez arra, hogy a munkáimat fölmutassam, hogy a maga útján haladó világnak egy lehetőséget kínáljak. Tíz esztendőn át dolgozott az Ernst Múzeumban kiállított trilógián. Éveken át gyűltek a rajzok egy füzetben. Apáti-Tóth Sándor nem a pillanatnak enged, amikor gépét kézbe veszi, hanem a pillanatot rendeli alá a mondandónak. Amikor megkeresi a Kecskemét környéki homokvilágot, a szétszórt csontokat, az embereket, a félrehajított rugót, elárvult babát, a kép már készen mezeit Szabó Mária tervezte. A drámát még négy alkalommal játsszák Egerben, ezt követően kerül át a Katona József színpadára, Budapestre. Képünkön Mádi Szabó Gábor és Szacsvay László az előadás egyik jelenetében. (Fotó: T. K. L.) Az országos fesztiválnak a házigazda Szolnoki Szimfonikus Zenekar természetesen állandó résztvevője. A ma esti hangversenyre Haydn G-dúr (Üstdlob) szimfóniájával, valamint Kodály Marosszéki táncok című művével készültek. Mint Báli József karmestertől megtudtuk, a Haydn-darabot azért választották, mert a zenekar létszámának ez felel meg a legjobban, azonkívül a muzsikusok technikai, intonációs készségét szinten tartja. A Kodály-mű már nehezebb feladat elé állítja a zenekart, de igyekeznek színvonalas produkciót nyújtani. A mintegy háromszázötven muzsikust megmozgató fesztivál értékelése és a díjak átadása holnap délelőtt 10 óra 30 perckor kezdődik, majd ezt követőem a három különdíjas zenekar ad gála- hangversenyt. van. Tudja mit akar, s ehhez keresi meg a kompozóció szereplőit. Nem éppen szokványos fotográfus módszer. Számára a Duna—Tisza közének emberei, tájai ugyan a szőkébb világ, de ebből a szőkébb világból lép át szinte észrevétlenül az egyetemesbe: a születés és az elmúlás emberien örök gondolatkörébe, megmutatva az embertelenséget is. Képei nem a derűt állítják a néző elé. — Én azt hiszem mégis, hogy ha figyelmeztetjük magunkat és másokat az embertelenségre, a veszélyekre, akkor alakíthatunk is ezeken a veszélyeken. Békét teremthetünk, pontosabban a béke lehetőségét. — önben béke van? — Pillanatokra igen. Néha a győzelem pillanatában, akkor, amikor a kiállításom megnyílik. Néha meg akkor, amikor elkészül a kép, minden rendben van vele és én beteszem a mappába, a többi elkészült kép közé. Szép magyar beszéd Országos döntő Pénteken Győrött megkezdődött a szép magyar beszéd Kazinczy Ferenc versenyének országos döntője. Az iskolai, a megyei, a vidéki nagyvárosi és a fővárosi elődöntőkön mintegy 30 ezer középiskolás, valamint szakmunkástanuló vett részt. Közülük összesen 120-an jutottak az országos döntőbe. A Győrött rajthoz állt versenyzők fele gimnazista és szakközépiskolás, fele pedig szakmunkástanuló. Az országos döntő résztvevői pénteken megkoszorúzták Kazinczy Ferenc szobrát a róla elnevezett gimnáziumban és szakközépiskolában, Ezt követően a városháza dísztermében gyűltek ösz- sze. Ott Elek Sándor az MSZMP győri városi bizottságának első titkára köszöntötte őket, majd a szabadon választott szövegek elmondásával megkezdődött a vetélkedő. A kötelező szövegeket szombaton hallgatja meg a két zsűri. Mindkét bírálóbizottságnak Péchy Blanka érdemes művész, a Kazinczy- díj alapítója a díszelnöke. A verseny eredményét vasárnap hirdetik ki. A szép és helyes kiejtés terjesztését, térhódítását szolgáló versenyt 22. alkalommal rendezik, s valamennyinek Győr volt a színhelye. Felvétel a zeneművészeti szakközépiskolába A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszaka felvételt hirdet érettségizett fiatalok számára zongora, ének, dob, szaxofon, trombita, harsona, bőgő és gitár szakokra. A képzési idő három év nappali tagozaton. A jelentkezési lap és a felvételi vizsga anyaga az iskola tanulmányi Irodájában (Budapest, VI.. Nagymező u. 1. 1065, telefon: 217-514) május 2-ig vehető át. — Az újabb kiállításra ismét tíz esztendőt kell várni? — Nem tudom. Készülök, próbálkozom, kísérletezem. A fejemben már készen van az újabb kiállítás, én már látom milyen lesz, de a képeket — és főként azokat a képeket — még el kell készítenem. Hogy mikorra lesz együtt az anyag, azt nem tudom megmondani. Dolgozom. Apáti-Tóth Sándor május másodikán repül el Helsinkibe, hogy a trilógia harmadik részét, az Emlékek címűt megrendezze. A jövőt sötét színekkel megmutató fotográfiákról azt mondja: éppen ezzel foglal állást az élni mellett. Á kényelmes széppel szemben a megrendítő, a bizakodással szemben a föl-föltörő, létező reménytelenség, a megszokott emberivel szemben a humánum széthullása a riasztóan figyelmeztető. A Duna—Tisza közén készült képek jelrendszere Helsinkiben vár most értő szemekre. Hortobágyi Zoltán Sokáig folyt a vita: áru-e a kultúra, vagy sem? Érvek és ellenérvek csatá- roztak egymással, ám a valóság kemény tényei mára eldöntötték a kérdést. A kultúra — olykor meglehetősen szokatlan köntösben jelentkezve — igenis jó pénzért eladható, tehát: áru. Az új és új műveltségi és szórakoztató divatok esetében a közönség azonnal és érzékenyen reagál, hajlandó sorban állni, vagy megfizetni azt, ami kell neki. A kultúrára vonatkozó elképzelések és felfogások mára tarthatatlanná váltak, a klasz- szikus művek, az értékek erőltetése ellenkező hatást keltett: csömört és visszatetszét a közvetítők, befogadók oldaláról egyaránt. A populáris, a tömegkultúra termékei a társadalom széles rétegeiben találtak megértésre, szinte beözönlöttek abba a sajátos vákuumba, amely bizonyos illúziók éfe elfoglaltságok nyomán keletkezett. A kulturális forradalom és a kultúra (mindenáron való) demokratizálódásának ábrándja szép csendesen kimúlt, elszende- redett. Hihetetlen differenciálódás zajlott le ezen a téren, szertefoszlottak azok az álmok is — miként Veress András a Napjaink egyik számában megállapította —, amelyek a „kultúrát is egységesnek, tagolatlan egésznek szerették volna látni”. Hirtelen, szinte a semmiből keletkezett — a legmodernebb médiák közvetítésének segédletével — az új, eltérő minőséget kínáló kulturális piac. Mára valóságos dzsungel alakult ki: könyvek, hanglemezek, kazetták és videofelvételek ontják az áldást, hihetetlen változatosságot, formai és tartalmi újszerűséget sugallva. A hivatásos kiadók mellett megjelentek a különböző kiadói társulások, gmk-k, az ilyen-olyan kiadói fedőszervek, melyek az éppen aktuális szenzációt (divatos szerzőt) dobják be a köztudatba — hihetetlen gyorsasággal és leleményességgel. S főként: jó nyereséggel! És a vevők tolonganak a könyvesboltokban, az alkalmi elárusító helyeken... Mintha a gazdasági 'kényszerrel párhuzamosan hatna egy másik, az életforma változásából eredő kényszer is. A sikert a kettő együtt magyarázza. A mai emberek többsége aligha éri (érheti) be azzal a jövedelemmel, amit a munkahelyén keres a nyolc óra alatt. Kutatja és meg is talállja a mellékes jövedelmek sokféle forrását, amivel fenntarthatja megszokott életnívóját, sőt némi gyarapodást is produkálhat. így aztán már nem futja sem idejéből, sem energiájából másra, mint a szórakozásra, ki kapcsolódósra, az ilyen jellegű művek (film, hanglemez, video) fogyasztására. Fura ellentmondás keletkezik ennek következtében: az egyén munkájában mind igényesebb, mind nagyobb szakmai műveltséggel van jelen, kevés szabadidejét részben szakismeretek megszerzésére, részben a teljes kikapcsolódásra, igénytelenül tölti el. S ebbe az életformába már alig férnek be a kísérletező irodalmi művek, filmek, az avantgarde legújabb képző- művészeti fejleményei. Az új közönség már nem is tagadja ezt a fajta művészeti megnyilatkozást, egyszerűen nem vesz tudomást róla. Aitnéz a kortárs művészet feje felett, bonyolultságát, kódrendszerét nem értékeli, nem kívánja megfejteni. Beéri a maga egyre növekvő kontinensével, műfaji változatosságának hihetetlen sokszínűségével, a nyomasztó jelenből való menekülés utópiáival. £> még azt az elégtételt is bezsebelheti, hogy időnként rangos szerzők adják lé névjegyüket ezen a téren, megirigyelve az anyagi sikert és a népszerűség kínálta előnyöket. A szakadék tehát az elit és tömeges művészet, kultúra közt nem csökken, hanem nő. Kétségbe kell-e esnünk emiatt ? Egyáltalán: valóban csak szakadék van a két szféra közt? Én úgy látom: az áthatások ma is megvannak, legföljebb rejtettebbek, nehezebben hozzáférhetőek. Gyakran megfigyelhető, hogy mind az az érték, gondolati, érzelmi képződmény, ami a magas művészetben létrejött, sajátos „fordításban” bár, de beszivárog a tömegkultúra itartalmaiba, eszköztárába. Mintha különös ,,munikamegosztásnak” lehetnénk tanúi: a laboratóriumi kísérletek egyes termékei eliterjeszthetők, mások nem. Ám ez nem feltétlenül értékítélet. Ma egyébként is úgy tűnik: a magas művészetben mindennél fontosabb, a saját jauton ómliának a „kiélése”, a sajátszerűség érvényesítése. Ha innen nézzük, ez megint bizonyos kényszer, ha nem is külső, hanem belső. A belsőből vezérelt művésznek megvan a maga „látomása” arról mit akar létrehozni; az előzmények logikája mire készteti, merre irányítja. Ambíciója, hogy az évszázados, sőt évezredes folytonossághoz, amit az emberiség művészete jelent, hozzátegye a maga részét. S ez számára olyan feladat, kihívás, amely elöl! nem térhet (ki. Az elkülönülés tehát nem okvetlenül terméketlen állapot, inspirativ tényezőket is tartalmaz mindkét kultúrkörben. Ami nem célravezető.: valamiféle ál-kulturde- mokiratizmus jegyében hamis egységet teremteni, ösz- szemosni a mind karakteré- sebb különbségeket, egyiket a másik ellen fordítani. A szórakoztató tömegkultúrától számonkémi a nembeli tartalmakat, műfajaitól a stíluseszményeket, vagy fordítva: a magas művészettől a közérthetőséget, az azonnali „fogyaszthatóságot”. (Egyébként erre sokan rámutattak: minden kor más és más érthetőségi szinten sajátította el a rendelkezésre álló műveket, ami korábban érthetetlennek tűnt, az ma középiskolai tananyag). Kényszerek hatnak hát a jelenkori kultúrában, amely még a leírtaknál is sokrétűbben tagolt. Ezek kibontakozása, a részek pólusok köré rendeződő vibrálása teremtheti meg azt a világot, amely egyszerre kaland és kihívás, szórakozás és önmegvalósítás. Ha minden szférájában a minőség elve uralkodik, akkor a vele kapcsolatot teremtő egyén csak nyerhet. Személyiségének (néha rejtett, takargatott) igényeit elégítve ki. Péntek Imre Mítosz és vsíéség fekete — fehérben Szimfonikusok országos találkozója Hét zenekar mutatkozik be A finn fővárosban május 6-án nyíló kiállítás megmvoja
