Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

1987. ÁPRILIS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendjén n politikai oktatás tapasztalatai a Jászságban Lukácm György: Lenin és az átmeneti korszak kérdései Részlet a szerző 1968-ban publikált tanulmányából A politikai oktatás jászsá­gi tapasztalatait megtárgyal­va azt a következtetést von­ta le tegnapi ülésén a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság, hogy a pártoktatásra vo­natkozó határozatnak meg­felelően, rendben folyik a munka a Jászság területén, kellő figyelmet fordítanak a párt szervei a tagság elméle­ti képzésére. Az 1986/87-es oktatási évben 5780-an ta­nultak a különböző tanfo­lyamokon. A párttagság 56 százaléka vesz részt a párt­oktatásban. Két témát emel­tek ki a csoportok: a gazda­ságpolitika megvalósulása a gyakorlatban és a szocializ­mus politikai rendszerének működése s fejlődésének kérdései. Élénk érdeklődés kísérte a párt gazdaságpolitikai cél­jairól, feladatairól és gya­korlatáról tartott foglalkozá­sokat, amelyeken Szolnok megye és a Jászság gazdasá­gi helyzetének, lehetőségei­nek és feladatainak ismerte­tése is bőven helyet kapott. Viták középpontjába került a gazdasági szabályozók rendszere, a jövedelemel­vonás mértéke, felhasználá­sa. Kifogásolták, hogy a jö­vedelmező vállalatok tartják el a veszteségesen gazdálko­dó egységeket. A politikai oktatáson részt vevők túl­nyomó többségé a párt gaz­daságpolitikáját elfogadja, és megvalósításáért dolgozik is. Egyetértettek a munkafegye­lem. a munka- és üzemszer­vezés javítása érdekében ho­zott országos és helyi intéz­kedésekkel. Az oktatás fontos célja volt az is, hogy az MSZMP- nek a három évtizedes tevé­(Folytatás az 1. oldalról) pártunkban jó hagyománnyá vált, hogy Lenin születésé­nek napján emlékezünk meg a szocialista eszmék, a marxista elmélet terjesztői­nek, propagandistáinak, a kommunista mozgalom sok ezer szellemi fáklyavivőjé­nek fáradságos munkájáról. A soron levő teendőkről szólva — egyebek között — hangsúlyozta: — Ma a gazdaságépítés újabb és nehéz feladatai előtt állunk, amelyeknek megoldása új megközelítése­ket, a korábbi beidegződé­sektől gyakran gyökeresen eltérő lépéseket igényel. Ezek megtétele során sem szabad megfeledkeznünk Le­nin útmutatásáról, aki mi­közben felhívta a figyelmet az újító megközelítések szük­ségességére, rámutatott arra is, hogy, az új gondolatok felvetése, az új módszerek bevezetése nem megy köny- nyen, számolni kell nehézsé­gekkel is. Most olyan hely­zetben vagyunk, amikor a gazdaság átformálásához időre, türelemre és nem utolsósorban határozott* el­kötelezettségre, sok-sok ener­giára van szükség. Ma nem a szocializmus fennmaradásáról, hanem to­vábbi fejlődéséről, a szoci­alista gazdálkodásban rejlő összes erőforrások kihaszná­lásáról, mozgósításáról és — ezzel szoros kölcsönhatásban — társadalmi rendszerünk további demokratizálásáról van szó. Ennek útját-módját keresik ma a legtöbb szoci­alista országban. Nem vélet­len, hogy a Szovjetunióban Mihail Gorbacsov, amikor először tavaly július 31-i, habarovszki beszédében „va­lóságos forradalomnak’’ ne­vezte az új pártvezetés elin­dította reformot, a lenini új gazdasági politikára — orosz nyelvű kezdőbetűivel a NEP-re — hivatkozott ta­nulmányozandó előzmény­kenysége során szerzett ta­pasztalatait megismertessék a hallgatókkal és bemutas­sák a társadalom vezetésé­ben betöltött szerepének gyakorlatát. A nemzetközi politika kér­déseivel foglalkozó tanfolya­mokon a sarkalatos pont a háború és béke kérdése volt. A résztvevők az építőmunka alapfeltételének tekintik a béke megőrzését, elismerik és nagyra értékelik a Szov­jetunió következetes békepo­litikáját. Az SZKP XXVII. kongresszusa anyagának fel­dolgozása során nagy érdek­lődés kísérte a társadalom­építő program célkitűzéseit, és a végrehajtás iránt sem lanyhul a figyelem. A pártoktatás tudatformá­lás és jellemformálás is. Eb­ben a munkában felelősség- teljes megbízást vállaltak a több éves gyakorlattal ren­delkező. széles látókörű, korszerű általános műveltsé­gű propagandisták. Színvo­nalas tevékenységük révén nőtt a foglalkozásokon az aktivitás, erősödött a tanulá­si fegyelem. A propagandis­ták továbbképzéséről a köz­ponti tanfolyamok mellett a jászberényi városi párt-vb a bázis propagandista, klubra épülő foglalkozásokon gon­doskodik. A Jászságban 11 propagandista klub működik eredményesen. A megyei testület jóváha­gyólag tudomásul vette a jászberényi párt-vb tervezett intézkedéseit az oktatás szín­vonalának javítása érdeké­ben. A megyei párt-vb elfogad­ta az 1987/88-as pártoktatási évre szóló tartalmi és szer­vezési megyei feladatokat. ként. Amikor jelenleg a Szovjetunióban politikusok, társadaloimtudósok, írók a nagy társadalmi átalakítás útjára lépve a lenini NEP-et emlegetik, nem egyszerűen az előfutár, az úttörő emlé­ke előtt tisztelegnek. S nem­csak arról van szó, hogy a nagy forradalmár és a szo­cialista gazdaság első refor­merének példájából nyernek bátorítást a szovjet társada­lom forradalmi átalakításá­hoz. Magának a reform tar­talmának a meghatározásá­ban is közvetlenül merítenek Lenin kezdeményezéséből. Nekünk magyar kommu­nistáknak, ha visszatekin­tünk az elmúlt évtizedek küzdelmeire — mutatott rá a Központi Bizottság titkára — nincs sok szégyenkezni­valónk a tekintetben, hogy mennyire igyekeztünk merí­teni a lenini gondolatok kin­csestárából vagy mennyire alkotó módon igyekeztünk hasznosítani azokat, önelé­gültségre azonban nincs okunk. Nem voltunk eléggé következetesek és eltökéltek abban, hogy végigmenjünk a magunk választotta úton. De tudjuk: sűrűsödő gondjaink­ból csak lenini módon, a ko­rábban sikeres, de ma már elégtelen módszereink, stra­tégiánk, társadalmi intézmé­nyeink kritikus felülvizsgá­latával, határozott elvi poli­tikával és — főleg — gyors cselekvéssel vághatjuk ki magunkat. Jóleső érzés, hogy ebben ismét a Lenin alapí­totta párttal haladhatunk egy sorban — hangsúlyozta befejezésül Havasi Ferenc. Ezután Berecz János, a Központi Bizottság titkára kitüntetéseket nyújtott át. A Magyar Népközársaság El­nöki Tanácsától a Munka Érdemrend arany fokozatát hatan kapták; tízen része­sültek a Munka Érdemrend ezüst, nyolcán bronz fokoza­tú kitüntetésben. A Közpon­ti Bizottság Lenin Emlékpla­kettjét száznyolcvanán ve­hették át. Együttműködés szlovákiai téeszekkel Szolnok megye és a szlo­vákiai mezőgazdasági üze­mek a tíz év óta tartó együttműködést tovább bőví­tik az idén. Az már megszo­kott dolog, hogy a jászsági, a nagykunsági és a tiszameoti tsz-ek, állami gazdaságok a losonci, a rimaszombati és a nagykürtösi járás gazdasá­gaival a tavaszi vetéstől, az őszi betakarításig kölcsönö­sen kisegítik egymást erő- és munkagépekkel. A búza pél­dául északi szomszédainknál jóval később érik, mint ná­lunk. A szlovákiai kombá.i- nosök így a magyar Alföl­dön kezdik a munkát, nyolc­van-száz arató-cséplőgéppel érkeznek ide, majd a dolog végeztével a Szolnok megyei gazdaságok kombájnosai vi­szonozzák a segítséget. A partnergazdaságok most úgy határoztak, hogy kapcso­lataikat kiterjesztik a gép- alkatrészek, vegyszerek, ve­tőmagvak cseréjére, újítások, találmányok kölcsönös át­adására, hasznosítására is. Tavalyi eredményeiért Kitüntetés a közúti igazgatóságnak A Szolnoki Közúti Igazga­tóság Szolnok és Békés me­gye nem tanácsi kezelésbe tartozó úthálózatának javítá­sáért, bővítéséért, karban­tartásáért, a közúti hidak biztonságos állapotáért dol­gozik — egyebek között. Az igazgatóság szűkebb pátriánkban több mint négy­ezer kilométer útra vigyáz. Tavalyi jó munkájáért kiér­demelte a közlekedési mi­niszter dicsérő oklevelét. A kitüntetést például azért is kapják a közútiak, mert a 4-es főút Szolnok belvárosán áthaladó szakaszát gyorsan, a forgalom csaknem zavar­talan lebonyolítása mellett újították fel, elkészítették a 34-es út Tiszafüredet kikerü­lő szakaszát, így a városban jelentősen csökkent a forga­lom, mindezeken kívül az alacsonyabb rendű utakon is végzett burkolatcserét. A két megye útjai általában kátyú­mentesek. Az igazgatóság ta­valyi nyéresége elérte a har­minchárom-millió forintot. A dicsérő oklevelet ma dél­után adja át Szolnokon a dolgozóknak dr. Törőcsik Frigyes, a Közlekedési Mi­nisztérium főosztályvezetője. Leninnek eleve az volt az egyik fő szándéka a megszo­kás elméletével, hogy segít­sen megvalósítani a jelennek ezt az uralmát a múlt fölött. Ezért volt, hogy már a hadi- kommunizmus idején is sze­retetteljes, de egyben kriti­kai figyelemmel követett és támogatott minden társadal­mi megmozdulást, amelyben felfedezte ennek a jövőnek a csíráit. És a bürokrácia ellen sem csak azért küzdött olyan szenvedélyesen, mert ideje­korán felismerte, hogy végül is mennyire tehetetlen a bü­rokratikus manipuláció, ha­nem azért is — sőt, szub- jéktíve talán elsősorban azért —, mert a bürokrácia a maga rutinszerű gyakorla­tával a múlt uralmát erősí­ti a jelen fölött. Az úgyne­vezett kommunista szomba­tok által életre hívott moz­galmat is azért üdvözölte olyan örömmel, mert annak a társadalmi öntevékenység­nek a kezdeteit látta benne, amely — ha szükségképpen hosszú, ellentmondásokkal és visszaélésekkel terhes lesz is ez a folyamat — oda ve­zet majd, hogy a jövő ke­rekedjék a múlt fölébe: el­vezet majd a szocialista de­mokráciához, ,,a szabadság birodalmához”. Kétségtelen ugyan, hogy az ilyen tenden­ciáik mindig az adott gazda­ságon alapulnak, mindig a gazdaság adott fejlődési fo­kából indulnak ki, és ez meghatározza tartalmukat is; ám ez korántsem jelenti azt, hogy egyszerűen a múltból kibontakozó gazdasági hely­zet szükségszerű termékei volnának, valójában inkább annak a korszaknak az elő­futárai, amelyben a jelen fog a múlton uralkodni. Lenin így határozta meg a kommu­nista szombatok lényegét; „...a mi gazdasági rendsze­rünkben egyelőre nincsen semmi, ami kommunistának nevezhető. „Kommunizmus” csak akkor kezdődik, amikor megjelennek a kommunista szombatok, vagyis amikig; egyesek ingyen dolgoznak a köz javára, ez a munka nagy mértéket ölt, és semmilyen hatalom, semmilyen állam nem szab normát neki”. Nem véletlen, hogy Lenin­nek éppen ezek a megállapí­tásai a szocialista átalakulás általános és lelkes igenlését váltották ki. Senki előtt sem volt titok, hogy milyen két­ségbeejtő gazdasági állapo­tok uralkodnak a fiatal Szovjetoroszországban. Le­nin mégis úgy reagált erre a helyzetre, hogy miközben realista módon, minden meg­alkuvás nélkül rámutatott a hiányosságokra és a vissza­maradottságra, mindig ész­revette a szocialista jövő megvalósításának legszeré­nyebb kísérleteit, legkezde- tibb tendenciáit is, mindig kitartott amellett, hogy a szocialista demokrácia elen­gedhetetlen és alapvető gya­korlati feltétele a szocializ­mus felépítésének. Ez volt az emberi alapja a lelkesedés­nek, amelyet állásfoglalásai kiváltottak a tömegekből. Leninnek ez az állandó törek­vése, hogy a legnehezebb kö­rülmények között is az ember emberré válását tartsa szem előtt. Oroszországon kívül is mély hatást gyakorolt, ha a demokráciára vonatkozó gondolatait nem is mindig értették meg. Engedtessék meg, hogy a magam egyik régi cikkére hivatkozzam: A kommunista párt morális küldetése című írásomban Leninnek éppen a kommu­nista szombatokra vonatko­zó nézeteit taglaltam, ha még egy sok idealista elfo­gultsággal megterhelt mar­xizmus álláspontjáról is. Jóllehet Lenin a szociál­demokrácia vulgarizált el­méletei ellenében sokszor hangsúlyozta, hogy az állam elhalásával a demokrácia is elhal, hogy a megvalósult kommunizmus olyan formá­ció lesz, amely már túl van a demokratizálás feladatain, ma mégis sokszor feledésbe merülnek az átmeneti kor­szakkal kapcsolatos állás­foglalásai, amelyekben mély — szocialista — demokra­tizmus nyilvánul meg. Eb­ben természetesen nagy sze­repe van annak is, hogy a polgári ideológiának érde­kében áll Leninre vezetni vissza a szocialista demokrá­cia sztálini eltorzítását. A bürokratikus konzervativiz­mus, amely fenn akarja tar­tani a sztálini elveket, és a hidegháborús ideológia, amely a maga módján har­col ellenük, egyaránt arra törekszik, hogy lehetőleg Leninben találja meg Sztá­lin elméletének és gyakorla­tának alapjait. Csak Sztálin tevékenységének marxista kritikája képes rávilágítani az elméleti és gyakorlati diszkontinuitásra Lenin és Sztálin között. Ez a kritika mutatná meg azt a történel­mi összefüggést is, hogy Sztálin politikája semmi­képpen sem állt közelebb a lenini vonalhoz, mint későb­bi ellenfeleié. Hazatérése után Lenin ugyanazért bírál­ta Kamenyevet és Sztálint: mindketten félreismerték a forradalom jellegét: és Sztá­lin később, a szakszervezeti vita idején sem Lenin vona­lát követte, hanem Trockijét. Ha már érintettük a kon­tinuitás problémáját, tanul­ságos lesz utánanézni annak is, hogy Lenin hol és mi­lyen összefüggésben érzékel­te pozitívan a kontinuitást... Az emberi együttélésnek és együttműködésnek a szo­cialista demokráciára jel­lemző szabályait Lenin egy­általán nem tekinti gyökere­sen újnak; nem gondolja azt, hogy az élettendenciák, ame­lyeket kifejeznek, csak a szo­cialista fejlődésben alakul­nak ki; inkább arról, van szó. hogy bizonyos elemi, már évtizedek óta ható erők csak a szocializmusban képesek valóban társadalmi általá­nossággal érvényesülni. S ebben világosan megmutat­kozik a módszer, amely szo­rosan Marxhoz kapcsolja Le­nint, és radikálisan elvá­lasztja őt Sztálintól és annak követőitől: Lenin elismeri bizonyos történelmi fejlődés- tendenciák kontinuitását, de ezt szervesen összekapcsol­ja azzal a szükségszerűség­gel, hogy a forradalmi áta­lakulások idején gyökeresen megváltozik a funkciója ezeknek a tendenciáknak. Éppen a világtörténelmi kontinuitásnak ez a felfogá­sa adja minden utópizmus igazi módszertani cáfolatát. Az utópisták szerint valami gyökeresen új, pusztán az „ész” törvényeiből levezetett ideát kell átültetni a való­ságba; a marxizmus szerint viszont bizonyos forduló­pontjain maga a társadalmi- történelmi fejlődés hozza lét­re az új dolgokat. Nem kell sosem volt újdonságokra várni, „pusztán”, arról van szó, hogy az egész társada­lomban általánossá válnak bizonyos emberi beállított­ságok és viselkedésmódok, amelyek korábban hatástala­nok voltak, csak „kivétel­ként” valósultak meg. De ez is ugrás, ez is forradalmi változás, ha „pusztán” ar­ra korlátozódik is, hogy — általánosításuk révén — olyan jelentőséget adjon a társadalmi lét meglévő és a maguk módján régóta ha­tó mozzanatainak, amilyent korábban szinte el sem le­hetett képzelni. Ezt a folya­matot ábrázolja Lenin a megszokásról szóló fejtegeté­seiben. S ezek a fejtegeté­sek az egész marxizmus ál­talános módszerét is repre­zentálják: „A marxizmus, mint a proletariátus forra­dalmi ideológiája — mond­ja Lenin — azáltal tett szert világtörténelmi jelentőségre, hogy korántsem vetette el a polgári korszak igen becses vívmányait, hanem ellenke­zőleg, magáévá tette és fel­dolgozta mindazt, ami az emberi gondolkodás és kul­túra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt”. Lenin nem hagyott hátra valamiféle csalhatatlan re­ceptet az átmeneti korszak kérdéseinek megoldására, mint ahogy ő sem kaphatott ilyent Marxtól vagy Engels- től. Felesleges azon töpren­geni, hogy milyen konkrét megoldásokat talált volna ő, ha tovább él és tovább tud dolgozni. Azt sem tudhatjuk, hogy mennyiben lett volna objektív lehetősége akár Le­ninnek is arra, hogy példa­mutató válaszokat adjon az orosz forradalom lényegileg „nem-klasszikus” voltából fa­kadó kérdésekre. Mégis azt hisszük, nem volt egészen ha­szontalan, ha megkíséreltünk fényt deríteni ekkori gya­korlatának elvi és módszer­tani alapjaira. Fel sem me­rült, hogy megírjuk az egész átmeneti korszak történel­mét, bár nagyon kívánatos volna a feladat elvégzése. Csak egyetlen dologgal fog­lalkoztunk, de ez ma annál égetőbb. Hozzá akartunk já­rulni a felismeréshez: a Le­nint követő korszak politi­kai vezetése gyökeresen sza­kított Lenin módszerével, s ez a szakítás szükségképpen oda vezetett, hogy gyakran szakítania kellett magával a marxizmussal is, noha a korszak politikai főszereplői­nek döntő többsége saját (meggyőződése szerint? csak a valódi marxizmus—lemi- nizmust alkalmazta. Össztermelésének 80 százalékát értékesíti a külpiacon a BRG Magnetofon Gyára. A kecskeméti üzemben állítják elő többek között az MK 29-es magnót, a számítógépekhez csatlakoztatható adatrögzítő magnetofont és a diktafonokat is. Emellett magnó-főegységeket, kombinált-, le- és felvevő­fejeket, motorokat is gyártanak. Legjelentősebb termékük a magnófutómű, amelyből az idén 900 ezer darabot szerel­nek össze. Képünkön a KM—3-as magnófutómű ellenőrzése. (MTI Fotó: Kisbenedek Attila) Propagandisták kitüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom