Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-21 / 93. szám
1987 ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Köpés fejetlenség A fiatalasszony ingerülten pöckölte arrébb a fotókat. Mit pöckölte — a tekintetéivel egyenesen kosárba söpörte volna a felvételeket. Mert képzeljék csak el: valaki új életet kezd — igaz, megtörtént ez már olykor egy egész ha- támyi emberrel is — és megörökíti e nagyszerű tett első pillanatát. Például házasságot köt, lakkba-frakk- ba öltözik, jobban mondva menyasszonyi ruhát ölt és a masina elé áll, a lámpák kereszttüzében, a megyei fényképész szövetkezet szolnoki műtermében. S akkor e dokumentumról hiányzik a feje. Vailaki csal. A fiatalasszony tudatában volt annak, hogy egészségesen vágott neki az új életnek — bár a ^pszichiáterek szerint mindenkiben pozitív kép él magáról, na de ekkora hibát?! A fotók jó hányadán hiányzott a feje vagy legalábbis az a rész, amivel gondolkodni szoktunk. Szóval, pozitív kép ide vagy oda, a történteket kikérte magának. Mire a válasz: a negatívban a hiba, mert az nem illeszkedik. Ahogy ez már lenni szokott. Nos, erre a hölgy a valóságban, is elvesztette a fejét, nemcsak a negatívon. Hogy mire jutott végül tiltakozásával a legfőbb szövetkezeti fejnél, az elnöknél, nem tudom, Mindenesetre a látvány, ahogyan valaki rájön a fej- telenségre, némi tanulsággal jár. Mert mi is történt voltaképpen? A hölgy ráébredt, hogy valáki hibát követett el. Hiába mondta a szalonbéli kiszolgáló, hogy máshol is .hasonlókat készítenek — néha —„ mert máshol is ilyen negatívval készül a pozitív kép. Egyébként is ez az egész probléma külföldről került be a műterembe. Hiába mondta, a képeken bármennyire is optimistán néztek a jövő elébe, azokat csak negatív jelzőkkel lehetett illetni. Ekkor kiáltott fejért, jobban mondva felelősért a fiatal házaspár női tagja — merthogy a férfi egész idő alatt úgymond passzívan szemlélte az eseményeket. Fej — illetékes fej — nem volt, éppen szabadságon tartózkodott, ahogyan az már ilyenkor szokás, a legnagyobb fej — már ami a céget illeti — pedig éppen házon kívül tartózkodott. Ekkor mór nyíltan kimondhatta a pár sértett fele — az indiánoknál a megskalpolt egyéneket is illethették volna eképp finomabban — micsoda fejetlenség. Fejtelen dolog, akarom mondani helytelen dolog volna azt hinni, hogy manapság, csak egy ifjú asz- szony veszítheti el a fejét. Nemrégiben példát hallottam arról, hogy egy egész vállalat maradt fő nélkül, mert az igazgatóválasztáson fej-fej mellett haladt a két üzemi fejedelem-jelölt. Nos, a fejlemény: a fejetlenség, mert abban egységesek voltak, hogy nem jutottak többséghez, már ami a szavazatokat illeti. Átmeneti állapot — mondhatjuk; kérdés honnan hová. Hadd tegyem hozzá, cseppet sem a játék kedvéért, hogy e példa Fej-ér megyei. Mondhatnánk rá jelzőként az előbbiekkel szemben, hogy ez a fejezet az előzőhöz képest azt fejtegette, hogy a fejetlenség nem mindig jár párban haraggal, bosszan- kodással, s anyagi veszteségekkel — minthogy az üzem minden embere megtermeli így is fejenként azt, amit fejessel együtt kell produkálni. Van persze szűkebb hazánkban is példa arra, hogy fő a feje egy nagyobb közösségnek — legyen az éppen egy gyáregység vagy termelőszövetkezet — noha mindene megvan, nem hiányzik az, ami az ifjú asszony fényképén, mégis miként tud úrrá lenni a fejetlenségen. A százfejű hidra, amely olykor szálból yozó formájában jelenik meg, megszüntette azt, ami korábban, éltető volt, a fejést, — amit másképpen támogatások bonyolult rendszerének is neveztek bizonyos közgazdasági fejek. Nos, kiderült, nincs fejés, és az is bebizonyosodott egy-egy mezőgazda- sági üzem esetében például, hogy rossz a fejés — mármint a tehenészetekben — s veszett fejsze nyele a többi ágazat is. S ha valamikor igen, akkor most valóban nagy szükség van az ehhez hasonló helyzetbe jutott kollektíváknak a fejre, a fejekre. A mezőgazdaságnál maradva, mondhatnánk nagy a feje, búsuljon a ló, az ilyenek miatt. Igen, csakhogy e jelszó a fej-lődés- hez enyhén szólva kevés. Ejteni kell — esetleg fejeket — az elavult gondolatokat mindenképp, s fejteni, megfejteni titkokat. Például olyanokat, miért került be a „negatív”, s ha már bekerült, miért nem tették jól helyére azt, s ha rájöttek, milyen a negatív, arra is rá kell jönniük, milyen legyen a pozitív, — hogy a képieknél maradjunk. Ha nem tesz- szük: azt hiszem, fejjel megyünk a falnak. .Hajnal József A szójapehely Uj élelmiszeripari termék Meg éri-e a fáradtság? Zöldséges, butikos, mutatványos... Beszélgetés a megyei magánkereskedelemről Zöldséges, butikos, mutatványos — a skála széles; ha a magánkereskedőről esik szó. Becsült adat szerint (ez még a tavalyi esztendőre vonatkozik) az ország magánkereskedői többen voltak huszonötezernél, közel húszezer boltot, elárusítóhelyet tartottak fönn. A megye magánkereskedelmének becsült éves forgalma megközelíti a más- félmilliárd forintot. Szolnok megyében 993 magánkereskedő hatszáznál is több családtaggal és alkalmazottal dolgozott. Róluk, végzett munkájukról, megítélésükről beszélgettünk Temesvári Lajossal, a Kisosz megyei szervezetének titkárával. A burgonyapehely mellett mostantól új terméket, igen tápláló, nagy fehérjetartalmú és növényi zsiradékot tartalmazó szójapelyhet is gyártanak a Szentlőrinci Állami Gazdaság vajszlói feldolgozó üzemében. A szójapelyhet elsősorban a húsipar, az édesipar, a konzerv- és a sütőipar alkalmazza, de már bevonult a konyhákba is, ahol közvetlenül használják húsételek, levesek, főzelékek, tészták és krémek dúsítására. összeállítottak egy .re- ceptkönyvet is, amelyben a szójapehely konyhai alkalmazásának negyvenféle módját ismertetik. A hazai szójapehely a Szentlőrinci Állami Gazdaságban és a fehérjetechnológiai tudományos termelés! egyesülésinél dolgozó szakemberek közös kutató-fejlesztő munkájának „gyümölcse”. Alapanyaga az itthon — zömmel Baranyában — termelt kiváló minőségű szójabab, ebből készül a halványsárga színű, semleges ízű, kellemes illatú pehely. Ugyanazokon a gépsorokon dolgozzák fel a szóját, amelyeket eredetileg a burgo- nyapehely termelésére állítottak üzembe. Indulnak az export primőr- szállítmányok Megkésve indul az idén a primőrszezon; a kemény téli időjárás és a késői kitavaszodás érezteti hatását az exportban is. A Huegaro- fruct Külkereskedelmi Vállalat partnerei az idén április derekán kezdték meg az első exportszállítmányok összeállítását, a szokásosnál mintegy 10—12 nappal később. A magyar primőrök közül elsőnek a friss termesztésű kínai kel induL útra Nyugat- Európába, ahol ebből a növényből elég nagy készletek vannak, ám többnyire még a tavalyi termésből. A Hun- garofructnál arra számítanak, hogy a kitűnő minőségű zöldség-növénynek sikere lesz, elsősorban a skandináv- piacon. Egyelőre ötven tonnánál kisebb tételt készítenek elő; a szállítmány egy részét Angliában értékesítik, ahol az érdeklődés újabban megnőtt a magyar zöldségek iránt. A megrendelők között vannak még a norvég, dán és a finn vállalatok. A magánkereskedelem becsült éves forgalma tekintélyes. Bár az adatok még az 1985-ös esztendőre vonatkoznak, mert a legfrissebb adatok nem állnak rendelkezésünkre, a növekedési rátát figyelembe véve a tavalyi Is hasonló. Talán joggal mondja az átlagember: ugyancsak jól keresnek néhányan közülük. — Van olyan megítélés, hogy túlságosan is jól keresnek. Mások szerint viszont sokat dolgoznak és azért a megfelelő ellenszolgáltatás a több pénz. Én, aki hosszabb ideje figyelem tevékenységüket, azt látom, hogy bizony nem nyolc órát dolgoznak, hanem annál jóval többet. A magánkereskedő beszerez, árusít, takarít, könyvel, egyszóval mindent elvégez, ami az üzlettel kapcsolatos. A saját üzletével. Mert nem csekély kockázat is van a magánvállalkozásban! Sokan amikor nekifognak egy üzlet megnyitásának, amikor az engedélyt a kereskedésre megkérik, még nem tudják, mire vállalkoznak. Kiszámítják papíron, hogyan lesz, miként lesz, de a teóriákra a választ az élet adja meg. — Vannak valóban magas jövedelmű magánkereskedők? Igazak a hírek milliomosokról, a „butik-bárókról”? — Nem igazak. Itt, Szolnok megyében legalábbis nem igazak. Akad egy-két magasabb jövedelmű vállalkozó, de az itt engedélyt kiváltók egyharmada bizony az igen szerény jövedelműek közé tartozik. — ök vajon miért csinálják? — őket kellene megkérdeznie. Sok közülük idősebb, ezt a kereskedelmi formát szokta meg. — Melyek a legdivatosabb szakmák? — Ez változó, természetesen. — Néhányat fölsorolna? — A divatáru boltok szaporodtak, de sok a zöldség- gyülmölcs kereskedő, a vendéglátásban pedig a büféfalatozók a népszerűek a vállalkozók körében. — A magánkereskedő léte valóban a kereslet-kínálat klasszikus törvényének érvényesülését látszik bizonyítani. Mondom ezt azért, mert a kisebb falvakban csak elvétve találni közülük. — Egy üzletnek gyorsan befellegzik, ha a vevők nem tudják eltartani. Általában — így szoktam mondani —a főút az a „madzag”, amire ezek az üzletek kapaszkodnak. Vannak p>ersze meglepetések, amikor sűrűn lakott területen sem él meg egy-egy ilyen kereskedő, de ez a ritkább. Egyébként korábban valóban csak a nagyobb településeken próbálkoztak a magánvállalkozók, ez a merevség azonban már oldódott. Miután ezeknek az embereknek mindent egyedül kell vállalniuk, így természetesen a veszteséget is, az úgynevezett zsáktelepüléseken — ahonnan nincs tovább út — nemigen nyitnak üzletet, de ez az előbbiek alapján érthető is. — A magánkereskedőknél időről időre föltűnnek a hiánycikkek. Kapható papírzsebkendő, amikor a szövetkezeti vagy állami boltban nem, akad narancs, amikor másutt hírét sem hallották és így tovább. — Ez nagyrészt igy van. — Miért...? — Az érdekviszonyokban is megkereshető az egyik lehetséges válasz... — Van más lehetséges válasz is? — Van. A magánkereskedő egy-egy keresett áruért az országot is bejárja, ha kell. — Gyakran „befellegzik” az üzleteknek a magánkereskedői szférában? — Hogy mi okból mondanak le üzleteikről a kereskedők? Van, aki úgy gondolja, hogy elég volt a stresszből, van, aki kiöregszik, megint másoknál nem sikerült any- nyit keresniük, amennyiért szerintük még megéri csinálni. — Ez azt jelenti, hogy nagy a fluktuáció? — Semmivel sem nagyobb, mint az állami kereskedelemben. Nagyjából húsz százalék körül mozog. Esetenként egy-egy engedély visz- szaadása azt jelenti: abban a faluban vagy városrészben teljesen megszűnik a magánkereskedelem. Egyébiránt nálunk a „törzsgárda” nagyjából tíz százalék, tehát száz körül mutathatnék kereskedőt, aki hosszabb ideje működik. — Jól? — A Kisosz megyei szervezete nem hatóság, az esetleges panaszokat az engedélyt kiadó tanácsok és a hatóságpk vizsgálják ki. A vitás esetekben a kereskedő megegyezésre törekszik. — Mi a szerepe az önök szervezetének? Az érdek- képviselet? — Remélem, azt tesszük. Nézze, évente jelennek meg jogszabályok, azoknak mó- dositásai és így tovább. A magánkereskedők nem ismerik alaposan mindet, kivált az értelmezés körül akadnak viták, nekünk az azonos értelmezés megteremtésében, vagy inkább elősegítésében vannak feladataink. De a konkrét érdekvédelem területéről egy példa: valaki magánkereskedelemmel akar foglalkozni, ám ehhez hitelre van szüksége. Ahhoz viszont, hogy hitelhez jusson, kezében kellene lennie az engedélynek, amit viszont csak kész üzlethez adnak ki... — Néhány magánkereskedő már névjeggyel, címmel is ellátja árusított termékeit, így vita esetén egyértelmű, honnan is származik az. — Ez egyfajta nagykorúso- dást jelent. — Még ma is előfordulnak jogosulatlan márkanevek termékeken. — A mi területünkön nem tudok ilyesmiről. Más kérdés a trikók idegennyelvű fölirata. Az nem hamisítás, mégis van belőle konfliktus. A védett márkanevekről egyébként ma már listát kérnek a gyártók, és ilyen címkékkel ellátott árut nem forgalmaznak. — Információi szerint miként ítélik meg Szolnok megyében a magánkereskedőket? — Kedvezően. Jól kiegészítik az állami szövetkezeti kereskedelmet, munkájuk révén bővült a kínálat. Többnyire olyasmivel jelentkeznek, ami másutt nem kapható, s megjelentek már ellátatlan területeken is. — Segítséget kapnak-e a helyi tanácsoktól, íbiszen éppen az ellátást javítanák? — Egyre több tanács meghatározza előre azokat a szakmákat, ahol adóalap csökkentés adható és jelentkező esetén élnek is ezzel a jogukkal. Több helyütt a tanács biztosítja az üzlethelyiséget. Az ellátatlan területeken pedig néhány magánkereskedő újszerű próbálkozásokkal jelentkezik. Csak egy példa: Tiszavár- konyban és Vezsenyben egy- egy vegyeskereskedő és zöldséges dolgozik, idejét megosztja mindkettő a települések között. A Várkonyi-Sző- lőkben viszont olyan kicsi az igény, hogy állandó üzletet fönntartani egyszerűen nem éri meg. Talán egy mozgó árus... Az idegenforgalom háza Tavaly novemberben költözött új helyére, a Ságvári körútra a Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal ügyfélforgal- mi irodája, a TISZATOUR. Bő választékot nyújtanak Szolnok megyei programokból szerveznek számítógépes-, horgász-, fazekas-, nyelvi-, szüreti- és disznótoros táborokat. Keresettek a berekfürdői és cserkeszőlői gyógyüdülések, és a megye különböző tájegységeire szervezett ínyenc túrák. Ezek mellett természetesen mindenféle kül- és belföldi utak szervezésével is foglalkoznak. Felvételeink a modern és tágas irodát mutatják be. (Fotó: Mészáros) A növényvódösxer-mórgexósek megelőzésére II helytelen használat veszélyei Hortobágyi Zoltán A növényvédőszerek helytelen használata miatt a mezőgazdasági nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban évente több mint száz esetben fordul elő olyan súlyos mérgezés, ami halállal is végződhet. Az Országos Munka- és Üzemegészség- ügyi Intézet tájékoztatása szerint ezeket a baleseteket túlnyomórészt a toxikus anyagok gondatlan tárolása idézi elő. A baj többnyire nem permetezéskor vagy gyomirtáskor következik be. Gyakori ugyanis, hogy a munkavégzők a mezőgazdasági üzemek raktáraiban, a háztájiba szánt vegyszert a gyári csomagolású tartályokból boros, konyakos vagy üdítőitalos üvegekbe porciózzák ki, Később előfordulhat — sajnos példák igazolják —, hogy valamelyik munkatárs vagy családtag, esetleg az átöntésről megfeledkezett dolgozó megissza a mérget. Évente több alkalommal idéz elő halálesetet az, hogy a permetezni szándékozók a borosüvegben lévő veszélyes mérgekkel, például Cramo- xon gyomirtóval koccintanak. Számos baleset éri azokat is, akik permetezés vagy gyomirtás közben nem használják az előírt védő- felszerelést, s kezük beszennyeződik. A vegyszerek többsége a bőrön át felszívódik, s növeli a mérgezés esélyét, ha valaki permetezés közben cigarettázik, vagy eszik.
