Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

1987. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vígh Elek köszöntése Eloltották a tüzet a mezősasi olajkútnál Péntekre virradó éjszaka, 2 óra 30 perckor sikerült el­oltani Berettyóújfalu térsé­gében, Mezősas község köze­lében csütörtökön este ki­gyulladt 15-ös számú olaj­kutat. A most készített új kútnál akkor keletkezett a tűz, amikor rétegnyomás és -áramlásvizsgálatokat végez­tek, és a fúrólyukba leenge­dett műszer kábele mellett, a kútfej tömszelencéjén át kifújt, majd eddig _ ismeret­len okból begyulladt a kitörő gáz és olaj. A magasra fel­csapó lángok és a többszáz fokos hőmérséklet miatt a fúróárbóc ledőlt, a mérőká­bel elszakadt, a tömszelen- cés csővégződés letörött, de a kútfejszerelvény épen ma­radt. Az erőfeszítések ered­ményeként hét órával a kút belobbanása után sikerült a kútfejet lezárni, a gáz- és olajkifúvást megszüntetni és eloltani a tüzet. Személyi sé­rülés nem történt. Vígh Eleket, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdo­nosát nyolcvanadik születés­napja alkalmából a Kisúj­szállási Városi Pártbizottság épületében köszöntötte Szűcs János, a megyei pártbizott­ság titkára, s átadta a me­gyei pártbizottság köszöntő levelét ás ajándékát. Az ün­nepségen jelen volt Tóth András, a kisújszállási vá­rosi pártbizottság első titká­ra. Formatervezési Tetszetős kivitel, nív6diiak’87 ___megbízható minőség A Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezé­si Tájékoztató Központjában (Design Center) tekinthető meg az 1987. évi Formater­vezési Nívódíjjal jutalma­zott termékek kiállítása. Az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium és az Ipari Minisztérium nyolcadszor ír­ta ki az idén a nyilvános pá­lyázatot. A gyártók és a for­galmazók Nívódíjas Ipari Forma (N1F) emblémával láthatják el a díjnyertes ter­mékeket, mindaddig, amíg azok minősége azonos az ér­tékeléskor megállapítottal. A tavalyi pályázathoz ké­pest — nem kis részben a sajtó kritikáinak ösztönzésé­re — idén jelentős változta­tásokat hajtottak végre 'a ki­író szervek. Az eddigi gya­korlattal szemben csak a be­ruházási javak kategóriájá­ban hirdettek versenyt. (1988 a fogyasztási cikkek éve lesz majd.) Változott az értékelés módszere és mene­te is. Az előző hét alkalom­mal a pályázatokat a mű­szaki és formatervezési szak­zsűrik párhuzamosan érté­kelték, és az általuk megál­lapított pontszámok átlaga alakította ki a végső sorren­det. Idén a MTESZ szakem­berei előzsűrizik a beküldött munkákat, és csak a műsza­ki-gazdasági szempontokból jónak minősített termékek kerültek a formatervezési zsűri elé. így a díj odaítélé­sénél még hangsúlyosabb szerepet kaptak a formater­vezés szempontjai. Újdonság az is, hogy kí­sérletképpen nemzetközi hírnevű, kiváló külföldi ter­vezők egy csoportja — Ernst W. Beranek (Ausztria). Moj- mir Cevela (Csehszlovákia), Stefan Lengyel (NSZK), Pe­ter Raasch (NDK) — is ér­tékelte az anyagot. Javasla­taikat a koordinációs bizott­ság figyelembe vette. Az ÉVM felhívására beér­kezett kevés számú pályázat egy része fogyasztási cikk volt, több közülük pedig in­kább az Ipari Minisztérium hatáskörébe tartozónak bi­zonyult. így az ÉVM a pá­lyázat rangjának megőrzése érdekében idén nem ad ki nívódíjat. Az Ipari Miniszté­A Tungsram RT gyártja a TLS 61 típusú orvosi lézert A tizenöt nívódíjast ismer­tető kiállítás 1987. június 5-ig tart nyitva a Design Centerben (Budapest, V. Gerlóczy u. 1), hétköznapo­kon 10 és 17 óra között. Ezzel a digitális mérőberendezéssel az EMC és a Kontakta közösen szeretne a piacra betörni riumhoz beküldött hatvankét pályamű közül tizenöt pálya­mű alkotóinak nyújtották át a nívódíjat. A külföldi szakemberek által is világszínvonalú for­matervezési eredménynek tartott 2 RIAL 200 típusú indukciós kemence kettős fe­dele csökkenti a folyékony- fém oxidációját és a kisu­gárzó hőmennyiséget, ezért az új formai megoldás ko­moly energiamegtakaritást tesz lehetővé. A birmingha­mi európai kiállításon is részt vett berendezés gyártá­sa jó exportlehetőségekkel kecsegtet. A jelentős károkat okozó .szemveszteség mérséklését szolgálja a Graboplast ener­giatakarékos, hőszigetelt ter­ménytároló családja. A flexi­bilis héjalású sátrak külön­böző nagyságban készülnek, ötventől ezerötszáz köbméte­res befogadóképességig. A műanyagsátrak könnyen szállíthatók és telepíthetők, ezért terményexporttal együtt valószínűleg keresett cikké válhatnak az úgyneve­zett harmadik országi piaco­kon is. A HUNOR PNC szerszám­gépvezérlő egységek az in­tegrált elektronika alkalma­zásával beépíthetővé váltak, tehát kompakt szerszámgé­pek gyártását tették lehető­vé. Az ízlésesen színezett, arányos homloklapon a ke­zelőszervek elhelyezése a funkcionális feladatok ész­szerű rendjéhez alkalmazko­dik. Ez nagyban segíti a programozás biztonságát és rövidíti a program begya­korlásához szükséges időt. Karakteres formai jegyek hangsúlyozzák a készülékek termékcsalád-jellegét. A Skála COOP Vitamin Porta üzlethálózatának arcu­lattervét már tavaly novem­ber-decemberben kiállításon mutatta be a Design Center. Most a kiírók nívódíjjal ju­talmazták az átgondolt, a különféle belsőépítészeti problémákhoz kitűnően al­kalmazkodó elemrendszert. A csővázak mobil tároló, pultok és dekorációs elemek csatlakoztathatók, a megvi­lágítás „rasztere" sokféle egyedi megoldást tesz lehető­vé. Az elemek könnyen tisz­tán tarthatók és egyszerűen összeszerelhetók. Az arculat- terv megvalósítása a magyar gyakorlathoz képest példa­szerűen gyors volt. Ez volt a hét a földeken Kényszerpihenő után teljes üzem a mezőgazdaságban Zöldborsó vetőmagot tankolnak a jászapáti határban Mi tagadás, a népszerű, va­sárnapi televíziós műsortól kölcsönöztem a cím elejét, az alábbi összeállítás „váz- szerkezetét”. Nem könnyű ugyanis a mostani, a szoká­sosnál is szélsőségesebb idő­járásban időtálló hírcsokrot készíteni a hétvégi lapszám­ba, az időszerű mezőgazda- sági munkákról. A bolondos április szeszélyeihez kényte­lenek igazodni a gazdák, egyik napról a másikra, nem egyszer óráról órára változ­tatva a tervezett munkaren­den. Aszerint, hogy éppen hol, melyik határrészen, mi­lyen tennivalónak kedvez az időjárás, a talaj állapota Kedden még csak óvatosan A hét második napján még kényszerpihenőt tartot­tak a kiadós csapadék miatt a Tiszasülyi Béke és Barát­ság Tsz-ben a gépek, az em­berek. —• Csak a gépek — igazí­tott ki Csörögi Tibor terme­lési elnökhelyettes. — Az ép­pen megkezdett hagymave­tésből vert ki bennünket az eső, néhány nap alatt lehul­lott több, mint 60 millimé­ter. Egyelőre lehetetlen rá­menni a gépekkel a táblák­ra. Az emberek, azonban nem pihennek. Mindenütt, szerte a határban a belvi­zek elvezetése ad nekik munkát. Csaknem félezer hektárt borít foltokban a víz, nagyobbrészt a most ke­lőiéiben lévő őszi kalászoso­kat. Elmondta beszélgetőpart­nerem, hogy csupán a nyári záportól is vendégmaraszta­ló sárrá változó sülyi föld szikkadására kell várniuk, hogy folytathassák a félbe­hagyott borsó-, napraforgó- és hagymavetést. A tavaszi­aknak tervezett területre megvan minden vetőmag­juk, műtrágyából és növény­védőszerből sem nélkülöz­nek semmit. A téeszbeliek által Kolopi-saroknak is­mert határrészen Sápi And­rás másodmagával igazgatta a kapavágásnyi árokba te­relt víz útját. — Látja, jó az öreg a ház­nál — támaszkodott a lapát­nyélre. — Ilyenkor tavasz- szal bennünket, nyugdíja­sokat is riadóztatnak. Nem múlik el esztendő, amikor ezeken a mostoha sülyi föl­deken meg ne állna a víz. A csatornákra merőleges elve­zető árkokat előrelátóan el is készítik mindig a baráz­danyitó ekékkel már ősz­szel, a vetés után. No, de ha csak magukat tartom itt szó­val, nem halad a munka. Márpedig, ha fölsüti a nap, a langyos vízben bepállik a gabona. A jó házhelynyi víztükröt hűvös, élénk szél fodrozta Sápi András bácsi már az ősszel húzott árkot tágította a lapátjával, úgy magyaráz­ta: — Ez kell most, a szik­kasztó böjti szél. Meg né­hány verőfényes nap. Akkor a hét végén újra megindul­hatnak a gépek. Úgy hiszem, még a locsolkodásról is szí­vesen lemondanának most a traktorosok. A felső- meg a középső- jászsági földekből gyorsab­ban kifújta a szél, kisütötte a nap a nedvesség egy ré­szét. Szerdán délben már nagyüzem volt a Jászapáti Velemi Tsz-ben. A Káli-dű­lőben két Rába dolgozta be a talajfertőtlenítőt, egy Fiat traktor vontatta gép pedig a borsót vetette. — Tegnapról mára szépen megpirította a szél a föld felszínét — mutatta Bálint László gépesítési brigádve­zető — de nagyon csalóka a föld. Az alig ujjnyi kérges rész alatt sok helyütt olyan lágy a talaj, hogy elsüllyed­nek az erőgépek. Pedig mostmár nagyon a kör­münkre égett a munka. A tervezett félezer hektárból még csak 100 hektáron tud­tuk elvetni a borsót. A Velemi Tsz egyike azon kevés nagyüzemnek, ahol az országos és a megyei tenden­ciától eltérően évek óta nem csökkent a nagyüzemi zöld­ségtermesztés aránya, szín­vonala. ötszáz hektár borsó az nem kevés, nem is csoda, hogy az esők okozta egyhe­tes kényszerpihenő után tü­relmetlenek a traktorosok. Szerdán szerencse patkó — Tavaly ilyenkor már a kukoricát vetettük, május el­sejére minden tavaszi mag a földben volt — emlékezett vissza a Fiat vezetője, Zsem- beri Lajos. — Most aligha­nem rámegy a vetésre má­jus első dekádja. Nem mint­ha nem lett volna mit csi­nálnunk az esős napokon, dehát nagyon elég volt már a műhelyszagból. Persze ké­sés ide, késés oda, nem kap­csolhatok nagyobb sebesség­re. Meg kell adni a vetésnek a módját, ha a szokásosnál később is, de jó termést aka­runk. Nem is indult a fiatalem­ber a gépével addig, amíg le nem tisztogatta a csoroszlyá- ra rakódott sarat. Néhány forduló után már a vető- magtöltó konténernél talál­koztunk. Ismét a vetőgép alatt matatott. — Egy rozsdás lópatkó — mutatta a csoroszlyák alól kifordult vasdarabot. — Te­szem is föl mindjárt a trak­tor orrára. Hátha szerencsét hoz, elhajtja erről a vidékről a felhőket. A reggeli eliga­zításkor már rebesgették, le­het, hogy húsvétkor is ve­tünk. Üsse kő, de akkor egyeztessen valaki odafönt, a természetfelelőssel is — mutatott az ég felé Zsembe- ri Lajos. Csütörtökön kukorica a búza helyére Április 14-én, csütörtökön a Nap kélt — ahogyan a Nagykönyvben és a Néplap­ban meg volt írva — 5 óra 59 perckor. Sütött is már fél hatkor hét ágra, csak éppen melege, az nem sok volt. Nagy Károly, a Csépai Tisza- menti Tsz tiszaugi juhásza virradatkor a nulla Celsius- foknál látta időzni a hőmérő higanyszálát. Lehet, hogy derék nyájőrzői is reggeli fáztukban felejtették el megugatni a Trabantomat. — Ezeknek a pótkocsis Ifánál kezdődik az autó — vette a lapot a juhász. — Bezzeg ugatták azt a minap, amikor vitte az idei első szállítmányt. Sok tejesbá­rányt adtunk el húsvétra. Bizony elkelne már ennél jó­val melegebb idő, mert az ilyen hideg tavaszon még a fű se nő. Az lenne a rendje, hogy Szent György naptól Szent Mihály napjáig legel­jen a marha, a birka. Eddig még nem volt mire kihajtani a nyájat. Meg aztán meg sincsenek még nyírva. Már­pedig csak tisztább a gyapja, amíg nem járja a legelőt a jószág. A nyíróbrigád se je­lentkezett még a hideg mi­att. Ünnepek után nem igen várhatunk tovább, fogyóban már a széna. Addigra talán a fű is csak megnő birkahara- pásnyira. Csépa alatt, a Compódi- táblában négy vetőgép csí­kozta a télen kipusztult őszi árpa helyén a földet. Kiss József gépcsoportvezetőnek volt egy jó híre, meg egy rossz. Az előbbivel kezdte: — Tegnap még visszafor­dultak innen a vetőmaggal már egy hete feltöltött gé­pek. Ma már, látja, megbír­ja őket a talaj. Zabbal vet­jük felül ezt a 96 hektáros táblát, az ugyancsak kifa­gyott 300 hektárnyi búzát meg majd kukoricával pótol­juk. A „rossz” hír, amit a fiúknak hoztam, hogy bi­zony az ünnepek alatt is vet­ni kell. A határban, a gé­pekkel kell most megkeres­niük a „locsolópénzt”. Ez volt a hét, az idei első igazán tavasziasnak mond­ható hét a földeken. T. F, Gyökér Béla: A legeién leone már a helyük az anyjukkal ejyfitt '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom