Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-17 / 91. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. ÁPRILIS 17. Libanon 12 éve A szíriai hadsereg Libanonban állomásozó néhány alakulata tegnap elérte a délen fekvő Szidón határát, s ma folytatja állásai kiépítését. Eközben az ott hónapok óta csatázó palesztin egységek és a síita Amal-mozga- lom fegyveresei nem mutattak hajlandóságot a visszahúzódásra. Pedig — szír közreműködéssel — immár egy hete több tárgyalást is folytattak a síiták a palesztinokkal, csakhogy nem a Szidón- tól keletre kulcspozíciókban levő palesztin szárny embereivel, hanem éppen a Szíria által támogatott palesztinokkal. Bonyolult? Az. Miként a libanoni belső ügyek általában. A fenti néhány hír az elmúlt 48 vagy 72 órából származik, s bizony fontos fejleményeket jelez. Mégis ember legyen a talpán, aki kiigazodik. Pláne, aki a kíváncsi olvasót eligazítja. Ezért csak erős leegyszerűsítéssel érdemes összefoglalni, hogy most éppen miért folynak a csatározások ott délen. Köztudott, hogy a palesztin mozgalom pár évvel ezelőtti kettészakadása óta, a PFSZ vezetőjét, Arafatot követők folyamatos politikai és időnként fegyveres harcban állnak a szíriai kormány által gyámolított palesztin szárnnyal. Az is köztudott, hogy Szíria nemzetközileg — barát és ellenség által egyaránt — elismert különleges szerepet játszik Libanonban: nemcsak politikailag, hanem katonailag is, hiszen jelentős csapatokat állomá- soztat ott. Végül a harmadik szereplőről, Amalról érdemes tudni: a ma már legnagyobb libanoni közösségnek számító síiták politikai-katonai szervezete módfelett rossz szemmel nézi, hogy a palesztinok független fegyveres erőként akarnak szerepelni Libanonban. Amikor tavaly őszre az 1982-es izraeli támadás nyomán elűzött palesztinok — ezúttal Arafat hívei — visz- szaszivárogván Libanonba, elég erősnek vélték már magukat, hogy elfoglalják Dél- Libanonban a Szidóntój keletre fekvő dombokat, rögtön kitört a háború közöttük és az Amai között. Miután az Amai Szidón környékén nem bírt az arafatistákkal, körülzárta és folyamatosan — immár fél éve — ostromolja a Bejrút környéki palesztin táborokat. A palesztin—Amai csaták kiterjedése — beavatkoztak a drúzok, sőt a Libanoni Kommunista Párt fegyveresei ís — arra késztette Szíriát, hogy csapatokat küldjön Bejrútba. Ez ott némi rendet teremtett, de a táborcsata még nem ért véget. Ezért mentek most a szírek délre, hogy valahogy kimozdítsák a palesztinokat a Szidón környéki állásaikból, ami az Amai legfőbb követelése. Nagy kérdés, hogy ez sikerül -e, s hogy elég lesz-e a megbékéléshez? Amely amúgy is csak átmenetinek ígérkezik, hisz épp a hét elején volt 12 éve, hogy kirobbant a libanoni polgárháború. Avar Károly Gorbacsov beszéde a Komszomol XX. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) ban, több méltóságot és önbecsülést az egyénnek. Még sok vita áll előttünk annak érdekében, hogy megvilágosítsuk az átalakítás során felvetődő mind újabb kérdéseket. A döntő most mégis — a tett. Nincs jogunk megfeledkezni a múlt tanulságairól. Korábban is sok jó döntés született nálunk, de ezek nem mindig vezettek a közösség által várt komoly változásokhoz. Elsősorban azért, mert nem támasztották alá őket tettekkel. Az átalakításnak nincs ellenzéke. Vannak viszont nehézségei e forradalmi változások kezdeti szakaszának. Ezek a nehézségek valamilyen mértékben mindenkit érintenek. A kialakult fékező mechanizmusok nem önmagukban létező dolgok: konkrét hordozói megvannak a KB és a kormány szintjén is. a minisztériumokban, a köztársaságokban és területi szinten; a munkahelyi kollektívákban, sőt még a Kom- szomolban is, jóllehet önöket- még aligha fertőzhette meg a konzervatív beállítottság. Nem először ismétlem meg: a kritikának és a nyíltságnak társadalmunk politikai és erkölcsi egészségét kell védelmeznie. Ami pedig a demokráciát illeti, ideje lenne már mindenkinek megértenie: szocializmus valódi demokrácia nélkül egyszerűen nem létezhet. A múlt számos negatív jelensége ahhoz kapcsolódott, hogy egész területek kiestek a kritika, a nép ellenőrzése, sőt még a párt, a Központi Bizottság ellenőrzése alól is. Nem engedhetjük meg, hogy ez megismétlődjön. A Központi Bizottság álláspontja szerint a jelenlegi időszakban a párt ifjúsági politikájának legfontosabb feladatai a következők: Először is meg keli' teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ifjúság tömegei bekapcsolódhassanak a társadalom megújítására és demokratizálására irányuló folyamatba, segíteni kell a fiatalokat, hogy a gyakorlatban sajátíthassák el a szocializmus politiki kultúráját. Mindannyiunknak — nemcsak a fiataloknak — meg keli tanulnia azt, hogyan éljünk és dolgozzunk a fejlődő demokrácia törvényei és normái szerint. Gondoskodni arról, hogy fokozatosan megújuljon és feltöltődjön a társadalom szellemi potenciálja. Ennek szükségességét társadalmi és tudományos-műszaki perspektíváink diktálják. A szovjet gazdaság előtt valóban grandiózus feladatok állnak — mind nagyságuk, mind pedig újszerűségük tekintetében. És a legnehezebb feladatok erre az ötéves tervidőszakra esnek. Még két- három nagyon nehéz évet keli kibírni, amikor is egyidejűleg kell megteremteni az átalakítás politikai, gazdasági, szervezeti, jogi, lélektani, szellemi és erkölcsi feltételeit. Ez talán a legfeszültebb, de egyben a legérdekesebb időszaknak ígérkezik. Rendkívül komoly elvi jelentősége van annak, milyennek akarjuk látni a Kom- szomolt ma és jövőben. Az élet maga bizonyította, hogy sok Komszomol-bizottság került a bürokratikus munka- módszerek fogságába. Időnként, ha a Komszomol-aktí- va munkáját vizsgáljuk meg, olyan benyomás alakul ki, hogy a fiatalság az utca egyik oldalán, az aktivisták pedig a másikon haladnak, ráadásul ellentétes irányban. A Komszomolban azonban megjelent egy elitréteg, s ezt az ifjúság meglehetősen sérelmezi. Persze ezért sem csak a Komszomol a felelős. Ez következménye azoknak a jelenségeknek, amelyek az elmúlt évtizedekben társadalmunkat jellemezték, az ifjúság nevelésében bekövetkezett mulasztásoknak, a Komszomol pártirányításában kialakult formalizmusnak. A Komszomol kongresszusának csütörtök délutáni ülésén felszólalt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára is. Külföldi megfigyelők is részt vesznek az NDK nemzeti néphadseregének Cottbus mellett folyó hadgyakorlatán. A képen: magyar tisztek a megfigyelők egy csoportjában (Telefotó — KS) I Telexen rkezettl VARSÖ Egyharmadával csökkentik a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságában dolgozók létszámát és mintegy 10 százalékkal a területi pártapparátus fenntartásának költségeit kívánják mérsékelni. PÁRIZS A francia és a szaúdi államfő, Mitterrand elnök és Fahd király szerdán este egyórás megbeszélést tartott, amelynek középpontjában a közel-keleti helyzet és az iraki—iráni háború állt. Vranitzky és Strougal találkozója Közös cél a két ország gazdasági együttműködésének növelése, további köny- nyítések várhatók a határ- forgalomban — mondotta Franz Vranitzky osztrák kancellár miután csütörtökön Lubomir Strougal csehszlovák kormányfővel tanácskozott Prágában. Vranitzky az osztrák rádiónak adott nyilatkozatában hangoztatta: a nem hivatalos, négyszemközti tanácskozáson egyetértettek abban, hogy a kapcsolatok ápolását a nyílt beszéd szolgálja a legjobban. Közös cél a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének gyorsítása, például a gépiparban és a szállodaépítésben. A kancellár kétnapos tartózkodás után csütörtökön hazautazott a csehszlovák fővárosból. Reagan a moszkvai tárgyalásokról Még sok a tennivaló Reagan amerikai elnök szerint Shultz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai „azzal biztatnak, hogy a nem túl távoli jövőben sikerül megállapodásra jutni a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdéséről”. Az elnök — kaliforniai birtokáról közzétett rövid nyilatkozatában — „örömmel számolt be” arról, hogy Shultz tárgyalásain „minden megvitatott kérdésben előrehaladás következett be”, azonban hozzáfűzte, hogy „még sok mindent kell tenni” az esetleges megállapodások érdekében. Reagan azt mondotta, hogy a hadászati nukleáris fegyverek kérdése, illetve az „űrvédelem” problémája „nehezebbnek ígérkezik”, de ezeken a területeken is folytatódnak az erőfeszítések. „Különösen fontos, hogy konzultáljunk szövetségeseinkkel, mindenekelőtt a rövid hatótávolságú nukleáris erőkkel kapcsolatos szovjet javaslatról’’ — hangoztatta az elnök. Shultz tájékoztatója a NATO miniszteri tanácsán Rendkívüli ülést (tartott csütörtökön Brüsszelben a NATO miniszteri tanácsa, amelynek keretében George Shultz amerikai külügyminiszter beszámolt a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásairól, valamint a legújabb szovjet leszerelési javaslatokról. Az ülést követően kiadott nyilatkozat rámutat: „Előrelépés történt a fegyverzetellenőrzés jelentős területein” és „kilátások vannak egy megállapodás megkötésére”. Az amerikai diplomácia vezetője a NATO-ülést követő sajtóértekezletén egészében pozitívan értékelte moszkvai megbeszéléseit. Shultz szavai szerint a szövetségesek tudatában vannak, milyen felelősség hárul rájuk azzal kapcsolatban, hogy a helyes döntést hozzák meg. ünnepélyes keretek közfitt Szovjet csapatkivonás Mongóliából Ünnepélyes keretek között búcsúztatták a Mongóliában állomásozó szovjet csapatok első távozó alakulatait csütörtökön az észak-mongóliai Szuhebátor határmenti városban. Mint ismeretes, a részleges csapatkivonásra a szovjet vezetés és a Mongol Népköztársaság kormánya közötti megállapodás alapján kerül sor. A búcsúztatás alkalmából a város főterén dolgozók, háborús veteránok, ifjúkommunisták és úttörők részvételével nagygyűlést tartottak. Ezen Cerendasin Namsz- raj, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB PB tagja, a KB titkára, a Mongol—Szovjet Baráti Társaság Központi Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Tornádó pusztított a floridai Dora hegységben (USA). Egy személy életét vesztette, az anyagi kár jelentős. A képen: a szélvihar elvonulása után (Telefotó — KS) Építkezik? Mi segítünk! Sofa-thenn nyílászárók nagy készletével várjuk Önöket már most is! Új szolgáltatásunk a Sofa- elűjegyzés! Minden építkezőnek készséggel állunk rendelkezésére. Kelet-Tüzép 101. sz. telepe SZOLNOK, roskai út 8. Pi(1162) A föld mostoha gyermekei Véres eseményekkel kísért paraszt- tüntetések söpörtek végig nemrégiben az indiai Gudzsarat államon. Am máshol sem sokkal békésebbek a magasabb mezőgazdasági árakat követelő gazdálkodók megmozdulásai. Miért elégedetlenek az indiai parasztok? Hiszen az ágazat össztermelési mutatóiból ítélve sorsuk jobbra fordult. A hatvanas években beindult zöld forradalom nyomán nagyot lendült az agrárszektor és az éhínség évei után az ország élelmiszerből önellátóvá lett. Az állam óriási összegeket fektetett be az öntözőhálózat kiépítésébe, a műtrágyatermelés felfuttatásába és a nemesített magok elterjesztésébe. A termelőket dotált árakkal támogatja a kormányzat, állami cég gondoskodik a termények felvásárlásáról és a szociális programok is elsősorban az agrár- lakosság felemelését szolgálják. Nem véletlen a kormányzat megkülönböztetett figyelme a vidék iránt: az indiaiak több mint kétharmadát a mezőgazdaság tartja el. A szociográfiai elemzések mégis azt jelzik, hogy az általános fejlődés gyümölcseiből viszonylagosan kevesebb jutott a vidéknek. Mély szakadék tátong a város és a falu között a jövedelmeket, az életszínvonalat és az élet- körülményeket tekintve. Az állami ártámogatás ellenére a mezőgazdasági termények cserearányai romlottak. Az adatok szerint az elmúlt másfél évtizedben az agrárárak növekedése két-három százalékkal alatta maradt az összdrágulást tükröző árindexnek. Vagyis a földből élőknek mind többet kell fizetniük az ipari cikkekért, ám saját termékeiket viszonylag kevesebbért tudják csak értékesíteni. 1970 és 1980 között a mezőgazdasági dolgozók évi jövedelme pusztán 10,8 százalékkal nőtt 700 rúpiára, a más ágazatokban foglalkoztatottaké pedig 75 százalékkal 2500 rúpiára. A nyolcvanas évek közepére az agrárszektor részesedése a hazai össztermék (GDP) előállításából 35,6 százalékra csökkent. 1970-ben még a GDP felét adta az ágazat. Ugyanebben az időszakban a mezőgazdaságba beruházott tőke hozadéka nagyjából a fele volt csak annak, amit az ipari befektetések eredményeztek. Az indiai agrárágazat termelékenységi szintje rendkívül alacsony. Bár az ország összterülete mintegy egyhaima- da Kínáénak és az Egyesült Államokénak, a művelésre alkalmas föld nagysága azonban majdnem azonos — mégis, az indiai mezőgazdasági termelés messze elmarad az utóbbi kettőnél. A FAO évkönyve szerint Indiában egy hektár földön 1786 kilogramm gabona terem meg. A világátlag majdnem két tonna. A romló cserearány, a vidéki vásárlóerő lassú és egyenlőtlen növekedése, a befektetésekből kihozható haszon alacsony szintje a szakértők szerint odavezet, hogy a szükségesnél jóval kisebb mértékben és arányban áramlik a tőke az agrárterületekre. A jövedelmeknél is kirívóbb az aránytalanság a város és a falu között a szociális ellátottságban. India lakossága 1947-től megkétszereződött; a szaporulat négyötöde a vidékre jutott. Aminek egyenes következménye, hogy a földművelés családok parcellái felaprózódtak, a kisparasztok birtokai mindinkább összezsugorodtak. Az öt évvel ezelőtti népszámlálás adatai alapján vidéken az írástudatlanság aránya 77 százalékos volt, a városokban viszont csak 48. Az orvosoknak csupán egyharmada gyógyít a falvakban. Több mint kétszázezer településen nincs tiszta, iható víz — ez a vidéki lakosság negyven százalékát érinti. Falvak tízezreit semmiféle út nem köti össze a külvilággal. Nyomasztó a szegénység és a nyomor. Felmérések szerint az agrárterületeken élők rosszabb minőségű élelemhez jutnak, mint a városi nyomornegyedek lakói. Az indiai parasztok tehát tiltakoznak, mert úgy érzik, hogy a képzeletbeli nemzeti tortából méltánytalanul apró szeleteket kapnak. Vannak, akik a íviszonylag kevés haszon miaitt keseregnek, vannak, akiket a nyomor terhe gerjeszt haragra. Rácz Péter
