Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
1987. ÁPRILIS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyeszékhelyen Belpolitikai újságírók tájértekezlete A tanácskozáson részt vevők Csikós József vitaindító előadását hallgatják Tegnap délelőtt szerkesztőségünk adott otthont annak a kétnapos tanácskozásnak, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének belpolitikai szakosztálya szervezett Bács, Békés, Heves, Hajdú, Nógrád, Csongrád megyei és szegedi napilapok belpolitikai újságírással foglalkozó munkatársainak. Szerkesztőségünk klubjában a meghívottakat, közöttük Szathmári Sábort, a Népszava főszerkesztő-helyettesét, a MUOSZ belpolitikai szakosztályának elnökét Lazányi Angéla főszerkesztő üdvözölte, majd Csikós József, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának alosztályvezetője tartott elemzést arról az or szágos elméleti konferenciáról, amelyet az idén, februárban rendeztek Szegeden a szocialista társadalom helyzetéről, mai problémáiról, fejlődési lehetőségeiről. A sajtó képviselői délután Szathmári Gábor vezetésével a belpolitikai újságírás időszerű kérdéseiről folytattak eszmecserét, amelyen részt vett és tájékoztatót tartott Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára is. Az újságírók ma délelőtt Szolnok Városi Tanácsán ismerkednek meg a megye- székhely rendezési tervével, hallanak tájékoztatót a jelenlegi építkezések helyzetéről, majd a kétnapos tájértekezlet városnézéssel fejeződik be. Kováik a kisüzemi exportért Parlamenti bizottság illésén Vita a közlekedési törvény tervezetéről A közúti közlekedés szabályozásának tematikáját vitatta meg, illetve a környezeti zaj- és rezgésvédelem helyzetét tekintette át Straub F. Brúnó elnökletével az országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága szerdán, a Parlamentben tartott ülésén. A Közlekedési Minisztérium írásos beszámolója megállapítja: a motorizáció fejlettsége ma már lehetővé teszi, hogy hosszabb távra, törvényi szinten határozzák meg az alágazat működésének jogi alapelveit. Szóbeli kiegészítőjében Tóth László közlekedési minisztériumi államtitkár hangsúlyozta: a törvény tervezetének megfogalmazásakor azt kell szem előtt tartani, hogy növekedjék a közúti közlekedés biztonsága, érvényesüljön a gyalogosok — elsősorban a gyermekek, az időskorúak és a mozgás- korlátozottak — védelme, élvezzen elsőbbséget a tömeg- közlekedés, s az alapvető személy és áruszállítási igények kielégítése érdekében a környezetvédelmi követelményekkel összhangban álló, megfelelő műszaki színvonalú úthálózatot és közlekedési infrastruktúrát alakítsanak ki. A kormány a magas szintű jogszabály megalkotásával kapcsolatos alapelveket jóváhagyta, a törvény tervezetét szeptember 30-ig terjesztik a Minisztertanács elé. A Noviki Kisüzemi Innovációs Iroda a közeljövőben megkezdi a hazai kistermelők — szövetkezetek, kisvállalkozások, kisiparosok — termékeinek külföldi értékesítését. Erre a célra Novalk néven betéti társulást hozott létre. A társulásban a Noviki mellett részt vesz az Alkotó Ifjúság Egyesülés és a Lamex Külkereskedelmi Vállalat. Az iroda széles körű megyei hálózattal is rendelkezik a kistermelők együttműködésének szervezésére, jelenleg már kilenc városban működnek kirendeltségei, s rövidesen Tatabányán és Szolnokon is új irodát nyit. Mit mutat a kristály gömb? A CompuferworId-Számítástechnikában Ezúttal nem egy külpolitikai beszámoló, hanem a Computerworld—Számítástechnika április 8-i száma tudósít arról, hogy nincs egység Nyugat-Európában. Természetesen nem is a NATO-ról vagy a Közös Piacról van szó, hanem a számítógép-piacról, a gyártók úgy érzik, hogy csak szigorú szabványosítással vehetik fel a versenyt az IBM-mel szemben. Az európai piac a világpiac részeként szerepel abban a cikkben, amely — hogy a címét idézzük — bepillantást enged a kristálygömbbe, megmutatja a jövőt, az évtized végére várható forgalmat. A magyar piac sem marad ki az e havi első CW—SZT- ből, bár itt a szerkesztők úgy döntöttek, hogv vágyálmok helyett jobb a tényekkel szembe nézni, s az 1986- os helyzetképet vázolták fel. Ebből megtudhatjuk, hogy 1986 végére a professzionális alkalmazásra szánt gépek piacán gyakorlatilag egyeduralkodóvá váltak az IBM személyi számítógépek, gyár- kompatibilis (azzal azonos felépítésű) mikrogépek. A cikk egy táblázatban sorolja fel az új fejlesztések eredményét, az 1986-ban megjelent hazai professzionális személyi számítógépek gyártóit, főbb jellemzőit. Elgondolkodtató táblázat ez, s talán önmagában, minden kommentár nélkül is indokolja, irányának összehangolására. (Más kérdés, hogy ha az ezt célzó állami döntések, OMFB pályázat után benézünk a kristálygömbbe, még nemigen tisztul a kép, s mint azt majd — hogy egy kis előzetest is adjunk — a CW—SZT április 22-i számában a pályázat győztesei egy kerekasztal- beszélgetésen kifejtik, meglehetősen aggasztó a hazai piaci jövőkép.) A gyártók . táblázatának böngészése már csak azért is tanulságos, mert kiderülhet, hogy olyanok is megkapaszkodhatnak a piacon, akikre nemcsak a laikus, de még a szakember sem számít. A tavalyi BNV egyik meglepetése például az volt, hogy a sok számítógép közül az egyik a Vörös Csepel-t fütyülte, méghozzá jogos büszkeséggel, hiszen a Csepel Transzformátorgyárban készült. „Majd elmúlik” — gondolták sokan — úgy látszik a számítógépgyártáson nálunk mindenkinek át kell egyszer esni. De Csepelen nem múlt el ez a „gyermek- betegség”, sőt, a szakmai közvélemény általános megrökönyödésére a Csepel Elektronic előkelő negyedik helyezést ért el az OMFB pályázaton. Hogy kerül a csizma az asztalra? kérdezi a Computerworld—Számítástechnika a gyáregység menedzserét, s a cikkből kiderül, hogy a Transzformátorgyárban a számítógép ma már nem is számít csizmának. A hazai kristálygömb — legalábbis ha a mostanában megjelent cikkeket egymás mellé tesszük — mindenféle képet mutat a tudományos parkokról, szinte minden újság feltette már a maga kérdését, hogy lesz-e Dunaparti Szilícium-völgy. A CW—SZT ezúttal nem kérdést, hanem választ közöl, a Budapesti Műszaki Egyetem szellemi kapacitására, valamint az Ipari Minisztérium és az OMFB negyedmilliárd forintjára épülő tudományos park terveit. Nyereségrészesedés Gáspár Sándor köszöntése Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének tiszteletére 70. születésnapja alkalmából, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága szerdán ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjai, valamint Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János, az MSZMP főtitkára köszöntötte Gáspár Sándort. * ♦ * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Gáspár Sándort 70. születésnapja alkalmából, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti barátság és együttműködés megszilárdításában, a nemzetközi munkásmozgalomban kifejtett sokéves, aktív tevékenysége elismeréseként a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. Tej* és hústermelési verseny Átadták a dijakat Az Állatorvostudományi Egyetemen szerdán díjakat adtak át az 1986. évi országos tej- és hústermelési versenyben legjobb eredményt elért nagyüzemeknek és a kistermelőknek. A Mezőgaz-_ dasági és Élelmezésügyi Minisztérium a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Medosz tizenegyedik alkalommal hirdetté meg a tejtermelési versenyt, amelyhez négy éve a hústermelők is csatlakozhattak. A versenyre tavaly több mint 600 mezőgazdasági nagyüzem és csaknem 10 ezer kistermelő nevezett. A legjobbaknak, a különböző kategóriában 50 állami gazdaság, illetve termelőszövetkezet képviselőjének és 10 kistermelőnek Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyújtotta át a díjakat. A kistermelők versenyében — csakúgy mint az előző évben — a kungyalui Csernák Béla értékesítette a legtöbb tejet 1986-ban. Küzdelem a belvízzel Kiosztották, illetve helyenként még osztják az évi nyereségből való részesedést. Ösztönzési szempontból jelent ez valamit? A kérdés több ok miatt is indokolt. Egyrészt, ugye — s ez nemcsak szociológiai feltételezés, de mindennapi tapasztalat is —, a munka- vállalók számára az a biztos pénz, amit havonként kapnák kézhez a fizetési borítékban. A valamikori elképzelés mind a mai napig naív ábránd maradt, hogy tudniillik a vállalati nyereségből való személyes részesedés révén a munkavállalók viszonylag hosszabb távon — legalább egy esztendőn át! — anyagilag is érdekeltté tehetők a vállalati eredmények alakulásában, alakításában. Nem „jött be” ez az elképzelés már csak azért sem, mert a nyereségrészesedési rendszer feltételezte volna, hogy a munkavállalókat, év közben is, folyamatosan és őszintén tájékoztassák a vállalati nyereség mindenkori alakulásáról és arról, hogy mi mindent kell még tenni a még előnyösebb nyereségpozíció eléréséhez. Csak hát vállalataink nyeresége soha nem alakult igazán a valóban elvégzett munka függvényében, hanem befolyásolta azt a — részben a reformelvek értelmében meghirdetett, ám attól praktikus vagy éppen politikai megfontolások miatt is eltérített — szabályozórendszer. S való igaz: nehéz úgy nyereséget tervezni, amikor az ember — aki történetesen vállalati vezető — soha nem tudhatja, hogy a felsőbb szintű és központi gazdaságirányítás ugyan milyen szabályozó-meglepetésben részesíti, akár a gazdálkodási év kellős közepén. Így aztán senki ne kárhoztassa a vállalatok vezetőit, akik — ilyen bizonytalan körülmények között — az utolsó pillanatig is titkolták, hogy miként is áll a nyereségterv, s hogy adott időszakban milyen mértékű részesedésre számíthatnak a munkavállalók. És az már csak kérdésként fogalmazható meg, hogy vajon — korábban — a tervalkuk, aztán később a szabályozó-alkuk, a vállalat életébe egyedi beavatkozást kérő tárgyalások végső eredményét ugyan melyik vállalati vezető láthatná előre? És ha nem láthatja előre, akkor ugyan ki kötelezhette volna el magát a biztonságosnak látszó nyereségterv mellett és ki agitálhatott volna e nagyon is bizonytalan nyereségterv teljesítése érdekében? Ennyit a nyereséggel kapcsolatos vállalati titkolódzás okairól. Illetve még annyit, hogy a kis hazánkban működő vállalatok nagy részénél manapság ott tartunk, hogy a nyereség jóval több mint kétharmadát — gyakorta 90—95 százalékát — úgymond központosítják. Vagyis: ezt a nyereséghányadot az állami költségvetés elvonja, nem riadva vissza az évközbeni elvonási intézkedésektől sem. A nyereségüket mégiscsak valami módon növelni akaró vállalatok számára tehát mi marad? Végveszély esetében az árak növelése. Sikerül-e, vagy sem, nem tudni, csak azt tudni, hogy a vállalati jövedelmek szigorú központosítására törekvő államigazgatás minden ilyen áremelési akciót keményen elítél. S ha netán ez a megbélyegzés eredménytelen, akkor tovább szaporítja az adóprést. Sokan mondják; ha nem volna ez az adóprés, ha a vállalatok legalább egyetlen esztendőre tervezhetnének viszonylagos megbízhatósággal, akkor talán komolyan vehetnénk a nyereség- részesedés ösztönző hatását. Továbbá: ha komolyan vesz- szük a vagyonérdekeltséggel kapcsolatos elképzeléseket, akkor talán mégis csak fe- lülvizsgálandók a nyereség- részesedéssel kapcsolatos mai álláspontok és megteremthetők annak feltételei, hogy a részesedés igenis ösztönző hatású legyen. Mindehhez persze elsősorban az kellene, hogy tisztán lássuk: melyik vállalat miért nyereséges, illetve melyik vállalat miért veszteséges? Remélhetőleg segít az eligazodásban a tervezett adóreform, s ha ez bekövetkezik, akkor remélhetően az állam- igazgatás is megelégszik az általa kezdeményezett adóreform következtében befolyt összegekkel. Ez esetben talán megvalósítható az eredeti elképzelés; az évenkénti nyereségből, teljesítményeik szerint differenciálva, olyan arányban részesedjenek a munkavállalók, hogy ne kérdezhessék; ugyan mit ér ez? Vértes Csaba Az utóbbi hetekben lehullott nagymennyiségű csapadékot a rosszabb vízgazdálkodású területeken már nem tudja befogadni a föld. Miközben a vetőgépek kényszerpihenőre szorultak a táblák szélén, a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozóknak a határrészeken kialakult belvíz elleni védekezés ad munkát ezekben a napokban. Hol ásóval, kapával vezetik el, hol traktorra szerelt szivattyúval távolítják el a felgyülemlett vizet a vetésekről, a tavasziak magvaira váró táblákról. Felvételeink a Kőtelki Ady Tsz-ben készültek, ahol márciusban és áprilisban száz milliméternél több eső áztatta a földeket. (T. F.)
