Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. ÁPRILIS ?. IA tudomány »Mára ) Adatok ránézésre Számítógépes térkép a mezőgazdaság szolgálatában A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) feladatainak megfelelően többek között a területi tervezés, a településtervezés terén végez kutató-fejlesztő és döntéselőkészítő munkát. Az intézet számítástechnikai osztálya a közelmúltban egy olyan számítógépes rendszert dolgozott ki, amely különböző gazdasági adatok térképi megjelenítésére alkalmas, tehát a száraz, nehezen kezelhető, áttekinthető adathalmaz szemléletes, mindenki számára érthető ábrázolására használható. Erről kérdeztük Virág András osztályvezetőt, és Rácz Tamás tájépítészt. — Első munkánk a Pest megyei agroökopotenciál, vagyis a mezőgazdasági termőképesség vizsgálata volt. A munkából, amelynek irányítója a Gödöllői Agrártudományi Egyetem profesz- szora, dr. Petrasovits Imre volt, a mi osztályunk csupán a feldolgozási részt végezte. A különböző kutatóintézetekből megkaptuk négy természeti adottság, az éghajlat, a talaj, a domborzat, a vízrajz területi eloszlását. Mintegy száz mezőgazdasági üzemben rendelkezésünkre bocsátotta négy év termés- eredményeit, műtrágyafelhasználását, tíz növénykultúrára vonatkozóan. A számítógép először értékelte és osztályokba sorolta az egyes természeti adottságokat, s ezekhez rendeltük hozzá az üzemi adatokat. A munka végső kérdése, amelyre a válasz a számítógép által rajzolt térképről leolvasható, hogy ugyanazon nö- növély esetében az azonos termésszintet milyen természeti adottságok mellett lehet elérni. Ügy is feltehetjük a kérdést, hogy azonos természeti körülmények esetén milyen terméseredményeket érnek el az egyes gazdaságokban. — Ebből pedig ha jól értem, kiolvasható, melyik üzem menyire közelíti meg az átlagot, vagy éppen az optikumot, végső soron hogyan gazdálkodik az adott körülményekhez képest. Hogyan állapítják meg az optimumot, mihez viszonyítanak? — Ehhez először tisztázni kell az ökotípus fogalmát. Azonos ökotípusba azokat a területeket soroljuk, amelyeknek megegyeznek a természeti adottságaik. Egy-egy ökotípushoz megkaptuk az összes termelési adatot a különböző gazdaságoktól, kiválasztottuk a legjobb hármat, átlagoltuk az eredményeket, s ezt neveztük agropotenciál- nak. Ez tehát azt jelenti, hogy ez az a terméseredmény, amit ilyen adottságú területen biztosan el lehet érni. Ha ezt száznak vesszük, és összehasonlítjuk vele az összes többi táblán elért eredményeket, kitűnik, hogy az agropotenciált menyire használták ki. Ezek az adatok 30—90 százalék közt szóródnak. Átlagosan 30—40 százalékos kihasználatlanság fordul elő. Hasonló következtetéseket lehet levonni a műtrágya-kihasználtsággal kapcsolatban is. Korántsem biztos, ezt a vizsgálat is igazolta, hogy ott érték el a legmagasabb termésátlagokat, ahol a legtöbb műtrágyát használták. Mindezek a százalékarányok különböző színekkel a számítógéppel rajzolt térképre kerültek, és onnan nagyon egyszerűen leolvashatók. — Ennek a vizsgálatnak az az • egyedüli különlegessége, hogy az adatokat számítógép értékelte ki, és rajzolta meg ezek alapján a térképet. Mindezt ember is meg tudta volna csinálni. Mi volt a számítógép előnye? — A számítógép alkalmazását elsősorban az adatok iszonyú mennyisége tette szükségessé. Ki lehetne számítani, hogy hány ember hány hónapi rabszolgamunkájába került volna ezeknek a térképeknek az elkészítése. A másik előnye a színes képernyőn való vizuális megjelenítés. Egy-egy ilyen tv- képpel borzasztó nagy papírtömeget lehet helyettesíteni, és persze nem kopik, nem szakad, a program bármikor lehívható, ahol megfelelő berendezés áll rendelkezésre. — A kutató igazi öröme az, ha munkájának eredményét fel is használják. Milyen távlata van a térképek gyakorlati alkalmazásának? — Ügy véljük, jói hasznosítható eredményeket hozhat. Mi csupán a különbségeket állapítottuk meg és ábrázoltuk, az okok vizsgálata az egyes mezőgazdasági üzemek feladata. A téeszek, állami gazdaságok megkapják a térképeket, és kielemezhetik, hogy az ő földjeik kihasználtsága miért tér el az agropotenciáltól. A munkát — mintaterületenként — egyelőre csak Pest megyében végeztük el, de természetesen az ország bármely vidékén is feldolgozható ezzel a módszerrel az agropo- tenciál. Sőt, ezt a módszert más gazdasági ágazat is hasznosíthatja. A számítógép ilyen szempontból „buta”, teljesen mindegy neki, hogy különböző gazdasági ágazatok területi eloszlásának vizsgálatakor milyen jellegű adatokat táplálunk bele. Úgy gondolják, elég fejlett már ahhoz a gazdaságunk, hogy ezeket az adatokat eredményesen fel tudja használni? — A számítástechnikának korábban az volt az egyik nagy problémája, hogy ezek a kutatások elkülönített intézményekben zajlottak. Akármennyire is érintette a különböző felhasználók problémáit, mivel nem a saját termékük volt, nehezen barátkoztak meg vele. Időközben világszerte olcsóbbá, kisebbé váltak a számítógépek, s elkerültek közvetlenül a felhasználóhoz is. Ez a folyamat nálunk is megindult. A téeszek is meg tudnak vásárolni és meg is vásárolnak olyan számítógépeket, amelyekben a szóban forgó programok futtathatók. Ha tehát mi át tudjuk adni nekik ezt a tudást, módszert, sokkal inkább felhasználják, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Ezenkívül egy sikerrel megoldott műszaki problémának általában sosem az első változata az, amely azonnal elterjed és eladható. Ä" megoldás még akkor sem vész el, ha valami nem talál rögtön piacra. Mi magunk is rengeteg tapasztalatot meríthetünk belőle további munkáinkhoz. N. G. Világraszóló eredményeket hozott Endoszkópja száloptikával Amikor 1868-ban Kuss- maul, a neves német klinikus gyertyafénnyel megvilágított fémcsövön át egy vásári kardnyelő nyelőcsövébe tekintett, új tudományágat hívott életre: azélő szervezetbe történő betekintés módszerét, az endoszkópiát. A betegségek felismerésében az orvos a beteg közvetlen észlelésén kívül elsősorban a laboratóriumi és a röntgenvizsgálatokra támaszkodhat, de egyre nő az endoszkópia jelentősége is. Már a beteg szervek közvetlen megtekintésével is rendkívül fontos diagnosztikai információk nyerhetők, de az endoszkópia még további lehetőségeket is kínál: segítségével a megbetegedett területből szövettani feldolgozás céljából ajiyag nyerhető, továbbra bizonyos üregeket, járatokat, vezetékeket lehet feltölteni a szem ellenőrzése mellett sugárnyelő kontraszt anyaggal, ami által azok röntgenábrázolása is lehetővé válik. Egészen a legutóbbi évtizedekig a legtöbb endoszkópos műszer a végén lévő parányi izzólámpával megvilágított testüreg képét lencserendszer útján továbbította a vizsgáló szeméhez. Hátránya ennek, hogy az izzólámpa nemcsak fényt, hanem hőt is termel, ami néha fájdalmat, ritkán égési sérüléseket okozhatott. Ezenkívül korlátozott fényereje miatt a látási viszonyok sem voltak kifogástalanok. Az a felismerés, hogy a más fénytörésű réteggel körülvett üvegszál az egyik végén belépő fényt teljes hosszában továbbítja, fontos változást hozott az endoszkópos műszertechnikában. Az igen vékony és rendkívül hajlékony üvegszálakból készült rostköteg segítségével a szervezeten kívül elhelyezett nagy fényerejű izzólámpa fénye az üvegrost-kábel segítségével vezethető a vizsgált testüregbe. A hősugarak kiszűrésével tetszés szerint világítható meg hideg fénynyel a vizsgált terület, és kiváló minőségű fénykép vagy akár mozgófilm készíthető. Az üvegrostokkal történő képtovábbítás elvén alapuló műszerrel elsőnek Hirs-' kovitz vizsgált gyomrot 1961-ben. A műszerek lágyak, hajlékonyak és vékonyak, végük mozgatható, ezáltal irányíthatók. Bevezetésük egyszerű és fájdalmatlan még olyan üregrendszerbe is, mint a kanyargós bélcsatorna. A beteget a gyomor-béltükrö- zés nem terheli meg jobban, mint a vékony csővel végzett próbareggeli. A száloptikás endoszkópos műszerekkel elsősorban a japán orvosok értek el világraszóló eredményeket, s ugyancsak a japán műszeripar áll a világ élvonalában gyártásuk terén is. Képünkön: rugalmas, hajlékony száloptikás műszer. Pingvin üvegvitrinben Húszezer kilométert utazott a „császár” Hazánk néhány múzeuma sokféle kitömött állatritkaságot őriz, de e gyűjtemények mellett a jászkiséri általános iskola biológia előadóterme is büszkélkedhet egy igazi madárkuriózummal, már csak azért is, hiszen az intézmény igazgatójának tudomása szerint még , egy nincs belőle hazánkban. A képen látható császárvagy óriáspingvin nem akárhonnan érkezett; állandó Lakóhelye a messzi Antarktisz, ahol évmilliók során a legdermesztőbb hidegekhez is kiválóan alkalmazkodott, pedig ki ne tudná: a hőmérő higanyszála itt nem ritkán apró ponttá zsugorodik az üvegcső alján. A pingvinek népes családjában a „császár” a legnagyobb termetű példány, de nemcsak testességével emelkedik ki, hanenm azzal is, hogy a madárvilágban a legjobban alkalmazkodott a vízi életmódhoz; egy másodperc alatt képes akár tíz métert is úszni. Hogy hogyan került ez a kitömött pingvin a jászkisé- riek birtokába? Nos, korábban élt a községben egy lelkes biológia szakos tanár, akinek az a rendhagyó ötlete támadt, hogy ritkaságokkal gazdagítja az iskola szertárát. Tanítványai egy szép napon levelet írtak a szovjet nagy- követségnek, s a segítség nem is maradt el. Levélváltások és rádióüzenetek után az Antarktiszon táborozó Mirnij kutatóállomás igazgatója elküldte az éppen akkor hazatérő Hirling György meteorológussal a kért pingvint. A madár bádogdobozban leforrasztva közel húszezer kilométert utazott az Ob nevű hajón és repülőgépen, míg Budapestre érkezett. Ott a Nemzeti Múzeum preparáto- ra vette kezelésbe, majd a kitömött, 105 centiméter nagyságú példányt Jászki- sérre hozták. Azóta sok-sok kisdiák bámulhatta meg, tanulmányozhatta „élőben” az üvegvitrinben tanyázó óriáspingvint, mely közvetlen közelről szemlélve bizony nem is tűnik olyan kis simogatnivaló madárnak, hanem inkább egy éles csőrrel „felfegyver - zett", veszélyes ragadozó benyomását kelti. i. 1. Fotó: M. J. A folyosó kötelező Forgalomirányítás a levegőben Századunk második felében a nagy távolságú közlekedés vitathatatlan győztese a repülés lett Egyre több gép szállít utast és árut, egyre nagyobb teljesítménynyel és sebességggel, ezért a nagyforgalmú repülőterek térségében a földi irányítószolgálatnak és a gépek pilótáinak csodálatos együttműködésére van szükség. S ha a földi közlekedést szigorító szabályrendszer, a KRESZ szabályozza, érthető, hogy a tér három dimenziójában mozgó gépeket még szigorúbb szabályokkal és ezek tökéletesen fegyelmezett betartásával lehet biztonságosan fel- és leszállítani. A légi útvonalak kiindulási és végpontjai a repülőterek. Ezek körül az irányító toronyból belátható sugarú repülőtéri irányító körzet terül el. A repülőtéri irányító körzet rendszerint egy úgynevezett közelforgalmi irányító körzet közepén van, amelyből szertesugároznak a légi útvonalak, közismertebben a légi folyosók. A közelforgalmi irányító körzetekben több — rádióadókkal körülhatárolt — várakozó körzet is van. Ebben a gépek egymás felett körözve kivárhatják, hogy rossz időben „átadják” őket a leszállító irányításnak. Egy- egy nagyobb terület, például európai ország egy-egy légiforgalmi tájékoztató körzetet (nemzetközi megjelölése: FIR) alkot, a maga folyosóival, körzeteivel, berendezéseivel együtt. A légi folyosók alsó szintje általában az útba eső legnagyobb hegyeknél 300 m-rel magasabban húzódik, felső szintjét a gépek repülési magassága határolja, szélessége pedig általában 20 km. Minden folyosó emeletekre, szintekre van felosztva — a szintek között általában 300 m a magasságkülönbség — így a repülőgépek aZ összeütközés veszélye nélkül más és más szinten haladnak. A légi folyosókon való repülés — noha az utat meg- hosszábbítja, hiszen sokszor megtörik, ha több irányító körzeten át vezet — szigorúan kötelező. Ezt a szabályt a megnövekedett sebesség és forgalom kívánja meg, ám ahhoz, hogy megtartható legyen, óriási mértékben kellett fejlődniük mind a pilóta rendelkezésére álló navigációs műszereknek, mind a gép és a föld közötti üzenet- váltás eszközeinek. Nagyon rövid, nagy ható- távolságú, megfelelő antennákkal irányba terelhető és a gépekről visszaverődő rádióhullámok alkalmazása általánossá vált a második világháborúban. Ennek a rendszernek, azaz a lokátornak, és számos más, a rádiójelek mérésén, terjedésük törvény- szerűségein alapuló rendszernek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gépeket útközben figyelemmel kísérjék, és akkor is a repülőtérre vezessék, ha a föld nem látható. Képünkön: az irányítótorony radarernyője előtt éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek a repülés biztonságára ügyelő légiirányítók, akik rádiókapcsolatban állnak a pilótával. Zöldborsó-betakaritógép Új csiszolóanyag Az NDK Tudományos Akadémiájának Szerves Kémiai Intézetében és az Im- methom keményfém gyárban a kutatók olyan — maró- és esztergagépeken alkalmazandó — csiszolőko- rongot dolgoztak ki, amelynek a kopásállósági mutatói a világon eddig kapható korongokénál jobbak. E roppant finom gyémántszemcsékből álló csiszolókorong hőálló műanyagba — mint kötőanyagba — van beágyazva. Magát a műanyagot szovjet és NDK-beli alapkutatásokat végző intézetek együttesen dolgozták ki. Űjfajta borsóbetakarítógépet próbáltak ki Svájcban. Az eddigi betakarítógépek az egész bokrot levágták, majd helyben kötött berendezéshez vagy járó-kelő berendezésben csépelték ki belőlük a szemeket. Az új berendezés leszakítja a termést, és azonnal kicsépeli a borsószemeket a hüvelyből. A kicsépelt borsószemek a betakarítógép nagy tartályába kerülnek. Billentő berendezés időnként teherkocsira zúdítja a tartályban összegyűjtött borsószemeket, és a tehergépkocsi azonnal a konzervgyárba juttatja a zöldborsót. A bokrok a talajban maradnak, és csak később vágják le őket. Az új beta- karitógép teljesítménye óránként mintegy két tonna.
