Szolnok Megyei Néplap, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-02 / 78. szám
1987. ÁPRILIS 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mindig együtt a közösséggel Pályakép Mórica Béláról Nagyon fontosak az emberek megérzései. Olyan iránytűk, amelyeket senki sem nélkülözhet. Pedig többnyire alig észrevett jelzések ezek. Jó néhány olyan barátom, ismerősöm van, akikkel olykor évekig sem látjuk egymást, de szinte ott folytatjuk a beszélgetést ahol — akár évtizedekkel ezelőtt — annak idején abba hagytuk. Az ember megérzi, ehhez, vagy ahhoz úgy mehet gondjával, bajával vagy csupán egy alkalmi beszélgetésre, mintha naponként kopogtatott volna az ajtaján. Sajnos, mindezek fordítottja is igaz lehet, vannak emberek, akikkel naponta találkozhatnánk, de nem int arra belső sugallat, hogy így legyen. Nyilván mások is így vannak ezzel, netán őket meg irányomba nem vonzza semmi. Természetesnek vélem ezt a megközelítést, ezen belül örömtelinek a barátság és a tisztelet tértől, időtől független folytonosságát. Jászladóny, Jánoshida, Jászboldogháza Községfej lesztés társadalmi összefogással Szolgálati lakás, jubileumi óvoda, tornaterem készül Nem valamiféle bevezetőnek szántam az előzőeket, amikor Móricz Béláról, a mezőtúri városi pártbizottság most nyugállományba vonult első titkáráról írok. hanem magyarázatnak. Móricz Béla a fogalom szűkebb értelmezésében sohsam volt a barátom, személyes, de legfőképpen kölcsönös szívességekkel táplált kapcsolatunk sohsem volt, de mindig ugyanolyan őszinteséggel tudtuk folytatni beszélgetéseinket, ahogyan hónapokkal, évekkel ezelőtt abbahagytuk. Bizonyára az is éltette azt az érzelmi kötődést, hogy mindketten azonos társadalmi folyamat elkötelezettjei voltunk és vagyunk. De nem biztos, hogy a politikai nézetazonosság elég a rokonszenvhez. Más dolog a politikát becsülni, vagy annak egy képviselőjét tisztelni — netán kétségbevonni hitelét. Az emberi megismerés a legfontosabb. Móricz Bélához mint ifjú kanmesterhez — talán inkább karvezetőhöz — kötődnek az első emlékeim. Valamilyen kulturális fesztiválon találkoztunk, le sem merem írni, hogy milyen régen: valamikor az 1940-es évek végén vagy az ’50-es évek legelején. Kunsági nótákat vezényelt egy kunh egyesi kórusnak. Tudtam róla, hogy tanító, azt is hogy paraszti ivadék, zamatosán, ízesen ejtette a szavakat, se a nótába, se az azt vezető karmesteri mozdulatokban nem volt semmi keresettség. A „nacionáléjával” csak később ismerkedtem meg. A Bodrogközben egy szinte neve se volt kis faluban Láca- csékén született, ama bizonyos „hányas vagy?” korosztály tagjaként. Falujából, a ma Csehszlovákiához tartozó Királyhelmecre naponta gyalogolt a polgári iskolába, majd ki nem mondottan há- zitanítóként Nagykörösre került, ahol 1947-ben kapott tanítói oklevelet. A hegyek még vonzották, az Alföld már nem engedte el, a Bodrogközi lápok, zsombékok világát Kunhegyesen vélte meglelni. Az ottani Kossuth úti református iskolában elfogadták pályázatát, megválasztották tanítónak. Háromszáz forint volt a fizetése, lakásra, kosztra éppen hogy elég volt, de hat egymást követő télen nem volt begyújtva szobája kályhájába. Három évig tanyai iskolában tanított, esténként gyertyafénynél olvasott. Nem volt az olyan ritkaság akkoriban, a fiatal tanító is elfogadta, hiszen szülőfalujában is csak 1961-ben gyulladt ki a villany. Tanított, énekelgetett a kórusával. A karvezetői működésért 30 forintot kapott havonta, cigarettára is alig, de nagyfröccsre meg éppen hogy tellett. Szorgalma, munkabírása írhatnám: „lámpássága” alapján — Gárdonyi tanítójára célzok — 1956-ban kinevezték a kunhegyesi Dózsa György úti iskola igazgatójának. Majd húsz évig, 1965-ig dolgozott Kunhegyesen, a kultlúra különböző részterületein. ' Talán még képzeletben sem kell fellapoznunk a Kunhegyes történetét tartalmazó könyvet, hogy megtudjuk, mi mindenben volt része Móricz Bélának ezekben a történelmi változásokat hozó időkben. A legemlékezetesebb számára a tsz-szer- vezés. önmagam lelki ismeretével egyeztetve csináltam végig, mondta, nem szerettem volna, ha valaki is megbánja, hogy szavamra „kötélnek állt”, aláírta a belépési nyilatkozatot. Voltak nehéz évek, de a föld népe nem azon kesergett, hogy most milyen rossz, hanem azt kérdezte, mikor lesz már jobb. Ez is eljött, hál’ istennek. De ehhez az is kellet, hogy az első tsz-aratáskor Móricz Béla és tanító, tanár társai is beálljanak kaszásnak a nagy táblába. 1965-ben, amikor a kunhe- gyesi járás megszűnt, a „fel- sőbbség” Tiszafüredre irányította Móricz Bélát. Akkor már három éve függetlenített pártmunkás volt, osztályvezető, majd titkár lett a Hortobággyal határos járásban. Szerencsére 1971-et megelőzően egy futball-meccsen a Berettyó-partján drukkolt csapatának, így a mezőtúriak nem mondhatták, olyan embert ajánlottak nekik első titkárnak, aki sohse taposta a túri sarat. Megválasztották Mezőtúron első titkárnak. Szép tisztség, nagy felelősség. De, hogy mekkora volt a feladat, azt csak az értheti meg teljességében, aki tudja, hogy bizony ez időben néhány mezőtúri vezető foltot ejtett a politika helyi becsületén, megtépázta a politika iránti bizalmat. Móricz Béla ekkor már sokat. próbált ember, tapasztalt pártmunkás. Tisztában volt azzal, hogy egyedül, akármilyen tisztességes programmal is indul, nem boldogulhat. Az egykori tanító sohsem szűnt meg pedagógusnak lenni, tudta, az embernevelés nem korlátozódhat a gyermekkorra. Ezt azért is tartom fontosnak megjegyezni, mert a mezőtúri első titkári szobában mindig a hajdani, megfontolt szavú kunhegyesi tanítót találtam meg! Csafchát sokkal gazdagabb volt már. No, nem vagyonban — egy háza meg egy autója van, slussz! — hanem bölcsességben, előrelátásban Meg: tennivalókban! Kezdő tanítóéveinek emléke kísértett, amikor azt mondta: nem volt túlóra a tanyai iskolában, Kunhegyesen. Mezőtúron meg különösen nem, mindig annyit dolgozott, amennyit a munka megkívánt. A „hány órától hány óráig” fogalmát sohsem ismerte, s a környezetében élők észrevették, hogy ez az ember nem sokat beszél, de annál többet dolgozik. A túri emberek számára ez minden program beszédnél Iel- kesítőbben hatott. De tudták ezt is az emberek, hogy Móricz Béla a politikát képviseli, s így személyén, a város kommunistáinak magatartásán, munkáján keresztül egyre inkább hittek saját városuk jövőjében. Móricz Béla majd 17 évig volt a városi pártbizottság első titkára. Minden olyan összevetés ellen tiltakozna — egyéniségéből az következik, — hogy na, nézzük, mire vitte ezalatt Mezőtúr. De oktalanság volna nem észrevenni, hogy a város ipara háromszorosára nőtt, mennyit fejlődött az egészségügy, az oktatás, hány lakás épült, hogyan változtatta arculatát — jó irányba — a település. Saját szerepét megítélendő — „volt gond elég és maradt belőle mára is!” — úgy mondta Móricz Béla, hogy a sok vitával, küszködéssel telt évek eredményeiben valamelyest benne van a saját munkája is. Hozzá teszi: túri lettem, s az itteni embereket az jellemzi, hogy csak változásnak tekintik a nyugdíjas éveket, de nem visszavonulásnak. Nem szabad azt hinni, hogy a fejlődést csak csupán a növekvő számok erejével lehet mérni, az emberek magatartása is mutató, a közösség akarata olyan erő, amely csodákra képes. Amit elértem azt a város lakosságával együtt sikerült elérnem, legfeljebb annyi változott, hogy eddig én kértem, most meg már engem kémek meg, hogy csináljam ezt, vagy azt. De talán engem még kérni sem kell, csinálom, mert megőriztem a hitemet — hangsúlyozta többször a beszélgetésünkkor. Jó így nyugdíjba menni, hogy semmit se kell abbahagyni, jegyeztem meg. Érdekes, ilyesmire gondoltam én is, válaszolta. S otthon hogyan lesz? Nem igen lesz üres órám, ez biztos. A feleségem még tanít, a lányok felnőttek, az egyik Szolnokon él, orvos, a másik Pesten, újságíró. Lesz munkám a ház körül is. Meg tudja — bújik ki belőle a homo lu- lens, a játékos ember — szeretnék egy kicsit „paraszti- zálni” is... A kertben ezt, azt,.. meg állatokkal bíbelődni. .. A krónikás is hadd játszadozzék egy kicsit az idővel: honnan folytatjuk majd — eddig vissza-visszatérő — beszélgetéseinket. Reméljük onnan, ahol a napokban abbahagytuk: az értelmesen eltöltött élet mostani állomásától. S ugyanúgy, ahogy eddig, mintha mindennap találkoztunk volna. Tiszai Lajos A hat és félezer lakos Jászladányban az egységes gazdálkodási összegből évenként átlagosan 6—7 millió forint jut fejlesztésre. Idén azonban ennél lényegesen kevesebbet költenek beruházásra. Az egységes pénzügyi tervük ugyan magasabb a tavalyinál, de a 41 millióból az intézmények működtetésére szánt 34 alig eredményez színvonal javulást. A fejlesztési forrásaikat saját akaratukból csökkentették, mégpedig azért, hogy jövőre és azután többet fordíthassanak a VII. ötéves tervidőszak legfontosabb feladatára, a vízbázis növelésére. Ugyanis a legutóbb fúrt sekély mélységű kút vízminőségével elégedetlen a falu, ezért egy mélyfúrású kút készítése szerepel a tervben. A 8—10 milliós költsége azonban az éves fejlesztési források tartalékolását igényli, vagy pedig hitelt kellene felvenni. A nagyközségi tanács az előbbit választotta, a félre rakott 2 és félmilliót azonban nem bankba, hanem a szomszéd Jászkisér megsegítésére fordította, ahonnan hasonlóan A Videoton szó hallatán mostanában a legtöbb az év elején kirobbant Color Star- ügyre gondolnak. A vállalat vezetői akkor ígéretet tettek, hogy felülvizsgálják valamennyi ilyen típusú készülék műszaki állapotát, s akik kérik, azoknak kedvezményes OTP-kölcsönnel hozzájárulnak a Color Starok cseréjéhez. A lakosság körében nagy vihart kavart események után határozott így a Videoton. Kétségtelen, hogy ez a típus valóban — finoman fogalmazva — nem volt problémamentes. Lecserélésük már csak azért is indokoltnak látszik. Csakhogy — a jelek szerint — ez sem tekinthető zökkenőmentesnek. Az országban az azóta közölt adatok szerint mintegy 100 ezer Color Star műszaki — Merthogy három fázisra bontották a földolgozást — mondotta ottjártamkor Ring Tamás. — Először is a Videoton székesfehérvári központjába kell mindenkinek bejelentenie az átvizs- gálási igényt. A levelezőlapon fel kell tüntetni, milyen típusú, hány éves a készülék, és hogy kémek-e cserét. A vállalat egyébként június 30-ig fogad el bejelentést. Székesfehérváron számítógépen dolgozzák fel az adatokat. — Eddig hányán keresték meg a vállalatot? — Tudomásom szerint olyan 60 ezerre tehető a számuk. — A megyében mennyi ilyen tévékészülék található? — Pontosad nem lehet tudni. Részben azért, mert a szerviz működési területe — A gyár nem küld levelet, mert az fölösleges 200— 250 ezer forintos postai költséget jelentene. — Akkor a szolnoki szerviz tájékoztatja az ügyfeleket a vizsgálat időpontjáról? — Erre mi sem vállalkozhatunk. Az akció óta háromszorosára duzzadt a kedvezményesen kapják vissza. A legnagyobb feladatuk ebben az évben 2 szolgálati lakás építése, amely- lyel pedagógus és orvos letelepedését kívánják megoldani. Félmilliót költenek a társadalmi összefogással készült útalapok lezárására, és folytatódik az évtizedes belvízelvezetési program megvalósítása. Idén másfél- millióért további 1 kilométerrel gyarapodik a nyílt, burkolt árkok hossza a faluban. Az intézmények dolgozóinak lakásépítését 210 ezer forinttal támogatják. Utak, járdák építésében, intézmények karbantartásában, s felszereltségük javításában, illetve a sportöltöző elkészítésében 19 millió forint értékű társadalmi munkára számítanak. Jánoshidán a községi tanács 22,6 millióval gazdálkodik. A működési kiadásokon túl megmaradó 3,8 millió forint fejlesztési alapot a megyei tanács 2 és félmillióval egészíti ki. Idén befejeződik az 1985 őszén kezdett, mintegy 8 millió forint beruházási költségű óvoda építése. Az úgynevezett juátvizsgálását, esetleges cseréjét kellene viszonylag rövid időn belül véghezvinni. Immár egy negyedév telt el az ominózus eset s az ezt követő vállalati döntés óta, látványos, mindenkit megnyugtató eredményről azonban még mindig nem lehet beszámolni. Miért akadozik a lakosság érdekében vállalt kötelezettség teljesítése? Hol tart az akció? Mire számíthatnak a Color Star-tulajdonosok? A kérdésekre Ring Tamástól, a Videoton szolnoki márka- szervizének vezetőjétől kértem választ, aki mindenekelőtt a Videoton által megszervezett ügyintézés rejtelmeibe adott betekintést. Amiből kiderült, az ügy korántsem olyan egyszerű, mint azt a vállalathoz fordulók vagy a laikusok gondolnák. nem azonos a megye köz- igazgatási határaival. Körülbelül 5—10 ezer között mozoghat a számuk. — Mostanáig hány Szolnok megyei igényről van tudomásuk? — Ehhez folytatnám az előbbieket. Szóval a számítógépes adatfeldolgozás után tablósort és munkalapot vagy minősítő lapot készítenek a készülékről. Mi azután kapjuk meg a bennünket érintő címeket. Mintegy 2030 ilyen lapot 'kaptunk eddig. — Mennyi az átfutási ideje a számítógépes feldolgozásnak ? — Három hét, egv hónap. — Meglehetősen lassan dolgoznak a székesfehérvári számítógépek. De gondolom, aztán értesítik a bejelentőt, mikor számíthat vizsgálatra illetve a cserére? munkánk, legalább még 3 emberre lenne szükség, hogy el tudjuk látni az igényeket. A napi munka mellett végezzük ezt a plusz feladatot És ez nem csekély, hiszen egy- egy készüléket portalanítani kell, és a műszaki vizsgálata is időigényes. A készülék műszaki állapotát, általános bileumi óvoda, melyet jelentős lakossági és tsz társadalmi munkával a község fennállásának 800 éves évfordulójára építenek, az őszszel fog benépesülni. Ütala- pok zárórétegének elkészítésére és útfelújításra másfél milliót költenek. Tanácstagi beszámolókon, falugyűlésen elhangzott kérések teljesítésére 200 ezer forintot fordítanak. Jászboldogházán a 13,6 millióból 3,9 jut fejlesztésre, amelyhez még 1,9 millió megyei céltámogatás járul. Idén befejezik a múlt évben elkezdett acélszerkezetű tornaterem építését. A 8,1 milliós beruházáshoz a lakók, a tsz és a radiátorgyáregység 2 millió forint értékű társadalmi munkával járul hozzá. Útépítésre (ott használják fel a településfejlesztési hozzájárulást) 1,4 milliót költenek, és elkészítik a Lenin úton kialakított építési telkek villany- és vízhálózatát. Halaszthatatlan feladattá vált a szippantott szennyvizek elhelyezésének megoldása is. állapotát és üzemeltetésének körülményeit ellenőrizzük, majd a minősítési lapot visszaküldjük a vállalat központjába. Az ügyfélnek ezután kell kérnie a cserét, a vizsgálatkor kapott levelezőlap feladásával. A cserét kérőik igénye Székesfehérváron találkozik a minősítési lappal, ahol aztán megint rangsorolják őket. Először a vizsgálati szempontok alapján a nem megfelelő minősítést kapott készülékek cseréjét biztosítják, majd fokozatosan kerül sor a többire. — Erről az időpontról talán már időben kapnak értesítést az ügyfelek? — A gyár a Videoton-ké- szülékeket árusító nagykereskedelmi vállalatokhoz továbbítja a cserére kijelöltek névsorát. Itt intézik az OTP- ügyeket is. — A külső szemlélő számára eléggé kiszolgáltatottnak látszik ebben az ügyintézési szisztémában a vizsgálatot és a cserét kérő egyaránt. Gyakorlatilag a szolnoki márkaszerviz mennyi Color Start nézett eddig át, és hány cseréről tudnak? Naponta 3-4 készülék — Naponta 3—4 készülékkel számítva olyan 300 átvizsgált tévéről van szó. Hogy közülük hánynak a cseréjét kérték, azt nem ismerjük, de arról tudomásom van, hogy a közelmúltban 20 tévéutalványt küldtek le Szolnokra a cserére várakozóknak. — Az ígéretek ellenére — abból, amit elmondott — igen hosszúra fog nyúlni ez az egyébként sürgetően megnyugtató megoldást váró csereakció. Ha a szolnoki márkaszerviz gyorsítaná a vizsgálatot, jelentősen lehetne rövidíteni az átfutási időt. Természetesen a megnövekedett feladatokat anyagilag is honorálnia kellene a vállalatnak. Így van ez? — Sajnos, ez nincs így. Az ösztönzés nincs arányban a munka mennyiségével. Scfike György — lp — Hol tart a Color Star tévé ugye? Szervezés magyar módra Három fázisban Drága a posta
