Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-09 / 57. szám
1987. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem lesz könnyű téma a földtörvény Ülést tartott a megyei képviselőcsoport Az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja szombaton reggel 8 órakor tartotta soros ülését a munkaidő alap védelmének jegyében. A tanácskozás egyperces néma felállással kezdődött, a közelmúltban elhunyt Sorjanc Ignác emléke előtt tisztelegtek ezzel a képviselőtársak. Ezután Bugán Mihály, a megyei képviselőcsoport vezetője köszöntötte Kókai Rudolfot, a csoport új tagját. A földtörvény vitájára ke rült sor ezután, ami semmiképp nem mondható könnyű témának. Dr. Mészáros István, a MÉM osztályvezetője ismertette azt a szerteágazó tennivalót, amelynek rendszerbefoglalását várják az Országgyűlés legközelebbi ülésszakán. Lassan körvonalazódik a földtörvény, így a legmarkánsabb irányultságai máris kitűnnek. Rendező elv mindenképp az, hogy a nagyüzemek hátrányos helyzetbe nem kerülhetnek, a megszűnt szövetkezetek földjeit közös gazdaságok használhatják tovább. Tagosított földet szétparcellázni nem lehet, védeni kell a meglévő szántóterületet — sőt, ha mód van rá, növelni — és mindent meg kell tenni azért, hogy a talaj minősége ne károsodjon. Ami a tulajdonviszonyokat illeti; egy 14 éven felüli magyar állampolgár maximum 1 hold földdel rendelkezhet, de egyetlen család birtokában sem lehet több együttesen 15 holdnál. Az állami és szövetkezeti tulajdon között szabadabb lesz a földcsere, a kezelőjog közeledni fog a tulajdonos jogköréhez, és jóval kevesebb hatósági jóváhagyásra lesz szükség ahhoz, hogy a föld tulajdonjoga vagy használati joga gazdát cseréljen. A vitában a képviselők elmondták; az alföldi megyében különös fontosságot tulajdonítanak a készülő törvénynek. A föld — mint nemzeti kincs — fokozottabb védelme elsősorban azt követeli meg, hogy a művelési kötelezettség alól semmilyen jogcímen ne kapjanak felmentést a földhasználók. A megyében már évekkel ezelőtt úttörő kezdeményezésnek számított a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának akciója, amely az elhagyott tanyák, tanyahelyek felszámolását tűzte ki célul. Az állami és szövetkezeti földek ésszerű cseréjével kapcsolatban kifejtették: megnyugtató, hogy a jogi formulák egyszerűsödnek, mert korábban az állami gazdaságoknál és termelő- szövetkezeteknél sok esetben jelentős többletszállítást és munkaszervezési gondot idézett elő egy-egy távolabb eső földterület megművelése. A Szolnok megyei képviselők csokorba szedték véleményüket, melyet előreláthatólag Czibulka Péter fog az Országgyűlés vitájában a törvényhozók színe elé terjeszteni. Kitüntetési ünnepség a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) koholizmus elleni bizottságának titkára. A szakszervezeti munkában élenjárók Budapesten, a SZOT-székházában rendezett ünnepségen vették át kitüntetésüket. Bezzegh Lászióné, a Szolnoki Papírgyár művezetője, a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta. • • • A Szolnok Megyei Rendőr- főkapitányságon is megemlékeztek a nemzetközi nőnapról. Kecskés Imre rendőr alezredes mondott köszöntőt, a kitüntetéseket pedig Jankovics Zoltán rendőr ezredes,' a megyéi rendőr-főkapitányság vezetője adta át a munkában élenjáró nődolgozóknak. A belügyminiszter a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatával tüntette tó Szabó Lajosné rendőr hadnagyot, a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával Sarkadi Sándorné rendőr főhadnagyot, valamint Vörösné Zana Judit, Herda Akosné és Rácz Istvánné polgári alkalmazottakat. A belügyminiszter a Közbiztonsági Érem bronz fokozatát adományozta dr. Szabó Andrásáé rendőr főtörzsőrmesternek és Kovács Pálné előadónak, Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt pedig Vigh Istvánné polgári alkalmazottnak. A Tszker terveiből A tavalyinál mintegy negyedével több mezőgazdasági termék forgalmazását tervezi az idén a Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalata, a Tszker. A legnagyobb mértékben az ipari fehérjetakarmányok, az élőállatok és az állati eredetű termékek felvásárlását és értékesítését fokozzák. Megkétszerezik az ipari és élelmiszeripari gyártmányok forgalmazását. Még nagyobb mértékben bevonják az árutermelésbe a kistermelőket, a nagyüzemeket pedig egyebek között újabb raktárak, tárolók építésével, illetve gépek, eszközök kölcsönzésével segítik. Noha a munkahelyeken általában pénteken délután köszöntötték a nőket, azért nem unatkoztak a szolnoki virágárusok szómba fon sem. A piacon a magánkereskedők és a kistermelők forgalma reggel nyolc után kezdődött. A legkelendő )bnek a szegfű számított: itt huszonöt-huszonnyolcért adták szálát, csak egy helyen láttam harmincért. A kevés tulipán huszonöt-harmincért kelt, a barkaágakat 8—12-re tartották. Nagyon drágának tűnt viszont a hóvirág, amelynek csokra tizenkét-ti- zenöt forint volt. (Kedden Pesten, a nagybani virágpiacon már ötért-hatért bőröndszámra lehetet vásárolni.) A Kossuth téren, a közterületfenntartó üzletének dolgozói is élénk forgalmat bonyolítottak le. A szegfűt náluk huszonötért, a gerberát negyvenért, a cálát negyvenötért lehetett kapni. Akkor várták a pótlás megérkezését, mivel gerberából is már csak három szál árválkodott. A Rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet Jubileum téri toronyház alatti üzletében is hosszú, türelmes sor várakozott, pedig három eladó is csomagolta a virágokat. Nagy György nyugdíjas készségesen beszélt: — Én mindig itt vásárolok, mert elég jónak tartom a választékot, meg közel is lakom az állomáshoz. Igaz, a 3800 forintos nyugdíjam miatt meg kell néznem, mit vegyek. Nos, ami az árakat illeti, ebben az üzletben a gerbe- rát negyvenért, a cálát tízzel drágábban, a dobozos orchideát százért, a fréziát huszonötért kínálták. A szegfű huszonnégybe került. és választhatott a vevő: nyí- lottabbat vagy bimbósabbat kér-e. A temető melletti kisboltnak ottjártunkkor szerény volt a forgalma. — Nagyon kiesik az üzletem a világból — indokolja Nagy Béláné tulajdonos. Ide elsősorban kispénzű nyugdíjasok, özvegyek járnak, akik bizony nem dúskálnak a földi javakban. Az árak is valahogy ehhez igazodnak: á gerbera harminc-negyvenöt, a frézia tíz-tizenöt, a szegfű huszonöt forint volt itt. Azért nehogy azt gondolja valaki, hogy a megyeszékhely virágüzletei, piaca körül vasárnap délelőtt csend honolt! Az üzletek, a kereskedők ismét állták a sarat, elvégre ekkor volt a tulajdonképpeni nőnap. No, meg a nagy forgalmat az is indokolja, hogy akad közöttünk nem kevés feledékeny férfi, aki ekkor rohant lóhalálában megvenni hitvesének, lányának az ilyenkor feltétlenül esedékes virágot. Az üzletekben nem, de egy-két magánkereskedőnél valamivel emelkedtek az árak. Ez a valami egy-két forint. Hogy sok ez vagy kevés, azt mindenkinek a pénztárcája, keresete, nyugdíja határozza meg. A fővárosi nagybani virágpiac pár nappal korábbi kínálatához viszonyítva a megyeszékhely virágárai — talán a hóvirág kivételével — elfogadhatóak. Az is igaz, hogy tavalyhoz képest a szakemberek szerint azért még így is mintegy tíz-tizenöt százalékos az áremelkedés. A választék azonban bőséges és széles volt. D. Sz. M. Nőnapi kitüntetettek A mozgalmi munkában nem volt szünet Húsvétra nyuszit vett unokáinak. Nagy volt az öröm. — Jövőre meg igazi báránykát kaptok — mondta nekik. Azok heves tiltakozásba kezdtek. — Nemi kell a barika, nem akarunk úgy élni, ahogy te éltél —, érveltek az apróságok. Büchler József né ugyanis nyájat őrzött kislány korában, és úgy látszik, felelevenített emlékei nem vonzóak az életre nyiladozó szemű emberpalánták számára. Dehát miért is lennének számukra áhítottak azok az évek? Nagyanyjuk tizenhat éves koráig őrizte a birkákat. Emiatt évente száz-száztíz napot hiányzott az iskolából. A férfiembernek is dicséretére váló munka mellett a jegyző lányától szerzett tankönyveket forgatta, így vizsgázott évről évre kitűnő és dicséretes eredménnyel. Akarva-akaratlan korán megtanulta, hogy a továbbjutáshoz nem elég a napi munka elvégzése. Akaraterőből sokat adtak azok az évek — vallja magáról. Ilyen körülmények között a „legrangosabb” perspektíva az volt a számára, — hogy anyjához hasonlóan — cseléd 'lesz valamelyik úri családnál. Perdült a világ és Büchler Józsefné a jászfény- szarui községi pártbizottság titkáraként készül a nyugdíjra. Időközben azonban sok minden történt. Korán bekapcsolódott az Nyugodt, kiegyensúlyozott. Akik régóta ismerik, azt mondják pár hónappal korábban életvidámabb volt. Olykor elmosolyodik most is, de mintha visszafogottabban nyílna meg az embereknek. Az utóbbi időszakban a jó és a rossz egymást váltogatta az életében. Bánatát csak enyhíteni tudta, hogy családjával nemrég új lakásba költözhetett. Az édesanya elvesztésének gyászát csak lassan oldja az idő. A fölfogha- tatlan hiányt már örökke érezni fogja akkor is, ha sötét ruháját majd világosra cseréli. Levelet keres elő a szekrényből, jövetelem okát és magyarázatát. Az Elnöki Tanács értesíti, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetik, az Országházba hívják. — Örülök én, hogyne örülnék az elismerésnek*— adja át a meghívót. — A Parlamentben sem jártam még. Csak egyedül ne kellene mennem. Bachner Imréné szombaton Kisújszállásról utazott Budapestre. Ott él, születésétől fogva. A városban szinte mindenki ismeri. A Sztár Áruházban sokan fordulnak meg. ö pedig a bolt üzletvezető-helyettese és a cipőosztály vezetője. Immár harmincegy éve áll a pult mögött. Édesanyja szavát követte akkor, amikor a kereskedelmi szakmát választotta. — A múlt őszön a Szovjetunióban voltam a Barátságvonattal. Csodás élményekkel jöttem vissza, de már neki nem beszélhettem róluk. De nehéz is volt elifjúsági mozgalomba. Olyan aktívan politizált, hogy párt- iskolára küldték. Gazdag életismeretet adó évek következtek. Női szabóként szabadult, de nem tudott elhelyezkedni, kontárkodni meg nem akart. „Boltos iskolát” végzett, úgy került Jászdózsára. Megérkezése napján DISZ-titkárrá választották. Később Jászberénybe került, a járási tanácshoz. Jelentős része volt a művelődési központ megalakításában. Az állandó munkában csak akkor volt szünet, amikor férjhez ment. Fogadalma szerint hat éves koráig otthon gondozta gyermekét. Időszaki munkában akkor is részt vett. Csak a mozgalmi munkában nem tartott szünetet. Bizonyára ezért esett rá a választás akkor, amikor be kellett tölteni ajász- fényszarui községi párttitkári posztot. Gondolkodott, hiszen mindig azt vallotta: nagyobb a szava hitele, ha nem pénzért mond valamit. Aztán mégis vállalta a párttitkári tisztséget — havi kétezer forinttal kevesebb fizetésért annál, amit a helyi Takarékszövetkezet elnökeként kapott. Nem foghatták rá, hogy „pénzért csinálja”. Az évek során különben is rájött, hogy a párttitkári tisztséget nem a fizetésért, hanem csak a szülőföld iránti mélységes elkötelezettségből fakadó kötelességtudatmennem utána az ablaka előtt — sóhajt, majd témát váltva mondja: — épp jókor jött az a költözés. A lakás tágas, szép. A bútorok, a berendezés is egyszerű. Hivalkodó kényelemnek nyoma sincs. Férjével és érettségiző lányával élnek itt, most már ideális körülmények között. Annak idején talán nem is remélte, hogy egyszer így lesz. — A szüleim parasztemberek voltak, öten voltunk testvérek. A gyerekeknek is kijutott a dologból — idézi föl a régmúltat. De az egyik év rohant a másik után. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladtak. Az érettségiző lány még óvónő akart lenni, de akkor nem indult Jászberényben ilyen osztály. Legyél hát kereskedő döntött — azóta kiderült, jól — az édesanyja. — Szeretem a szakpiámat. Megtaláltam az életben a helyemet. Jól érzem magam. Másképp el se tudnám képzelni a sorsom — állapítja meg, mert szeret emberek között lenni, emberekkel foglalkozni. A szakmabeliek is méltányolják. „Hogy tudsz így bánni az emberekkel? Hogyan találod el, kihez miként kell szólni?” — mondják gyakorta. Pedig ezt nem tanulta. Csak úgy, magától érez rá. — Szeretem, tisztelem az embereket és talán ők épp ezt viszonozzák — tűnődik el. — Azt hiszem, ők is olyanok. amilyen velük szemben én vagyok. Érdemes ezt az első kezdeményező lépést megtenni. Ez a tisztességes kockázat- vállalás Bachner Imréné életében egyre inkább „termőre fordul”. Városszerte ismert, népszerű ember lett. Amikor a kórházból kijött, az utcán lépten-nyomon megállították. Ki jobbulást kívánt, ki a boltban érdeklődött utána. Jóleső érzés ez az ilyen rohanó világban. tál lehet betölteni. És természetesen az emberek tevékeny támogatásával. Szerencséjére a jászfény- szaruiak segítőkészek, és szívesen politizálnak. Ez tette lehetővé, hogy gondjaikat helyben oldották meg és kevésbé „fent”. Pedig volt gondjuk bőven; a sajtgyár és a kalapgyár megszüntetése, az ipari szövetkezet átszervezése, az áfészek egyesítése, a helyi téeszek összevonása, az Orion fejlesztése. A gazdasági fejlődéshez megfelelő politikai hátteret kellett biztosítani. És ez a munka végtelen. Most közös összefogással többmillió forintért éttermet építenek. Meg kell oldani a munkásétkeztetést, a gyermekélelmezést. — Az igényeket benyújthatjuk ugyan akárhová — mondja Büchlerné —, de abból még semmi sem lesz. Nekünk kell magunkon segíteni ! Ezt az áldozatvállaló életútját ismerte el az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával. — Az is igaz, hogy én nem tudok nemet mondani, ha megkérnek valamire. Így aztán egyre több megbízatást kaptam, aminek igyekeztem eleget tenni, ha már elvállaltam. Szakszervezeti bizalmi, később a területen lévő Ideál-boltok alapszervezeteinek párttitkára lettem. A városban is egyre több feladattal láttak el. Sokszor úgy éreztem, meghaladja az erőmet. De a kérést teljesítését mindig feladatnak érzem. Aztán, ha sikerül, örülök, hogy meg tudtam tenni: Lelkiismeretességére mindenkor számíthatnak; mind--- többen, nemcsak közvetlen munkatársai, a város társadalmi életének mozgatói, szervezői is. Ennek tudható be, hogy a Kisújszállás, Kenderes és Kunhegyes körzetében dolgozókat ő képviselhette a XII. és a XIII. párt- kongresszuson. — Kitüntetésnek éreztem, érzem ma is, hogy ott lehettem — mondja —, a megtiszteltetés miatt. Kaptam már kitüntetést, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy csak a munkám végzem. Ha soha nem mondanának érte köszönetét vagy elismerő szavakat, akkor is így élnék, dolgoznék. A saját tevékenységét természetesnek tartja. Inkább a segítséget, támogatást említi, amelyet ehhez a családtól, s a nagyobb közösségtől, a munkahelyi kollektívától kap. Mert — úgy mondja — nélkülük, aligha lehetne része ilyen elismerésben. Azt hiszem, ez nekik is szól. Szerénységének utóbbi sza vai már meg se lepnek. Mintha vevő lennék, nyíltságával, őszinteségével hozzám is megtalálta a felém vezető utat. Valóban bánni tud az emberekkel. Bachner Imrénét az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesítette. S, B, — Sz. Gy. Tisztességes kockázatvállalás Virágpiaci körséta Ezen a nőnapon a virágok és vevőik egyaránt fáztak. (Fotó: T. Z.)
