Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Római katolikus főpapok kinevezése Német vendégek a megyeszékhelyen II. János Páll pápa dr. Pas- ikai László kalocsai koadjutor érseket esztergomi érsekké; Marosi Izidor váci segédpüspököt váci megyéspüspökké; dr. Dankó Lászlót, a római Pápai Magyar Egyházi Intézet rektorát címzetes püspökké, kalocsai apostoli kormányzóvá kinevezte. Nyugdíjba vonulásuk miatt dr. Bánk Józsefet, a váci megyéspüspöki és dr. Belon Kellertet pécsi segédpüspöki tiszte alól felmentette. A kinevezésekhez, illetve felmentésekhez a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú tvr. alapján az előzetes hozzájárulást megadta. • • • Dr. Paskai László 1927. május 8-án született Szege- 1 ______________________________ d en. 1951-ben Budapesten szentelték pappá, 1952-ben ugyanitt teológiai doktorrá avatták. Ezt követően 1955- ig Szegeden püspöki szertartó, majd tizenegy éven át filozófia tanár és prefektus. 1965-től a Budapesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisaként és a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia filozófiai tanszékvezető professzoraként tevékenykedett. 1973- ban a Központi Szeminárium rektorává nevezték ki. Paskai László 1978-tól címzetes püspök, veszprémi apostoli kormányzó, 1979-től veszprémi megyéspüspök. 1982-től kalocsai koadjutor érsek, 1986 óta tölti be a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének tisztét. A Hazafias Népfront megyei bizottságának meghívására tegnap Szolnokra látogatott Wemer Wamecke, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjának igazgatója, valamint Christel Warnecke, az NDK nagy- követségének munkatársa. A vendégek a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat életéről, tevékenységéről, dolgozóinak munka- és élet- körülményeiről hallhattak beszámolót a vállalat központjában. Ezután ünnepi nőgyűlésen vettek részt, ahol Christel Wamecke tartott előadást A nők szerepe az NDK társadalmában címmel. A nőgyűlés kultúrműsorral zárult. Miért előnyös? mm e ■■■•■■■■* r || a . g Az MTI a közelmúltban hírül adta, hogy a magyarországi vegyesvállalatok száma elérte a százat. Ez azt jelenti, hogy erősen megnőtt a vállalatalapítási kedv, hiszen 1972-től a múlt év elejéig összesen 50 vegyes tulajdonú vállalat jött létre, ugyanany- nyi mint 1986-ban, illetve 1987 első heteiben, vagyis 13 hónap alatt. Az ugrásszerű növekedés elsősorban azzal magyarázható, hogy tavaly januártól a magyar hatóságok kedvezőbb feltételeket teremtettek mind a vegyesvállalatok alaA magyar törekvések természetesen csak akkor érhetnek célt, ha találkoznak a tőkés vállalkozók érdekeivel. Az utóbbiak általában úgy tekintenek Magyarországra — sőt, valamennyi szocialista országra — mint jelentős piacra, ahol különféle áruk és szolgáltatások haszonnal értékesíthetők. Ez kétségkívül így is van — általában. Ám amikor konkrét üzletkötésről van szó, akkor kiderül, hogy a külföldi cégeknek nem is olyan könnyű Magyarországon vállalkozni. Képviselőik nehezen igazodnak el a magyar gazdaság berkedben, nehezen illesztik be módszereiket a magyar keretek közé, nehezen értik-tanulják meg a mi játékszabályainkat, vagyis általában nehezen mozognak a számukra ismeretlen terepen. Beruházásaiknak ennél is nagyobb akadálya a bizalmatlanság. A külföldi tőke nem érzi magát biztonságban egy szocialista államban, legalábbis addig nem, amig nem lát kellő mennyiségű és minőségű példát az ottani sikeres tevékenységre. Mert ki tudhatja — vélik a tőkés vállalkozók — mi lesz a befektetett pénzzel egy szocialista tulajdonviszonyokra épülő országban? Az aggodalom érthető. Ezt a bizonytalanságot-bizalmatS ami a mi szempontunkból legalább ilyen fontos: a vegyesvállalatok többnyire olyan árut termelnek, olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek nálunk hiányt pótolnak, de legalábbis versenyt keltenek. Mert — hogy további példával hozakodjunk elő — tetőcserép korábban is volt Magyarországon, de a VÁÉV—Bramac Kft. a választékot bővítő, a kevésbé korszerűnek versenyt teremtő betoncserepet gyárt. S az sem mindegy, hogy hogyan. A veszprémi üzemben — amely fele részben osztrák, fele részben magyar pénzből épült — osztrák műszaki vezetéssel és a Bramac know-how-ja alapján folyik a termelés. A gyártás teljepításához, mind pedig működésükhöz. Az indíték nyilvánvaló; a külföldi vállalkozók magyarországi beruházásai egyfelől bővítik az itthon felhasználható forrásokat, másfelől a működő tőkével együtt többnyire a mienknél korszerűbb technika, technológia, szervezési, vezetési, ösztönzési módszer is érkezik az országba. A vegyesvállalatok tehát hozzájárulhatnak a magyar gazdaság olyannyira szükséges és halaszthatatlan dinamizálásához. lanságot hivatottak eloszlatni azok a beruházásvédelmi megállapodások, amelyeket a magyar állam eddig Belgiummal, az NSZK-val és Franciaországgal kötött, s amilyent több más országgal, így egyebek között Ausztriával és Kuvaittal szándékozik megkötni. Ezek az államközi megállapodások garanciát nyújtanak arra, hogy a magyarországi tulajdon minden körülmények között azé marad, aki befektette. A külföldi tőkét távoltartó akadályok lassacskán leépülnek, nem kis részben azáltal, hogy a korábban létrejött vegyesvállalatok — kevés kivételtől eltekintve — sikeresen működnek. Példaként említhető a Polifoam Kft., amely japán közreműködéssel hőszigetelő anyagokat termel; a Fotex, amely amerikai tőke bevonásával létrehozott automata laboratóriumaiban órák alatt dolgozza ki az amatőr fotósok felvételeit; az OTP—Penta Tours, amely a tisztán magyar utazási irodáknál sok tekintetben kedvezőbb feltételeket kínál a turistáknak; a Club Tihany Rt., amely el sóként teremtette meg a klubüdülés feltételeit Magyarországon — valamennyi nyereséget ígér, vagy máris produkál tulajdonosainak. sen automatizált, a folyamatot számítógép irányítja, minek köszönhetően alig töbo, miint száz dolgozó közreműködésével lehet évi húszmillió cserepet gyártani. Ezzel az export is bővül: évi másfélmillió cserepet az osztrák partner visszavásárol. Hasonló eredménnyel jár a Skála World Trade és az ITT amerikai cég NSZK-beli vállalatának együttműködése a televízió- és képmagnógyártásban. A budapesti üzem termékei részben a hazai. részben a külföldi piacra jutnak, vagyis egyidejűleg növelik a belföldi választékot és a konvertibilis elszámolású exportot. A tavaly január óta bekövetkezett változások azonban nemcsak mennyiségiek — nemcsak egyszerűen több ve- gyesvállalat alakult — hanem minőségiek is. Korábban csak kisebb külföldi cégek vállalkoztak Magyarországon, és viszonylag csekély tőkét fektettek be. Mostanában mind jelentősebb, elismertebb tőkés vállalkozók jelennek meg nálunk, és nagyobb összegeket tesznek be a közös vállalatok közös kasszáiba. Sőt, érdeklődnek a multinacionális konszernek világából is, és a járműiparban, a híradástechnikában, a biotechnikában kívánnak viszonylag jelentős tőkével részt venni. Vagyis a külföldi tőke olyan ágazatokban is működne, amelyek felfejlesztése számunkra különösen fontos. Mert természetesen szükség van a különféle szolgáltatások bővítésére is, de igazán hasznosnak, húzóerejűnek az ígérkezik, ha a külföldi partner a termelésbe kapcsolódik be, ha olyan iparágak fejlesztéséhez járul hozzá, amelyek felvirágoztatása nélkül a magyar gazdaság aligha lehet igazán versenyképes. Segítenek felzárkózni Túl a konkrét előnyökön a vegyesvállalat olyan gazdálkodási forma, amely hozzájárul integrálódásunkhoz a világgazdaságba. Ezért is törekszünk arra, hogy a szocialista országok vállalataival szintén alapítsunk közös érdekeltségű, közös tulajdonú gazdálkodó szervezeteket. A Szovjetunió új vállalati törvénye lehetővé teszi ilyen cégek alapítását, minek köszönhetően 1986 végén létrejött az első magyar—szovjet vegyesvállalat, a Mikromed. A magyar tulajdonos, a Medicor, nagy reményeket fűz a működéshez, hiszen olyan elektronikus orvos-diagnosztikai berendezéseket fognak közösen előállítani az esztergomi üzemben, amelyek biztos piacot találnak a Szovjetunióban, a későbbiekben esetleg valamely harmadik országban is. S itt érdemes megjegyezni: elvileg arra is van lehetőség, hogy a szocialista országok vegyesvállalatai tőkés cégekkel társuljanak. Számos ok következtében naivitás lenne a külföldi működő tőke bevonásától várni például a magyar gazdaság termékstruktúrájának korszerűsítését, vagy a magyar beruházási lehetőségek jelentős bővítését. Egyelőre csupán néhány százmillió dollár értékű befektetés várható, ami nem váltja meg a világot, de hozzájárul remélhető felzárkózásunkhoz, a világgazdaságba történő integrálódásunkhoz. Hiányt pótolnak Versenyt keltenek Eredmények és tanulságok Beszámoló taggyűlés a Járműjavítóban Pártalapszervezeteinkben február eleje óta tart a beszámoló taggyűlések sorozata. így van ez a Szolnoki MÁV Járműjavítóban is, ahol csütörtökön este a II. számú pártalapszervezet tartott számvetést. Ez már a hetedik ilyen rendezvény volt az üzemben. Mindegyikre az aktivisták, a gazdaságpolitikai feladatok középpontba helyezése volt a jellemző. Ugyanez mondható el a kettes alapszervezet beszámoló taggyűléséről, melyen részt vett Sándor János, a városi pártbizottság titkára is. A pártvezetőség beszámolóját Boros András, a pártszervezet titkára terjesztette a taggyűlés elé. A beszámolót követő vitában kilencen kértek szót. Mivél a kettes pártalapszervezet hatókörébe tartozó munkaterület meghatározó az üzem árbevételében, a taggyűlés megkülönböztetett figyelmet szentelt a tervek teljesítésére. Megállapította, hogy tavalyi előirányzataikat az elvárásoknak megfelelően, eredményesen teljesítették. A MÁV vontatójárművek közül százhuszonnyolcnak végezték el a nagyjavítását, huszonhét mozdonynak pedig a futójavítását. Igaz, hogy a tervezettnél tizenhéttel kevesebb volt a futójavítás, de ez nem jelentett csökkenést az árbevételben, mivel a forgóvázcsere héttel több lett az előirányzottnál. Más vállalatok számára is végeztek a tervezettnél több nagy-, illetve futójavítást. Mivel ilyen futójavítás nem szerepelt a terveik között, ezzel a munkával 22 millióval túlteljesítették „idegenfeles” árbevételi tervüket. A kétségen kívüli jó eredmények ellenére a kommunista kollektíva nem könyvelte el szó nélkül az osztály tavalyi munkáját, hanem az idén is hasznosítható tapasztalatokat vont le abból. Azok közül — kiragadott példaként — íme néhány: Nagy gondot kell fordítani az ütemes munkára. Tavaly, a harmadik negyedévben rendkívül nagy megtorpanás és visszaesés következett be az osztály munkájában. Hozzájárult ehhez az anyagellátás zavara is, de a visszaesés elsősorban a minőség romlásának, a termelékenység és az intenzitás csökkenésének, az irányítási és az ellenőrzési munka lanyhulásának, a munkaszervezés és a munka- fegyelem lazulásának tudható be. Ezek után a IV. negyedévben rendkívüli erőfeszítések kellettek az éves terv teljesítéséhez. Az ilyen'' munkának ára van, kedvezőtlen hatása érződik ezekben a hónapokban, mivel nagyon lecsökkent a befejezetlen állomány. Nagy hangsúllyal szerepelt a taggyűlésen az anyaghiány, ami — mint a felszólalásokból is kiderült — sok esetben a szervezetlenség következménye. Az anyagok beszerzése néha csak akkor kezdődik, amikor már igen fogytán vannak. Elhangzott az is, hogy a villamos anyagokat eddig közvetlenül kapták Budapestről, most meg a fűtőház közbeiktatásával. Megtörtént, hogy egy késő délután érkező gépkocsi nem tudott kirakodni a fűtőházban, ezért a Járműjavítóban töltötte az éjszakát. Reggel a fűtőházban átvették az árut, majd visszairányították a Járműjavítóba. Ilyen tényekre utalva hangzott el a taggyűlésen az, hogy a különböző szervezetek jobb együttműködésével sok idő szabadulna fel, ami elejét venné a kapkodásnak, hozzájárulna a minőség javításához. A beszámoló taggyűlés úgy foglalt állást, hogy a márciusi tervelőirányzatok teljesítésére minden erőt összpontosítani kell. Indokolja ezt az a tény, hogy az első negyedévre előirányzott harminchét mozdony-nagyjavításból januárban és februárban csak tízet-tízet tudtak le. Az ütemes tervteljesítés tehát korántsem megoldott az osztályon, nem véletlenül szorgalmazza azt a pártszervezet. A gazdaságpolitikai témák mellett a taggyűlés foglalkozott a helyi pártélet részterületeivel. Különösen sok szó esett a fiatalok neveléséről, az ifjúsági szervezet munkájának jobbításáról. Sok igazság van abban, amit az egyik felszólaló mondott: nemcsak feladatokat kell adni a fiataloknak, hanem irányítani, segíteni is kell őket, hogy mindig érezzék ; mindenben számíthatnak az idősebbekre. Kimondva, kimondatlanul az csendült ki mind a beszámolóból, mind a felszólalásokból, hogy ez a kommunista kollektíva a maga területén érvényt akar szerezni a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatának. A taggyűlés egyik felszólalójának szavaival élve: a Központi Bizottság novemberi határozatának magukévá tétele viszont csak a gazdaságpolitikai célkitűzések valóra váltásával bizonyítható. S. B. Képviselői vita a földtörvény tervezetéről Algériai küldötiség hazánkban A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának meghívására február 27. és március 6. között hazánkban tartózkodott az Algériai Parasztszövetség küldöttsége Cherif Manarlah elnök vezetésével. A delegáció megbeszélést folytatott Eleki Jánossal, a TOT főtitkárával a két szervezet együttműködésének továbbfejlesztéséről. A küldöttséget fogadta Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, valamint Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A küldöttség ellátogatott Baranya megye több termelőszövetkezetébe is. Váncsa Jenő, mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésében vitára bocsátották — immár második alkalommal — az új földtörvény tervezetét, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának pénteki ülésén, az Országházban. A készülő törvény céljáról a miniszter elmondta, hogy a formálódó új rendelkezésekkel tovább akarják erősíteni a földre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszonyok szocialista vonásait, ugyanakkor intézményesíteni az állami és a szövetkezeti szektor között nemcsak a földcserét, hanem a föld tulajdonjogának átruházását is. Elhangzott a képviselői tanácskozáson, hogy hazánk földterületéből jelenleg több mint 2 millió 200 ezer hektár állami tulajdonban és kezelésben van, mintegy 5 millió 700 ezer hektárnyi földön pedig a szövetkezetek gazdálkodnak. Alapvető gazdaságpolitikai követelmény — a készülő törvény kidolgozásakor is az volt a fő törekvés —, hogy a földet minél ésszerűbben kell hasznosítani, mert csak így növelhető a mezőgazdasági termelés hatékonysága. Az Aluminiumárugyár tiszafüredi gyárában évente mintegy 140 millió forintos termelési értékben kisedényeket is gyártanak. Képünkön teafőzőket meóznak, amelyből jelenleg 10 ezer kerül angol exportra (Fotó: T. Z.) Gál Zsuzsa
