Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
1987. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 % Tíz éve Játszanak együtt Szépet, igazat - a zenében is Születésnapi hangversenyre készül a Szolnoki Fúvósötös Gallai Attila, a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar klarinétosa, aki a római akadémián szerzett zeneszerzői diplomát, Ünnepi látomások fúvósötösre címmel komponált ajándék-darabot a jubiláló szolnoki együttesnek. Ennek ősbemutatójára készül a fúvósötös (Fotó; M. J.) „Nehéz szívvel vetem papírra gondolataimat, miután egy őszvhte^ kedves társaságból szakítom ki magamat. Olyan kollektívától búcsúzom, amely nemcsak a zenében, de emberségben is egyet akar. Még akkor is így van ez, ha időnként nyűgösebb napok is adódtak. Mint ahogy az igazgyöngy is szenvedések közepette formálódik, úgy van az akkor is, ha valaki szépet, igazat, emberit akar. Vállaljátok ne csak a jó napokat, de a rosszat is. Őrizzétek meg derűs szíveteket, becsüljétek egymást. Ha majd csüggedek, rátok gondolok.. A közelükbe kerülő idegenekre is azonnal és kézzelfoghatóan átsugárzó összetartozás titkát keresve bukkantam rá a Szolnoki Fúvósötös tízéves pályafutását végigkísérő naplóban Egyed József levelére. A keltezés 1982. július 1. ekkor vetette papírra búcsúzó szavait az együttes alapító tagja, az oboás, aki a Dunántúlra költözött, ezért kellett megválnia a kvintett-tői. A „brigádnaplók” szűkszavúságával és gondosságával készült, az együttes történetét: megalakulását, fellépéseit, sikereit és gondjait egyaránt rögzítő emlékeztetőben nem kellett tovább keresgélnem, minden erőfeszítés nélkül találtam mega — sokáig azt hittem, nehezen megfogalmazható — választ arra a kérdésre, hogy a zene fenntartás nélküli szeretetén kívül mi tartotta össze ilyen hosszú ideig a fúvósötös tagjait. A történet a hatvanas évek végére nyúlik vissza. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar fúvós szekciójából néhányan ekkor gondoltak először arra, hogy önálló kamarazenekart alakítsanak. Hogy miért? Az ötösfogat vezetője, Benedek Sándor ma így fogalmaz: — Minden nagyzenekar játékában, hangzásában megmutatkozik az, hogy tagjai szólistaként vagy kamarazenekarban dolgoznak-e rendszeresen, ugyanis enél- kül sokkal nehezebben tudják tréningben tartani magukat. Egy fúvós szólista egyedül nagyon nehezen tud érvényesülni, a kamaramuzsikálás örömét pedig semmi nem tudja helyettesíteni. A szándékok 1977-re értek cselekvéssé. Ekkor tartotta első összejövetelét a fúvósötös: Puskás Dezső klarinétos, Egyed József oboás, — akik azóta már megváltak az együttestől, helyüket Patkós Imre és Fancsali Olda- mur vette át — valamint Fekete Borbála fuvolás, Benedek Sándor fagottos és dr. Ábrahám László kürtös, aki a többiektől eltérően orvos, és nem zenetanár, bár első diplomáját a Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán szerezte meg. Az első, 1978 márciusi fellépést aztán sorozatban követte a többi: a Zenélő órák a Szolnoki Galériában, önálló estek a zeneiskolákban és művelődési házakban. 1979-től a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ önálló művészeti csoportjaként dolgoznak: próbálnak és szerepelnek nagy sikerrel Kaposváron, Veszprémben, Dorogon kamarazenei találkozókon és fesztiválokon, Filharmóniakoncerteken a megyében és azon kívül is. Az értő közönség szeretete mellett számos elismerés és kitüntetés — köztük a Megyei Tanács 1981-es Művészeti Díja, több fesztiváldíj és rádiófelvétel — tanúskodik arról, hogy az egy évtizedes szívós, de csaknem mindig jókedvvel és teljes odaadással végzett munka gyümölcse beérett. A Szolnoki Fúvósötös tagjai — a szimfonikus zenekar első szólistái — most jubileumi koncertjükre készülnek. Április 15-én este otthonukban, az őket mintegy mecénásként támogató Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban adnak hangversenyt Haydn, Bach, Telemann, Farkas Ferenc, Szer- vánszky Endre és Ágai Dénes műveiből: Fogarasi Béla balassagyarmati gitárművész és a Családi Intézet Bántok kórusa közreműködésével. És ez már — kettős értelemben is — egy új fejezet kezdete. Az együttes első külföldi, tavalyi finnországi vendégszereplésén született meg a gondolat a kórussal való hosszabb távú együttműködésről: a vokális és instrumentális hangzás ötvözéséről. A finn—magyar barátsági esten mutattuk be először azt a műsorunkat, ahol a kórus és a zenekar együtt szólalt meg — mondotta Benedek Sándor, az együttes művészeti vezetője. — Nagyobb közönség előtt a jubileumi koncerten fogunk fellépni először. Ha megnyerjük a hallgatóság tetszését, és ha a város segítséget nyújt hozzá, hogy a továbbiakban színesebb, élvezetesebb műsorokkal tudjunk szolgálni a zeneszeretőknek, a megye- és az országhatáron kívülre is közösen tudjuk elvinni a szolnoki zenei élet hírét. A feltételes mód persze csak részben érvényes. Hisz nemcsak a zenében, de az emberségben is egyet: szépet, igazat, emberit akaró két együttes felhőtlen kapcsolata már most is biztosítékul szolgál a további sikerekhez. Bálint Judit Megméretett diák és tanár Gépészverseny Túrkevén és Mezőtúron A reszelők zajától kicsit ugyan hangos esemény, de a szemnek és a szívnek is igen kellemes látvány fogadta a Tiszántúli Autójavító Vállalat túrkevei tanműhelyébe csütörtökön délelőtt betévedt hívatlan látogatót Az egyik csarnokban huszonegyné- hány, munkásruhába öltözött fiú dolgozott lázasan a satuk fölé hajolva, hogy kilencven perc alatt kész legyen a feladatul kitűzött tartóbak. Eközben a szomszédban társaik egy-egy Ikarus és IFA első futómű összeszerelésével „bajlódtak”. Bajlódtak — mondom — pedig ez a kifejezés ugyancsak pontatlan, hiszen a gyakorlati feladatok megoldása sem okozhatott a kelleténél nagyobb gondot a közlekedési szakmai tanulmányi verseny országos elődöntőjére összegyűlt hetvenegy szakközépiskolás diáknak. A Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskola volt a házigazdája- a Közlekedési Minisztérium és a Fővárosi Pedagógiai Intézet összefogásával megrendezett háromnapos szakmai találkozónak, melynek a versenyzők számára nem kisebb tétje volt, mint a döntőbe jutás, ahonnan a legjobbak felvételi vizsga nélkül kerülhetnek be a megpályázott, elsősorban szakirányú képzést biztosító felsőoktatási intézményekbe. — A szakmai tanulmányi versenyeknek persze az egyéni — természetesen megérdemelt sikernél — lényegesen nagyobb haszna van — foglalta össze tapasztalatait a versenybizottság elnöke, dr. Papp Ágoston, a Közlekedési Minisztérium személyzeti főosztálya oktatási osztályvezetője. — Segít a tehetséggondozásban, a személyiségfejlesztésben, a majdani szakemberek magas színvonalú felkészítésében, és nem utolsó sorban a közép- és felsőfokú oktatási intézmények közötti kapcsolatok fejlesztésében. És legalább ennyire fontos az is, hogy eközben a vállalatok felfigyelnek ezekre a gyerekekre, támogatják, segítik őket, ezzel együtt igyekeznek egyfajta kötődést is kovácsolni bennük a szaktárca munkahelyeihez. Nemcsak a szakközépiskolások — esetünkben az autó-, autóvillamossági szerelők, hajó- és vasútépítő gépészek, műszerészek, repülő-, anyagmozgató- és közlekedésgépszerelők — számára megméretés egy ilyen verseny. Munkájuk közvetlen eredményét láthatják benne a pedagógusok, szakoktatók is; egy majdani kvalifikált szakembergárda tudásának alapjait mérhetik fel benne a műszaki-technikai haladás mai munkásai: az egyetemek, főiskolák, vállalatok és intézmények vezetői, mérnökei. Ezt a célt szolgálta a Mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szak- középiskolában ugyanekkor megrendezett, 39 gépész és gépszerelő tanuló részvételével lezajlott verseny, amivel egyidőben a korszerű diagnosztikai vizsgálatok témaköréből szakmai tanácskozást is szerveztek. Legközelebb, április 7—8 között a fa- és cipőipari szakmunkások • legjobbjai mérik össze tudásukat az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny elődöntőjén. Az anyanyelv hetének országos megnyitója Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) — Verseghy korában is igaz volt, ma is igaz: a magyar nyelv minden színessége és hajlékonysága ellenére nem mondhat le a megújulásról. Sem szókincsének, sem nyelvtani rendszerének gyarapodásáról. Különben új fogalmak és új viszonylatok magunkévá tételéről is lemondhatunk. Talán elég, ha csak emlékeztetek a számítógép világára, amelynek nyelvi hatásait sem kerülhetjük ki. Kellő érzékenységgel azonban elérhetjük, hogy az elektronika térhódítása ne szegényesítse, hanem gazdagítsa anyanyelvűnket. Akárcsak a világnyelvek örvendetes terjedésével és a világjárás gyakoriságával egyenes arányban szaporodó, ma már jobbára nemzetközivé vált idegen Fábián Pál Verseghy nyelvművelői felfogásáról tartott előadást Koszorúznak a megyei könyvtár vezetői szavak. A tjúlzó és a józanságot nélkülöző magyarítás — vagy inkább magyarosítás?! — értelmetlenségére elég példát kínál történelmünk. A magyar nyelv története is. Miként azt is ez a történelem tanította meg nekünk, hogy nemzeti összetartozáAz ünnepség Fábián Pál Verseghy nyelvművelő felfogásáról szóló előadásával folytatódott. Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára elemezte a nyelvújítás korának történelmi, politkai viszonyait, majd Verseghy munkásságát méltatta. A Szolnokon pontosan 230 évvel ezelőtt született jakobinus költő, tudós anyanyelvűnk magyarságát óvta minden tanulmányában, könyvében — szögezte le az előadó. Részletesen szólott Verseghy helyesírási, nyelvszemléleti, nyelvművelői nézeteiről, köztük azokról, amelyekben ellentétes álláspontot képviselt a nyelvújítókkal, elsősorban Révaival szemben. A kor, amelyben élt nem tette lehetővé, hogy Verseghy látásmódja — amely számos vonatkozásban a későbbiekben diadalmaskodott — elfogadottá váljon — hangsúlyozta Fábián Pál. Majd végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már helytelen lenne azt latolgatni miben tévedett Verseghy, miben a kortársai. A szándékukat kell értékelni, a magyar nyelv ügyéért égő buzgalmukat, mert ebben mind egyek voltak. S ebben kell nekünk is egynek lenni velük, akkor leszünk méltó örököseik. Az előadást követően a résztvevők Verseghy Tisza- parti szobrához vonultak, ahol a megyei könyvtár, a TIT nyelvtudományi választmánya, a társulat megyei szervezete és a Verseghy Gimnázium képviselői koszorút helyeztek el. Csehák Judit tegnap kora reggel érkezett Szolnokra. A megyei tanácson Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Ürmössy Ildikó fogadta a vendéget, s a megyei tanácsi munkát érintő időszerű kérdésekről beszélgettek. Az eszmecsere után a miniszterelnök-helyettes a Művésztelepre látogatott, ahol megtekintette az állandó kiállítást Chiovini Ferenc műtermében, majd a telep alkotóival találkozott. Berényi Ferenc, »a Képzőművészek Közép-Magyarországi Területi Szervezete megbízott titkára tájékoztatót adott a Művésztelep történetéről, majd a művészek többek között a vizuális nevelésről, a művész-közönség kapcsolat fejlesztésének lehetőségeiről beszélgettek a vendéggel. ^ Megkezdődött a Verseghy tudományos ülésszak sunk erősítésére, elmélyítésére csakis hagyományokban gazdag, nyitott és árnyalt és a változásokra érzékeny anyanyelvűnk ismeretében, birtokában vagyunk csak képesek. Mi azt tartjuk, hogy hívebb és hasznosabb állampolgára lesz az a hazának, aki szabadon művelheti nemzeti-nemzetiségi nyelvét, kultúráját. Illyés Gyulától tanult felelős, szép kifejezéssel óhajtjuk „hogy a magyarul beszélők — bárhol laknak, élnek is — mindenütt könnyedén, vidáman, természetesen használhassák a ma nyelvét.” Mert egy ország is annál gazdagabbá válik, minél inkább virágoznak területén a különböző nemzetiségi nyelvek és kultúrák. Éppen ezért az anyanyelv hetén nemcsak a magyar nyelv ápolására buzdítunk, hanem a hazánkban élő nemzetiségeket is saját anyanyelvűnk őrzésére, gazdagítására bátorítjuk. Végül Csehák Judit egy Verseghy idézettel fejezte be nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszédét. Az anyanyelv hete megnyitóját követően délután kétnapos tudományos ülésszak kezdődött Verseghy Ferenc nyelvészeti munkásságáról. Áz ülésen a városi tanács nagytermében Lengyel Boldizsár tanácselnök-helyettes köszöntötte a résztvevőket, majd Weber Antal egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke megnyitotta a tanácskozást. Elismeréssel szólt arról, ahogyan a megyei könyvtár Verseghy emlékét ápolja. Megállapította, hogy sikerült egy olyan értékmentő műhelyt kialakítani Szolnokon, amelyre számít a szaktudomány. E ennek az értékmentésnek egy újabb állomása lehet a tudományos ülésszak. A megnyitó után tegnap délután három előadás hangzott el. Éder Zoltán, az ELTE tanszékvezetője Verseghy nyelvművelő kézikönyvét elemezte. Rámutatott többek között arra, hogy Verseghy igazi nyelvőrként harcolt a nyelvújításnak nyelvünk sajátságait veszélyeztető túlzásai ellen. Morgócsy István, az ELTE adjunktusa a Révai-Verseghy vitáról tartott előadást. Bebizonyította, hogy a csaknem két évtizedes, s végül már a személyeskedésig fajuló vitában Verseghy igazságtalanul maradt alul. S ezzel az igazságszolgáltatással az utókor is alaposan elkésett. Verseghy iskolai nyelvtankönyveket, kézikönyveket is írt, amelyek a magyar anyanyelvi tankönyvek előfutárai. Többek között ezekről beszélt az ülésen Szabó Zoltán, az MTA Irodalomtudományi Intézetének kutatója. Megállapította, hogy a latin, német illetve magyar nyelven írt kötetek Verseghy tudományos munkásságának legértékesebb darabjai, ám korában sajnos, ezeket sem becsülték meg eléggé ellenfelei. A tudományos ülésszak ma folytatódik, s ugyancsak ma megnyitják a Verseghy- ről elnevezett első országos nyelvművelő versenyt, melyeit általános iskolások számára írtak ki. T. G. Fotó: T. Z.
