Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

8 Katkó István: A Hazai Mélyépítő Vállalat igazgatójának Budapest. Önök néhány héttel ezelőtt a lakásommal szembeni üres telken építkezni kezdtek. A hírek szerint egy magas irodaházat emelnek majd ezen a helyen. Mint közgaz­daságilag átlagosan művelt ember, tudom, hogy minden létesítmény növeli a nemzeti vagyont. Örülök tehát, hogy a gyomnövényekkel te­li grund helyén szépséges üvegpa­lota épül. Méghozzá meghosszab­bított munkaidőben: reggel hattól este hatig. Sajnos a munkálatok kezdetétől elviselhetetlen zaj áram­lik lakásomba, ahol íróasztalom mellett közírói tevékenységemet végzem. Nemrégiben olvastam, hogy negyven decibel hangerősség felett szellemi tevékenységet foly­tatni szinte lehetetlenség. Magán­becslésem szerint az Önök által okozott zajhatás eléri a nyolcvan decibelt is. Ezt a tényt szerettem volna jelezni önnek, igazgató elv­társ. Kérem, hogy ha lehet, kissé csökkentsék a zajforrásokat. Tisztelettel: X. X. közíró X. X. közírónak Budapest. Tisztelt közíró elvtárs! Nagyon sajnáljuk, hogy kelle­metlenséget okozunk önnek. Ko­rábbi terveink szerint egész éjsza­ka is szerettünk volna dolgozni, de a hatóságok, ezt a lakosságra va­ló tekintettel nem engedélyezték. Tehát mi is kénytelenek voltunk kompromisszumot kötni a körül­mények miatt, mint ahogy öntől is belátást kérünk. Sajnos minden munka zajjal jár, nem tudjuk úgy működtetni gépeinket, hogy ren­deltetésszerű használat során ne keletkezzék bizonyos zörej. Min­ket kötnek a népgazdasági felada­tok, szeretnénk lerövidíteni a ha­táridőket is. Nem óhajtok oktalan párhuzamot vonni az ön közírói munkája és a mi dolgozóink által létrehozott érték között, mert ezt joggal személyeskedésnek tekint­hetné. A magam részéről tisztelője vagyok az ön írásainak, egy-kettő közülük mulatságomra szolgált. Tehát mint régi olvasója is, ké­rem, hogy legyen türelemmel. Gondoljon arra, hogy három év múltán újra csend lesz azon a környéken, és ön zavartalanul át­adhatja magát alkotói tevékeny­ségének. Tisztelettel: N. N. igazgató A Hazai Mélyépítő Vállalat igazgatójának Budapest. Tisztelt N. N. elvtársi Mellékelek egy magnószalagot, amely bizonyítja, hogy az Önök által okozott zaj már túlhaladta a száz decibelt. Most már nemcsak a két légkompresszor, a két mar­kológép, hanem a motoros fűrész is bekapcsolódott a zajcsinálásba, nem beszélve a betonkeverőről, amely — mint megtudtam: egy újítás következtében — a második világháborús Katyusákhoz hason­lóan, egymást követő robajokat hallat. Miközben következő írá­som tárgyán töprengek, úgy ér­zem, mintha fejemet nagykala­páccsal ütögetnék, s kiszáll belő­lem minden gondolat. Az Önök ál­tal keltett zajhatás immár túllép­te a tűrhetőség határát. Nyoma­tékosan' kérem, hogy építkezésü­kön ne egyszerre kapcsoljanak be minden gépet, hanem felváltva. Ezzel talán némileg csökkenthet­nék a zajt. Legyenek embersége­sek! Tisztelettel: X. X. közíró X. X. közírónak Budapest. T. közíró elvtárs! Javaslata nélkülöz minden rea­litást. Hogyan képzeli el gépeink felváltva történő használatát? Bennünket csak a természeti jelen­ségek korlátozhatnak: a záporeső­re, hófúvásra, valamint az előírt étkezési és cigarettaszünetre gon­dolok. Ezenkívül is akadhat állás­idő: olykor anyaghiány miatt kényszerülünk kikapcsolni egyik­másik munkagépünket. Dolgozó­inknak lendületesen kell pótol- niok minden kiesést, hogy a mun­kaversenyben élen járjanak. A maximális munka maximális zaj­hatással jár, ez mór így van ná­lunk. Az építkezés nem hangver­senyterem, ahol egyéni kívánsá­gok szerint, valamilyen partitúra alapján lehet szólót, duettet, kvar­Irodalom, művészet 1987. MÁRCIUS 28. Zajártalom Kodály: Háry János Irodalmi oldalpárunk illusztrációit Bálványos Huba törökszentmiklósi kiállításának anyagából válogattuk. Bertók László: Utolsó simítások A közel egy mázsa kő, ami egyébként csont, hús, zsír, idegek, meg csillag, meg zuhan: félig kész mű az is. Meztelenül sétálgatsz az utcán, de nem tudod. Kiadod, elárulod, mielőtt megvalósul, tehát sohase készül el. Csak a sebessége fokozódik, csak a félelem, hogy becsapnak. S minthogy becsapnak, pillanatonként elvégzed az utolsó simításokat. ítélkezel. Könyörtelenebből, mint a gravitáció. Ártatlanul, mint a kizökkent vattacukorgép. tettet, kvintettet énekelni. A gé­pek használatának ütemét egyedül a népgazdasági szempontok hatá­rozzák meg, s ezen a legnagyobb jóindulattal sem tudok változtatni. Kérem, már csak két év és nyolc hónap van hátra, s akkor mi összes gépeinkkel együtt elvonu­lunk lakásának környékéről. Tisztelettel: N. N. igazgató A Hazai Mélyépítő Vállalat igazgatójának Budapest. T. N. N. elvtárs! Türelmemnek immár vége! El­határoztam, hogy bírósági úton rendezem a közöttünk kialakult konfliktusokat. Állampolgári jo­gom, hogy megfelelő és normális­nak mondható körülmények kö­zött végezhessem közírói munká­mat. Belátom, hogy Önök az épít­kezés helyszínét már nem tudhat­ják néhány sarokkal arrébb he­lyezni, ahonnan a zaj csendesebben érkezne, én pedig a jelenlegi hely­zet miatt nem tudnék cserepart­nert kapni, hacsak nem az éjsza­kai órákra hívom meg lakásom megtekintésére. Nincs az a süket magyar állampolgár, akivel még súlyos anyagi áldozatok árán is egyezségre juthatnék, ha napköz­ben szemrevételezi lakásomat. A megoldás kézenfekvő. A hátralévő két év időtartamára önök gondos­kodjanak kulturált és csöndes zugról, ahol közírói tevékenysége­met háborítatlanul folytathatom. Kérem, hogy ezen felszólításom­nak tegyenek eleget, különben pol­gári bíróság előtt érvényesítem jogaimat. Tisztelettel: X. X. közíró X. X. közírónak Budapest. Tisztelt Uram! A pereskedéssel való fenyege­tése minden jogalapot nélkülöz. A polgári törvénykönyvnek nincs egyetlen paragrafusa sem, amely kötelezné vállalatunkat, hogy ön­nek szállásról, szállodáról vagy ideiglenes lakásról gondoskodjék az építkezés idejére. Egy esetet kivéve! Ha a mélyépítés követ­keztében olyan talajmozgás jönne létre, amely az ön lakóépületét megrongálná, a bennlakást életve­szélyessé tenné, akkor mi kártérí­téssel tartozunk, beleértve a szük­séglakásról való gondoskodást is. Műszaki ellenőreink jelentése sze­rint az Önök háza nem szenvedett ilyen nemű rongálódást: sértetle­nül áll a maga helyén. Ha tehát ön bírósági eljárást kezdeményez, e pert elveszíti, és ráadásul fizet­heti a perköltséget Szeretnénk megkímélni ettől a kudarctól, és arra kérjük, hogy a hátralévő két évig legyen türelemmel. Tisztelettel: Z. Z. A Hazai Mélyépítő Vállalat jogtanácsosa A Hazai Mélyépítő Vállalat jogtanácsosának Budapest. T. jogtanácsos úr! ön lakóépületem állapotát em­legeti, és tökéletesen elfeledke­zik az emberről. Mármint rólam. Közlöm Önökkel, hogy a zajárta­lom miatt fokozatosan megsüketü- lök. A múltkor is háromszor szólt rám a feleségem, hogy vegyem fel a telefont, mert én nem hallottam. Amikor utam a városba visz, hogy különböző ügyeimet intézzem, észrevettem magamon: mindenki­vel ordítva beszélgetek. Már kez­denek furcsán nézni rám. Hiába is tagadják, én a Hazai Mélyépí­tő Vállalat áldozata vagyok. Még a legtárgyilagosabb orvosszakértő is tanúsíthatja ezt a bíróság előtt. A pert tehát vállalatuk fogja el­veszíteni és nem én. Követelésemet változatlanul fenntartva, kérem érdemi intézkedésüket. Tisztelettel: X. X. közíró X. X. közírónak Budapest. Tisztelt Uram! Örömmel közlöm önnel, hogy sikerült pontot tenni a köztünk kialakult áldatlan vitára. Igazga­tóságunk utasítására beszereztünk egy kollekció modern külföldi (nyugatnémet) füldugót, amelyet levelünkkel egyidőben elküldtünk. ön ezekkel a füldugókkal felsze­relve bátran odaülhet íróasztala mellé, s há egyébként vanna' gondolatai, és van ihlete, nincs többé akadálya annak, hogy kothasson. Sok sikert a további munkájához. Tisztelettel: B. B. üzemi orvos A Hazai Mélyépítő Vállalat igazgatójának, Budapest. Tisztelt N. N. elvtárs! Megkaptam a füldugókat, ki is próbáltam őket, az a csend azon­ban, amelyet most munkám köz­ben érzek, olyan természetellenes, mintha egy üvegharangba ültet­tek volna. Hogyan képzelik, cé­rnái magyar közíró képes füldugó­val tevékenykedni ?! Nekünk lételemünk a valóság­hoz való kötöttség, bennünket nem lehet elszigetelni semmitől sem. önnek fogalma sincs a szocialista realizmus követelményeiről, sem kulturális politikánk célkitűzései­ről. Ezennel visszaküldöm az alig használt füldugólk,at, bizonyára be tudják még dugni más, rászorult fülekbe. Ha volt devizájuk e kül­földi eszközöket beszerezni, úgy van forintjuk is arra, hogy. alkotó­házba való vonulásom költségeit is fedezzék a hátralévő másfél évre. Tisztelettel: X. X. közíró X. X. közírónak Budapest. Tisztelt közíró úr! Ideje volna már befejezni leve­lezésünket. Ön az elmúlt két ev során nemcsak vállalatunkat, ha­nem a különböző állami és társa­dalmi szerveket is felkereste pa­naszával. E levelezés oly mérték­ben kiterjedt, hogy egy külön előadót kellett megbíznunk a zaj­ártalmával kapcsolatos ügyek ad­minisztrálásával. Most, amikor a bürokrácia csökkentése van napi­renden, igazán felesleges papírpo­csékolás tengerikígyóvá dagadt vi­tánkat folytatni. N. N. igazgató A Hazai Mélyépítő Vállalat igazgatójának Budapest. Kedves elvtársam! Nagyon sajnálom, hogy az el­múlt évek során áldatlan vitába keveredtünk. Közölhetem Önök­kel: konfliktusunknak immár örökre vége! Időközben szerveze­tem annyira megszokta a zajo­kat, hogy hajnalanta alig tudom kivárni a reggel hat órát, amikor is bekapcsolják gépeiket. A mo­torzúgásokkal, légkalapácsok hang­jaival együtt valami végtelen megnyugvás árad szét bennem: a zajoknak valamennyi részlete olyan ismerős, hogy aggodalom fog el, ha egyik-másik berendezés csendesen vesztegel. Ha az idő megenyhül, szélesre tárom abla­kaimat, hogy minél teltebb hang­zással áradjon be a lárma, amit jobb híján nevezek így. A múltkor az ünnepek miatt három napra szünetelt a munka, és én sehogy sem találtam a helyemet a lakás­ban. Végül az a mentő ötletem támadt, hogy lejátszom a régi magnófelvételeket teljes hangerő­re állítva. Feleségem egy darabig veszekedett velem, mert nem ér­tette, miért hiányzik nekem az a zaj, amely ellen közel három éve. harcolok. Aztán ő is megnyugo­dott, s kezemet fogva hallgatta a gépek dübörgését, amely azt az illúziót keltette, mintha az ünne­pek ellenére az egész műszak dol­gozna. Baráti üdvözlettel: X. X. közíró T. X. X. úr! Budapest. Eddigi leveleinek hangnemét úgy-ahogv elviseltük, de legújabb közlésének gúnyolódásait vissza­utasítjuk. ön minden mértéket túllépett, de mi nem vagyunk haj­landók követni becsmérlő stílusát. Talán a dolgozóink nem érdemlik meg e néhány napos pihenést? Vagy mire gondol? Célzásai épí­tőmunkásaink becsületét sértik Elhatároztuk, hogy következő le­veleit felbontatlanul visszaküld­jük. Olvashatatlan aláírás. Az évek óta tartó le­velezés valóban véget ért. X. X. közíró, mi­előtt a nagy üvegpalo­ta elkészült volna, megfosztatott a levél­írás minden kellékétől. Foglalko­zási ártalom miatt, főorvosi be­utalással, egy csendes szanató­riumba vitették. Mindezt X. X.-né, a közíró hitvese közölte telefonon N. N. igazgatóval, aki őszinte szív­vel jobbulást kívánt. Szakonyi Károly: Maradjunk a tényéknél i. — Esni fog. — Nem biztos. — De nézze, beborult, lóg az eső lába. — Mésem biztos, hogy esni fog — Márpedig igazam lesz, meg­látja. Én mindig megérzem. Kü­lönben is, csak fel kell nézni az égre. Mekorra felhők! — És ha a felhők ellenére sem lesz eső? — Nem értem magát! Azt kí­vánja, jelentsem ki, hogy nem fog esni? — Semmit se jelentsen ki! — Akkor minek akadékoskodni? —Én akadékoskodom?! Más se hiányozna nekem! — De valaminek csak köszönhe­tem ezt az állandó ellenkezést? — Pusztán a megrökönyödésem­nek. Honnan merít bátorságot a kijelentgetéseihez? — Következtetek. Borús az ég, tehát esni fog! — És egy csepp kétely sincs ma­gában? Ne legyen ennyire maga­biztos. Csak az ostobák magabizto­sak. Ne legyen ilyen meggondolat­lan, ilyen hányaveti! — Nézze, legyen meg az akara­ta: nem fog esni! — Ejnye, ejnye, most meg azon­nal a másik véglet! Csak akkor boldog, ha jóslásokba bocsátkozhat' Ha kijelentéseket tehet? Senki sem tudhatja, milyen lesz az idő! Csu­pán sejtéseink lehetnek. De azok­kal óvatosan kell bánni! Egyelőre azzal vagyunk, azzal lehetünk tisz­tában, hogy most nem esik. Es tény. S mivel mindannyian épper elégszer tévedtünk már, javaslom maradjunk csak a tényéknél. II. — Tudja, én nem hiszek a ba­bonákban, az égi jelekben, a misz­tikus históriákban. Ki nem állha tóm, ha valaki messzemenő kö vetkeztetéseket von le véletlenü egymásba kapcsolódó történetek bői. Nem, ez ostobaság! De, tudja amikor itt, nálunk, a néni meg halt... a néni, akivel eltartás szerződést kötöttünk... öreg volt szegény, nagyon öreg és beteg ápoltuk, hol a férjem, hol én, per sze legtöbbször én, mert a férjen állandóan éjszakás, ott dolgozik . bárban, mixer, hiszen tudja, Józs a mixer, maga is ismeri... Nap pal aludnia kell, már amennyir tud a drágám a két gyerektől.. De nem is ezt akarom mondán hanem a rádiót. A JVC-t. Józs vette egy külföldi vendégtől, j rádió, Józsi nagyon megszereti: kazettás meg minden. És a nér

Next

/
Oldalképek
Tartalom