Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 1987. MÁRCIUS 4. Az erkölcsi tartás , és a hosszú élet Belépés csak oipő nélkül Játékos lábtorna gyerekeknek Belépés csak mezítláb! A hosszú, békés élet titka nemcsak a keve­sebb szénhidrát fogyasztása, a dohányzás mellőzése, vagy nem pusztán az emberi kon­fliktusok ésszerű kezelése, de nem is valamilyen örökölt biológiai adottság, vagy nem a nyugodt helyi életmód, ha­nem elsősorban a szilárd belső erkölcsi értékrend kia­lakítása, és az ehhez való — nem szolgalelkű — ragasz­kodás egy életen keresztül. Aki szeretne elég sokáig él­ni, annak legyen egyéni eti­kája. Erkölcscsősz akarok lenni? Eszembe se jut. Csak az elmúlt években kénytelen voltam tanúja len­ni annak, hogy nem egy ba­rátom, ismerősöm, példaké­pem hogyan omlott össze, mint az a bizonyos kártyavár. Megrokkantak, kimerültek, meghaltak. Sorsukat elemez­ve az derül ki, mindenek­előtt abban vétettek, hogy a maguk normáihoz képest meggyengültek, meggyávul- tak, nem álltak ellent a csá­bításoknak. Szinte mindnyá­jan föladták azt a harcot, amelyre az életüket tették fel. Mert persze olyan érde­kekbe, nézetekbe, falakba ütköztek, melyek sajnos erő­sebbnek bizonyultak belső meggyőződésüknél, hitüknél. A láthatatlan vereséget ta­gadták, ám maguk előtt nem rejthették sokáig. Nehéz magunknak nagyon sokáig hazudni. Az egyik kedves ismerő­söm, túl már az ötvenen, úgy hajtja magát, mintha huszonéves lenne. Megter­mett, erős, közel száz kilós férfi. Híres arról, mennyit bír megemelni, megtartani. Hídháta van, mondták — és már csak mondták róla. Nem akarta elhinni, hogy nem­csak egy betonhíd, de egy emberi gerinc is elhaszná­lódhat. Ma ül egy fotelban, felállni is nehezére esik. Megértem, ha valaki azért pazarolja korlátlanul ön­magát, mert nincs lakása vagy öt gyereket akar fel­nevelni. Akkor nincs válasz­tása. Sőt erkölcsileg csak úgy dönthet, hogy végkime­rülésig dolgozik. Nem is ők halnak meg a legelőbb, mert önmagukért és másokért harcolnak. Van miért. Van tartásuk hozzá. Ismerősömnek az volt a baja, istenigazából nem tud­ta, hogy miért űzi-hajtja ma­gát. Jobb módban élt, mint amiben otthonosan mozgott. Belül — valószínűleg — túl­ságosan üres volt.- Csak be akarta fogni a gazdagokat, mintha ennek lenne bármi értelme. A fizikai erejét így nem konzerválta a lelki, szellemi vagy erkölcsi meg­győződés. A test megrokka­nása: csak következmény. Etikai jellem hiányában ker­Hajnali két óra. Lefekvés­hez túl késői — ébredéshez túl korai időpont. Az álom ködpamacsai ott gomolyog­nak a tudat mezőin, ettől ki­csit lebegős lesz az ember hangulata. Kiskapu nyílik arra a lehetőségre, hogy ha úgy tetszik, álmodom az egészet. A börtönhöz ekkor kell indulni, mert fél 5-kor engedik ki a szabadulókat. Hajnalban az országúton is köd van. Gőzölgő fehér gyolcsokat tereget maga előtt az autó fényszórója. Sietni nem kellene különö­sebben, mégis lélekvesztő tempóban -haladunk. Nehogy perceket is késsünk, hiszen aki benn van, annak min­den pillanat pótolhatatlanul fontos. Rohanúnk hát, így csak futó pillantást vetünk az út menti drótkerítés tö­vében összetorlódó őzekre, akik a lámpafénytől halál­ra váltan merednek ránk. Egy suta lecsúszik a jeges árokparton és a rémülettől kifordult szemefehérje szin­te világít az éjszakában. gette bele magát a beteg­ségbe. Nem lesz hosszú élete. Beszélhetek arról az író­ról is, akit véletlenül elütött egy autó, mielőtt megírta volna élete főművét. Ennek az írónak sokan köszönhet­jük pályakezdésünket. Vagy harminc évvel ezelőtt fel­vállalta a nemzet névtelen napszámosának a szerepét. Nem vagy alig irt, hanem járta az országot, igét hir­detett, lelkesített, mások er­kölcsi erejét növelte. A meg­tartó aprómunka lángelméje és menedzsere volt. De kü­lönösebb írói rangot nem ért el. Aztán végre nyugdíjaz­ták, s életében eljöhetett vol­na az a korszak, amikor nagyregényben vagy csak dokumentumregényben mindazt leírhatta volna, ami vele és körülötte történt. Az irodalmi élet történetének is koronatanúja volt. Nem tette. Járt tovább, fa­luról városra, embertől in­tézményig, noha közben ere­je, hite, mondanivalója is fogyott. Csodáltuk őt, ám éreztük, hogy neki már nem ez lenne a dolga. Képtelen volt életmódját lényegesen változtatni. Aztán elütötte egy őrült autós — predig nyugdíjazás után a sors adott volna neki időt. Ám életét akkor is pazarolta, fel­áldozta — másokért. Kicsit félek kimondani, de talán mégsem tévedek: nem volt elég belső hite az írás­hoz. Etikai tartásából erre már nem futotta. Pedig nem azok közé tartozott, akiknek a múltjában túl sok a sötét, homályos, rejteni való folt. Mi a hosszú élet titka? Aki magával és a világ­gal olyan alkut köt, amit maga is értelmetlennek, ne­tán károsnak tart, az hama­rább belepusztul. Nincs ér­telme persze fejjel menni a falnak, különösen ha — az etikai -tartás hiányában — lágy a fejünk. De az is élet- veszélyes, ha ott is betonfa­lat érzünk, ahol csak csalfa függönyt lebegtetnek előt­tünk. Mindenki arra vállal­kozzon, amire képessége, hi­te, erkölcse van. Nem akar­ja az magát vagy a világot megváltani, aki a megváltás esélyétől is remeg. Amire azonban feltettük az életünket, azt nem lehet könnyen feladni. Ha azt tesszük, magunkat gyilkoljuk. Ez az élet egyik íratlan törvénye. Lehet per­sze olykor pihenni, kienged­ni, új harcra készülni. Min­den ember önmagáért s nemzetéért felel. Ha a ma­gára vehető felelősségrészt ledobja a hátáról, ne csodál­kozzék, hogy időnek előtte felőrlődik emberi s erkölcsi gyengeségébe. Az erkölcs tartja meg az ember fáradó testét is. V. Cs. A fiúról csak annyit tu­dok, amit az apa magától mesélt róla. Jópofa kölyök, a katonaságnál gépkocsive­zető volt, gyakran fuvaro­zott homokot, sódert a lak­tanyához közeli vasútállo­másra. Szereti a lányokat persze, mint ahogy az apja szerette. Az itallal jól meg­fért. Nem ivott, legalábbis a szónak abban az értelmé­ben nem, hogy piásnak le­hetett volna nevezni. A ha­verok őrá bízták a vezetést, ha a közeli községekben bu­liztak. ö elvolt egész este egyetlen kóla mellett, aztán éjszaka garanciával szállí­totta haza a társaságot. Az­tán egyszer magával sodor­ta a hangulat. Két sört val­lott be, meg egy felest... Hazafelé egy nem is túl éles kanyarban neki vitte a ..gé- p>et” egy villanyoszlopnak. Négyen voltak a kocsiban, amelyik totálkáros lett és az egyik lány olyan súlyosan megsérült a fején, hogy két hétig volt kómában. Persze ők is ..összerázódtak" hár­Pályázat Üzleti feliratok magyarul A magyar nyelv védelmé­ben, a kereskedelmi háló­zatban mértéktelenül elsza­porodott idegen üzleti kife­jezések visszaszorítására PÁLYÁZAT-ot hirdet a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének Be­széd- és Magatartáskultúra Bizottsága és a budapesti Anyanyelvvédők Klubja. A pályázat célja magyar üzleti elenevezések terjesz­tése, népszerűsítése. A pá­lyázat feltételei: az elneve­zés jellemzően fejezze ki az üzlet szakjellegét; legyen fi­gyelemkeltő; feleljen meg a nyelvi követelményeknek. A pályzat meghirdetői el­sősorban a következő keres­kedelmi üzlettípusok köré­ben várják a jelenleg hely­telenül használatos kifejezé­sek módosítását: second hand shop, night club, snack bar; music center; szabad kategória: bármilyen üzlet­körben, szakmában a sze­met bántó idegen elnevezést módosító javaslat. A pályázat határideje: 1987. május 31. A pályzók feladata kettős. Először: A helytelenített üz­leti elnevezés közlése és a helytelenítés indoklása. (Ha lehet dokumentált formá­ban, fotók, lapkivágások melléklésével pontos hely és idő megjelölésével. Másod­szor: A helytelenített idegen helyett a megfelelőnek vélt magyar elnevezés ajánlása," esetleg ugyancsak indoklása. A fővárosi lakhelyű pá­lyázók javaslataikat a buda­pesti Anyanyelvvédők Klub­ja címére — 1366 Budapest, Népköztársaság útja 125., — más lakóhelyen élő ér­deklődők a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa székházának címére — 1360 Budapest, Pf. 6. — küldjék pályázatukat. A pályázat nem jeligés, ezért kérjük a pontos lakás és név feltün­tetésével, valamint a boríté­kon a következő megjelö­lést: „Üzleti elnevezés” pá­lyázat. A pályázatokat a meghir­dető szervek által kijelölt bizottság bírálja el. A pá­lyázat nyertesei között ka­tegóriánként 5, 3, és 2 ezer forint értékű díjat adunk át első, második, harmadik he­lyezésként. Az eredmény- hirdetésről és a díjkiosztás­ról a Magyar Nemzet 1987. szeptember 4-i száma tudó­man. A fiú hatalmas tur­bánnal a fején fogadta az apját, amikor a baleset másnapján meglátogatta a kórházban. De vigyorgott: „Semmi baj apa, hidd el, hogy semmi baj..Ittas ve­zetés, karambol, meg a lány, annyi mint két év, pár hó­nap. És kilenc hónap eltel­tével jött a távirat, hogy most, hajnalban fél 5-kor a sorompó előtt... A párás sötétséggel ag­resszív sárga fények vívnak kilátástalan harcot. A szi­gorú sorompó mellett komor őrház és behajtani tilos táb­la jelzi, hogy jobb kinn ma­radni. Állunk hát a bejárati rámpán, egy szívás a ciga­rettából, egy pillantás az órára. Van még idő bőven. Időnként egy-egy autóbusz indul üresen a faluba onnan bentről, nyilván a polgári alkalmazottakat fuvarozza majd. A ködből olykor szel­lem alak válik ki, közelebb lép és érdeklődik: „Maguk­nak is fél ötre kellet jönni?" Az igenlő válasz után odébb Az elmúlt év a fiatalok egészségének megóvása je­gyében telt el. Kecskeméten ebben az évben szerveztek egy kurzust, amely pedagó­gusoknak adott szilárd ala­pokat ahhoz, hogy játékos tartásjavító és lábtorna tan­folyamokat vezessenek a ki­csiknek. Az ifjúsággal fog­lalkozó tanácskozásokon egy­re többször lehetett hallani, hogy a gyors fejlődés, a fia­talok egyre intenzívebb ser­dülése sok gondot okoz: gyermekeink egy része a normálisnál gyengébb test­alkatú, nehezebben viseli el a megterhelést. Ismert tény az is, hogy a fiatalabb fel­nőttek körében az utóbbi időben a mozgásszervi meg­betegedések száma növeke­dett. Az iskolaorvosi szűrővizs­gálatok évről évre jelzik, hogy egyre gyakoribb a ha­nyag tartás, a- gerincferdülés. A lapos talp, a lábboltozat hiánya szinte népbetegség lett. Ezzel a problémával a szülő, a pedagógus, a testne­velő tanár éppúgy szemben- találja magát, mint az or­vos. E betegségek, megelőzését szolgálja az a gyermekeknek hirdletett foglalkozássorozat, amely Szolnokon indult a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. A játékos testtartásjavító és lábtoma- órákat november óta ked­denként délelőtt Pesti Ist- vánné vezeti, aki egyébként Szandaszőlősön tanít. Feb­ruár közepétől két újabb csoport indult Károly Imré- né és Kovács Istvánná óvó­nők irányításával, — ők egyébként a Tiszamenti Ve­gyiművek óvodájában dol­goznak. — Tavaly kezdtük el a tanfolyamot, néhány hónap alatt is nagy eredményeket értek el a gyerekek — mond­ta Pesti Istvánná. — Ami­kor idejöttek novemberben, még a lábujjaikat sem tud­Az elmúlt napok változé­kony időjárása után sokan panaszkodnak meghűlésre, légúti megbetegedésre. Inf­luenzajárvány azonban nincs, s nem is volt sem az elmúlt ősszel, sem pedig a télen; a megbetegedések szá­ma most sem haladja meg a szokásosat — adott tájékoz­tatást dr. Dömök István, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese. A szakemberek korábban számítottak az influenza nagymérvű elterjedésére. Az irffluenza vírus az ősz­szel hozzánk is „megérke­zett”: ennek jeleit először november végén és decem­áll, aztán másik irányból más jön és kérdez, majd őt is elnyeli a köd. Itt minden­ki magában őrzi a jövetele célját. Kicsit elszunyókálhatok, mert arra riadok fel, hogy a fiú már mellettem ül a hát­só ülésen. Lemaradtam arról a pillanatról, amikor az ap­jával szembenézett. Mind- egv, talán nem is kellett azt egy idegennek látnia. Hall­gatom, ahogy a fiú mesél. Választékosán, okosan, szí­nesen. Stúdiós odabent és könyvtáros. Mert azért kü­lönbséget tesznek a megté­vedtek, meg mondjuk a megrögzött bűnözők között. Az egyik vagont rak, vagy az állattenyésztő telepen ve­rik rá a kemény melót — vagy olyanok mint ő, elfog­lalhatják magukat anélkül, hogy a lelkűket megölnék, ö is a hajnali ébresztő után bevonul a könyvtárba, be­gyújtja az olajkályhát és adja ki a mesekönyvet Ko­lompár Alajosnak, aki ol­vasni nem tud, de a képe­ket, azt szereti. Aztán készí­ti a beérkezett levelek alap­ján a kívánságműsort, egy­szóval úgy eltelik a napja, ták behajlítani. Most pedig, nézze csak: színes papírda­rabkákat, ceruzát visznek a lábukkal. A testtartásukon is javít a torna, rengeteget jelent ez a heti egy óra. Ilyenkor látszik, hogy micso­da nagy mozgásigényük van! Szolnokon, a Hősök terén található óvoda tizenkét „gyereke” tornázik rendsze­resen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az érdeklődés viszont megnőtt a szülők részéről. Tóth Ist­vánná, a tanfolyam felelőse mondta: — Meglehetősen sokan szeretnék, hogy a kisgyerek járjon lábtornázni, így több új csoportot indítottunk. Jó lenne, ha más óvodákban is „tantárgy” lehetne a tartás­javító torna, mert a megelő­zés a legjobb módszer. Ma­gam is láttam, hogy a gye­rekek először gátlásosak vol­tak, de az is feloldódott ben­nük. Számomra az is megle­pő, hogy a 10—14 éves gye­rekek nem jelentkeztek any- nyian, hogy a nekik szerve­zett órát indítsuk. Első alkalommal mintát vesznek az óvodás, kisisko­lás gyerekek lábáról, s meg­ber elején észlelték, amikor néhány körzetben hirtelen megnőtt a légúti megbetege­dések száma. Szolnok me­gyében például, Jászfénysza- ru és Jászfelsőszentgyörgy községekben három nap alatt mintegy ezren betegedtek meg a csaknem hatezer ott­élő közül. Onnan azonban nem terjedt tovább az influ­enza. Január elejétől napjainkig gyakorlatilag az évszakra jellemző számú a légúti megbetegedések száma az országban, s járvány kiala­kulása most már nem vár­ható. Korlátozást sehol nem kellett bevezetni. hogy nem roppan bele. A hétvége az hosszú. Istentele­nül hosszú. Egyszer jutottak italhoz, a benti boltba érke­zett valamilyen narancskok­tél, amiről hamar kiszúrták, hogy 10 százalékos szesztar­talma van. Nyilván admi­nisztrációs tévedés volt, de jól jött. Szendvicset nyomok a ke­zébe, füstölt sonkával. Mondja, köszöni jó lesz, mert mostanában, hogy szó­ba jött ez a négy nap sza­badság, szinte egy falatot sem evett az idegességtől. Aztán egy üveg felbontott sört adok neki. Megfogja, a palack sima, hűvös tapin­tását szemmellátható gyö­nyörőséggel élvezi. Hogy hányán vannak egy cellában? Sokan. Még nem számolta, de van háromeme­letes ágy is. „Fel vannak stó- szolva egészen Doberdóig...” így mondja, többes szám harmadik személyben, amo­lyan kívülállóként. Aztán van tévé is, de reggel fél öt­kor nyitják az ajtókat, így túl sok kedvük nincs este mozizni. A mostani éjszakát a szabaduló cellában töltöt­te, — ébren. Mert ez a négy tanulják az alapvető gyakor­latokat: megfeszíteni és ella­zítani a láb izmait. — A kecskeméti tanfolya­mot harmincán végeztük el az országból, Szolnokon öt pedagógus van, aki ezzel foglalkozik — számolt Ká­roly Imréné. — Elkeserítően kevés, pedig igény egyre több lenne. Több testnevelő tanár vállalkozhatna ilyes­mire, mert sok a tartáshibás gyermek. Sajnos, a tornának, mint megelőző módszernek, kisebb ma a jelentősége. — Edzeni kell a kicsik tal­pát, lábát, gerincét — mond­ta Kovács Istvánná. — So­kuknak rossz az egyensúly­érzéke, s ehhez a sok rossz cipő is hozzájárul. Pedig pontosan a gyerekcipőknek kellene a legpraktikusabbnak lenni... Igyekszünk a min­dennapi kis tárgyakat ki­használni, hogy a gyerek otthon is gyakorolhasson: kavicsokat, kislabdát, papír­zsebkendőt hozunk, színes kendőket, gesztenyét, mak­kot, hogy a kicsi ne csak szép, hanem egészséges is legyen. — körmendi — Fotó: M. J. Füles-krimik Mellínyzseb­könyvtár Valóban elfér egy zsebben, elővehető otthon, vonaton, villamoson, olvasható két percig és órákig is — ezek legpraktikusabb és legbecse­sebb tulajdonságai az új so­rozatnak, mely a Füles mel- lényzsebkönyvtára címmel indult útjára. Kun Erzsébet könyve a 111 minikrimi cím­mel jelent meg, s fedőlapján ott mosolyog a széles olvasó­tábor által szeretett csacsi­figura. nap. .. ennek elégnek kell lennie a hátralévő időre. Hallgatom a beszámolót, és úgy találom, kissé színes ka­rácsonyi képeslapra sikere­dett az egész. Talán úgy gondolja a fiú, hogy nem keli a valóság rémképeivel terhelni a kintieket. De a sörösüveget görcsösen mar­koló keze árulkodik a hor­zsoló szigorról, az araszolva vonszolódó időről, melyet csak az arcra fagyasztott sztereotip vigyorral lehet megrokkanás nélkül túlélni. Kérdezi a kislányt. Az ap­ja megnyugtatja — megvan­nak. Megérkeztünk. A fiú kezéből kiveszem a sörös­üveget. Érintetlen. Aztán reggelizik. Tojásrántottát kolbásszal. Ráveti magát az ennivalóra, az apa inti. óva­tosan, túl zsíros, megárthat. ök továbbutaznak, én ma­radok. A fiúnak szeretnék valami bölcs dolgot monda­ni. Amolyan útravalót. Az egész életre. Aztán csak annyit tudok kinyögni: — öcsi, vigyázz magadra! Könyvtáros kint is lehetsz... Palágyi Béla Könyvtáros kint is lehetsz ... Nincs influenzajárvány

Next

/
Oldalképek
Tartalom