Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
1987. MÁRCIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé 7" I képernyője előtt Ezen a helyen már szóltam méghozzá elismeréssel, a televízió színészeket bemutató sorozatáról, amelyben egy-egy művész ül a kamerák elé, s beszél vagy di- vatosaibb kifejezéssel vall életéről, sorsáról, mesterségéről. Hogy most ismét szólnom kell róla, annak oka: Berek Kati. Berek Kati magáról Az a színművész, akiről az utóbbi években kevesebbet hallani, pedig volt idő, amikor nevétől visszhangzott az ország. Igaz, akkor sem színházi szerepeiről volt hírneves versmondó színészként zárta őt szívébe a közönség — falun, városon, iskolákban, művelődési házakban, mindenütt, ahová elvitte magával Nagy László erőtől duzzadó verseit, József Attila költeményeit, megrázó töredékeit. Most csend övezi. És ezt a csendet törte meg okosan a szombat esti televíziós jelentkezés, amelyben Berek Kati Vitray Tamás tapintatos kérdéseire nyílt szívvel, őszintén fedte fel sorsának „titkait”. Kudarcairól beszélt; arról, hogy miért kellett megválnia a kísérletező Huszonötödik Színháztól, hogy azután a Nemzetiben miként szenvedte meg az igazgatók egymás utáni gyors cseréjét, s hogy időközben miért lett hűtelen még szerelméhez, a versmondáshoz is. Amiért ez a vele való találkozás emlékezetes marad, mégsem az, hogy kudarcairól szólott, hanem elsősorban az, hogy kudarcaiért, egyáltalán nem okolt másokat, nem kereste másokban a bűnbakot, saját egyéniségében jelölte meg inkább az okokat. „Későn érő alkat voltam, sokkal később jöttem csak rá, hogy mi is az én személyiségem” — mondotta többek között mintegy a megtörténtek magyarázatául. ö, aki úgy tudott sisteregni, olykor lángolni a pódiumon, órákig lebilincselve és lélekben felizzítva hallgatóit, most végtelen türelemmel és nyugalommal beszélt még azokról is, akik ebbéli értékeit kétségbe vonták. Sőt utólag mintha még nekik is igazat akart volna adni, beismervén utólag, hogy bizony hajdan széttördelte a verseket. Ebből a mostani beszélgetésből úgy tűnt, hogy válságos esztendők után — kevés igazán méltó feladat — most újra egyenesbe került Gel- lért Endre tanítványa, aki a főiskolán mesterétől nemcsak a színészet mesterségét tanulta meg, de belekóstolgatott a rendezés tudományába is. Most mindkettőt gyakorolhatja Győrben „vidéki” színészként. A makói születésű Berek Katinak azonban korántsem vidék a dunántúli város, egyszerűen munkahely. Különben is — jegyezte meg — oly kicsi ez az ország, hogy egyik sarkától a másikig akár órák alatt eljuthat az ember. Mindezt mosolyogva, természetesen mondta, annak a művésznek a belső nyugalmával, aki nem talmi csillogású sikerekre, hanem igazi feladatokra vágyik, vidéken, fővárosban teljesen egyre megy. A Mestersége: Színész sorozat egyik legjobb darabját láthattuk Török Ilona rendezésében. Alfonzé humora Az elmúlt hétnek egy másik színész is szereplője volt, bár reá fény csak néhány sugárnyi jutott, teljes műsorral nem tisztelte meg őt a televízió, pedig épp 75. születésnapját ünnepli. És olyan művész, akinek a humora még az aranynál is többet ér. A Szeszélyes évszakok idézte őt csupán. néhány szót váltva vele és egy régebbi remek paródiáját tűzve műsorába. Alfonzóról van szó, aki az ország „bohócaként” évtizedeken át milliókat nevettetett meg. és hökkentett meg egy-egy váratlan gondolatával. Ki ne emlékeznék például arra, amikor a békésen billiárdozó ember kezében a dákó, ez az ártatlan játékszer egyszer csak sorozatlövő fegyverré változott, Alfonzé varázslatával. Az ő humora sohasem felhőtlen szórakoztatás. S ugyan ki ne emlékeznék, ha ma már kevesebbet is hallani, szállóigévé vált híres mondására, mellyel hallgatóit szólította meg: Ide figyeljenek, emberek! De most a Csehov-paródia is tanúsíthatta ismétlésben is, hogy Alfonzé alias Markos József humora halhatatlan. A nagy nevettetők közül való ő, s talán még ma sem ismertük fel igazán, milyen kivételes képességű alakja a komédiázásnak. És ami az Antal Imrével készült röpke párbeszédből kiderült, az még inkább növelheti iránta való rokonszenvünket. Alfonzé ugyanis nem irigyli mások sikereit, sőt, ahogy a Szeszélyes évszakokban hallhattuk, arra is van ereje, hogy beismerje, ha valaki, művésztársa netán egy produkcióban jobb teljesítményt nyújt, mint ő. Nyilvánosan, milliók előtt vallotta be, hogy például a Csehov-paró- diában Szemes Mari bizony lejátssza őt, azaz színészi- leg fölülmúlja az öreganyó szerepében. Egyetlen, apró megjegyzés, de ugyanakkor óriási felfedezés: Alfonzó nemcsak komédiásnak, úgy látszik, embernek is nagy. Már csak ezért is szívesen vettem volna, ha a televízió önálló műsort szentel neki, azzal lepi meg őt és természetesen bennünket. Akár a szombat esti — Szeszélyes évszakokat is odaadhatta volna teljes egészében a humor mesterének. Hisz Antal Imre „kabaréjánál” jobb helyet aligha találhatott volna Alfonzénak a televízió. Mentők Szép lassan csordogál, és már a vége felé jár a Mentők, csupán két rész van hátra belőle. Szép lassan és csendben. Voitech és a mentőállomás élete, napi történései, küzdelme széles körben nem lett beszédtéma. Legalábbis nem beszélünk róla annyit és úgy, ahogy a többrészes és sikeres sorozatok esetében általában lenni szokott. Talán mert kevésbé érdekesek a konfliktusai, a szerelmi szálak sem túl erősek benne, s kétségtelen Voitech doktor embersége, józansága, ügyszeretete sem képes valahogy magával ragadni. Figurája túlságosan steril, befejezett tökéletessége, jósága, kissé hidegen hagy. ö sohasem hibázik, ő nem változik, nem alakul, az idők, az események, a küzdelmek során legfeljebb fedhetetlen jellemének más^más oldalát mutatja meg egy-egy adódó konfliktusos helyzetben. Azt azonban vitatnám, hogy egy- egy részletében a sorozat ne lenne érdekes. Vagy, hogy akár a mellékszereplők között ne akadna emlékezetes. Itt van például az orvos öcs- cse, a sok dioptriás szemüveget hordó, önmagát, egyéniségét kereső — építő Jarda, talán a film legvonzóbb alakja, mert benne, akarásaiban és eltévelyedéseiben is sok-sok emberi vonásra ismerünk. Voitechben is akkor érezzük meg leginkább emberi mivoltát, amikor vele kerül. Járdával szembe, összeütközésbe. Ennek a filmnek Jarda a főszereplője — az én szememben — jóllehet nem öt szánták annak a film készítői. A Járdát alakító színész nevét — Tomas •furicka — már most megjegyezhetjük magunknak (magyar hangja: Lippai László) bármi történjék is a folytatásban. V. M. Tiszafüreden Nagyanyáink népviselete Egymillió forint a vállalkozó iskoláknak Március végén nézhetik meg az érdeklődők a tiszafüredi múzeumban a debreceni Déri György-féle néprajzi gyűjtemény anyagából rendezett kiállítást. A bemutatón XIX. századi magyar népviseletek láthatók. A nagyanyáink, nagyapáink ruháiba öltöztetett bábuk mögött egykori metszetek, rajzok, képek idézik fel elődeink életét. Fotó: T. Z. Kalotaszegi legények és leányok viselete Kórusok hangve rsenyei Dalok Kodály tiszteletére A napokban kezdődnek meg az Éneklő Ifjúság-mozgalom területi hangversenyei. A megye általános iskolás diákjaiból alakult kórusok március 6-tól 29-ig mérik össze tudásukat Jászberényben, Tiszafüreden, Törökszentmiklóson, Jász- kiséren, Szolnokon, Mezőtúron, Karcagon és Kunhegyesen. A kórusok nagyrészt magyar zeneszerzők műveit éneklik, de külföldi műdalok és népdalok színes csokrai is szerepelnek a műsoron. Szolnok megye középiskolásai az országos diáknapok keretében a KISZ zászló- bontásának 30. évfordulójára is emlékeznek az Éneklő Ifjúság bemutatóin. Március 14-én Szolnok látja vendégül az énekkarokat. A Ti- szaparti Gimnáziumban a gimnáziumi kamarakórusok, a női és a vegyeskarok szerepelnek, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szak- közé{ÍIskolában a gimnáziumi nagykórusok és a szakközépiskolai énekes együttesek mutatják be dalaikat. Március 21-én Karcagon, a Déryné Művelődési Központban a szakmunkásképző intézetek énekkarai sze- repelneik, a Vándor Sándor területi szemlével egybekötve. Felosztották a megyei no velósi-oktatási-tudományos alapot A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1986. augusztusi határozatában évi egymillió forintos alapot hozott létre a megye nevelési-oktatási intézményeiben folyó szakmai-pedagógiai tevékenység támogatására. Az alap létesítése nem volt előzmény nélküli: bizonyára sokan emlékeznek még a Néplap hasábjain 1984-ben lezajlott vitára, amelyben sok szó esett a kutató-fejlesztő tevékenységbe való bekapcsolódás nehézségeiről. A Magyar Pedagógiai Társaság Szolnok megyei tagozatának fórumain, a Pedagógusok Szakszervezete megyei küldöttértekezletén, g különféle eszmecseréken is felmerült az igény arra, hogy segítsük azoknak a pedagógusoknak a tevékenységét, akik — gyakran jelentős túlmunkával — valami újat, újszerűt kívánnak létrehozni a nevelésoktatás eredményesebbé tétele érdekében, vagy ilyent próbálnak ki a gyakorlatban. Köze! nyolcvan pályázó A határozat megszületése után az iskolák vezetői, a pedagógusok főleg az iránt érdeklődtek: kik és milyen feltételekkel nyerhetnek majd támogatást az alapból. Ezekre a kérdésekre választ kaphattak a megyei művelődési osztály pályázati szabályzatából, amelyet * 1986 októberében minden megyei nevelési-oktatási intézmény megkapott. Nehéz leit volna előre megjósolni, hányán pályáznak az első évben. A viszonylag rövid előkészületi idő miatt nem számítottunk nagyszámú pályázóra. A várakozással ellentétben azonban december 31-ig 79 pályázat érkezett be: két tan- testületi, 18 egyéni, a többi csoportos pályázat. A munkacsoportok nagysága változó, nagyobb részük 2—9 nevelőből áll. Mindent egybevetve 16 településről mintegy 400 pedagógus vett részt a pályázaton. Szolnokról 31, Jászberényből 12, Tiszaföld- várról és Túrkevéről 5—5, Kisújszállásról és Kunszent- mártonból 3—3, Mezőtúrról és Tiszaroffról 2—2, további hét településről 1—1 pályázat érkezett. A pályázatok mintegy felét alapfokú oktatási intézményből indították útnak (5 óvodai, 29 általános iskolai, 5 kisegítő- és foglalkoztató iskolai, 2 zeneiskolai). A középfokú oktatási intézmények aktivitása is figyelemre méltó: körükből 32 pályázat futott be, a többség gimnáziumból, kisebb részük szakközépiskolából és szakmunkásképzőből. Egy-egy pályázat érkezett még a Jászberényi Tanítóképző Főiskoláról, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatáról, egy az Eötvös Lapok szerkesztőségétől, egy művelődési osztályon dolgozó pedagógustól, kettő pedig úttörőházból. Nem vonzó az Idegen nyelv tanítása A meghirdetett témakörök iránti érdeklődés változó volt. Sajnálatosan kevés pályázat érkezett az idegen- nyelv tanítás (2), a világnézeti nevelés (2), valamint a munkára nevelés témaköréből (3). A legtöbb pályázat a differenciált képességfejlesztéshez kapcsolódik (16), majd ezt követi a számítógépet alkalmazni kívánók köre (10). A többi témában 5— 7 a pályázatok száma, s jelentős azoknak az aránya, akik egyéb, nem a meghirdetett témákhoz kapcsolódó ‘ervezeteket nyújtottak be. Az adatok jó) érzékeltetik, hogy milyen érdeklődést váltott ki a megye nevelőoktató intézményeiben ez az újfajta lehetőség. Ha a kért támogatás összegét nézzük, érzékelhetjük azt is, hogy nem sok az egymillió forint. Viszonylag sok volt a nagyösszegű éves támogatást igénylő pályázat. Ennek magyarázata a pályázati szabályzat pontatlan szövegezésében van, ahol ezt olvashatjuk: „A támogatás összege egyéni pályázó esetén havi átlagban 1000—1500 forintig terjedhet”. A szövegezők felső határként jelölték meg ezt az összeget, a pályázók jelentős része viszont „tól-ig”ként értelmezte, vagyis fejenként és havonként 1000— 1500 forintos támogatást terveztek. A szakértői bizottság tagjai úgy foglaltak állást ebben a kérdésben, hogy — nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy kiemelkedő tevékenységet végzők ilyen mértékű ösztönző pótlékot is kaphatnák — jelenleg a 300 forinttól 800 forintig terjedő személyenkénti támogatás megítélése a reális. A kiemelkedően eredményes tevékenységet végzők premizálása az alap tartalékolt részéből történik majd. Az alacsonyabb összegű támogatás lehetőséget teremt a támogatásban részesülők körének szélesítésére, a premizálás pedig az ígért produktumok (tanulmány, oktatócsomag, szemléltetőeszköz stb), illetve a tervezett tevékenység megvalósulása szerinti differenciálásra ad lehetőséget. A szakértői bizottság a lektori vélemények alapján február 19-i ülésén döntött az alap 1987/88. tanévre szóló felosztásáról. A 79 pályázatból 27 kapott támogatást. Az értékelés során a bizottság megállapította, hogy — bár az első évben igen rövid idő állt rendelkezésre a tervezetek elkészítéséhez — igen sok értékes törekvés figyelhető meg a böküldött pályázatokban. Éppen ennek alapján olyan értékelő szempontsor készült, ami nemcsak a támogatás odaítéléséhez ad segítséget az illetékeseknek, hanem javaslatot tehettek a bírálók a szakmai továbbfejlesztés irányára, vagy a hasznosítás egyéb módjára (pl. újításként való elfogadás). Figyelem ós felelóasóg A pályázók szakmai segítése, tevékenységük figyelemmel kísérése a Megyei Pedagógiai Intézet tennivalója lesz. Fontos feladat ez, hiszen a gyakorlatban dől majd el, mi valósulhat meg a tervekből, s hol kell segíteni. Az intézet elsősorban szaktanácsadói útján követi és értékeli a támogatott pályázók munkáját, de a szaktanácsadókon kívül egyes témák figyelemmel kísérését a szakértői bizottság tagjai, illetve az általuk javasolt megyén kívüli szakemberek látják majd el. Kísérleti év ez az első, hiszen kevés tapasztalatra támaszkodhattak az alap létrehozói és a pályázat előkészítői. Fel tudtuk ugyan használni a Tolna megyei tervezetet, s az országos pályázatok tapasztalatait, de a megyei fejlesztést a saját tapasztalatok elemzésére épített pályázati rendszer szolgálhatja majd igazán hatékonyan. Az első év eredményeinek és hiányosságainak értékelése alapján dönthetünk majd több kérdésről: a támogatás optimális mértékéről, a szakértői testület működéséről stb. Az első híradás óta különböző megyék érdeklődnek arról, hogyan sikerült elindítani, működtetni megyénkben az „innovációs alapot” — ahogyan népszerűén emlegetik ezt az új támogatási módot. Több megyében foglalkoznak ugyanis hasonló alap létrehozásával: hiszen az új oktatási törvény, az iskolák folyamatos fejlesztésének programja mindenhol követelménnyé teszi az iskolákból elinduló fejlesztő kezdeményezések segítését. Az országos figyelem megsokszorozza mindazok felelősségét, akik a pályázati rendszert irányítják, a szakmai segítséget biztosítják. Reméljük, azok is érzik majd a felelősséget, akik a támogatásból részesülnek: az ő eredményes munkájuk lesz legfőbb bizonyítéka annak, hogy a helyi innovációs tevékenység érdemes a fokozott anyagi és szakmai támogatásra. Mrenáné Szakálos Ilona a megyei pedagógiai intézet igazgatóhelyettese Katona József fafaragó népművész kiállítása A Héki Állami Gazdaság szolnoki, alcsiszl- geti tanácstermében tegnap délelőtt Katona József, Kunszentmártonban élő fafaragó népművész kiállítását dr. Bánszki Pál, a Bács-Kiskun megyei múzeumok igazgatóságának vezetője nyitotta meg. A tárlat anyagának jelentős része a magyar naiv művészek kecskeméti múzeumának tulajdona, de szép számmal láthatók az idős művész legújabb munkái is. Katona József a régi paraszti világ valósághű szobrásza, munkái elsősorban a népi realizmus fogalomkörébe sorolhatók. Mindössze — hozzávetőlegesen — egy évtizede foglalkozik fafaragással, de életképeivel, jeleneteivel, figuráival a különböző megyei és országos kiállításokon többször nagy sikerrel szerepelt. Népi életképeit erős megfigyelőképesség, pontos kidolgozás jellemzi, a különböző mezőgazdasági munkálatokat és egyéb témáit valósághűen jeleníti meg. Szántás
