Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
1987. MÁRCIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Falugyűlésen döntötték el Lakás a könyveknek, otthon az olvasóknak Ül könyvtár épül Jászklséren Thál la a Tisza partién 13. fl Kormos égtől a Vonó Ignácig Fejezetek a Szigligeti Színház három évtizedéből A tanácsház szűkre szabott folyosójának falán, a piactéri tömib rendezési tervétől néhány méterre függesztették ki az új jászkiséri könyvtár tervrajzát: a néhány évvel ezelőtt átadott csodaszép művelődési ház testvérpárját. A palával fedett, enyhén ívelt tetejű, fehér műkőből, fenyő- és natúr fából készülő főhomlokzat mögé — az alaprajzot vizslatva is — odaképzelhetjük már a szabadpolcos rendszerű, tágas és világos felnőtt- és gyermekkönyvtárt, az olvasótermeket — köztük a ha- rangozó-lakásból kialakított, félig fedett olvasóudvart —, a 25 ezer kötet egy részét könnyedén elnyelő raktárt, az audiovizuális és foglalkoztató helyiségeket és a feldolgozó irodát. A tervek szerint tehát remekmívűen impozáns lesz az új jászkiséri könyvesház, szemben — és együtt — a művelődési központtal, már-már felér egy kulturális komplexummal, ahol minden művelődni vágyó ember találhat magának igényei és ízlése szerinti szórakozást, kikapcsolódást. Igen ám, csakhogy nem hagy nyugodni a gondolat; ezt forgatom magamban, miközben a lépcsőn fölfelé baktatok: ennek az alig valamivel több mint hatezer lelket számláló falunak nincs más gondja? A kulturális beruházások számára nem éppen kedvező helyzetben éppen egy könyvtár megépítése a legfontosabb? — Azt is mondhatnám, igen, és azt is, hogy szó sincs róla — nyugtat meg némiképp a nagyközség tanácsának elnöke, Bánlaki Zoltán. — Három egyenrangúan kezelt feladat megoldása vár ránk, és természetesen a falu lakosságára ebben az évben. Legelőször is az ivóvíz-ellátás javítása. Más pénzeszközök mellett a teho — fejenként hatszázforintos összegét — használjuk majd fel kútfúrásra a piactér melletti belső víztorony mellett. Ezt a munkát még az első félévben elkezdjük, csak így tudjuk elérni, hogy a nyári csúcsot jelentő napi kétezer köbméteres vízfelhasználás ne okozzon gondot. A másik nagyon fontos beruházás az útépítés. 1990- ig valamennyi földutat fedett kőútnak szeretnénk tudni. És harmadikként de nem harmadsorban a könyvtár. Hogy miért? Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha megnézzük, ez többet fog mondani minden magyarázatnál. Régebben tanyasi gyerekek kollégiuma volt a „szívem szerint raktárnak se használnám” ház. A hetven négyzetméteres, szomorú-szürkére meszelt épület falán frissen festett tábla: Községi könyvtár. A külcsínben semmi riasztó, de belépve bizony elképedek. A falakon tenyérnyi rések — kis túlzással — a könyvbarátok akár az utcára kinyúlva ezen keresztül is kezet foghatnának. Középen hatalmas vaskályha, két kopott, de lelki- ismeretesen teletömött szeneskanna; kellemes meleg van, de arra gondolni se merek, hogy elég lenne egy aprócska szikra... — Nem lehet baj, csak akkor ég, ha itt vagyunk — mondja Kovács Mihályné, Klárika, aki mint restelkedő, de szíves gazda vezet be a belső raktárba. — Itt bizony csaknem minden érték papírdobozokban van. Polcokat ide nem lehet felállítani, nézze, a kazetták, a lemezek is csak hányódnak — persze vigyázunk rájuk — pillant rám — amennyire tudunk. Mutatja: a raktárból nyílik két pedagógus szolgálati lakás ajtaja. Mint egy jó értelemben vett „átjáróház” — fogalmazom meg magamban. — Nem mondom, volt némi aggodalom a faluban az anyagiak miatt, hisz több mint tízmillió forintba fog kerülni az új könyvtár — mondja Bánlaki Zoltán, bár a látvány után engem már nem kell meggyőznie, — annak ellenére, hogy két évvel ezelőtt egy forró hangulatú falugyűlésen ők maguk vetették fel, hogy mostmár tarthatatlan a helyzet. Az építéshez jelentős mennyiségű társadalmi munkát is felajánlottak, a KISZ védnökséget vállalt az építkezés felett. A költségvetésből pillanatnyilag 4—4,5 millió forint áll rendelkezésünkre, a többit pályázatok útján szeretnénk összeszedni: többek között a megyei tanács által felosztott közművelődési alapból szeretnénk részesülni. A teljes tervdokumentáció birtokában egy hónapon belül lesz meg a lehetséges kivitelezők versenytárgyalása, ha minden rendben megy — és ez így is lesz —, a második félévben elkezdjük az építkezést. Épül-szépül Jászkisér — minden gazdasági nehézség ellenére. A Deák László tervezte új könyvtárat legkésőbb 1989-ben birtokba veheti a falu olvasó népe, bár a még korábbi átadási időpontban bíznak mindnyájan: köztük a szaktanácsadóként közreműködő Makovecz Imre és Deák Lászlóné, a belsőépítészeti munkák tervezője. — bálint — I IfiziQzemi Vállalat tervekül Bővül a videomozi-hálózal, _megújulnak a filmszínházak ö nkritikus termelési tanácskozást tartottak a napokban a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalatnál: a kétségtelenül elismerésre méltó eredmények mellett nem hallgatták el a hiányosságokat sem. Amit mindenképpen a dicséretek listájára írhat a vállalat: több területen is teljesítette a tervét. Közéjük tartozik, hogy nyereséges lett, megindította a video- mozi-hálózatot, eredményesen szerepelt a különböző országos és megyei művelődéspolitikai akciókon. Ugyanakkor tervszerűtlenül végezte a moziépületek, berendezések felújítását, nem tudta mindenben érvényesíteni az ésszerű takarékosság elvét, akadozott a biztonságos filmszállítás, és nem tudták befejezni a megyeszékhely Tallin Filmszínháza fűtési rendszerének korszerűsítését. összességében a sikerek serpenyője a súlyosabb. Például a gyermek- és ifjúsági filmnapok keretében a 234 előadást több mint 35 ezren látogatták; népszerű lett a szolnoki Széchenyi lakótelepen megnyitott kamionmozi, újdonságként megszervezték a szerződéses formában működő videomozi-hálózatot. Ez utóbbi eredményes munkáját bizonyítja, hogy ebben az évben hússzal több szerződő partnert látnak el rendszeresen kazettákkal, így a videomozik száma meghaladja a negyvenet. A vállalat részt vállalt a XVI. Kelet-magyarországi Tájegységi Amatőr- és Videofilm Szemle megrendezéséből; filmstúdiója pedig több dokumentumfilmet is elkészített. A filmszínházat műszaki állapotának javítása érdekében egyebek között felújították a szolnoki Tisza Mozi négy vetítőgépét, korszerű gépet helyeztek üzembe Jászszentandráson, Jászbol- dogházán és Tiszaföldváron, új vetítőgépet szereltek fel a tiszaszentimrei moziban. A látogatók kényelmét szolgálja a zagyvarékasi, a jász- szentandrási filmszínházak tetőjavítása, festése, a túrke- vei mozi gázfűtésre való átállítása, azon kívül több községi és városi filmszínház külső-belső csinosítása. Ebben az évben májusban általános iskolások számára — a Megyei Úttörőelnökséggel karöltve — filmes vetélkedősorozatot tartanak, rajztanároknak szeptember-, ben bemutatót rendeznek a Megyei Amatőr- és Videofilm Stúdió portréfilmjeiből, kapcsolódnak a megyei politikai és kulturális akciókhoz is. Jó néhány mozi épülete is megújul az idén. Egyebek között tetőjavítást végeznek a Szolnoki Vörös Csillag és Kert Filmszínházban megjavítják a tetőszerkezetet és a csatornahálózatot a szajoli moziban, tatarozzák a mezőtúri Dózsa épületét, rendbehozzák a szolnoki Tallinn fűtését, több helyiségben kijavítják a székeket, a padlót és a vízhálózatot. Felújításra, karbantartásra összesen csaknem másfél millió forintot fordítanak. Tegnap délelőtt tartották meg Szolnokon, a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskolában az Irinyi János középiskolai kémiaverseny megyei döntőjét, amelyet már tíz éve rendszeresen megrendeznek. Az iskolai fordulókon ölszáznyolcvan- hét diák indult, közülük huszonnégyen kerültek a megyei döntőbe. Az elméleti és gyakorlati verseny legjobb nyolc helyezettje indulhat az áprilisi országos versenyen (Fotó: Korányi Éva) A kortárs szerzők drámái 1958-tól jelentek meg a Ti- sza-parti színház színpadán. A legkorábbi bemutató, a Szélvihar szakmai és közönségsikeréről már szóltunk, ahogy méltattuk a Vitézek és hősök előadását is. Az 1960- as évek közepéig a Kormos ég, írója Darvas József, két dráma Mesterházi Lajostól — A Pesti emberek, A tizenegyedik parancsolat — Do- bozy Imre Holnap folytatjuk című színműve, Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című drámája és a Rozsdatemető került színre. A bemutatott darabok szinte kivétel nélkül erős drámai konfliktusokat hordoztak, az értő rendezés és az igazán kivételes tehetségű színészek révén határozott arcélű előadásokban kerültek a közönség elé. Különösen emlékezetes a Holnap folytatjuk előadása: Mensá- ros László és Mádi Szabó Gábor ritkán látható erejű jeleneteikkel valósággal sokkolták a nézőket. Illés Jenő írta a két színész alakításáról: „Mensá- ros László hőse — Agass László — drámáját pontosan, nagy érzelmi hőfolton fogalmazta meg, vívódásai az őszinteség hitelességét hordozták. Emberi hitele volt mindannak, amit tett, lelki összeomlását el tudta fogadtatni. Mádi Szabó Gábor Barta alezredes szerepében az elvekben gondolkodó ember nemes tartását és oktalan merevségét foglalta ösz- sze, mozgásában is a szavak hangsúlya fogalmazódott meg.. 1964-ben kortárs magyar drámával, Gáspár Margit^ Hamletnek nincs igaza című színművével indult a Szigligeti Színház első külföldi turnéjára, s Jugoszlávia magyarok lakta területein kirobbanó sikerrel játszotta a darabot. A Rozsdatemető 1965-ös szolnoki előadása nagy vitákat váltott ki; ezek inkább politikai jellegű érvek voltak, pro és kontra, az előadás művészi értékét senki sem vitatta. Talán az előadás egyik legnagyobb élményével Győző László — viszonylag kis szerepben — Reich bácsi alakításával ajándékozta meg a közönséget. Győző László rádiónyilatkozatából: — Az egész eddigi életemet Reich bácsik között éltem, ők sok mindenre megtanítottak, főleg arra, hogy alázattal szolgáljak mindent, ami emberi, de gyűlöljem, ami megnyomorítja a szellemet. Egy kicsit talán magam is Reich bácsi vagyok, nem tudom szótlanul nézni a „rontást”, az emberi lélek fertőzését. . A fejünk fölül a tetőt 1969-es előadása nagyon fontos tény a színház történetében. A Szigligeti társulata kilépett az „utánjátszó” vidéki színházak sorából. A fiatal írónő Jókai Anna Be- rényi Gábor kérésére írta színpadra könyve alapján a drámát. Sokan nem bíztak a sikerben még a szereplők közül sem, de az eredeti bemutató igazolta a rendezőt. Más megközelítésből is fontos volt ez az előadás: modern hangvételével már a szolnoki örkény-színház előzménye volt, jelentős állomása annak az útnak, amely az 1970-es évek színházához vezet. 1972-ben alig harminc évesen Székely Gábor lesz a színház igazgató-főrendezője. Többen Székely nevéhez kötik a Szigligeti Színház Mádi Szabó Gábor 1963— 1965 között volt a szolnoki társulat tagja, a Lear király és John Proctor művészi pályájának két kiemelkedő állomása. Képünkön Barla szerepében Dobozy Imre színművében (1963. szeptember 25.) korszerűsítését. Ez ellen a sarkos megfogalmazás ellen minden bizonnyal Székely Gábor tiltakozna legjobban. „A Szigligeti Színház hetvenes évek elejffn kibontakozó megújulása... korántsem tudható be egyszerűen a vezetésben beállott cserének, annál is inkább nem, mert Székely Gábor direktor sá- ga... csak 1972-ben kezdődik, viszont az a folyamat, amelynek kiemelkedő csúcsai a klasszikusok magas színvonalú előadásai, a mai magyar drámák országos hírű ősbemutatói, az az kedvező folyamat már a hatvanas évek végén elkezdődik, sőt bizonyos szálai még előbbre nyúlnak vissza állapítja meg Valkó Mihály, a Jászkunságban 1977-ben megjelent tanulmányában. Tény viszont — ezt az említett tanulmány szerzője is megerősíti — a szolnoki színház általános megfiatalodása, a társulat jellegéből is adódóan a rendezői színház kialakulása. Az 1974-es Makra előadás már az „új hullámé”. Ba- barczy László rendezése bebizonyította, hogy Makra Ferenc regényhős nem azonos Makra Ferenc színpadi figurájával. A szolnoki előadásban a címszerepet Piróth Gyula játszotta. Azóta a szolnokiak és egyáltalán azok számára, akik látták az előadást, ő a Makra. Testi mivoltában ugyan már nincs közöttünk, — de alakításainak emlékét itt hagyta. Mosca a Volponé- ban, Sebők Zoltán az Elveszett paradicsomban, félelmetes Arturo Ui, megrázó Szatyin, utánozhatatlan Örkény-figura; Petruchio, döbbenetes Timon; fenséges XIV. Lajos és sorolhatnánk... Miért szerződött Szolnokra, hiszen Kecskeméten, ragyogó szerepeket játszott, kérdeztem tőle 1973-ban. „— Az együttjátszás öröméért, Székely Gábor színháza kedvéért. Nincs, valóban nincs okom semmi panaszra, Kecskemét sokat adott nekem. De nem hagy nyugodni Kocsis István csodás mondata a Bolyai János estéjéből: Nem valamiből, de valamiért kell élni" mondta. Fonyó István — Sirma Ferenc — és Piróth Gyula — Huber Vilmos — Füst Milán Boldogtalanok című drámájában. Az 1970-es évek másik kiemelkedő színészegyénisége — az erős művészi karakterű társulatban — Polgár Géza volt a szolnoki színpadon. Részlet a vele készített, 1975. december 25-én megjelent interjúból: „Az Írott malaszt újságíró hősét ismeri az egész ország. A televízióban azt is láthattuk, amikor a veszprémi fesztiválon átvette a legjobb férfialakításért járó díjat. — Alakítása maga volt az igazság ereje... — Az igazság nagy érték, igyekszem felismerni és nem akarom elveszíteni. Újságíró hősöm megfogalmazásában is ez az alkotói szándék vezetett. Ha szabad így mondanom, ilyesmi vagyok magam is. Állandóan szemlélem, vizsgáztatom magamat, a körülöttem lévő világot és keresem az összefüggéseket. Nagyot szív a szimfóniáján, kétszer, háromszor egyPolgár Géza 1959-ben Miskolcon kezdte pályáját, Szi- netár György Első tavasz című drámájában Darvas Ivánnal, Latinovits Zoltánnal, Molnár Tiborral játszott együtt, igen nagy sikere volt. Jelentősebb szolnoki szerepei: Azdak (Kaukázusi krétakör) a Dandin György, a Színész (Éjjeli menedékhely) Szoljonij (Három nővér) Benedek (Kulcskeresők) Forgács (Asztalosinduló) Székely Ferenc (Boldogtalanok)... Fűlt! Négy nappal ezelőtt meghalt... Képünkön: Polgár Géza a Vérrokonokban. más után. Füstölgő cigaretta nélkül elképzelhetetlen, üj- jai kissé'sárgák, nikotinosok. Különösen feszült idegállapotban van. — Mindig attól félek, elveszítem a magasságmérőmet. Ez a művész számára a legveszélyesebb: azt hiszi, hogy megfelelő magasságban „repül”, nem érzi, hogy mennyire lent van... A közönség ambicionálása nélkül nem tudok játszani. Persze, könnyű lenne mindent a közönségre fogni — kényelmes volna — abban a tudatban élni, hogy mekkora művész vagyok, de engem a közönség nem ért meg. Ez a magatartás pláne a művész halála. De vigyázat! Nem kiszolgálni akarom a közönséget, hanem szolgálni. Nagy különbség.” A szolnoki társulat az 1980-as évek elejére ismét kiheverte az átszervezések okozta megrázkódtatásokat, éppen egy mai magyar drámával ért el jelentős hazai és külföldi sikereket. A Vonó Ignác Fejes Endre drámája Csizmadia Tibor rendezésében került színre. A borotvaélen táncoló „kisember” ellentmondásos alakját Bán János formálta meg. 1983-ban fesztiváldijas előadás született,' Bán János megkapta a legjobb színészi alakításért járó elismerést. Évtizedünk további szolnoki sikereinek krónikáját napjainkban és a következőkben „írja” a színház: gondolat- gazdag előadásokkal, emlékezetes színészi alakításokkal. (Vége) Tiszai Lajos
