Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-19 / 42. szám

1987. FEBRUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem elég a méreg? Közreműködnek a környezetvédők Sok dolga volt a múlt év végén Inges Mátyásnak az állatorvosokkal. Megbetege­dett két tehene, és hiába gyógyszereitek, 'kezelték őket, nem tudtak rajtuk se­gíteni. Az egyik október vé­gén, a másik meg karácsony előtt pusztult el. Az ötgye­rekes gazda nem értette a történteket, így még nem járt, tehenet pedig már rég­óta tartott, de még csak is­merőseitől se hallott hasonló esetet. Az állatorvosok is értetlenül állták a fertőzés előtt, mindenképpen mérge­zésre gyanakodtak. — A nyár végétől kezeltük Inges Mátyás teheneit — mondja Dr. Fenyvesi Máté városi főállatorvos. — A szájon, bőrön mérgezésből eredő kiütések voltak látha­tók, a tehén és az éves üsző nem evett, hirtelen lerom­lott. Az erős hasmenés és a varasodás a gyógyszerekre nem reagált, a máj-elváltozá­sokat se tudtuk megállí­tani. Ólom vagy valami ne­héz fémes mérgezés okozhat­ta a pusztulásukat. Kínálta magát a kövér fű Még kényszervágást sem engedélyeztek a gazdának, elhullott tehenei a dögteme­tőre kerültek. Az bizony 35—40 ezer forint kár, és eb­be nem akart belenyugodni a kárvallott. Mindezért a munkahelyét, a Gabonafor- ga'lmi és Malomipari Vállalat körzeti üzemét hibáztatta, mivel úgymond, évek óta a telephely környéki gödrökbe engedték a szennyvizet. Az állatorvosok az irodán csak a vállukat vonogatták, mert 'lehet is, nem is, de a szom­szédos szobában a növényvé­dők felfigyeltek a panaszos érvelésére. — Annyit járt be ez a sze­rencsétlen ember ide, hogy már engem is foglalkoztatott az ügy — emlékszik az előz­ményekre Szegedi Szilvesz­ter karantén felügyelő. — Tudom, hogy a SMV-nél egy hortobágyi üzem végzi már régóta a rágcsáló- és gyom­irtást, meg a búza zsizsikte- lenítését. Ez az utóbbi déli­éi a gastoxiinnal, vagyis egy különösen mérgező anyaggal történik. Ez a múlt évben az országban forgalmazott 4— 500 féle növényvédőszer kö­zött az egyik legerősebb. Nedvesség hatására gázoso- dik, így pusztítja el a búza kártevőit. Nem volt rest, január ele­jén körbejárták a gazdával azt a területet, amerre a te­henek legeltek. Az üzemen kívül a hóborította gödrös területen nem találtak sem­mit, de Inges Mátyás mint éjjeliőr, az üzem területére is rendszeresen behajtotta állatait, ahol a telephely vé­gében nagy szabad terület kínálta magát. Nem tiltotta senki, kár lett volna veszen­dőbe hagyni a jó füvet, gon­dolta. Nem is kellett sokáig kutatniuk, mert az üzemi szeméthatmon nejlon zsákók, varjú tetemek társaságában rábukkantak a különleges méregre is. Hónapok óta le­hetett ott a maradék hulla­dék nejlon zsákba kötve, le­vegőtől elzárva, de amikor a 'kapa felhasította a zsákot, hamarosan szürkés gáz go- molygott elő a nyíláson. Mérges gázok a hó alatt — Hát éppen ez a baj, hogy lezárták, és így nem tu­dott eLbomlani — mérgelő- dig még azóta is Szegedi Szilveszter. — Évekig meg­őrzi a hatását ilyen körül­Inges Mátyás: valakinek meg kell fizetnie a káromat menyek között, és elegendő, ha egy markoló vagy éppen egy vakond megsérti a zsá­kot. Nem is beszélve arról az óriási felelőtlenségről, amit a Hortobágyi Állami Gazdaság szakemberei a kör­nyezetszennyezéssel okoztak. A nagy hóviharok befed­ték a hulladékot, mérget, vegyszert, és ezzel úgy tűnt, az ügyet is elnyelte a hó és a feledés — no meg az üzem újabb szeméthalmai. Ekkor azonban már a kár­talanításnál többről volt szó. Kiderült, hogy a Hortobá­gyi Állami Gazdaság Kör­nyezetvédelmi (!) Üzemének emberei több, mint egy évti­zede dolgoznak a GMV te­lepén, és az üres dobozokat, tasakokat, maradékokat meglehetősen felelőtlenül kezelték. Kovács Sándor, a jászberényi körzeti üzem ve­zetője többször is figyelmez­tette őket az előírások meg­tartására, de ez nem taratta vissza a „környezetvédőket”, hogy kábelárokba, gödrök­be földeljék el a gönygyöle­get (a dobozok, tasakok al­ján maradt vegyszerrel), sőt szemtanúk szerint még köz­területre is jutott belőlük al- (kaiomadltán. Az üzem előtt a Szelei út melletti vízállást fokozatosan töltik fel, de a föld alatt a hulladékok között bizonyosan méreg is megbújik. Február 4-én az Állami Közegészségügyi és Járvány­ügyi Felügyelőség helyszíni szemlét tartott az üzemben. A jegyzőkönyv tanúsága sze­rint a gázosítók Jásztelekről hozták be a maradékot, és mivel a csontkeménnyé fa­gyott földben nem tudták el­ásni, hagyták ott a felszínen zsákba kötve. Intézkedtek arról is, hogy a veszélyes hulladékot előírás szerint azonnal semmisítsék meg. Egy hét múlva még ugyan­úgy találtunk mindent, mint ahogy a károsult gazda egy hónapja rábukkant a méreg­re. A ködös, párás délelőtt a zsák száját kinyitva ismét megjelent a már említett gáz, körben az olvadó hőié­ben elszórt búza, takarmány- keverék, hóból előbukkanó dögök hevertek, és különös szagok terjengtek. Lehet, hogy éppen annak a méreg­nek nincs semmi köze a var­jakhoz, mivel azok már ko­rábban kilehelték párájukat, de ki tudja, mit rejteget a süppedékes szeméthalom. — Évenként 40—50 tonna búzát exportál az üzem mi­nőségi kifogás sohase volt — mondja Kovács Sándor üzemvezető. — A gabona minőségének megőrzése ér­dekében szükség van vegy­szeres kezelésre, és ilyen té­ren elégedettek is vagyunk a Hortobágyi Állami Gazda­sággal. A hulladék-ártalmat­lanítás elhanyagolására azonban a korábbi figyel­meztetések után csak most figyeltünk fel. Mint megren­delők, rájuk bíztunk min­dent, különben ás szigorú előírások határozzák meg a méreggel dolgozók feladatait. Nemcsak kártérítés Inges Mátyás nem foglal­kozik környezetszennyezés­sel, szabálytalanságokkal, de szeretne valami kárpótlást kapni az elhullott jószágai­ért. A GMV vétlennek érzi magát, mert a szennyvizét a városi hálózatba vezeti, és tarra sem adott engedélyt!, 'hogy bárki is az üzem terü­letén legeltessen. Ugyanak­kor a Hortobágyi Állami Gazdaság Környezetvédelmi Üzeme is elzárkózik a mér­gezéstől. — Lehet, hogy a dolgozó­ink követtek el hibát — mondja a telefonvonal vé­gén Harsány! Imre üzemve­zető, — ezt innen Debrecen­iből nem tudom megállapíta­ni, de a delicia gastoxintól nem pusztulhattak el a te­henek. Azt is tudni kall azonban, hogy az országban egy helyen, valahol a Du­nántúlon van szabályos ve­szélyes hulladéktelep. Ezért mindig kompromisszumra kényszerülünk, mert a fel­tételek nem biztosítottak. Mindamellett a felelősségre vonás nem marad el, ha be­bizonyosodik a gázmester hanyagsága. A felelősségre vonás azon­ban nem elegendő, már el­késett lépés, mint ahogy — ha lesz egyáltalán — a kár­térítés se megoldás. Nem elég elítélni Jászberényben, Szolnokon, vagy Debrecen­ben a felelőtlenséget, meg kellene végre előzni már. Lukácsi Pál Csendélet a telephely végén méreggel, döglött varjakkal Fotó: T. Katona László A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Váll alat mezőtúri gyárának egyik tennivalója a cipőgyár! gépek készítése. Jelenleg tőkés exportra gyártanak felsőbőrélező-gépeket (kis képünk) és úgynevezett aljakört. Az élezőgépek alapmegmunkálását a képünkön látható számítógépvezérlésű forgácsoló központ végzi. A harminc különféle műveletre képes világ- színvonalú géppel több ember munkáját tudják „kiváltani” — Mészáros — Parlamenti képviselők tanácskozása Kiemelt ösztönzés a lakásépítésben A tavalyi lakásépítési fel­adatok teljesítéséről, vala­mint az idei tervekről tár­gyalt Stadinge r István el­nökletével tegnapi parla­menti ülésén az Országgyű­lés építési és közlekedési bi­zottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke. A képviselők elé terjesz­tett írásos beszámolóhoz Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter fűzött szóbelli kiegészítést. Elmondta, hogy tavály 69 ezer 346 lakás épült az ország­ban, közülük 7630 otthon ál­lami forrásból került tető a'lá. Ez a teljesítmény felül­múlta a várakozást, ám az eredményt reálisan kell ér­tékelni, az 1985. évinél ugyanis háromezerrel keve­sebb lakás készült el. A ter­vezettet meghaladó lakás­szám nagyrészt annak kö­szönhető, hogy a magánerős lakásépítés — a népgazdasá­gi tervvel összhangban — tovább fokozódott. A terv túlteljesülésében minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy 1987. január 1-vel ha­tályba lépett az új házadó, amely az eddigi 25 évről tíz évre csökkentette az adó- mentességet, s ez igyekvés- re késztette az építkezőket. A miniszter szólt arról is, hogy a hetedik ötéves terv­ben elhatározott 320—340 ezer lakásból — a nehezedő körülmények ellenére — várhatóan az alsó határ el­érhető. , Az idei népgazdasági terv 60—61 ezer lakás felépíté­sét tűzi célul — mondotta a miniszter.. Állami erőből várhatóan hatezer, magáinki- vitelezésben pedig 54—55 ezer lakás készül. A szemé­lyi tulajdonú lakásépítés se­gítésére a lakossági hitelál­lomány összességében 32 mdil'liárd forinttal emelked­het Szociálpolitikai kedvez­ményben részesülhetnek ezentúl a lakásépítők a fel­sőfokú oktatási intézmény­be előfelvételi nyert, vala­mint a sorkatonai szolgála­tot teljesítő gyermekek után is. A főváros 8950—9250 la­kás megépítését tervezi. A Budapesten létesülő ottho­nok többsége továbbra is telepszerű formában, lakóte­lepeken készül, állami vál­lalatok kivitelezésében. Ér­dekeltségük növelésére — kormányzati döntés alapján — minden felépült lakás után 50 ezer forint adóked­vezményt kapnak, s ösztön­zésükre továbbá intézkedések várhatók az év első felének végéig. A miniszter emlékeztetett arra, hogy 1990-iben befeje­ződik a második 15 éves la­kásépítési program, s még az idén elkészül az ezredfor­dulóig szóló koncepció. Véleménye szerint ismét lakásokat kellene kialakíta­ni azokban a korábbi lakó­épületekben, amelyeket je­lenleg vállalatok, intézmé­nyek foglalnak el. Ennek azonban gátat szab, hogy az irodaházak építése igen költ­séges, s erre várhatóan nem jut elegendő pénz. Dauda Sándor (Budapest) felszóla­lásában túlzottnak tartotta a magánerős lakásépítés ará­nyát a fővárosban. Szerinte van jövője az olyan nagy alapterületű otthonok építé­sének, amelyekben több ge­neráció élhet együtt. A vi­tában felszólalt Pápai Zsolt, a Népfront budapesti bizott­ságának alelnöke is. „Maratoni” falugyűlés Kunhegyesen Huszonöt írásbeli, kilenc szóbeli kérdés, javaslat Hétről hétre rendre falugyűlések idejét éljük Szol­nok megyében. Talán jól teszik a községek vezetői, hogy télidőben, a mezőgazdasági munkák előtt, hívják össze a települések lakóit. így volt ez a héten Kunhegyesen is. Rácz Ferenc tanácselnök állt a „telt ház”, a művelődési központ nagytermében összegyűlt sokaság elé. Tájékoztatójából kiderült, hogy a 4-es vegyesbolt elé kért nyilvános telefonfülkét a telefonhálózat rekonstruk­ciója után 1988—89-ben he­lyezik el. A javasolt hirdető­táblát az idén elkészítik, és felállítják a központban. Saj­nos, a strand téli nyitva tar­tása megfelelő zárt épületek hiánya miatt egyelőre telje­síthetetlen. Több kérdés fog­lalkozott a belterületen épí­tendő, szilárd burkolatú utak­kal, az iskolák korszerűsíté­sével. így az Ady úti iskola ez évben — ha a szerelést társadalmi munkában vállal­ják — központi fűtést kap, és a következő ötéves terv­ben egy új, nyolctantermes iskola építése is elodázhatat­lan. Akadt, aki hiányolta a buszváróterem elől a távol­sági járatok indulását feltün­tető táblát, más azt javasol­ta, hogy a kisiparosok szak­máiról, címeiről névjegyzé­ket kellene kifüggeszteni va­lahová, a főtér forgalmas ré­szére. Az utóbbi kérést már­cius 15-ig teljesítik, és arra is ígéret hangzott el, hogy a buszmenetrendet beüvegezett keretben ismét kirakják a váróterem falára, noha azt rendszeresen elviszik, meg­rongálják. Megtudhattuk, a Garai úti óvoda megkapta a kért telefont, és a vízműbá­zis rekonstrukciója év végé­re befejeződik. A tanácselnök ismertette a település tavalyi gyarapodá­sát is. 1986-ban a tanács 79 millió forintból gazdálkodha­tott. Ennek zömét az intéz­mények fenntartására fordí­tották, míg fejlesztésre 36,2 millió jutott. Megépült a földgázszállító gerincvezeték, és 65 család, illetve kilenc közület, intézmény már gáz­zal fűthet. Négy utca aszfalt- burkolatot kapott, míg hatot itatott aszfalttal láttak el. Korszerűsítették a Kossuth iskola szociális épületeit: er­re fordították a településfej­lesztési hozzájárulást. Táj­házzal gyarapodott a nagy­község, elkészült a Dózsa is­kola tornaterméhez a mosdó, öltöző, folytatódott a vízmű­rendszer rekonstrukciója. Mindezek eredményes meg­valósítását az itt élők 36 mil­lió forint értékű kétkezi, gé­pi társadalmi munkával se­gítették. Az idei fejlesztés szeré­nyebb: mintegy 20 millió fo­rint. Hogy ebből mire futja? Tovább bővítik a gázhálóza­tot, újabb portalanított uta­kat építenek, és a Sarai útra pedig élelmiszerbolt kerül. A népes tanácskozáson ki­lencen álltak elő javaslattal. Volt, aki a település környe­zetvédelmi helyzetét ecsetel­te, s azt kifogásolta, hogy kevés a közterületi szeméttá­roló, míg mások a lakótelep megoldatlan csapadékvíz­rendszere elkészültét sürget­ték. Szó esett még a refor­mátus templom belső felújí­tásáról, a Kossuth iskola zsúfoltságáról, a temetőbe vezető utak korszerűsítéséről, és elhangzott olyan javaslat is, hogy időszerű lenne Kun­hegyesnek testvér nagyköz­séget választani. Apróságnak tűnhet mindez annak, aki nem ismeri jól Kunhegyest. Aki ott él, tud­ja, ezek fontosak, és egysé­get alkothatnak. Mindeneset­re magam is örültem: a ko­rábban neves nagyközség la­kói eljutottak a mindennapos „kis” vágyak, kívánságok teljesítéséhez. Sokatmondó volt a sokféleség. Kunhegye­sen már itt tartanak, lehet máshol irigyelhetik ezért őket... D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom